Folyamatosan nőknek szóló „jó tanácsokkal” bombáznak minket, ez nem új keletű jelenség. Városi legendák, mítoszok, közhelyek, vagy szépségtippek címén tálalt egészségügyi kockázatokkal van tele a -női- média, elég csak fellapoznunk egy divatlapot, magazint, vagy bekapcsolnunk a tévét.
Reggeli öt perces blokkokban, elzárhatatlan csőtörésként bugyog ránk a beszélgetéseknek álcázott reklám: mit és hogyan tegyünk, kenjünk, fessünk, vásároljunk, ha „jó nők” szeretnénk lenni.
Összegyűjtöttem néhány közkeletű(bb) szépség-mítoszt, csak néhányat azok közül, amikbe az elmúlt hónapokban akaratlanul is belebotlottam a divat témakörében.
A kor előrehaladtával világosabbra kell festeni a hajat, mert lágyítja a vonásokat, és fiatalosabb benyomást kelt.
A negyven-ötven-hatvan fölött kötelezőnek vett szőkítés már-már alapigazságként tartja magát a nők és a fodrászok körében, ennek a gondolatmenetnek az eredményét láthatjuk nagyon sok félresikerült frizurán.
Ugyanis nem mindenkinek lesz automatikusan színe a szőke csak azért, mert átlépett egy bűvös életkorba.
Valamennyi világosítás természetesen mindenki életébe (hajszínébe) belefér, azonban a szőke szín elég sok csapdát rejthet a gyanútlan áldozatoknak.
Mi is lehet ezen mítosz hátterében? A haj maga. Hiszen a kor előrehaladtával sajnos a nők esetében is gyakrabban ritkul, fakul, csökken, őszül stb. Egy kis világosítással optikailag növelhető a tömege, könnyebbé válik tőle a frizura, kevésbé feltűnő vele egy lenövés.
Tippem helyette:
Mielőtt azonban rábólintunk, gondoljuk át, valóban a hasznunkra válik-e, ha teljesen kiszőkülünk?
Ha a szemed kék, zöld árnyalatú, az aranyszőke/mézszőke/rézszínek hozzák ki igazán a színét!”
Ez egy klasszikus fodrászati sablon, és sajnos még mindig nagyon sokan gondolkodnak abban, hogy a szemszínhez (és nem a színtípus egészéhez) kell a hajszíneket kiválasztani.
Odáig még érthető, hogy a zöldhöz illik a vörös (réz), de a bőrünkhöz is? Számolatlanul találkozhatunk az utcán látványosan rezes hajszíntől látványosan elzöldült, elsárgult arcú nőkkel.
Másfelől a “tiszta zöld” szemszín a bolygó egészére nézve a legritkább, én még nem is láttam, szinte biztosak lehetünk benne, hogy az a bizonyos zöldnek titulált szemszín sokkal inkább egy Nyár típusú szürkés-sárgás-kékes-zöldes keverékárnyalat, amit éppen ki, hogyan lát.
Tippem helyette:
Mivel hazánkban a hideg színtípusok a dominánsak, a zöldes-kékes szemszínünkhöz előbb érdemes a hamvasabb hajszínekkel próbálkoznunk, mielőtt automatikusan rezes-narancsos-bronzos tónusokkal próbálkozunk.
Érettebb korban inkább a natúr, föld színeket részesítsük előnyben sminkelésnél.
A “földszínek” a sminkes szakma egyik kirobbanthatatlan rákfenéje, holott sokkal inkább kellene természetes hatású, megfelelő színárnyalatokkal felvitt, visszafogott sminkekről beszélnünk idősebb korban. Nem a kötelező drappokról, bézsekről, bronzokról, aranyszínekről.
Ettől ugyanis a legtöbb hideg színtípus (korosztálytól függetlenül) pusztán kialvatlan, nyúzott, vérvörös-begyulladt szeművé változik. Hol van ez a kívánt összhatástól!
Tippem helyette:
Ha diszkrét, finomabb sminkeket is készítünk, mindig ügyeljünk a megfelelő árnyalatokra!
Meleg típusok használjanak meleg földszíneket, hideg típusok rózsás-hűvös-szürkés kakaóbarnákat, hideg barnákat, rózsás bézseket.
Az aranyló fényű, rózsaszínes tónusú alapozók sokkal üdébbnek mutatják a bőrt, mint a sárgásak, vagy szürkések.
Az alapozó helyes kiválasztása mondhatjuk, hogy tényleg nem gyerekjáték.
Bárki ezt ígéri, bárhol ezt olvassátok, bátran kezdjetek el gyanakodni!
Van, hogy akár 10-15 árnyalatot is fel kell tenni, mire megtalálod a tökéletes színt, és akkor még a bőrtípusokról, fedési igényekről, komfortérzetről, összetevőkről szót se ejtettünk!
