A part másik oldalán: akinek semmi sem áll jól

Az egyensúly az Élet nevű játék szerves része, ezt mindenki tudja. Ha van fény, van árnyék, ha van nappal, van éjszaka, ha van egyenes, van görbe… és igen. Ha van élénk, van tompa.

Ha van olyan színtípus, akin nagyjából bármi jól áll: – Hello, élénk típusok!, törvényszerűen léteznie kell olyan színtípusnak is, akin szinte semmi sem áll jól.
Nos, ők az itthon nagyon is jelentős átlagot képviselő lágy típusok.

Nem is olyan régen kérdezte itt a blogon valaki, hogy létezik-e “szürke” színtípus, azaz olyan ember, akinek úgymond nincsenek színei. Fizikailag azt hiszem ez lehetetlenség, hiszen szürke ember nem létezik, viszont a szürke tengelyhez nagyon közel elhelyezkedő színtulajdonságokkal bíró embereket már találhatunk!

Nemrég járt nálam egy hölgy, azt hiszem eddigi színtanácsadói pályafutásom eddigi legtompább típusa, akin nagyjából az összes színkendő vagy
a) túl harsány volt,
b) vagy túl sötét volt,
c) vagy túl meleg volt,
d) vagy túl hideg volt.

Kétségbeesni ilyen helyzetben nem kell, ugyanis a helyzet egészen egyértelmű: lágy típusról van szó.

Csak néhány apróság, ami nem előnyös 🙂


Vegyük most egy kicsit górcső alá az egyik legfinomabb, legpuhább, legködösebb színtulajdonságokkal (és leg-sandra-bullockosabb hanggal) bíró színésznőt, Für Anikót. (Aki bizonyos szögekből fotózva megdöbbentően hasonlít Kate Winsletre, nem tudom, ez másoknak is feltűnt-e már.) 🙂

A lágy típusok és a fekete

A fekete azonnal és kőkeményen lerobban erről a típusról, akár egy blockbuster szuperhős moziban a fáklya a Szabadság-szobor kezéből. Nem kérdés. Nem lehet nem látni. Egy lágy típus viszonya a feketével nem a “szeret-nem szeret”, nem a “kendővel elmegy”, és nem is a “messziről kevésbé feltűnő” kapcsolatként definiálható.

Köszönőviszonyban sincsenek egymással.

A fekete egy lágy típuson (minél lágyabb lágy), annál gyászosabb, sőt, minden gyász gyászossága, kemény, durva, kíméletlen, mélységes mély feneketlen kút, és sorolhatnánk a jelzőket, melyek miatt kimondhatjuk a vizuálisan bizonyított tételt: nem, és nem. Az univerzális, kis fekete ruha kategóriája nem létezik.
Még ékszerben, kiegészítőben, sem. Sminkben főként nem. Semmiben sem.


A lágy típusok és a “dobd fel egy kis színnel!” – esete.

Milyen már ez a hajszín? Édesem, szörnyen fakó és élettelen. Fantáziátlan. Tegyünk bele egy kis vöröset/narancsot/mézszőkét, az majd életre kelt! És a rúzs? A fekete tusvonal? Elő vele! Ki ne akarna kitűnni a tömegből? Viselj végre valami színt lányom, sápadt vagy, mint a tehén szürkületkor!

Ezernyi jó tanács és tuti tipp, amit megfogadva egy lágy típus egyetlen dologban lehet biztos: jelzőrakétaként fog rajta villogni bármi, ami akár csak egy csipetnyit is élénkebb az adottságainál. És sajnos ehhez még csak harsány színekre sincs szükség. Tényleg. Csak éppen erősebbre önmagánál.
De ha netalán mindezeken fölül az a bizonyos hajszín/rúzs szín/ruha még harsány is… a végeredmény… magáért beszél. (Vagy inkább ordít?) Ki-ki döntse el maga.

Amikor egyetlen egy kérdés visszhangzik a fejünkben: MIÉRT?


