A férfiak őszülése „sármos” és általánosan elfogadott, míg ugyanaz az őszülés a nők esetében társadalmilag megkérdőjelezheti az illető igényességét, nőiességét is akár. Sajnos be kell látni, hogy ebben a témában (is) erős kettős mérce szerint hajlamos ítélkezni a köznyelv, nőként talán mindannyian megtapasztaljuk ezt, bármilyen korban is jelennek meg az első ezüst szálak a hajunkban. Ugyanakkor az őszülés nem feltétlenül kell, hogy egy szükséges rossz, vagy élethosszig tartó küzdelem legyen a számunkra. Bár elsődlegesen nekünk kell döntést hoznunk ebben az ügyben, számos esetben a környezetünk határozza meg, hogyan viszonyuljunk a saját őszülésünkhöz.
Ezzel kapcsolatban szeretnék leírni két történetet. Mindkettőt egy-egy vendégemtől hallottam az elmúlt években. Bár egyik sem kivételesen egyedi, mindkettőre akadnak még jószerével példák, a nevek természetesen hasra ütésre lesznek.
Évi története
Évi a negyvenes évei elején jár. Göndör, közép szőke hajában az őszülés csodálatos átmeneteket fest, sőt, azon szerencsés esetek közé tartozik, akinek egy-egy fehér tincs keretezi az arcát is. Mint meséli, többször is megállították már az utcán, hogy adja meg a fodrásza telefonszámát, mert ilyen gyönyörű hamvas átmenetről csak álmodni lehet. A kislánya csak „varázshajúnak” nevezi. Évi a világ minden kincséért sem engedné, hogy befessék a haját, kíváncsian szemléli, ahogy a hajtömege színt és fényt vált és egyre izgalmasabb rétegeket fest bele az őszülés.
Ági története
Ági sötétbarna haja kezd el őszülni, egyre mákosabb, egyre szürkébb. Mivel a munkahelyén többször megjegyzik, ez mennyire „nem odavaló benyomást kelt”, ezért a fodrászával befesteti. Ő maga nem ragaszkodna a festéshez, de úgy érzi, mindenképp meg kell felelnie a fiatalos, húszas-harmincas közeg elvárásainak, akikkel dolgozik. Mikor közelebb kerül a nyugdíjhoz, Ági úgy dönt, lenöveszti a haját, hiszen felszabadulhat a festés havonkénti nyűge alól, és különben is, majdnem kifehéredett a haja. A családja egy-két hónapot tolerál ebből, majd a fia és a férje unszolására ismét visszatér a hajfestéshez, hiszen a családja szerint nem lehet „ősz hajú öregasszony” hatvan-x évesen.
A legtöbben Évi esetére ilyenkor csípőből rávágják: Ó, de ő a kivétel, akinek jól áll! Miért? Áginak fizikailag nem állhat jól az őszülés? Valóban több millió ember kerül a „vesztes” oldalra az első ősz tincsek megjelenésével? Törvényszerű, hogy az őszülés elcsúnyít mindenkit? Vegyük észre ezekben a dogmákban az önellentmondást! Hogyan csúnyíthatna el bárkit is egy teljesen természetes állapot? Véleményem szerint az ősz haj egyszerűen csak ősz haj, felesleges démonizálni, túlbecsülni a jelentőségét.
Amit hangsúlyozok a tanácsadások alatt, hogy soha sem az a kérdés, hogy hagyjuk-e őszen, vagy fessük-e a hajunkat? A kérdés az, hogy milyen érzésekkel tesszük az egyiket vagy a másikat? Nagyon fontos felmérni, hogy az őszüléshez kapcsolódó érzelmek, gondolatok milyen húrokat pendítenek meg bennünk. Milyen képzetek társulnak hozzá? Hogyan éljük meg – veszteségként, értékként – a saját őszülésünket? Ne a családunk, a kollégáink, a barátnőink stb. véleményét ismételjük reflexszerűen! Legyünk magunkkal őszinték!