Nem lehet mindenkinek ugyanaz a szín, színcsoport megfelelő, főként ha rózsás, aranyló tónusokról van szó, hiszen Magyarországon szinte mindenkinek hamuszürke arcszíne, vagy bézses-hűvös-olívás tónusai vannak.
Nagyon ritkán van szükség valóban rózsás elnevezésű, keverésű alapozókra!
Az alapozó kiválasztásának fő szempontja a természetesség! Csak akkor lesz „friss, üde, egészséges” összhatása, ha nem üt el teljes mértékben a bőrszínünktől. Minden más csak trükk, optikai csalás, ami lehet, hogy mutat valahogy egy címlapfotón, de a valóságban nem hihető.
Tippem helyette:
Mindig a saját bőrtónusodat vedd alapul, sose a trendeket! Ha előnytelen egy alapozó, lesápaszt, elszürkít, vagy májbeteggé változtat.
Kutasd fel a saját színedbe leginkább belesimuló alapozót, ha szükséges legyen egy alapozód nyárra, a legbarnább színedhez, és télre, a legvilágosabbra!
A sminkszíneket a szem színe alapján válasszuk ki.
A szemszínhez kiválasztott sminkszínekkel ugyanaz a probléma, mint a szemszínekhez erőltetett hajszínekkel. Nem működnek feltétlenül úgy, ahogy azt mi megálmodjuk. Nagyon sokszor találkozom azzal, hogy barnás-zöldes szemű nők földszínekkel sminkelnek, mert az „illik a szemükhöz”, de a megjelenés egészére nézve előnytelen az összhatás, és nem értik az okát.
(De hiszen barna, miért nem jó?)
Tippem helyette:
Elsősorban a színtípusodhoz, másodsorban az alkalomhoz, és nem mellesleg a szemed árnyalatához sminkelj, bár ha az első kettőt követed, mondhatni nem tudsz előnytelen színt tenni a szemedre. 🙂
A smink színei egyezzenek meg az öltözék színeivel.
A ruha színével megegyező smink kissé divatjamúlt és fantáziátlan benyomást kelt, ahogy arról már egy korábbi cikkben is írtam.
Tippem helyette:
Legyél kreatív, és próbálj ki más tónusokat is a ruha színén kívül!
Mankóként a fekete ruhákat érdemes előnyben részesíteni, mivel kisebb bennük a hiba lehetőség, vékonyítanak, és minden nőnek szüksége van egy kis feketére a ruhatárában.
A fekete térhódítása továbbra is töretlennek nevezhető a divatvilágban, annak ellenére, hogy közel sem mindenkinek áll jól. Szerencsére nagyon kevés esemény követeli meg tőlünk valóban a viselését (pl.: temetés).
Ha pedig mégis elcsábulnánk az irányába, csak gondoljunk bele: valóban a kétszázadik, feketébe öltözött alak szeretnénk lenni a tömegben?
A “kis fekete” sokkal inkább a “nincs ötletem” szinonimája, ad ugyan némi biztonságérzetet, ez igaz, viszont ritkán több rajtunk, mint… nos, egy újabb kis fekete…
Tippem helyette:
Tegyük félre néha a feketét, a világ színesebb, változatosabb, izgalmasabb annál, hogy örökké elbújjunk mögé!
A divat felülírja a színválasztást.
Ezzel nagyon nem tudok vitatkozni, mert így van.
A kérdés leginkább az, mi is hajlandók vagyunk-e erre a divat kedvéért?
Sokan a
– Nem is annyira szörnyű!, a
– Divatos, tehát biztos jó!, vagy a
– Sminkkel minden feljavítható! – illúziójába ringatják magukat, amikor egy adottságaiktól teljesen idegen színt választanak, de a színhatások fizikai törvényszerűségeit sajnos az optimizmusunk és a lelkesedésünk nem nagyon befolyásolják.
Ami rosszul áll, az rosszul áll, bármilyen trükkel is palástoljuk. Miért választanánk tehát azt, ami végeredményben nem értünk van, hanem ellenünk fordulhat?
Tippem helyette:
Nagyon körültekintően válassz számodra kevésbé előnyös árnyalatokat!
Helyezd el tudatosan, célirányosan az öltözékedben: lehetőség szerint ne a legnagyobb, leglátványosabb, arcodhoz legközelebb eső felületeken viseld őket.
Ha mégis így teszel, azzal sincs gond, pusztán tudomásul kell venni: a ruha fog viselni téged, és nem te a ruhát.
A testalkat típusok szerinti öltözködés irreleváns és meghaladott, hangsúlyozzuk azt, amit szeretünk magunkon, leplezzük azt, amit kevésbé.