A napra lehet nézni…

A leglágyabb típus első ránézésre könnyen tűnhet világos típusnak, hiszen a színei szinte színtelenek, puhák. Azonban ez csak álca: a fehér, de még a majdnem fehér is túlvilágítja (ide értve szinte a teljes világos színpalettát). Mivel egyetlen fontos adottság hiányzik hozzá, hogy a világos színek jól működhessenek rajta: a fényerő.

A lágy típus, ellentétben az élénk típussal mindig tört, tompa, fakó. És ezek a jelzők az egész összhatására igazak: tört és fakó a hajszíne, tört és fakó a szemszíne, és tört és fakó a bőrtónusa is. Fénytelen. Matt. Akár hamuszínű, ha hideg színtípusba tartozik. (A Lágy Ősz nem hamuszínű, csak gyengébb kontrasztú egy Meleg Ősznél).
Ezen értékek mellett nemcsak az élénk színek képesek dominánssá válni, de sajnos a világos színek is szigorúvá, csillanóvá, élessé válhatnak, megkeményítik a vonásokat.

Túl világos = sápasztó hatás. Két lágy típus, egy köpeny.

A lágy típus a legvilágosabb színeiben is mindig visszafogott (már-már szégyenlősen diszkrét), akár a hajnali tó fölött lebegő, légfinom pára. A legfontosabb vezérelve a szerénység. Éppen csak. Alig. Mint a parfümből, hogy a megfelelő színvilág úgy lengje körül és fonja be varázslattal, mint a legtitokzatosabb, láthatatlan illatfelhő. Szinte csak az érzékekre, a tudatalattira hatva.


A gondolkodós színek meghittsége

A lágy típusokat a fejtörős színek öltöztetik a leginkább. Ezek azok a színek melyek fölött eltűnődünk a boltokban:

– Ez vajon mi a szösz lehet?
– Vajon jól állhat valakinek is?
– Kimosták, vagy alapból ilyen?
– Hmm… ez most zöld, vagy kék, vagy szürke, vagy… lehet, hogy bézs?
– Jééé, ezt eddig észre se vettem!
– Esküszöm nem látom, jó itt egyáltalán a fény?

Fátyolos, ködös, lágy összhatás (és még a függöny is jó!) 🙂


Ezek az árnyalatok a divatipar mostohagyermekei: a színtelen színek, a szürkés tónusok, a bágyadt minták, az alig-harmóniák, a vértelennek titulált összhangok. Melyek valóban látszódhatnak vértelennek… igen, mondjuk egy élénk típuson! Hiszen oly rezdülésnyi háló tartja össze ezeket a színeket, melyet azonnal háttérbe tol (mit tol, szétzúz), egy karakteres, tiszta kontrasztú arc.

Mondhatjuk, egy Tél típuson egy lágy minta, felér egy betegággyal, de minimum egy járókeret-effektussal.  Annyira szemfájdítóan, hogy azt hisszük, mindenki máson is ugyanúgy fog hatni, pedig nem!

Túlzásoktól mentesen, mégis ragyogón


Nem véletlen, hogy ahány lágy típus, annyiféle úton-módon döbben rá: bizony egyetlen óvatlan színválasztással elefántként törhet-zúzhat a porcelánboltban – azaz a saját színvilága porcelánboltjában.

A “nekem semmi sem áll jól!” – érzés amúgy is hajlamos végigkísérni az ember életét, egy színtanácsadás ezt csak realizálja. Mert miért is kellene szépíteni: nagyon nehéz ennyire visszafogott színvilágban építkezni, mozogni, létezni, már-már árral szemben is kitartani, és meglátni a pozitívumokat.

Vannak, akik megkönnyebbülten elengedik az elvárásaikat a piros-dögös-rúzsos magazinképekről, mások kicsit még tagadnak, gyászolnak, dacolnak a fizikai tényekkel, és megpróbálják a lehetetlent: mégis elfogadhatóvá tenni magukon valahogy azt a bizonyos feketét… vagy pirosat… vagy dögöset… vagy bármi csillogót, szikrázót, vibrálót, divatosat.