Mit hallok a leggyakrabban ezzel a témával kapcsolatban?
Félek az öregedéstől. Nem állok készen rá, hogy őszen lássam magam. Nem szeretnék szembesülni vele, hogy elmúlt a fiatalságom. Nem érezném magam nőiesnek ősz hajjal… – ezek mind teljesen jogos félelmek, érzelmek, hagyjunk teret nekik! Ha az őszülésünk rossz érzéseket kelt bennünk, akkor keressük meg a legjobb alternatívát a hajfestékek között! Rengeteg szép, látványos, természetes hajszín előállítható, hajrá! Aztán majd egyszer öt, tíz, húsz év múlva újra megkérdezzük magunktól ugyanezeket a kérdéseket. (Hátha addigra már nem is lesznek annyira húsba-vágó kérdések. 🙂 )
Azok a nők, akik hagyják őszülni a hajukat, a leggyakrabban csak megrántják a vállukat és azt mondják: Nem érdekel mások véleménye, engem meg nem zavar. (Elég rövidre zárható a „miért ősz a hajad” kérdéskör az ő esetükben) 🙂 Ha tehát a világon semmi gondunk, belső feszültségünk nincs az őszülésünkkel kapcsolatban, akkor miről is beszélünk?
Végeredményben az a legfontosabb, hogy akárhogyan is döntünk ebben a kérdéskörben, az a saját döntésünk legyen. Ne másoké.
Az őszülés előnyei
Végezetül néhány pontban összegyűjtöttem mit is adhat hozzá az őszülő frizuránk a megjelenésünkhöz.
1. Optikailag dúsítja a frizurát
Az őszülő haj plasztikusabbá teszi a frizurát, teret ad neki. Különösen szépen dúsítja a lelapulásra hajlamos vékony szálú hajat. A hullámos, göndör hajat még inkább kiemeli, sokszínűbbé teszi. Nem véletlen, hogy nagyon jól mutatnak az őszülő hajból vágott félhosszú, rövidebb frizurák, a fokozatok, a tépett, lépcsős fazonok. Ha őszülő a hajunk, keressünk egy fodrászt, akinek a vágás a vérében van, és sose lesz unalmas frizuránk!
2. Az őszülés olyan, akár egy lágy derítőfény az arcunk körül
Őszülni jó! Különösen, ha a hazánkban is oly gyakori Tél, vagy Nyár típusok táborát erősítjük, ugyanis az őszülő haj nemcsak a pigmentált hajszínt teszi még hamvasabbá, hanem a bőrünk, a szemünk, az ajkunk színét is jótékony fénnyel vonja be. Ezért tud hihetetlenül intenzív kékké változni egy Tél, vagy egy Nyár típus szemszíne az őszüléssel, ezért tud még rózsásabbnak, törékenyebbnek tűnni egy időskori bőrtónus.
3. Minden színtípusnak meg van a legszebb őszülő szakasza
Az őszülésnek különböző fázisai vannak az alig-alig kikandikáló szálakon keresztül a köznyelvben csak „mákos” hajszínnek becézett stádiumon át a teljes kifehéredésig. Hogy kinek milyen ütemben tűnik el a pigment a hajából teljesen egyéni, genetikai sajátosság. Így vannak, akik nagyon sokáig egyfajta se nem ősz, se nem fehér hajszín között maradnak, másokon viszonylag gyorsan lezajlik az a folyamat. Megfigyelhetjük, hogy minden színtípusnak meg van a legideálisabb őszülési fázisa.
- Ha tiszta, erős kontrasztokkal rendelkezünk, valószínű, hogy az őszülés határozottabb, sávosabb, vagy teljesen fehérré változó kontrasztjai állnak majd a legjobban az arcunkhoz.
