1. Nem horoszkópot állítunk.
A színtanácsadás lényege a fizikai adottságaink, a szem-bőr-hajszín összefüggéseinek, jellemzőinek objektív megfigyelése és definiálása, nem pedig a születési dátumunk megfejtése. 🙂
2. Az elemzésnél kizárólag az eredeti hajszín mérvadó!
Az a sokszor uncsi, semmilyen, fakó árnyalat, amit a hajhagymáink produkálnak, nem az, amit a fodrászunk. Bármennyire is azonosítjuk magunkat a festett mahagóni hajszínünkkel, vagy érezzük személyiségünk védjegyének a húsz éve viselt aranyszőkét, szigorúan véve a színtípusunk meghatározásánál ez nem irányadó. Ezt néha nehéz elfogadni, de kizárólag a természetes színeink számítanak a színvilágunk definiálásánál!
Ha a haj festve, színezve, melírozva van, azt összefogjuk és letakarjuk, hogy ne legyen zavaró tényező az arc, a szem természetes harmóniája mellett.
Az ősz hajszín – bár eredetinek nevezhető – szintén letakarásra kerül, addig legalábbis egészen biztosan, míg körvonalazódik, hogy hideg, vagy meleg színtípusba tartozik-e valaki?
3. A hajtő érdekesebb, mint a hajvég.
Sokan elvesznek a hajvégek színében, holott a legfrissebb, leghitelesebb árnyalata a hajnak a hajtőnél látható. Mire a hajunkból negyven-ötven-hatvan centiméteres álomzuhatag lesz, elég sok káros behatás éri, kiszívja a nap, leégeti a hajszárító, eltöredezik, elvékonyodik stb., ami mind befolyásolja a színét. A hajvégek éppen ezért tűnnek sokszor sárgásnak, vörösesnek. Mert a haj védőrétegei károsodnak, és bizony színükben kikopnak!
Szóval a copfunkat a hajtőhöz méregetni azzal a felkiáltással, hogy márpedig vörös! – teljesen felesleges. Nem ugyanaz a színük.
4. A színtípusunkat nem az ereink színéből lehet kiolvasni.
Színtanácsadót ereket nézegetni én még nem láttam.
Mi magunk is inkább figyeljünk az arcunkra. Az előnyös színek mellett ragyog a szem, kisimul a bőrtónus, szép fényben csillog a hajszín. Az előnytelen színek elszínezik az arcot, kioltják a szem színét, és minden apró bőrhibát a felszínre hoznak.
5. Szinte biztos, hogy a tablóképünk és minden fénykép 1980-ból be van sárgulva – a színeinkkel együtt!
Régi családi képekkel behatárolni a színtípusunkat azért rettentően nehéz, mert sajnos nagyon kevés fénykép tartja meg a színét, különösen a húsz-harminc évvel ezelőtti technikákkal. Ne keressük a színhűséget rajtuk, inkább csak vázlatos iránymutatásnak használjuk őket.
6. A kedvenc színeink nem mindig a legelőnyösebb színeink.
Azok a színek, amiket aktuálisan szeretünk, nem biztos, hogy fizikailag a legelőnyösebbek a számunkra. Mivel a színekkel kapcsolatban számos prekoncepció, társadalmi sztereotípia, régi berögződés, vizuális emlék stb. él a fejünkben, néha nehézséget jelent tiszta lappal fordulni feléjük.
A színtípusunk tekintetében másodlagos, hogy egy adott színről mit gondolunk, felvennénk-e, vagy sem? A legfontosabb, hogy színtulajdonságában illik-e az adottságainkhoz? Hogy utána mit is kezdünk ezzel az információval, viselünk-e egy pink/mustár/babarózsaszín stb. pulóvert… nos… az már teljes mértékben rajtunk múlik.
7. A személyiségünknek nincs köze a színtípusunkhoz, és a színtípusunk sem befolyásolja a személyiségünket!
Találkozni olyan megközelítéssel, mely összekapcsolja a színtípusokat bizonyos személyiségjegyekkel. Ez legalább annyira koherens, mint a női újság horoszkóp rovata. Nem jelenthető ki pusztán a színek alapján, hogy minden Nyár típus introvertált, minden Tavasz jókedvű, mosolygós tündér. Volt már kendőpróbán nem egy közgazdász Tavasz, és művészlélek Tél.