Egy biztos, a saját színeihez mindenkinek más felé vezet az útja, mégis úgy vélem, hogy ezekhez a sejtelemhez közeli, megfoghatatlan árnyalatokhoz megtalálni a belső hangot, az egyensúlyt, az “én vagyok érzést”, legalább olyan izgalmas kihívás lehet, mint egy Tél típusnak bátorságot gyűjteni a legtisztább vöröshöz. A két végpont ugyanazt a belső bizonytalanságot takarja, csak más kérdésben nyilvánul meg:
– Mi van, ha senki se fog észre venni?
– Mi van, ha mindenki engem fog bámulni?

Érdemes kicsit eltűnődnünk ezen félelmeinken. (Ha vannak.)

Képek forrása: google


"A szín élet. Színek nélkül halott lenne a világ. Mint láng a fényt, úgy hozza létre a fény a színeket. A színek a fény gyermekei, a fény pedig a színek anyja. A fény a világ szellemét és eleven lelkét nyilatkoztatja ki a színekben." Johannes Itten

A szerzőről:

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

36 hozzászólás

  1. Judit 2017-03-19 - 11:00- Válasz

    Kedves Timi!

    Én kb. 2 éve jöttem rá (a blogod olvasásának hatására), hogy lágy nyár típus vagyok. Mára elmondhatom, hogy tökéletesen megbarátkoztam a színtípusommal, sőt, kifejezetten megkedveltem ezt a típust. Nekem a lágy nyárról a “mosottság” helyett inkább ezek a jelzők jutnak eszembe: misztikus, finom, sejtelemes, varázslatos, titokzatos, egyedi. Szívesen viselek finom, elmosódó, elgondolkodtató mintákat, egzotikus kiegészítőket, érdekes anyagokat és így már nem is olyan nehéz lemondani az élénk színekről, hiszen érdekessé és egyedivé tudom tenni a megjelenésem egyéb trükkökkel is. Amióta megtaláltam a saját stílusom, többé nem érzem magam szürkének, túl kevésnek. Köszönöm, hogy segítettél ezen az úton! Nagyon várom az újabb bejegyzéseket is. 🙂

    Üdv,
    Judit

    • Molnár Tímea 2017-03-22 - 19:28- Válasz

      Kedves Judit!

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy segített az oldal felfedezni és megszeretni a színvilágodat!:)
      Üdv!
      Timi

  2. Leslie 2017-02-19 - 15:22- Válasz

    Kedves Timi,

    A kommentek számából úgy tűnikm, sokakat érint a téma. Nekem is hasonló színeim vannak, mint Für Anikónak, annyi különbséggel, hogy az én szemem szürkéskék. Úgy vettem észre, ha finoman növelem a kontrasztot az arcomon, az jót tesz. Kísérletezések után megállapítottam, hogy a hajamban a szőke melírozás mutat a legjobban. Ezen kívül muszáj tartós szemöldök és szempilla festést is csináltatnom. Ez talán Anikót is feldobná 🙂
    Amúgy nagyon élveztem az írásodat, mindig sokat tanulok tőled.
    Üdv.Leslie

    • Molnár Tímea 2017-02-20 - 00:11- Válasz

      Kedves Leslie!

      Örülök, hogy írtál! 🙂

      Igen, a lágyabb típusoknak nagyon jól állhat a visszafogott melírozás/satírozás mutat, ami kicsi kontrasztot tud csalni az arcuk mellé, de nem kemény, túlzó hatású! 🙂

      Üdv!
      Timi

  3. Anikó 2017-02-16 - 11:47- Válasz

    Kedves Timi! Már hónapok óta próbálom besorolni magam valahova, de mintha én sehova sem illenék bele.
    Fehérben, szürkében betegnek nézek ki, a fekete nagyon gyászos, királykékben iszonyatosan sárga vagyok. Az erős, élénk színek szinte lepattannak rólam, eltűnök mellettük. Ugyanakkor a halvány színek sem állnak jól. Középbarna hajam van, zöld szemem, sápadt bőröm. Ezek alapján elképzelhető, hogy lágy ősz és a meleg ősz között vagyok valahol?
    Előre is köszönöm a válaszodat!
    Anikó

    • Molnár Tímea 2017-02-16 - 13:24- Válasz

      Kedves Anikó!

