Mindig is szerettem Emma Thompsont, de ezzel a filmmel már örökre megszerettem, mert bátor és önazonos és kísérletező és őszinte. Nem tökéletes, ahogy a film sem. De szerethető és mindenki levonhatja belőle a saját tanulságait. Számomra a legfontosabb üzenete a történetnek az önszeretet és az önelfogadás, amit felfedezni, gyakorolni sosincs túl késő.
Vannak érdekes időszakok a tanácsadásokban, idén tavasszal egy kicsit érzelmesebbek voltak a találkozók. Sokféle életkorban sokféle problémával érkeztek az ügyfelek, és néha egy-egy könnycsepp is kicsordult. Mert az, amit a tükörben látunk, amiről beszélgetünk a tanácsadások keretein belül nemcsak a testalkatunkról és az öltözködésünkről szólnak. Menopauza, válás, kirepülő gyerekek, műtét stb. az, amit a nehézségek során olyan könnyen elveszítünk, az a magunkra fordított idő és megértő figyelem. A „régi ruháink” már valahogy nem jók ránk. A „régi szabásvonalak” valahogy nem komfortosak. De valóban pusztán a ruháinkról van szó?
Tapasztalataim szerint az első, amit eltorzítva látunk önmagunkból, az a testünk. Mert ott van. Előttünk van. Könnyű szídni. A vastag bokánkat, az úszógumikat, a lötyögő kart, a tokát, a nagy feneket és még sorolhatnám. Holott a tükör nem egy torz alakot mutat, hanem egy arányos, elfogadható, szép női testet. Ami változik. Ami pont olyan, amilyen. Csak nehezen hisszük el, hogy a saját, belső nézőpontunk torzít. És hiába halljuk kívülről az ellenkezőjét, nehezen engedjük át a szűrőn. Hihetetlen sok ember képtelen saját magára nézni a tükörben. Úgy általában. Nemhogy meztelenül!
Tökéletesek nem leszünk. Nem is vagyunk. Így a tökéletességre törekedni egy következő csapda. Természetesen ami megtehető azért, hogy komfortosabban legyünk a testünkben azt érdemes megtenni, de van egy pont, egy életkor, amikor meg kell állni. És bizony ott kell lenni egyedül. Meztelenül. Kettesben. Önmagunkkal. A tükörképünkkel. Nem kilépni. Nem bekapcsolni a megszokott önostorozást. Jönnek a hullámok. Az érzelmek. A vágy, hogy elmeneküljünk. De ha ott maradunk a hullámok egyre kisebbek lesznek. Az érzések pedig egyszerűen tovaszállnak. És ha nem is azonnal és nem is rögtön, valami megmozdul amögött a szűrő mögött, és egyszer csak könnyebb lesz. És nem is értjük, hogy miért nem láttuk azt az embert a tükörben úgy ahogy van, tökéletesen tökéletlennek. Ha készen állunk rá. Próbáljuk meg!
Első lépésként nézzétek meg a filmet. Emma Thompson a legjobb útitárs ebben!