Elképzelésem sincs, hogyan lehet bármikor is meghaladottnak kikiáltani a testalkatunkat, hiszen az emberi test egy térbeli forma.
Arányokkal, kiterjedéssel, csontozattal, izmokkal, tömeggel stb. Ezt sokféleképpen magyarázhatjuk, de figyelmen kívül nem hagyhatjuk, már a tervezőasztalon sem! Persze eltekinthetünk tőle, csak nem érdemes.
Akárcsak a színekben, a divat hajlamos a testalkatokon is átgázolni, ha éppen egy látványos, trendi ötletről van szó, azonban aki kicsit is a színfalak mögé pillant láthatja: az örökérvényű darabok, a csinos holmik mindig azt helyezik előtérbe, aki viseli őket!
Tippem helyette:
Legyél objektív, hiszen ha tisztában vagy a testalkatod erősségeivel és kihívásaival, olyan ütőkártya kerül a kezedbe az öltözködés terén, amivel könnyedén átlendülhetsz a hétköznapi nehézségeken!
🙂
Szeressük magunkon azt, ami előnyös! Talán ezzel járunk a legjobban.
Találd meg a saját hangod, a saját stílusod, és közben maradj a testalkatodhoz is hű.
Csak a 100% természetes anyag mutat igényesen és elegánsan.
Nagyon közkedvelt az anyagokat olcsósítani, vagy felmagasztalni, azonban a divatipar némiképp komplexebb annál a sarkításnál, hogy a gyapjú jó és elegáns, a poliészter/poliamid stb. gonosz és igénytelen.
Van az a gyapjú, és van az a poliészter. Meg olyan anyag is, amit az anyag-sznob a kezébe fog, és meg nem mondja, hogy műszál.
Ha kicsit nyitott szemmel járunk, észrevehetjük, hogy mennyire a szintetikus anyagok felé halad az emberiség, ami nem feltétlenül ördögtől való: miért is ne kombinálhatnánk két kellemes tulajdonságot egy közös jóba? Főként ha azzal esetleg hosszútávon a természetet is kíméljük?
Ami most zajlik, leginkább a bolygó kizsákmányolása, lássuk be, nem juthat minden egyes lakójára 100% merinó gyapjú csak azért, mert az a mi kultúránkban elegáns életstílust tükröz.
Másfelől gyapjú-és gyapjú között is hatalmas különbségeket fedezhetünk fel. A plázák tele vannak alsó-középkategóriás “maradék” szövetekkel, összesöpört, hulladék pamutokkal stb.
Tippem helyette:
Tapasztald ki, te milyen anyagtípusokban érzed a legjobban magad! Mit látsz magadon, másokon kellemesnek, esztétikusnak! Mindig keresd a jobb minőséget, de a megfelelő szín-és formavilágot is!
Hiszen egy előnyös árnyalatú, szabású ruhadarab még akkor is “többnek” látszik rajtad, ha anyagában esetleg nem tökéletes és fordítva! Lehet bármilyen csodálatos egy anyag, ha színében, fazonjában előnytelen végeredménnyel párosul. Olcsónak, használtnak, kopottnak fog tűnni rajtad, mert nem az adottságaidnak megfelelő!
A te tarsolyodban van még divat-mítosz?
Milyen általánosságokat, féligazságokat tartasz a legnépszerűbbnek ebben a témakörben?
Írd meg kommentben, készítsük el együtt a következő Mítoszromboló bejegyzést!
Esetemben az a furcsa, hogy inkább a földszínűhöz közelítő szemsminkek állnak a jól, pedig amúgy nyár típusnak tűnök. Nem állapította meg szakember, de a leírás stimmel rám, és a nyár színei is jól állnak ruhákban – van pár szín, amivel nem tudok megbarátkozni, mint pl. a fukszia – de kékek, palackzöldek szépen mutatnak rajtam. De a smink… A szürkés sminkekben egyszerűen ronda vagyok, nem csak magam, hanem mások szerint is, a barnás alapú színek viszont szépen kiemelik a szemem. Az aranyos, narancsos színek megint csak nem jók, de a szürkébb szürkék sem. Nem tudom, ez mitől lehet.
Szia aritareal!
Köszi a hozzászólást.
Barna és barna között talán finomabb különbségek vannak, a klasszikus földszínek a narancsos-okkeres-bronzos-sárszínű-vöröses-sárgás tónusok. Ezek a hideg típusokon egyértelműen előnytelenek.
A hűvösebb hatású barnák mindig rózsás-ezüstös-lilás-szürkés-keserű árnyalatúak, ezek úgy vélem az igazi vöröshajúakon kívül nagyjából senkin sem vállalhatatlanok.