      Köszönöm a hozzászólásodat.
      Látatlanban, leírás alapján nem tudom megmondani a színtípusodat.
      Ha az élénk, tiszta színek nem állnak jól, az ember nagyobb százalékban inkább nyár típus.
      Vagy ritkábban ősz. 🙂 De inkább nyár szokott lenni a nagy számok törvénye alapján.

      Üdv!
      Timi

      • Anikó 2017-02-18 - 08:40- Válasz

        Kedves Timi!
        Köszönöm szépen, hogy válaszoltál.
        Igen, olvastam, hogy gyakoribb a nyár típus, de én májbeteg vagyok szürkében. Nagyon durván. Valamelyik bejegyzésben írod, hogy a szürke a hideg típusok bázisszíne. Ezért gondolom, hogy nem lehetek nyár típus.
        További szép napot kívánok!
        Anikó

        • Molnár Tímea 2017-02-19 - 09:39- Válasz

          Szia Anikó!

          A Nyár típusok jellemzően elsárgulnak (májbetegnek tűnnek) a melegebb tónusokban, mint a barack, a nude, a kheki, a drapp stb.
          Az Ősz típusok jellemzően hamuszürkék és sápadtak lesznek a hideg tónusokban, mint a babarózsaszín, a hideg kékek, vagy a lila stb.

          A szürke a tél és a nyár színe, itt főként a tiszta és hideg szürkékről beszélünk.
          A melegebb szürkéket esetleg egy ősz típus is viselheti.

          Remélem segítettem!
          Üdv!
          Timi

  4. aritareal 2017-02-15 - 15:40- Válasz

    Nagyon tetszett ez az írás, főleg a vége az, amit nagyon találónak érzek magamra nézve. Úgy gondolom, az öltözködéshez és a színeink megtalálásához is szükséges az önismeret (tudni, hogy kik vagyunk), és az önelfogadás is (hogy ne akarjunk erőszakkal mások lenni). Ezek után lehet nekilátni, hogy abból hozzuk ki a legjobbat, ami van, és mindezt kedvvel, örömmel tegyük.
    Fiatalon, reális énkép híján, fogalmam sem volt róla, hogy mi előnyös a számomra, ezért aztán azt tettem, amit sok más fiatal is abban az időben: feketét hordtam feketével. Kényelmes megoldás volt, hiszen feketében szinte minden ruhát lehetett kapni, és egyszerű is, mert minden illett mindenhez. Egy barátnőm, aki kozmetikus volt, anno a tavasz típusba sorolt be, de egyáltalán nem tetszettem magamnak azokban a színekben – így maradtam a jól bevált feketénél.

    Idővel aztán, bár nem tudatosan, de mégis egyre több kék és szürke cuccot kezdtem vásárolni, és mióta megtaláltam ezt a blogot, kezdem kapiskálni, hogy hideg vagy lágy nyár típus lehetek. Megdöbbentő látni, hogy mekkora a különbség mondjuk egy fekete vagy egy hűvös kék, esetleg palackzöld felső között rajtam – utóbbiakban sokkal fiatalabbnak, frissebbnek tűnök. Ennek ellenére mégis nehéz elengedni a feketét. Nem megy egyik napról a másikra, hogy lecseréljem a ruhatáramat, anyagi okokból sem, és azért sem, mert sok fekete ruhám van, amit szeretek és amihez kötődöm. Most úgy vagyok vele, hogy nem siettetek semmit, a meglévő feketéket elhordom, de ha új dolgokat veszek, azokat már más, sokkal előnyösebb színekben.