- Ha finom, lágy színvilágunk van, a zavarosabb, „mákosabb” időszak az igazán nyerő fázisunk, hiszen a meghatározhatatlan sokszínűség mindig előnyére válik a visszafogottabb adottságokkal rendelkező típusoknak! (Általában a meleg színtípusoknak is, hiszen ilyenkor a fehér hajszálak mellett még aranylón csillog az egész hajtömeg.)
Ha tisztában vagyunk ezekkel a tényezőkkel, akár rá is segíthetünk egy kicsit erre a végeredményre! Tehát például egy-egy sötétszürke, vagy fehérhez közeli tinccsel megbolondíthatjuk, kontrasztosabbá tehetjük az átmeneti időszakot. Vagy melírozással kicsit többszínűbbé, fátyolosabbá változtathatjuk az őszülést, hogy mindig puha és finom hatása legyen. Az ősz hajszín számtalan lehetőséget rejt magában, csak fel kell fedezni!
Őszülés? Egy új kezdet!
Ne azt számoljuk, mit vesz el tőlünk az őszülés (mert valójában a hajunk festékanyagán kívül semmi mást), inkább arra koncentráljunk, mit tudunk kihozni belőle! A harmonikus megjelenés kortalan, nem az eltakart, elfedett ősz hajon múlik a kisugárzásunk! Teremtsük meg magunknak, magunkban „Évi történetét”, találjuk meg a „varázshajú” énünket az őszülésben is. Keressünk olyan pozitív példákat, akik inspirálóak lehetnek a számunkra ősz(ülő) hajjal! Sokkal többen vannak, mint elsőre hinnénk!
„Öltözz rongyosan, és a ruhára fognak emlékezni; öltözz kifogástalanul és a nő emléke marad meg bennük.” Coco Chanel
Kedves Timi! Megosztom veled Anyukám hajfestéssel kapcsolatos „vívódását”. ? Egy évvel ezelött, 80 évesen egyszercsak elkezdte nemfesteni a haját. Megkérdeztem miért döntött így. Azt mondta: megunta a hajfestést és különben is már elég idős ahhoz, hogy őszhaja legyen.? Aztán eltelt 3-4 hónap és azt kérdezte tőlem, mit szólnék, ha mégis festené a haját. Megint rákérdeztem, hogy miért. Azt mondta, hogy sokkal idősebbnek látta magát ősz hajjal, mint ahogy azt a valóságban érzi. Ehhez persze ismerni kell őt. 81 évesen a helyi nyugdíjas klubba jár tornázni, nyugdíjas jógára, senior táncra. Mikor mi van.
A klub szervezésében részt vesz kiállításokon, klubtalálkozókon, múzeumlátogatásokon, kirándulásokon. Heti rendszereséggel jár fürdőbe, ahol szaunázik is. Az infraszauna a kedvence. Nyitott mindenre ami a jó közérzetét és lelki állapotát támogatja. Ezek után nem kérdés az, ha festett hajjal jobban érzi magát, akkor festenie kell. Ahogy Te is írtad, a saját érzése volt fontos a döntésében. ?
Kedves Ágnes!
Köszönöm a hozzászólásod és a beszámolót! Örülök, hogy anyukád ilyen aktív és kísérletező! 🙂
Üdv!
Timi
Az első írás, amivel nem teljesen értek egyet. Igenis vannak ocsmány, szürke, seszínű hajak, még akkor is, ha azok megnevezése barna. Sajnos ebbe a kategóriába tartozom, és nem csak magamat, hanem női felmenőimet nézve is, akik soha nem festették a hajukat. Engem csak dicsértek egy-egy hajfestés után.
