Nagy mellé kicsi, kicsi mellé nagy

A tanácsadások egyik sarkalatos kérdése az, hogy milyen léptékek, nagyságok illenek hozzánk a leginkább. Ennek felmérését nagyban megnehezíti a saját megjelenésünkről alkotott belső képünk. Ugyanis ahhoz, hogy megállapíthassuk, valami erősít-e minket optikailag – vagy éppen ellenkezőleg, összenyom –, meg kell tanulnunk kívülről pillantani a tükörképünkre és pusztán a benne látott arányokra koncentrálni.

Közepes léptékek, átlagos adottságok

A legtöbb ember átlagos adottságokkal rendelkezik, azaz átlagos magas, átlagos csontozatú, átlagos súlyú. Nekik van talán a legnehezebb dolguk, ha helyes léptékválasztásról van szó, ugyanis se a kisebb, se a nagyobb nem tűnik olyan jelentősen romboló hatásúnak rajtuk. Nehezebben érhető tetten a különböző méretű anyagok, kiegészítők kicsinyítő vagy nagyító optikai hatása. Csak úgy érezhetik a tükörbe pillantva, hogy oké… de valami még sem stimmel!

Kisebb adottságok

Ugyanakkor vannak olyanok, akik az átlaghoz képest kisebbek/ alacsonyabbak/ vékonyabbak. Ők azok a típusok, akiknek sokszor még az átlagos is nagy!

Látható, hogy minden viszonyítás kérdése az öltözködésben is! A legjellemzőbb mégis a két véglet összemosása. Nagyon gyakran találkozom olyan teltebb/magasabb/erősebb csontozatú nőkkel, akik apróságok mögé próbálják rejteni a nagyságukat. Azaz megpróbálják finom részletekkel, finom dolgokkal úgymond törékenyebbé tenni az adottságaikat. És olyan petite alkatokkal, akik egy-egy látványosabb darabbal próbálnak komolyabbá válni.

Mit jelent ez az öltözködés gyakorlatában?

1 – Ne legyek még feltűnőbb, felveszek valami nagyon finomat!

2 – Engem senki se vesz észre, felveszek valami feltűnőt!

Ez a megközelítés optikailag azonban teljes tévút, hiszen a kicsi dolgok még nagyobbá tesznek, a nagy dolgok még kisebbé! Az öltözködésre vonatkoztatva a legáltalánosabb tanács így fogalmazható meg:

A nagy mellé ne tegyünk  kicsit, a kicsi mellé ne tegyünk nagyot! – hacsak nem célunk, hogy még nagyobbá vagy még kisebbé tegyük őket.

Vegyük észre, hogy ez a fajta túlzott optikai hatás mindkét irányban működik! Tehát a példát tekintve az elefánt még impozánsabbnak tűnik az egér mellett, az egér pedig még apróbbnak az elefánt árnyékában. Kevésbé lenne drasztikus a hatás, ha mindketten csak az utánuk/előttük sorban következő léptékekkel foglalkoznának, hiszen sokkal visszafogottabb a különbség.

De hát egy nagy mintában csak még nagyobbnak fogok látszódni!

• Egy vastagabb cipővel csak még vastagabb lesz a bokám!
• Egy nagyobb lánccal csak még nagyobb lesz a mellem!
• Egy pici táska úgy fog kinézni a kezemben, mintha iskolába készülnék!
• Hogyan vesznek komolyan tűpöttyös ruhácskában?

Annyira tartunk tőle, hogy VALAMILYENEBBNEK fognak bizonyos testrészeink válni, hogy hajlamosak vagyunk rögtön a legszélsőségesebb lehetőségeket fantáziálni. (Megemlíthetjük természetesen itt is, hogy a testrészeink méretéről alkotott véleményünk szinte sosem egyezik a környezetünk véleményével, mivel eleve túlzásokba esünk velük kapcsolatban.)

Logikusan ritkán javasoljuk, hogy viseljen valaki gyerekfejnyi rózsamintákat, vagy kérje kölcsön az ükapja karóráját. Az, hogy a testalkatunkra nézve MIKORTÓL válik egy mintanagyság, egy kiegészítő méret, egy anyagstruktúra uralkodóvá  – vagy éppen fordítva, gyerekessé –, vizuális tapasztalattal és rutinnal tanulható meg. Ha visszatérően látjuk kevésnek vagy soknak az adott mennyiséget/nagyságot magunkon, levonhatjuk a tanulságot: nekem ebből több kell/kevesebb kell! A tudatos megfigyelés a legfontosabb az öltözködésben!

Néhány hétköznapi csapda

Az alábbi listában összegyűjtöttem néhány optikai csalafintaságot, melyeknek előnyös-előnytelen hatása mindennap megfigyelhető a környezetünkben. Érdemes átgondolnunk, miként is befolyásolhatják a mi megjelenésünket.

Fontos kiemelnem, hogy ebben a példában minden feltételhez odaírhatnám, hogy MINÉL INKÁBB, ANNÁL JOBBAN! (Tehát minél vékonyabb a lánc, annál jobban nagyít, minél nagyobb a minta, annál jobban kicsinyít stb.) Ezen tulajdonságok felmérésénél hagyatkozhatunk a józan paraszti eszünkre.

Az öltözködésünk kiindulópontja a saját testarányunk, alkatunk, nem másoké!

Tipikus példája az egyéni sajátosságok, az öltözködésbeli léptékek figyelmen kívül hagyásának, mikor a legkülönbözőbb életkorú, alkatú nők követik és utánozzák ugyanazt a divatbloggert, hírességet. (Tudjuk, ha Kate Middleton felvesz valamit…) 🙂

Sokan a Pinteresten gyűjtögetnek inspirációs fényképeket azzal a belső vággyal: Így szeretnék kinézni! Ezt akarom viszontlátni! – ugyanakkor elsiklanak afölött a tény fölött, hogy fizikailag semmiben sem hasonlítanak a gyűjteményben szereplő hölgyekhez. Ezért még ha egy az egyben le is másolják az ott látottakat, a tükörképükkel sose lesznek teljesen elégedettek. Ez pedig feloldhatatlannak tűnő feszültséget okoz: Nekem semmi sem jó! Rajtam semmi sem mutat!

Sokkal kiegyensúlyozottabbak lennénk, ha észrevennénk, hogy az öltözködésben nem csak végletek léteznek! Azaz a kicsi és a nagy, a törékeny és a termetes, a finom és az erős között számtalan árnyalat (és méret, forma, nagyság) található!

Képek forrása: depositphotos.com

"Az életünkben a dolgoknak megvan a maguk ideje. A maguk helye. A folyamatoknak van elejük, közepük és végük. Magasságuk és mélységük. Az életnek van ritmusa, ciklikussága, súlya és könnyedsége, hossza és rövidsége. Ha ezt szem elől tévesztjük, úgy kiesünk a realitásból, hogy sosem tudunk igazán jól lenni." Pál Ferenc