Nemrég utaltam valakinek a Harry és Sally ikonikus éttermi jelenetére, és nem tudta miről van szó. A „minden férfi tudja, hogy tudja, hogy ő tudja” – komikus kis vígjátékba csomagolva, 1989-ből, pont olyan film, amit bármikor újra lehet nézni, és pont olyan, mint egy puha, meleg bekuckózás.
Jó színész, de nem szeretem a karaktereket, amiket játszott – ahogy édesanyám összefoglalta Gene Hackmannel kapcsolatos ambivalens érzéseit tökéletesen tükrözi, hogy miért is nevezünk valakit piszkosul jó színésznek. Mert a piszkos alakokat is olyan meggyőzően alakítja, hogy beleborzongunk. Egy gesztusa, egy fintora, egy szemvillanása benne marad az ember fejében.
Lehetnek valamennyi, életkori sajátosságai egy-egy színtípusnak, ami viszont szinte bizonyos: akinek hideg, hűvös színei vannak, az hideg színtípus marad élete végéig. Lássuk a teleket a témában!
A mai bejegyzésben a férfiak és a színek viszonyát járjuk egy kicsit körbe.
Dani színtípusa első pillantásra talán megtévesztő lehet, az arcbőre ugyanis kifejezetten sárgás alaptónusú, ami könnyen tévútra vezethet minket. A kendőpróba azonban mindent eldönt.