Miről ismerszik fel a magyar külföldön is? – sajnos nem a jólöltözöttségéről

A minap egy kedves vendégemmel beszélgettünk, és mivel évek óta Franciaországban él és dolgozik, megkérdeztem, hogy miként is látja a híresen elegáns francia megjelenést a magyarhoz képest. A véleménye nagyjából egyezett mindazzal, amit az itthoni helyzettel kapcsolatban tapasztalok és gondolok.
Elmesélt egy érdekes történetet. Franciaországban egy vonatúton feltűnt neki egy fiatal, zenét hallgató lány, akiről pusztán a megjelenése alapján úgy gondolta, hogy csakis magyar lehet. Odament hozzá, és rákérdezett. Kiderült, hogy nem csaltak a megérzései: a lány sajnos messziről kitűnt a francia átlagból, és nem pozitív értelemben.

A magyar nők szépek, de hol marad a kifinomultság?

Amire a vendégem is rávilágított, és egyetlen szóban összefoglal egy nagyon fontos jelenséget az itthoni öltözködés területén, az a kifinomultság. Pontosabban a hiánya. Nincs. Elkopott. Eltűnt.
Ha körbenézünk az utcán, nagyon kevés NŐT látunk a tömegben. (Így, nagy betűvel, ahogy FÉRFIból is igen kevés tűnik fel sajnos közöttünk.)
Éppen ezért hiányzik az összképből a sikk, a báj, az elegancia, a méltóság, a nőiesség, a tartás.
Nincsenek szép részletek, minőségi darabok, színek, vagy kreativitás, többnyire csak a stílusosnak gondolt alul-öltözöttséggel, vagy a teljes (ön)lemondással szembesülünk. Unalmas vagy közönséges. Valóban ezek közül választhatunk?

 

Hol kereshetjük ennek az okait?

Ahol jelenleg tartunk az egy összetett történelmi, gazdasági és szociológiai folyamat tükörképe. Nem lehet kiragadni csupán egyetlen indokot, miért sorolt az utóvéghez hazánk az elmúlt évtizedekben, de józan paraszti ésszel is belátható, hogy nem igazán tesz a divat fellegvárává egy országot az, ha ötven évig minden lakosa ugyanazt a lódenkabátot hordja, majd lényegében megszűnik a ruhaipara.
Nincsenek példaképek, nincsenek kapaszkodók, nincsenek értékek és hiteles személyiségek ebben a témában. (Tisztelet a kivételnek) Igazából mindent elölről kell megtanulnunk a jólöltözöttségről és finomságairól, ennek a folyamatnak az összes vadhajtásával és félresiklásával együtt.

Továbbá az egyre szűkülő ruházati kínálat és az egyre nagyobb gazdasági szakadék a vásárlóközönség és a divatüzletek árai között sem igazán kedvez a pozitív változásoknak. Miért csodálkozunk, hogy mindenki fekete télikabátot vásárol, ha pusztán egy darabot engedhet meg magának? Ugyanakkor sokan ezt a helyzetet sokkal inkább indoknak használják, hogy ne is kelljen a megjelenésükkel foglalkozniuk. Pedig…

Kis költségvetésből is lehetünk stílusosak

Sokat hallott frázis, mégis igaz: a kevésből is öltözködhetünk igényesen, egyedien. Az öltözködésnek számos olyan tényezője van, ami pusztán rajtunk múlik. Ilyen például az, hogy ne préseljünk még ki évadokat egy meggyötört, szakadt, kibolyhosodott, elnyúlt ruhadarabból. Hogy törekedjünk a rendezett, ápolt megjelenésre. Hogy próbáljunk kiegészítőkkel egyéniséget csempészni a megjelenésünkbe. Hogy tartsuk rendben és tisztán azt, ami van. Hogy kísérletezzünk a meglévő darabjainkkal. Hogy figyeljünk rá, mit, mivel veszünk fel.

Tükröm, tükröm mondd meg nékem… mi nem passzol össze éppen?

Az eklektika sajnos nemcsak a városképünkre, de az öltözködésünkre is illik.
Úgy gondolom, hogy az emberek többsége igyekszik a lehetőségeihez mérten korrekt ruhadarabokat beszerezni. Azonban ahogy ezeket a külön-külön elfogadható darabokat párosítani tudják… az szinte már a véletlenszerűség művészetévé emelkedik néha.

