Ritkábban ugyan, de előfordul, hogy kiskamaszokkal, vagy tinédzserekkel találkozom a munkám során. Az eddigi esetekben egyikük volt, aki kifejezetten kérte, hogy részt vehessen egy színtanácsadáson, a többiek ajándékba kapták valamilyen eseményre a tanácsadást.
Mivel a legtöbb szülő meg szokta kérdezni, mi a véleményem, mennyire korán érdemes ezzel a témakörrel foglalkoznia egy kislánynak (nagylánynak), úgy gondoltam, leírom egy bejegyzésben a meglátásaimat.
Ha nem szeretné, ne erőltessük
Elsődlegesen talán ez a legfontosabb szempont, így mindig azt javaslom, hogy beszéljék meg vele, nyitott-e egy ilyen alkalomra, vagy egyáltalán nem érdekli még ez a témakör. A kötelességből végigült „tanóra” haszna közel sem lesz annyi, mint egy lelkesen végighallgatotté.
Mi a célja a szülőnek?
Ez is egy nagyon fontos kérdés. Ha valaki úgymond csak a saját álláspontját szeretné igazoltatni egy külső szemlélővel, nem biztos, hogy a legjobb motiváció. Előfordulhat, hogy egy édesanya a saját öltözködési nehézségeit, elakadásait vetíti ki a lányára, vagy csak túlöltözteti olyan holmikkal, amik ellen a gyerek egyénisége már lázadozik.
Úgy gondolom, a gyerekek érzik és tudják a különbséget a támogató szándék és a „legyünk túl ezen a dolgon, ha már egyszer muszáj” megközelítés között.
Mások az igényeik, mint egy felnőtt nőnek
A kamaszok figyelmét nem biztos, hogy olyan mennyiségű információval le lehet kötni, mint egy felnőtt esetében. Tapasztalatom szerint kicsit gyorsabban fáradnak, illetve a figyelmük sem tart ki egy fél napot. (Hiszen egy felnőttnek is rengeteg információ egy ilyen alkalom.) No és tele van a fejük ezernyi más gondolatpillangóval, hiszen kamaszok. 🙂
Érdemes esetleg több, kis szekcióra bontani egy tanácsadást.
Mind testileg, mind lelkileg más érettségi szinten van egy 14, 16 és egy 18 éves lány. Mindehhez hozzáadva a személyes érdeklődésüket a téma iránt, belátható, hogy mennyire változó igényeik lehetnek.
Lehetséges, hogy első körben nem is egy egyéni, hanem egy kiscsoportos, kreatív csoportfoglalkozás az, ami tökéletesen kielégítené az igényeiket. Lehet kezdeni egy nekik szóló könyvvel, vagy divatbloggal, újsággal stb.
Nem biztos, hogy szeretnék, hogy anya is ott legyen
Bizonyára nem könnyű ezt elfogadni, de érdemes megkérdezni, hogy megfelel-e számukra, ha más is jelen van a tanácsadáson? Volt, aki áthívta a legjobb barátnőjét, volt, aki inkább az édesapjával érkezett. És volt, ahol sajnos inkább egyfajta anya-lánya küzdelemmé vált a tanácsadás.
Nincs szükségük mindenre
Általánosságban az egyetemi időszakban, vagy az első, komolyabb munkahelyekkel érik meg a természetes, belső igény egy kissé komolyabb, nőiesebb, „felnőttebb” gardrób kialakítására. Nagyon sok fiatal felnőtt szekrénye ingadozik a gyermeki és a nőies stílusjegyek között, ami átmeneti időszakban teljesen természetes. Kamaszként, tinédzserként ez fokozottan igaz, hiszen még rengeteg élmény, tapasztalat, testi-lelki változás áll előttük. Nem fognak kis divathercegnőkké változni, de nem is ez a fő cél.
Úgy gondolom számukra sokkal inkább az élmény fontos, és az, hogy megismerjék az öltözködéssel kapcsolatos alapfogalmakat, hogy tudják: van lehetőségük mélyebben megismerni a témát. A játék, a játékosság, a kreativitás kulcsszavak az ő esetükben, még akkor is, hogyha ez felnőtt szemmel szokatlan szín-és formavariációkban bontakozik is ki.
Engedjük őket az egyéniségüknek megfelelő ritmusban haladni
Divattanácsadással vagy nélküle, valószínű valamilyen öltözködési hóbort, vakvágány (vagy csak a tetőtől talpig fekete korszak) megjelenik minden kamasz életében. Józan keretek között ezek többnyire maguktól lecsengnek, konszolidálódnak. Lehet figyelemmel, türelemmel javaslatokat tenni, esetleg beszélgetni velük, de a legtöbbjük úgyis a saját feje után fog menni egy jó ideig.
A tökéletes ruhadarab kergetése helyett talán ebben a korszakban van a legnagyobb szükség a szerető odafigyelésre, és a pozitív megerősítésekre. Ismétlem. POZITÍV. 🙂
Többnyire nem értük kell aggódnunk, érdemesebb nekünk példát mutatnunk
Ebben a témában különösen igaz: anyaként a saját megjelenésünk ezerszer példamutatóbb, mint a szavaink. Szinte minden vendégem megemlíti, milyen mintát is hozott otthonról, úgy vélem hatalmas ajándék, hogy a mostani, anyává váló generációk már tudatosabban és nagyobb sikerélménnyel tudják ebben támogatni a lányaikat.
Sose felejtsük, ha nőként, anyaként kiegyensúlyozottságot, ápoltságot, jó ízlést tükrözünk, azzal támogatjuk leginkább a gyermekeinket az öltözködés útvesztőiben.
"Nem mindent lehet megváltoztatni, amivel szembenézünk.
De semmit sem lehet megváltoztatni, amíg szembe nem néztünk vele." James Baldwin![]()
Köszönöm, érdekes cikk:) Szerintem azért lehet fontos már kicsi kortól tudni, hogy melyik évszaktípusba tartozik a gyerekünk, mert így „jó színben” lesz:) Takarékosabb is, ha inkább olyanokat veszünk neki, ami valóban jól áll Neki. Aztán tinikorban úgyis mindenfélét kipróbál mindenki, de mégis lenne egy vezérfonal 🙂
Kedves Ivi!
Köszönöm a hozzászólásodat. Én is úgy gondolom, hogy mindenképpen a színek megismerése és felfedezése lehetne a legjobb kiindulási pont. 🙂
A gyerekeknek azért kiskamasz korukig sokat változnak a színeik, de úgy vélem, hogy azt, hogy valaki hideg, vagy meleg színtípus, már elég korán meg lehet állapítani.
A gyakorlati tapasztalatom az, hogy a gyerekek szabadabban válogatnak a színek között, könnyebben ráéreznek, mit szeretnének, mi az, ami jó nekik. Csak sajnos idővel ez a fajta nyitottság eltűnik a különböző elvárások között. (És fedezhetjük föl újra ezt az izgalmas világot, felnőtt fejjel) 🙂
Üdv!
Timi