    • Molnár Tímea 2017-02-16 - 13:26- Válasz

      Kedves aritareal!

      Nagyon örülök, hogy leírtad a gondolataidat, sokat és egyetértően bólogattam közben, hogy olvastalak!
      🙂

      Üdv!
      Timi

  5. Cili 2017-02-14 - 13:13- Válasz

    Kedves Timi!
    Régóta olvasom a blogod, mindig várom az újabb bejegyzéseket:) Nagyon megtalált ez a cikk, meg voltam róla győződve, hogy világos nyár vagyok, de egyáltalán nincsenek a színeimben kontrasztok, viszont világosabb típus vagyok, mint a nagyszerű színésznő (minden világos rajtam, a bőröm, a hajam, a szemem, szemöldököm). De a piros például pont úgy világít rajtam, mint a képen… Lehet világos színekkel is lágy típus valaki?
    Előre is köszönöm a válaszod, és szép napot kívánok!
    Cili

    • Molnár Tímea 2017-02-14 - 20:19- Válasz

      Kedves Cili!

      Köszönöm a hozzászólásodat!
      Látatlanban nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni.

      A világos nyár egy kicsit tisztább színvilágú szokott lenni, porcelánosabb a bőrtónusa, rózsásabb, üdébb egy kicsit.
      És szinte mindig világos szemű.

      A piros MINDEGYIK nyár típuson világít, úgyhogy ez kevésbé mérvadó. 🙂 🙂

      Akkor vagy világos típus, ha két-három babaszín sem világít túl, ha nem áll neked rosszul egy-két finomabb tavaszi szín sem (pl: meleg rózsaszín, lazacrózsaszín, vízzöld, esetleg a lágy türkiz.) Ezek a köztes színek egy lágy nyáron esélytelenek. 🙂

      A lágy nyárnak a legvilágosabb színek helyett a szürkésebbek jobbak, pl: a babarózsaszín helyett a fáradt rózsaszín, a babakék helyett a fáradt világos acélkék, a világos citrom helyett a nagyon nagyon lágy napsárga, az orgona szín helyett a padlizsán. (A padlizsán amúgy is vezérszíne a lágy nyárnak, se a világos nyárnak, se a hideg nyárnak nem áll annyira jól, tompa nekik.)

      Továbbá a szürkék tekintetében a lágy nyárnak kicsit előnyösebb a közepesebb szürke szín, mint a legvilágosabb ezüst.
      A világos nyárnak előnyösebb a világos ezüst, mint a középszürke.

      Remélem tudtam segíteni!

      • Cili 2017-02-15 - 10:42- Válasz

        Kedves Timi!

        Köszönöm szépen a válaszod! Azt hiszem, most világosodott meg számomra teljesen a világos és lágy nyár közti különbség, és ennek alapján mégis a világos típusba tenném magam, mert amiket arról írtál, azok mind illenek rám (babarózsaszín, orgona, világos ezüst kipipálva, és a rózsásság is megvan – néha zavar is egy kicsit:))

        Még egyszer nagyon köszönöm, és további szép napot kívánok!

        Cili

  6. Ametiszt 2017-02-14 - 00:11- Válasz

    Szia Timi! Szuper cikket irtal ismet, a helyzet (minden tul…) ismeros! 🙂 Bar en szerencsere nem vagyok ennyire extrem pelda, mint Fur Aniko. A szincsikok nagyon szepek, kar, hogy boltban elvetve talalni ilyeneket! A szinkartyak utan johetnenek a ruhadarabok is majd egyszer! 😉

    • Molnár Tímea 2017-02-14 - 07:53- Válasz

      Szia Ametiszt!

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy tetszett a cikk!

      Üdv!
      Timi

  7. Kinga 2017-02-13 - 18:26- Válasz

    Én mint szintén gyakorló lágy nyár úgy látom,hogy ez a szürkeség,mosottság érzés inkább azokat “veszélyezteti”,akik Für Anikóhoz hasonlóan tényleg színtelenek. Vagyis a hajuk se szőke,se barna (szökének sötét,barnának világos),és a szemük is inkább barnás,és szinte egybeolvad a bőrükkel.
    Viszont én,akik kékesszürkés szemmel élem az életem, már kevésbé érzem ezt a szürkeséget.