🙂
A lényeg, hogy a hideg típusok sminkjében egy kicsi ezüstös-rózsás fénynek mindig érdemes lennie, még akkor is, ha nem jutunk el a tiszta szürkékig.
Az összhatást látatlanban nem tudom rajtad megítélni, de jó próba lehet még a barackos-narancsos és a rózsás-mályvás pírek összehasonlítása is az arcon.
Vagy készítesz egy teljes sminket egyértelműen hideg, és egy másikat egyértelműen meleg színekkel, természetes fénynél pedig lefotózod mindkettőt.
A fotó nem szokott hazudni. 🙂
Üdv!
Timi
Köszönöm a válaszod! Azt hiszem, az lehet a probléma, hogy a hajam kicsit túl sárgás, túl aranyló és van egy meleg fénye, ami miatt nem illik a többi részemhez…
Kedves Timi!
Érdekesek ezek a tévhitek, nagy részükkel én még nem találkoztam elterjedtebben. A „little black dress” leszólásoddal nem feltétlenül értek egyet, szerintem valamilyen formában mindenkinek jól áll. Más bejegyzéseid alapján is feltűnt mekkora jelentőséget tulajdonítasz a színeknek, meg a fent említett tévhitnek, hogy a divat nem írja felül a színválasztást. Nekem az a tapasztalatom, hogy hiába állna valaki bőrtónusához jól az a rikító ciklámen, legtöbbször túlragyogja a viselőjét, és a többi ember előbb veszi észre milyen papagájnak öltözött az illető, mint hogy „Hm… jól áll az arcához”. Én úgy látom sokkal fontosabb szempont hogyan kombináljuk a színeket-mintákat egymással, mint az, hogy hogyan találnak a hajunkhoz, szemünkhöz. Attól, hogy valaki hideg tél típus még nagyon előnyösen viselhet egy krémszínű szoknyát, sálat élénkebb színekkel vagy feltűnő mintákkal kombinálva. Mit gondolsz?
Szia Vanessza!
Köszi a hozzászólást, nagyon nem tudok mit hozzáfűzni, mivel egyben meg is válaszoltad a kérdésedet. 🙂
Én úgy gondolom, és a gyakorlatban is azt látom, hogy az öltözködésnél a fizikai adottságaink figyelembe vétele az elsődleges, kevésbé a divat.
Igaz ez a színvilágra, a mintavilágra, a formavilágra, az anyagválasztásra, a fazonokra stb.
Nagyjából erről szól ez az oldal, ahogy meg is fogalmaztad. 🙂
Üdv!
Timi
Kedves Timi!
Igen, ezekbe a legendás tévhitekbe gyakran belebotlunk. Szerencsére ma már nem dőlök be nekik!
Ott van például „a térdig érő szoknya minden testalkatnak előnyös és elegáns” c. mítosz. Akinek egy kicsit is O-lába van, az tudja, hogy mennyire nem így van! Mikor pont a görbületnél vágja el…
Vagy sminkelésnél az „univerzális fekete tusvonal” meg az alsó szemhéj belső vonalának fehérrel való kihúzása, ami „mindig nagyítja és ragyogóvá teszi a szemet”! Hogyne! Főleg akinek felül takart szemhéja van, amúgy is nagy, kerek szemekkel! Magamról tudom, hogy az összhatás borzalmas! 🙂
Üdv: Julcsi
Szia Julcsi!
Köszönöm a hozzászólásodat!
Az O lábak elég specifikusak, én úgy látom, hogy térd fölötti hosszakkal lehet kísérletezni, vagy ha az alkat engedi, a hosszú maxikkal.
De legalább egyféle szoknyahosszt azért eddig mindig sikerült belőni! 🙂
Próbálkozni kell!
🙂
Üdv!
Timi
Kedves Timi!
A színtípus figyelmen kívül hagyása engem is kiborít…nézem a Youtube-on a vloggerek videóit. Gyönyörű, csillogó szemű tél vagy nyár típusú lány, földszínekkel kisminkelve, narancsos rúzzsal. Megy a szöveg, hogy hozzá jobban illik a melegebb, bronzos, aranyszínű irány (a látvány meg nagyon fals). Sokszor nagy a kísértés, hogy megjegyzést írjak, de aztán arra gondolok, hogy végül is nem kérdezték, akkor minek mondjam el a véleményemet. Nem is tudom, te írnál ilyenkor, vagy nem?
Üdv,
Judit
Szia Judit!
Köszönöm a hozzászólásodat!
Örülök, hogy észreveszed ezeket az apróságokat. 🙂
Igazság szerint, én tartom magam az alapszabályhoz: kéretlen tanácsot nem adok.
Másfelől, ha ezzel foglalkoznék, egész nap csak irogatnék. 🙂 🙂
Üdv!
Timi