 

Akár tanácsadásokról, akár előadásokról van szó, számtalanszor hangsúlyozom, mennyire fontos a megfelelő minőségű darabokat a hozzájuk minőségben illő darabokkal párosítani (pl: a sportoshoz ne viseljünk elegánsat és fordítva). Ilyenkor a legtöbben csak legyintenek, hogy ez egy teljesen evidens alaptézis, beszélni is kár róla.
Nos, elég csak felszállni bármelyik tömegközlekedési eszközre, hogy nyilvánvalóvá váljon, mennyire nem nevezhető evidensnek ez a kérdés. Egyesek ténylegesen úgy tűnnek, mintha vaksötétben öltözködtek volna fel. (Meglepődnénk, hány háztartásból hiányzik az a bizonyos teljes alakos tükör az előszobafalról)

De mit várjunk úgymond az utca népétől, ha hírességeink és közméltóságaink érkeznek egy bálba nagyestélyire, szmokingra felkapott pufikabátban? (Hol vannak a példaképek? Sajnos nem a vörös szőnyegeken, az biztos.)

Kísérletként (egy meg nem nevezett bevásárlóközpontban) ültem le rövid ideig „terepszemlét” tartani, vajon melyek azok a karakteres sajátosságok, amik jellemzik a magyar nők öltözködését? Persze előbukkant belőlem a jó kedélyű kisördög, és lejegyeztem egy listát, vajon mit is gondolna egy ártatlan földönkívüli, ha a karácsonyi forgatag alapján szeretne felállítani néhány öltözködési alapszabályt?

Lássuk a komoly(talan) divatszabályokat:

1) A parka bármihez felvehető. (Aki nem tudja beazonosítani: sportos, zippzáras/pattentos, szőrös kapucnis, sokzsebes és/vagy pufikabát fazon)

2) Ha a cipő fekete, az bármihez viselhetővé teszi, függetlenül a stílusától.

3) Továbbá bármilyen ruhadarab adaptálható bármilyen együtteshez, ha fekete.

4) A hátizsák elhagyása fájdalmasabb lépés, mint a szülői háztól történő leválás.

5) A farmer kultikus nemzeti viselet, vallásos áhítattal viseli idős, felnőtt és gyermek. Mindenhez, mindenkor.

6) Az egy márkától származó darabok egymással egyértelműen párosíthatók.

7) Amit mindenki egyféleképpen visel, az rossz nem lehet.

8) Amit elrejt a kabát, az nem létezik.

9) Nincs kényelmesebb viselet a sportcipőnél. Ezért marad. Pont.

10) Egy fekete válltáska mindenhez passzol.

11) Egy műanyag-üvegstrasszos statement nyaklánccal hibázni nem lehet. Se pólón, se trikón, se blúzon, se kapucnis pulcsin.

12) Az ugg csizma szexi. (Akkor is, ha valójában nem is utcai viseletre lett kitalálva és biztos úton vezet az ortopédiára.)

13) A csupasz felületek száma haladja meg a lefedettekét. (Főleg nyáron)

14) Hajat festeni (házilag) kötelező. Foglalkozni vele elegendő félévente egyszer.

15) Az alkarra ejtett táska szuper szexi.

16) A lepattogzott körömlakk és az igénytelenség régen nem függnek össze egymással.

17) A cipőtalpon felvillanó címkék olvasnivalót adhatnak mindenkinek a mozgólépcsőn.

18) A legtrendibb összeállítás a leggings-pulcsi-vastag sál- fekete keretes szemüveg – fejtetőre fogott haj – óriás nyaklánc. Alkattól, hajminőségtől, dioptriától, korosztálytól függetlenül.

19) Az előzőhöz kapcsolódva a leggings a farmer egyetlen alternatívája. (Természetesen mint nadrág, nem mint harisnya.)

20) Egy ruha minél jobban tapad, annál jobban mutat (…khmm meg minden hurkácskát).

 

Kis lépésekkel a jóízlés felé

Belátható: nem fog mindez megváltozni egyik napról a másikra. Lehet, hogy ez még nem is a gödör legalja, ki tudja? 🙂
Érdemes ezen az állapoton dühöngenünk, bosszankodnunk? Nem hiszem. Fogadjuk el a tényeket és tegyük meg mi az első lépéseket!
A magam részéről optimista vagyok, ha nem is években, sokkal inkább generációkban gondolkodom. Ugyanis mi vagyunk azok, akik példát mutathatunk nemcsak a környezetünknek, de az utánunk következőknek is az egyéniséget és kifinomultságot előtérbe helyező megjelenésből! Az öltözködésre is érvényes az örök érvényű mondás: nem a szavak, hanem a tettek beszélnek!