    • Molnár Tímea 2017-02-13 - 18:34- Válasz

      Kedves Kinga!

      Köszönöm a hozzászólásodat!

      A “szürkeség” alapja a lágy típusok megjelenésének, persze ennek a kontrasztértéknek is meg vannak a maga határai, melyen belül Für Anikó az egyik szélén helyezkedik el, mások pedig a másikon. (Valószínű te is, ezért érzed, hogy a kimosottság kevésbé fenyeget) 🙂
      A lágy típusokon belül is sokat lehet játszani a színek kombinációival, mélységével. Az élénkségével én úgy látom, a legkevésbé. 🙂

      Illetve a “mosottság” érzete mindig viszonyítás kérdése, egy igazi, délies típus mellett például én is teljesen színtelennek szoktam tűnni, egy seszőke típus mellett pedig erőteljesebb színvilágúnak. 🙂

      Üdv!
      Timi

  8. Anikó 2017-02-13 - 13:44- Válasz

    Szia Timi! Nagyon-nagyon tetszett (megint), és jókat kuncogtam magamon: mindig is vonzottak ezek a színek-minták, és nekem a legtisztább vörössel kell megküzdenem :-)! Csodálatos a színek világa és köszönjük, hogy ilyen kedvesen, átélhetően adod át nekünk ezt a tudást.

    • Molnár Tímea 2017-02-13 - 14:21- Válasz

      Szia Anikó!

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy tetszett a cikk!
      Igyekszem érdekessé tenni ezt a témakört. Ebbe a cikkbe mondjuk csempésztem némi saját élményt is, mint “gyakorló” lágy típus. 🙂

      Üdv!
      Timi

  9. Vidovszky Judit 2017-02-13 - 09:47- Válasz

    Kedves Timi!
    Nekem is nagyon tetszett a cikk. Felmerült azonban bennem egy kérdés: korábban, ha jól emlékszem, Rúzsa Magdiról is azt írtad, hogy lágy nyár típus, de mintha ő egy sokkal sötétebb lágy nyár lenne. Neki jól áll a sötét haj és az élénkebb színek is, bizonyos határok között. Az erősebb smink is sokszor jól mutat rajta. Szóval mintha az írásod nem vonatkozna minden lágy nyár típusra… Vagy rosszul gondolom?
    Üdv: Judit

    • Molnár Tímea 2017-02-13 - 14:18- Válasz

      Szia Judit!

      Köszönöm a hozzászólásodat!

      A lágy nyár típusok vagy világosabbak és szürkésebbek, vagy mélyebbek és szürkésebbek.
      Akármelyikbe is tartozik az ember, egyik karakternek sem előnyös sem a sötét szín, sem az élénk szín, sem a túl világos szín. A fent említett szempontok tehát minden lágy típusra érvényesek, finom különbség leginkább a színek kombinációjában van, illetve a világossági-sötétségi értékeikben.

      Rúzsa Magdinak is előnytelen, amikor sötétítik a haját, vagy drámai sminket készítenek a számára. Én úgy látom, ő is egy alap lágy típus, hasonlóképp Anikóhoz, csak kb. max közép-sötétszőke lehet az eredeti hajszíne.
      🙂

      Remélem tudtam segíteni!

      Üdv!
      Timi

  10. Julcsi 2017-02-12 - 20:16- Válasz

    Szia Timi!