A színpaletták természetesen keltenek bennünk bizonyos képzeteket, hangulatokat, szeretünk mindent megszemélyesíteni, de ezeket a belső képeket logikusan nem vetíthetjük ki a világ összes vörös hajú, fekete hajú stb. emberére. Ezen az alapon például India a rend és a fegyelem országa lenne, mivel 90%-ban Tél típusok lakják.
A színtípus meghatározás szigorúan csak a fizikai adottságokat helyezi a középpontba, nem a személyiségjegyeket. Így is éppen elég komplikált a témakör. Nincs szükség hozzá családállításra.
8. Ki mondja meg, mi áll jól?
Gyakran előfordul, hogy a témakört azonosítják magával a színtanácsadóval, azaz sokan úgy gondolják, hogy egy színtanácsadó másokra erőlteti a saját elképzeléseit, ízlését stb., így az egész egy nagy hókuszpókusz, és teljesen értelmetlen pénzkidobás.
Fontos megérteni, hogy a színtanácsadó pusztán a közvetítő szerepét tölti be a színtípus meghatározásnak, nem szólhat egy tanácsadás az ő személyes ízléséről!
Hivatalosan csak abban segít, hogy megtanuld, mire kell figyelni a vásárlásnál, hogy gyorsabban felismerd a saját színeidet, rámutat az előnyös és az előnytelen árnyalatok hatására, a színkombinációkban rejlő lehetőségekre. Segít elindulni a színek ösvényén.
Akár kérünk profi segítséget, akár nem, a fizikai adottságaink adottak. A színtanácsadás – mint szakma megléte, vagy nem-léte – nem befolyásolja azt, hogy nekünk milyen színek állnak igazán jól.
Így összességében nem egy színtanácsadó mondja meg, mi áll jól, hanem a saját tükörképünk, csak a színtanácsadó valószínűleg előbb kiolvassa belőle a lényeget. 🙂
9. Senki se kivételes.
Van, aki annyira bizonytalan, hogy úgy érzi, azért kivétel, mert neki semmi sem áll jól, mások éppen ellenkezőleg látják, úgy vélik, rajtuk minden lehengerlően jól áll.
Értelemszerűen egyik végpont sem igaz. Nincs olyan ember, akit ne lehetne színeiben előnyösen megmutatni, és nincs olyan, akinek minden szín jól állna.
Fizikai adottságainkban hihetetlenül változatosak és sokszínűek vagyunk, de végeredményben egy adott csoporthoz tartozók. Sokan azért nem látják a fától az erdőt, mert annyira szeretnének kitűnni az átlagból, hogy úgy vélik, ők azok az egyedi kivételek, akik erősítik a szabályt.
Jó példája ennek, amikor valaki mindenáron Ősz típusnak látja magát, holott „csak” a sokadik, átlagosnak nevezhető (de közel sem átlagos adottságú) Tél típusba tartozik.
Természetesen vannak itthon ritkábbnak nevezhető típusok, egzotikusnak nevezhető karakterek, de a többség mégis csak a többség – ami az átlag, magyar megjelenést illeti.
Ahelyett tehát, hogy mindenáron szőkék szeretnénk lenni fekete helyett, vagy kék szeműek barna helyett stb., próbáljunk kibékülni azzal, amit a természet adott, és felfedezni az adottságaink egyéni-és csoportos csodáját.
10. A vizuális tapasztalat nem adható át.
Egyszer hallottam valakitől még a ruhaipari képzéseim során, hogy milyen jó is lenne megörökölni a mester szabóollóját! Hát igen, a szakmai tudás, a sok éves tapasztalat, a kifinomult látásmód, a sok-sok gyötrelmes munkaóra, ami egy ilyen szabóollóban nyugszik megfizethetetlen, ugyanakkor átadhatatlan.
Pontosan ugyanez a helyzet a színelemzéssel.
A színtanácsadás során nem lehet átadni azt a tudásmélységet, amivel egy szakértő rendelkezik, éppen ezért mindig hangsúlyozom, hogy a színtípus meghatározása pusztán csak az első lépés, a kiindulópont! Akik azt gondolják, hogy egy színpalettával a kezükben kényelmesen hátradőlhetnek, valószínű hamar csalódnak! Hiszen nem lehet átadni azt a vizuális tapasztalatot, tudatos megfigyelést, ami ezután következik! Ez pedig kizárólag saját munka lehet, saját fejlődés, saját befektetés, saját tanulási folyamat. És igen, akár 1-2 év munkája is, hiszen meg kell tanulnunk újfajta szempontok alapján a tükörbe nézni!
