Ha van átalakító show, ami vicces, tanulságos és jópofa, akkor az Stacey és Clinton „Ezt ne vedd fel!” műsora, ami szerencsére már kicsiny hazánkban is el-elcsíphető a tévében. Bár túl a hetedik (nyolcadik?) évadon, néha már érezhetően a szélsőséges esetekre fókuszálnak a készítők, én továbbra is jókat szoktam derülni a két stílustábornok csípős megjegyzésein és útmutatásain. A műsor szerencséje (vagy szerencsétlensége), hogy Amerika elég nagy földrész ahhoz, hogy több évtizednyi alapanyagot szolgáltasson öltözködési tévedésekből.
Láttam én már eltévelyedett, ötvenes country nagymamát, önbizalmát vesztett, „mama-farmerben” létező anyukát, egymást túlöltözködő testvérpárt, de olyan patologikus mintahalmozót, mint aki a most hétvégi műsorban feltűnt, még egyszer sem.
A polyvore segítségével megpróbáltam visszaadni valamennyit a hölgy őrülten kisiklott öltözködéséből, de őszintén bevallom, nincs az az internetes segédprogram, ami hűen tükrözhetné a káoszt, ami a szekrényében lapult. Csak a hangulat kedvéért azért mutatok valami nagyon hasonlót.:
A hölgy (nevezzük mondjuk Carlanak), lényegében semmitől sem riadt vissza, ha öltözködésről volt szó. A fiatalosság és a jókedv nevében párosított egymással egészen szürrealisztikus holmikat és parókákat és szivárványos harisnyákat sőt, tetőtől talpig tehénfoltokba öltözött, mert a közeli gyorsétteremben ingyen hamburgert kapott érte.
Azt, hogy mekkora vakfoltot is jelentett az életében az öltözködési „stílusa” tökéletesen példázza, hogy a munkahelyéről is elbocsátották az oda nem illő (vagyis sehova sem illő) ruházkodása miatt. Gyermekei, férje többször inkább lemaradva követték őt, vagy el se mentek vele otthonról, mert zavarban érezték magukat mellette.
Hamar ki is derült, hogy Carla fejében egészen szokatlan zűrzavar uralkodik: önbizalomhiányát próbálta eképpen kompenzálni. Nem akart beleolvadni a tömegbe, görcsösen ragaszkodott tinédzserkori önképéhez. Ilyen lelkiállapotban még az emberek negatív figyelme is megfelelt neki, úgy volt vele, mindegy, csak észrevegyenek!
Miután Stacey és Clinton kíméletlenül kidobálta Carla selejtes darabjait és megvigasztalták néhány papírzsebkendő kíséretében, megpróbálkoztak a lehetetlennel. Néhány alapszabály ismertetése után kiküldték 5000 dollárral egyedül bevásárolni. Mint Clinton kétségbeesetten megemlítette, hamar kiderült, hogy Carla egy igazi visszaeső színbűnöző.
Végül is hogyan várhatnánk el, hogy valaki harminc évnyi alapprogramot két délután alatt kitöröljön az agyából, nem igaz? Bizony elkelt itt a szakértő segítség. A műsor végére természetesen Carla is korához és mentalitásához méltó külsőt kapott, csodálatosan megújulva utazott vissza a családjához és büszke férjéhez.
De mik is azok a nagyon egyszerű alapszabályok, amik megfelelővé tették végül Carla ruhásszekrényét az álláskereséshez? Nézzünk néhány példát:
- Nem kell senkinek lemondania a színekről és a mintákról! Talán ez volt a legfontosabb üzenete ennek az epizódnak. Nem mindegy azonban, hogy ezeket miként visszük bele az öltözködésünkbe!
- Stacey és Clinton parancsba foglalta Carla számára, hogy a feltűnő darabjait mindig semleges színnel viselje együtt, így egyetlen szembejövő sem fog megszédülni a mintái kavalkádjától.
- Ha unalmasnak találja a szürkét, feketét, barnát, Carla bármikor vidámabb színeket vihet a megjelenésébe egy feltűnőbb kiegészítővel, cipővel, táskával anélkül, hogy agyonzsúfolná magát.
- A kiegészítők az egész megjelenést kell, hogy teljessé tegyék, nem egy-egy kiragadott darabot. (vagy egyiket sem)
És hogy mire van még szükség a tökéletes megjelenéshez? Gyakorlásra, gyakorlásra és a még több gyakorlásra!
"A szép szemekért a jót kell nézned az emberekben; a szép ajkakért mondj kedves szavakat; a lelki egyensúlyért pedig sétálj azzal a tudattal, hogy soha nem vagy egyedül.” Audrey Hepburn