    Szuper, hogy ezt a bejegyzést megírtad! Én voltam, aki a nagyon semleges embertípusról elmélkedtem. Arról, aki a színgömb közepén van, vagyis abszolút “szürke”. Pont arra voltam kíváncsi, hogy vajon neki minden szín jól áll-e vagy épp hogy egyik sem – és íme, megvan a válasz! 🙂
    Igen, minden szín jól áll neki – feltéve, ha alig mozdul el a szürke skálától! Alig zöld, alig rózsaszín, épp hogy csak kék, stb. Még a fehér és a fekete felé is csak korlátozott lehet az elmozdulás.
    Most már látom, hogy LÉTEZIK ilyen ember és bizony neki sincs könnyű dolga…

    Üdv, Julcsi

    • Molnár Tímea 2017-02-12 - 23:34- Válasz

      Szia Julcsi!

      Köszönöm a hozzászólásod!
      Lehet félreértettem a kérdésedet első körben, de örülök, hogy most sikerült megválaszolnom!
      Illetve megihletett. 🙂

      Valóban viselhet mindenki minden színt, a számára megfelelő árnyalatban, még ha ezek az árnyalatok oly finomak is, mint egy lágy típus esetében. 🙂

      Üdv!
      Timi

      • Julcsi 2017-02-14 - 10:32- Válasz

        Kedves Timi!

        Visszaolvasva a korábbi kérdésemet, igazából én fogalmaztam félreérthetően. Kíváncsi voltam, kik vannak a színgömb közepén. És valóban, ott nem az “abszolút semlegesek” vannak, akik mindhárom színtulajdonságból (élénkség, sötétség, hidegség-melegség) a középértéket képviselik, hanem a leglágyabbak, az “abszolút szürkék”. (Mint Für Anikó.)

        Az abszolút semlegeseknek valahol félúton kell lenni a gömb pereme felé (ha se nem lágyak, se nem élénkek egyértelműen). Ez lehet kb. a Kate Middleton típus – az “átlagos barna lány” – mint amilyen én is vagyok. Icipicit inkább lágy, mint élénk, icipicit inkább hideg, mint meleg és icipicit inkább sötét, mint világos. De nem egyértelműen, tehát majdnem “abszolút semleges”.

        Ilyen típusba tartozni jó is, rossz is. Rossz, mert semmi sem egyértelmű, tehát célszerű a visszafogottság. Viszont jó, hogy ha egy kicsit változtatni akarunk, mi könnyebben elmozdulhatunk bármelyik irányba (nyilván nem a végletekig), egyik sem lesz ordító zsákutca. Nem lesz olyan parókás, “sehogy se stimmel” hatása, mint amikor valaki született feketéből meleg rézvörösre vált.

        Szóval végül minden kérdésemre választ kaptam. 🙂
        Köszönöm szépen!
        Julcsi

        • Molnár Tímea 2017-02-14 - 20:20- Válasz

          Szia Julcsi!

          Nagyon örülök, hogy sikerült választ kapnod, jól összefoglaltad a lényeget! 🙂 🙂

          Üdv!
          Timi

  11. Margó 2017-02-12 - 12:37- Válasz

    Kedves Timi!
    “Sajnos” most döbbentem rá az írásod alapján, hogy én is a lágy típushoz tartozom és ezáltal megfejtődött a rejtély , hohy miért nem állnak a jól a “színek”. Azt szeretném kérdezni, hogy van-e valami “menekülési útvonal” ennek a típusnak, hogy ne mindig úgy nézzen ki mint akit kimostak?
    Pl.: szoli, hajszín változtatás vagy bármi? Előre is köszönöm a válaszod!

    • Molnár Tímea 2017-02-12 - 23:41- Válasz

      Kedves Margó!

      Köszönöm a hozzászólásodat!

      Örülök, hogy segítséget nyújtott a cikk a színvilágod megtalálásában. 🙂

      Saját magához képest mindenki tud egy kicsit élénkíteni, világosítani, akár sötétíteni az adottságain, azonban ezek a változtatások (menekülési útvonalak) egy lágy típus esetében nagyjából kiteszik az egy lépés jobbra, egy lépés balra fokozatokat.

      Azaz nem igazán van tere nagy és látványos, és feltűnő változtatásoknak, mert sajnos azonnal elnyomják őt.
      Ha kicsit erősíteni szeretnéd a színeidet, nagyjából egy sötétszőke hajszín mélységig tudsz variálni a hajfestéssel, ez ad egy kis kontrasztot az arcnak.

