Nagyon sokszor előfordul a bejegyzésekben a kontraszt, a kontrasztosság fogalma. De tulajdonképpen mit is értünk ezalatt?
Ha kontrasztról esik szó, általában a fény-árnyék ellentéte jut eszünkbe először. Minél távolabb esik egymástól két szín a világossági és sötétségi skálán, annál nagyobb köztük az ellentét, annál nagyobb a kontraszt. A kontraszt mindig feszültséget szül, mindig figyelemfelkeltő, drámai, így egy adott helyre irányítja a tekintetet.
A legalapvetőbb kontraszt a fekete és a fehér. Ők a skála két végpontja, igen távol állnak egymástól, éppen ezért a találkozásuk is a legerőteljesebb összeütközéssel jár.
Nézzünk néhány érzékletes példát a kontrasztok alkalmazására a képzőművészetben. A festők mindig is nagyon tudatosan használták, egyesek külön mesterévé váltak a kontrasztok általi hangulatkeltésnek. A legvilágosabb pontjai a festményeknek közel fehérek, a legsötétebbek közel feketék.
Mit látunk kontraszt nélkül? Finom tónusokat, egybemosódó árnyalatokat, a tekintetünk sokkal kevésbé irányított, ide-oda csapong kedve szerint. Minél közelebb van két szín a világossági-sötétségi skálán, annál kevesebb köztük a feszültség. Ha tehát a skála közepéről választunk három-négyféle szürkét, azok mindig kellemesebbek lesznek, mint a fekete-fehér párosítása volt.
Azoknak az embereknek, akiknek kontrasztos a megjelenése általában nagyon határozott különbségek vannak a színeik között. Jellegzetes példák a távolkeleti, vagy az afrikai népcsoportok, de Európában is gyakran előfordul a sötét haj, porcelánfehér bőr, vagy a villogóan élénk szemek különböző kombinációja. Ezeknek a típusoknak az öltözködésben hasonlóan erőteljes kontrasztokra van szükségük, mivel „elbírják” őket, nagyon jól válaszolnak a természet adta ellentéteikre.
A lágyabb kontrasztú emberek, akár a fenti festmények, sokkal puhábbnak, finomabbnak tűnnek. A hajuk-bőrük-szemük között nincsenek akkora tónusváltások, így az összhatásuk is sokkal törtebb lesz. Számukra azok az összeállítások a legideálisabbak, melyek szintén középtónusokban mozognak, tehát nem alkotnak éles kontrasztokat.
Természetesen ezek a tónuskülönbségek számtalan verzióban előfordulhatnak. Lehet, hogy valaki a középtónusból a világosba hajlik, valaki a világosból a világosba tart, vannak akik egységesen középtónusban maradnak és vannak akik (mint a fenti példán is látszik) egészen a fekete-fehér kontrasztra emlékeztetően karakteresek.
"Az elegancia nem abból fakad, amit viselsz, vagy ahogy viseled. Sokkal inkább abból, ami te magad vagy." Alber Elbaz