Hol vannak a példaképeink?

Többször is feltettem már ezt a kérdést, és fontosnak érzem, hogy megtaláljuk őket. Ha nem is volt lehetőség rá, hogy a felmenőinktől (szüleinktől, nagyszüleinktől) tanuljunk, megkereshetjük a saját példaképeinket! Legyenek azok külföldi sztárok, vagy neves személyiségek, vagy egy mindig csinosan öltözködő kolléga. Sokat segíthet egy pozitív példa, hasonlóképp az önismeret és nem utolsó sorban a kellő mértékű humorérzék. Figyeljünk, legyünk nyitottak, olvassunk, tanuljunk, gyakoroljunk, hibázzunk, kísérletezzünk! Bizonyos, hogyha egyszer valaki rátér erre az útra, visszafelé már nem fog haladni rajta.

Végezetül talán csak annyit tennék még a gondolatmenet végére, hogy vegyük észre: az igényes megjelenés nem pusztán külsőség, hanem szemléletmód is egyben! Egy NŐ nem vonul rágózva, csámpásan, szétnyílt kabátszárnyakkal az utcán, miközben szélesen gesztikulál és a mobiltelefonjába káromkodik.

 


"Én azt szeretném, ha mindenki azt hordaná, amit akar és azt a saját módján variálná." Karl Lagerfeld

Molnár Tímea

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

“Miről ismerszik fel a magyar külföldön is? – sajnos nem a jólöltözöttségéről” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Timi!

    Tetszik a cikk, főleg a felsorolás 15. pontja jutott eszembe a minap („Az alkarra ejtett táska szuper szexi.”), mikor már javíthatatlanul elrongyolódott a kedvenc táskám.
    Irány a legközelebbi pláza, nézzünk valami jobb minőséget! Nos, a táska kínálat meg kell mondjam, siralmas volt! A legtöbbnek pontosan olyan hosszúságú füle volt, amit vállra még nem lehet felvenni (ahhoz rövid és beszorul a táska a hónaljba), kézben hordva pedig már túl hosszú. Olyan picike nőnek, mint én (160 cm alatt), ritka idétlen, hogy leér a térdemig! Némelyikhez volt ugyan felcsatolható vállpánt, de a kézi pántot akkor sem lehetett róla levenni, az valamiért ott kell, hogy virítson rajta!
    Kérdem én, ezt mégis hogy gondolták a tervezők? Hogy a búbánatba’ lehet ezeket elegánsan hordani??? Én is utálom, ha az alkaron hordják, de ezek után elgondolkodtam rajta: lehet, hogy kényszerből teszik ezt a nők… Végül egyiket sem vettem meg, a kínaiban találtam viszonylag jól kinéző, fekete táskát, állítható pánttal. Az lett a befutó. 🙂

    Válasz
    • Szia Julcsi!

      Én úgy látom, hogy ezek a táskák inkább dekorációs célra alkalmasak, kabáttal, kardigánnal, szatyorral, más szóval a hétköznapi élet kellékeivel már nehezen összeilleszthetők.
      Én csak olyan táskát vásárolok, aminek állítható a pántja, így nem lesz se túl mély, se túl magas. De a táskakínálat nagy része- hasonlóképp a cipőkhöz – valóban nehezen alkalmazható bármire is. 🙁

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  2. „fontos a megfelelő minőségű darabokat a hozzájuk minőségben illő darabokkal párosítani (pl: a sportoshoz ne viseljünk elegánsat és fordítva)”

    Már nem azért, de a sportos/elegáns az a ruha stílusa, nem pedig a minősége. Felvehetek egy Valentino ruhát egy Lanvin sportcipővel, mert a minősége passzol (mindkettő luxus márka ugyebár, ergó valószínűsíthetően elég jó), de a stílusa nem.

    egyébként meg nem tudom, mikor láttál utoljára francia nőt, de én tavaly nyáron Párizsban egy darab jól öltözött francia nőt sem láttam. Jelenleg az olyannyira sikkesnek tartott francia nő koszos hajú, igénytelenül öltözködő és szőrös hónaljú, főleg a fiatalok. 40 fölött talán kinéznek valahogy, de nem a Vogue-ból és a Paris Street style (értsd: a divathéten lekapott nők) blogok alapján kéne az egekig magasztalni őket.