      A szolárium igazából nem segítség, hiszen leginkább csak sárgít, és hosszútávon nem igazán javasolt, nem tesz jót a bőrnek.

      A legjobb megoldás talán az, hogy abból próbálja az ember a maximumot kihozni, ami adott, még ha kicsit mosottabb is az összhatás. (Hozzáteszem, a “mosott” jelzőt érdemes esetleg valami pozitívra cserélni, mondjuk… visszafogott, törékeny, finom, elegáns, diszkrét…) 🙂

      Üdv!
      Timi

  12. Anikó 2017-02-12 - 11:35- Válasz

    Szia! Nagyon tetszett ez a szemléletes leírás! És tényleg egy kép is felér ezer szóval! Nagyon ügyes vàlasztások voltak a képek is. Ezt még én is megértettem ☺️ Köszönöm! ☺️

    • Molnár Tímea 2017-02-12 - 23:42- Válasz

      Szia Anikó!

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy tetszett a cikk! 🙂

      üdv!
      Timi

  13. Mandi 2017-02-12 - 10:07- Válasz

    Kedves Timi!
    Csodálatosan izgalmas írás, mennyire jók a képek! Tökéletesen érthetővé teszik, amit írsz. És milyen szépek ezek a színek az utolsó képnél! Csak egy kérdésem lenne: Für Anikó inkább a “sima” lágy nyárhoz, vagy a sötét lágy nyárhoz tartozik, meglátásod szerint?

    • Molnár Tímea 2017-02-12 - 23:44- Válasz

      Szia Mandi!

      Én úgy gondolom, Für Anikó a “sima” lágy nyár típusba tartozik, azaz a tizenkettes színtípus besorolás szerinti lágy nyár típusba.
      A sötétebb (mélyebb) lágy nyár inkább egy lágy nyáron belüli harmadlagos típus, aki jellemzően ettől karakteresebb adottságú: kakaószínű a haja, kicsit kreolosabb a bőre, és a legtöbbször kevert barnás-zöldes-szürkés a szemszíne.

      Remélem tudtam segíteni!
      Üdv!
      Timi

  14. Magdi 2017-02-12 - 10:05- Válasz

    Hát ez kimondottan jól esett! Nekem a nyársággal is nehéz volt megbarátkozni, miután “végre rájöttem”, hogy tél vagyok és akként öltöztem évekig. De mióta átlátom a koncepciódat, és észreveszem a lágy típusokat, egyre jobban elbűvölnek. Egyébként ez nagyon érdekes, mert nekem mindig is tetszettek ezek a nagyon finom dolgok, színek, minták, sokáig próbálkoztam velük, csak sehogy se akartak jól állni, és nagy felfedezés volt, mikor “rájöttem”, hogy tiszta-hideg típus vagyok, csak kicsit lőttem mellé. (A héten negyedórát ácsingóztam egy fátyolfelhősen bolyhos tört rózsaszín kardigánka felett, mire el tudtam engedni. Jól gondolom, hogy struktúrában egy ilyen puha, könnyű, azsúrkötésű mohair cucc lágy típusért kiált?)

    • Molnár Tímea 2017-02-12 - 23:45- Válasz

      Szia Magdi!

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy tetszett a cikk!

      Az anyagminőség is sokat számít abban a bizonyos tört rózsaszínben, mert egy kicsit csiszolt, vagy fényesebb, dekorált színvilág tűnhet kicsit élénkebbnek egy tél típuson, de való igaz…
      a legírásod alapján az a fátyolos, bolyhos, tört rózsaszín kardigán nagy valószínűséggel inkább nyár típusoknak áll előnyösebben, mint a ragyogó teleknek. 🙂

      üdv!
      Timi

  15. Zsuzsi 2017-02-11 - 23:32- Válasz

    Nagyon izgalmas poszt! Köszi!

Hagyj üzenetet