A módszerem a következő volt. Kezdetben csak kissé barnábbá, enyhén vörösesebbé festettem. Ahogy elkezdődött az őszülés időszaka, kezdtem lassan, folyamatosan egyre világosabb lenni. Nem lett egyszerre, drasztikusan kiszőkítve a hajam, hanem időről időre egyre világosabb festékekkel festettem. Persze ez több év alatt ment végbe. Ma már szőke vagyok, ami úgy néz ki, hogy az arcom körül – a festék kopása, halványulása miatt – egyre fehérebb a hajam. Arra kell ügyelnem, hogy ha hátrébb is látszik a kopás, lenövés, újból visszatér a barna (SZÜRKE) szín, ami a még rondább az őszülő hajban. Szóval vannak, akiknek „kötelező” a hajfestés.
Kedves Linna!
Köszönöm a hozzászólásod. Mindenki másként látja, értékeli a hajfestés témakörét, máskülönben miből is élnének meg a hajfesték márkák? 🙂
Az én tapasztalatom és meglátásom szerint nincs olyan, hogy „kötelező” hajfestés, ahogy nincs olyan, hogy ocsmány, szürke, seszínű hajszín. Mindenkinek tökéletes a hajszíne úgy, ahogy van, biztos vagyok benne, hogy a te hajszíned is tökéletes úgy, ahogy van.
Ez az én alapelvem. De természetesen elfogadom, ha te másként szereted látni magad, a lényeg, hogy megtaláld azt a megoldást, árnyalatot, ami számodra a legkomfortosabb.
Üdv!
Timi
20 évvel ezelőtt volt festve a hajam, mert kipróbáltam a vöröset több árnyalatban, sötétbarnát…(lágy nyárként).
Kevés ősz hajszálam van, pár éve katasztrófaként gondoltam arra, hogy festenem kell majd a hajam, és már a gondolat is nyűg volt. Szerencsére jött ez a szemléletváltás, hogy megtaláljuk a szépet az ősz hajban is, és el tudtam engedni ezt a nyomást, így el sem kezdtem festeni. Maradnak a régi „szép” emlékek erről a maceráról.
Azért az emberek többségét még mindig megosztja, van aki már csak a színéből adódóan is igénytelennek tartja, de ez már az ő dolguk. Nekem nagyon tetszik!
Szia! A legelső ősz hajszálam 7 évesen volt (1 vastag szálacska), aztán hosszú ideig semmi, majd 25 után kezdtem észrevenni az őszülő hajszálakat. Most 41 vagyok és a halántékom kifakult, de nem hófehér, a fejtetőm mákosabb. A hajam hossza „barna” a maradék hennától. Amit megértettem, hogy nem korfüggő az őszségem és nincs velem gond, amiért korábban (fiatalon) elkezdtem a folyamatot. A seszínű eredeti hajamat kellett elfogadnom, hogy a fakulás ne legyen probléma. 🙂 És fontos, hogy nem kell megfeleljek környezeti, munkahelyi elvárásoknak a kinézetemmel kapcsolatban és a párom is szeretettel támogat a természetes folyamataimban.
Még 30 se vagyok, de 4-5 éve a sötétbarna hajamban gyorsan szaporodni kezdtek az ősz szálak (családban megszokott jelenség). Akkoriban még tanultam és otthon laktam, és anyukám pánikszerűen hordott a fodrászhoz, és tett megjegyzéseket a lenövésemre. Aztán külföldre költöztem, és mivel itt az emberek kevésbé szólnak bele egymás kinézetébe, és nekem a hajfestés amúgy mindig csak nyűg volt, lenövesztettem. Megfelelő (vagy épp ellenkezőleg 😀 ) világításnál már mákos a hajam, de engem egyre kevésbé zavar. Meglátjuk, akarok-e majd 40 évesen fehér hajat… (az őszüléssel nincs szerencsénk, de nem nagyon ráncosodunk, úgyhogy teljesen nem tolt ki velünk a természet 🙂 )
Döbbenetesen jól néz ki mindegyikük!
Kedves Éva!
Igen, nagyon sok inspiráló példát lehet találni szép ősz(ülő) frizurára! 🙂
Üdv!
Timi