(Nem véletlen, hogy sok színpaletta kallódik akár évtizedeket háztartásokban a kezdeti lelkesedés után.)
Ezért sincs értelme végtelenségig színtanácsadásokra járni, ezzel csak halogatjuk, hogy a saját döntéseinket meghozzuk a megjelenésünkkel kapcsolatban. Kezdjük el használni, a gyakorlatban megfigyelni a saját színvilágunkat! Ne elhiggyük, amit hallunk, hanem tapasztaljuk meg!
A színtípusunk meghatározása nagyjából olyan, mintha egy térképen kijelölnénk az otthonunk határait. Megadja az origót, a kiindulópontot, azt a helyet, ahova bármikor visszatérhetünk, ahonnan bármikor újrakezdhetjük. De az, hogy elinduljunk bárhová is, a mi feladatunk és tapasztalatunk lesz.
"Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek, s ne várj tőle mást, mint amit adhat. Az élet melegségét pedig keresd másutt; a szépség hideg láng, nem lehet melegedni mellette." Márai Sándor
Nagyon tetszik ez az írás – kicsit keményebb, karcosabb, mint ahogy szoktál fogalmazni, de roppant lényegretörő, egyértelmű 🙂
Kedvencem: „Így is éppen elég komplikált a témakör. Nincs szükség hozzá családállításra.”
Egyébként is különösen tetszik ez a pont (7.), élénken emlékszem, h amikor először találkoztam a hideg-meleg színvilág elkülönítésével (azt hiszem, egy avon katalógusban), mennyire szerettem volna szeretni a meleg színeket, hiszen „én egy meleg típusú ember vagyok”. És hát tetszett is – lakástextilekben. De nem rúzsban, körömlakkban, szemhéjpúderben. Azokban inkább a hideg színek, amivel meg nem akartam kibékülni, mondván, én nem vagyok „hideg”. Arról nem beszélve, h az ilyen reklámfüzetek sokszor akarva-akaratlan azt sugallják, hogy a hideg-meleg színvilág választás kérdése, te döntöd el, h melyiket választod, és azon belül majd megtalálod, mely színek állnak jól.
Más: tök jó lenne egy hasonló cikk „alkat” témakörben is – számomra az sokkal zavaróbb a hétköznapokban. Vannak olyan finom, apró részletek, vagy olyan alkatok, amikor nagyon különböző dolgokat kell(ene) összehangolni, és ez nem könnyű, de van, ami nagyon látványos, és sokan mégsem látják/akarják látni. Engem pl személy szerint nem is az zavar, amikor vki pl hiába kifejezetten túlsúlyos (elnézést), mégis felveszi a szorosan testhezsimuló, az összes hurkát megmutató nadrágot, mert akkor tudom, h ez van, ő ezt szereti, nyilvánvalóan tudja, látja, h hogy néz ki rajta – bosszantóbb, amikor egy egyébként kifejezetten jó alakú csaj követ el vmi olyan bakit, amin látszik, h icipici változtatással tök jól állna neki (pl öv nélkül, vagy a nagykabát-szerű blézer helyett egy másik fazonúval stb), így viszont tökéletesen agyonvágja az alakját.
Kedves Betti!
Köszönöm a hozzászólást és a véleményt!
Lehet azért tűnik a bejegyzés kicsit karcosabbnak, mert sokat vágtam belőle, hogy a 10 pont ne ússzon el a végtelenbe, de örülök, ha végeredményben ez az egyértelműségét segítette.
🙂
A testalakatokkal kapcsolatban nehezebb ilyen „listát” készíteni, mert ezerféle apróságra fel lehet hívni a figyelmet.
Vannak persze általános és tömegesnek nevezhető vadhajtások, mint például a nyáron átgondolatlanul viselt ruhatípusok, vagy a szűk ruhák, a kiegészítők mibenléte stb….
Hasonló cikk szerintem már készült pl:
https://stilusmentor.hu/mirol-ismerszik-fel-a-magyar-kulfoldon-is-sajnos-nem-a-jololtozottsegerol
https://stilusmentor.hu/dijatadok-unnepelyek-ceges-fotok-es-kakukktojasok
https://stilusmentor.hu/ismetles-a-tudas-anyja-a-leggings-nem-nadrag
Timi