Drága Timi!
már egy-két napja azon gondolkodom, hogy írok Neked, megköszönöm azt a megváltoztató délelőttöt.
Már elég régóta mocorgott valami bennem, hogy el kellene menni Hozzád, pontosítani azokat az ismereteket, amit itt-ott összeszedtem, olvastam, láttam.
Aztán megérett a gondolat, melyet tett is követett.
Nagyon köszönöm, hogy végtelen nyugalommal és türelemmel próbálgattad a kendőket és kártyákat, néha többször is ugyanazt a darabot, hogy biztosan a legjobb legyen, hogy én a lehető legjobb, legszebb, legtökéletesebb árnyalatot kapjam…
Nagyon köszönöm, hogy végtelen egyszerűséggel, mely az igazi profizmus talán, elérted, hogy újra jól érezzen magam a bőrömben… hogy újra boldogan álljak a szekrény előtt és a lehető legtöbbet hozzam ki magamból.
Tudom, hogy ez egy hosszadalmas út lesz, hogy egy szépen összeválogatott ruhatár legyen, de az indulás sikeres és kecsegtető… én is meg tudom csinálni!
Megígérem, hogy azok az elvek, javaslatok, kártyák alapján csinálom majd a válogatást,ahogyan megeszéltük.
Nagyon köszönöm!
Szeretettel ölellek,
Hajni