    Válasz
  3. Szia Timi,

    A fenti irasodrol eszembe jutott, hogy Nagypapam mutatott egyszer egy regi kepet (talan a 30-as evek elejerol, nem tudom biztosan) egy nagybatyjarol aki kemenysepro volt. Vasarnapi oltozekben lehetett, mert oltony, nyakkendo, kalap es kemenyitett galleru ing volt rajta. Manapsag senki nem oltozkodik igy, illetve ha megis elegansan „kenyszerulunk” megjelenni valahol, akkor feszengunk a ruhainkban, mintha mar hordani sem tudnank oket. Rosszul oltozottnek lenni elfogadott lett (itt nem azokra gondolok, akik minimalis koltsegvetesbol kenytelenek eloteremteni a legszuksegesebbeket a csalad szamara), olyannyira, hogy ez mar fel sem tunik. (Pl. van aki ugy gondolja, hogy termeszetes dolog az, hogy ha a feher bluz alatt atlatszik a zold melltarto, hiszen „mindenki igy hordja”) Elvegre a strandpapucs is „elfogadott” utcai viselet lett.

    Válasz
  4. Kedves Timi!
    Teljesen egyetértek a fenti bejegyzéssel. Az ember ösztönösen érzi a problémát, ha nyitott szemmel jár és még külföldön sem kell ehhez megfordulnia. A franciáktól tényleg lehet tanulni és ez nem szégyen. Szívesen olvasnék még további gyakorlati tanácsokat arról, hogy hogyan lehet kitörni a magyar igénytelenségből és unalmas egyhangúságból.

    Válasz
  5. Nagyon élveztem a cikket, szerintem nagyon találó, de sajnos reális. Néha úgy érzem ciki csinosnak vagy elegánsnak lenni. Ennek ellenére nem egyszer történik az, hogy a legnagyobb igyekezet ellenére is valami hiba csúszik az aznapi öltözékembe..-vidéken meg pláne mindegy- …és a jobb holmik beszerzése is sokkal nehézkesebb.Hálás vagyok ezért a blogért, mindig várom az újabb bejegyzéseket.

    Válasz
    • Kedves Éva!

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy tetszik a blog!

      Egyetértek a meglátásaiddal, sajnos vidéken mindez az (irónikusan) felvázolt helyzet még keményebb dió, sokkal konzervatívabbak az emberek, még szűkebb a kínálat, kevesebb a mozgástér.

      Azt, hogy csinos és elegáns vagy (vagy erre törekedsz), ne érezd „cikinek”, nagyon fontos, hogy a belső igényeidnek megfelelően próbáld kialakítani a megjelenésedet és önmagadra koncentrálj. Bakikat mindenki követ el, a különbség szerintem az, hogy szeretnénk-e tanulni ezekből, vagy sem?

      A türelem legalább annyira fontos ebben a kérdésben, hogy elfogadjuk, a saját ütemünkben fejlődünk. Biztosra veszem, hogyha majd visszatekintesz a mostani öltözködésedre egy, akár két év távlatából, sokkal magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb leszel! (És egészen más dolgokat érzel majd nehézségnek)
      Hajrá! 🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  6. Lehet, hogy a magyar nők kevésbé tehetősek és nem engedhetik meg maguknak a legújabb kifinomult divatot esetleg kevéssé ízlésesen válogatják össze meglévő ruháikat. De cserébe legtöbbjük tiszta és üde, ad a személyi higiénére. Szemben az ordenáré koszos és büdös mosdatlan francia nőnek becézett igénytelenségekkel. Hiába elegáns és divatos a csomagolás, ha elájulsz amikor kinyitja a száját vagy leveszi a bugyiját!

    Válasz
    • Kedves Philip!

      Köszönöm a hozzászólást, a személyi higiénia valóban fontos, és nem pénz kérdése, ahogy az ízléses öltözködés sem az. (Mint az a cikkben is szerepel)
      🙂

      Másfelől én ahány franciát ismertem, mindegyik rendeltetésszerűen használta a folyóvizet, a szappant és a fogkefét, úgy gondolom mosdatlan embereket a világon bárhol találhatunk és szagolhatunk, itthon ugyanúgy, mint külföldön.
      Sajnálom, ha neked ennyire rosszak a tapasztalataid.

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  7. Habár nem vagyok egy Glamour Girl, de a Glamour Nagy Tedd / Ne tedd könyve a legjobb befektetésem volt ebben a témában. Bátran ajánlom megvételre és sűrű lapozgatásra minden nőnek! 🙂

    A könyv Libri linkje

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár