Mi a fontosabb? A szín, vagy a fazon?

Vannak, akik (nem pusztán a divatszakmában, de foglalkozzunk most csak ezzel a témakörrel) a forma szentségét látják elsődlegesnek, és teszik mindennél előrébb valóvá. A nagybetűs “STÍLUS” (számomra néha már elitizmusba hajló) szűk keresztmetszetébe nem fér más, csak néhány klasszikusnak kikiáltott, abszolút decens árnyalat, mert a camel (teveszőr szín), és a fekete-fehér, szürke, tengerészkék dimenziója sose fogja elnyomni a tökéletesen kivitelezett alapdarabokat. A divat első osztályán, ahol talán csak a francia nők, és George Clooney bírják a ritka levegőt, az élet csupa monokróm minimalizmus.

Aztán ott a másik oldal, a szín-fetisiszták, a mintavarázslók, a formabontók, az anyagmágusok klubja, akik szerint a klasszikus egyszerűen csak dekadens, és a neon-hightech-nyomtatható csúcstechnológiák korában vétek olyanért beindítani a gyártósort, ami nem robbantja le a precízen bekalibrált monitorokat a helyéről.
Ebben a kissé illuminált közegben minden kicsit meghökkentő, feltűnő, izzó, vibráló, de minimum color blocking. Viseljünk univerzum-nyomatokat, állatmintát kiskockával, szőnyegmintát felhőágyon, drámai pöttyöset, sokkoló nagyfoltosat, komplett virágágyást. Ahogy tetszik. Bármilyen színt bármilyen színnel. Hiszen mindent szabad.

Vajon miért tűnik néha összeegyeztethetetlennek a kettő?

Napjainkban a szabadság illúziójával a divat világa lényegében uniformizál. Egyáltalán nem érdeke a személy egyedi sajátosságainak kiszolgálása, sokkal inkább a mesterséges irányításra törekszik: ezt vedd meg, ezt viseld, ezt dobd ki, majd mi megmondjuk neked, mi lesz a legjobb, mitől leszel értékesebb, jól öltözött, elegáns stb..
Az, hogy harmonikus-e rajtad, tulajdonképpen senkit sem érdekel. (Tegyük hozzá, a divat soha se az individuumról szólt az elmúlt kétezer évben, attól még távol vagyunk.)

Így lehet egymásnak nagyon is ellentmondó üzenetekkel találkozni akár a sarki plázában: az egyik helyen a “mindenkire jó” alapfazonokra, a soron következőben a “mindenkire jó” trendszínekre próbálnak minket rábeszélni.

  • Itt most a női ruhatár egyik alapdarabjáról van szó. Egy időtálló klasszikusról. Hibázni vele nem lehet. Garancia az elegáns megjelenésre, hiszen minden stílusikon ezt viselte az elmúlt 50-100 évben. Fölveszed, és beleborzongsz a luxus-életérzés fuvallatába.
  • Minden arcra kötelező az Év színe: a málna-álom. Most elérhető pírben, rúzsban, kis koktélruhában egyaránt. Hogy minden, mindenhez passzoljon.

Hol van az igazság? Ebben az esetben sem kizárólag az egyik oldalon. Mert…

A legtökéletesebb ruha sem öltöztet, ha nem előnyös a színe/mintavilága

Bevallom, a színek ignorálása, vagy mondjuk inkább gyalogként történő feláldozása (különösen szakemberek részéről) kissé elkeserítő számomra. Mivel onnantól, hogy egy árnyalat nem értünk van, ellenünk fordul, és lehet egy ruha bármilyen ikonikus, jól szabott, trendi, márkás, vagy akár klasszikus műalkotás: egyetlen, lényegi dologról fogja az előnytelen szín elterelni a figyelmet: arról, aki viseli. (Mi másról is szól például egy Oscar gála, ami lassan már inkább egy exkluzív, de teljesen kiüresedett haute couture bemutatóvá válik?)

A fazon prioritásának önellentmondását éppen az egyik legnagyobb divat-közhellyel lehet példázni.
Ugyan ki ne ismerné az alapszabályt: a kis fekete ruha a minimum elvárás egy nő ruhatárában. Onnantól lehetünk Diana hercegnők, járhatunk koktél partikra, nem jövünk zavarba a karácsonyi partin, és bármikor beugorhatunk az operába. (És senki se fogja látni, ha kétszer sütjük el ugyanazt a poént – khmm- ruhát.)
Vagy mégsem?

A másik “kötelező klasszikus”, ami ősszel és télen újra és újra előkerül, az a camel-trench-átmeneti-és télikabát vonal. Kirobbanthatatlan a kínálatból, még úgy is, hogy Budapesten csupa, szédelgő májbetegnek tűnő férfi és nő viseli elszántan. Természetesen hozzá, földszínekben tökéletesen illeszkedő sapka-sál-kesztyű kombinációkkal. (Ó, az a sok, fenséges, Tél típus ily jellegtelenné válva…)

A jó szabásvonal alapelvárás, de soha se kizárólagos. Előbb-utóbb a legkonzervatívabb divatguru száját is kénytelen-kelletlen elhagyja a beismerés: színekre bizony szükség van egy színes világban.

Viszont az ellenkező oldal sem feltétlenül kifizetődő:

Egy jó színnel sem adhatunk el bármit

Tündöklő, látványos, ragyogó, vagy csak számunkra a legjobb árnyalatot megtalálni mindig izgalmas kaland, ha viszont a választott szín(világ) nem párosul ízléssel, megfelelő szabásvonalakkal, alkalomhoz illő ruhával, az eredmény… nos, nem kerül be a megjelenésünk nagy pillanatai közé.

Nincs egyszerűbb út, nincs lényegtelen részlet

Öltözködni olyan, mintha fogaskerekeket illesztenénk össze. Egy precíziós folyamat. A nagy kerék nem fog elindulni a kicsi nélkül, és a kicsi sem kevésbé értéktelen, mint a nagy. (Nincs olyan, hogy – Áá, ez csak a zoknim, úgyse látja rajta senki a lyukat!) 🙂
Mindegyik tényező az egészet támogatja, legyen szó színről, fazonról, anyagminőségről, kivitelezésről, léptékekről, kiegészítőkről, sminkről, frizuráról, alkalomról, stílusról stb.
Miért is akarnánk bármelyiket is kiragadni ebből a közegből, és despotaként mind fölé helyezni?
Ez a fajta hozzáállás egy-egy alkalomra izgalmas kitérő, hosszútávon inkább zsákutcába vezet.

A kérdés soha sem a VAGY, hanem az ÉS…?

Ne elkülönítve kezeljük a megjelenésünk alkotóelemeit, hanem keressük köztük a kohéziót! (Higgyük el, ott van, csak inkább befelé figyeljünk, mint a külvilágot másoljuk.)

Hiszen nincs is annál izgalmasabb, mint amikor az öltözködés túlmutat a puszta létszükségleten, és a színek, formák, anyagok, struktúrák arányainak megfigyelésével és kombinálásával eljutunk egy olyan szintre, amit nyugodtan nevezhetünk akár alkotásnak, akár önmegvalósításnak. (És igen, ez az önmegvalósítás lehet teljesen egyéni, és a többségi ízléstől eltérő is akár.)
Akármit is viselünk, a legfontosabb, hogy ne legyen a lényegünk (és az adottságaink) ellen való. Ne eltávolítson minket az egységtől, hanem építse azt.
Ugyanis se a szabásvonal, se az anyag, se a szín, se a minta, se a kiegészítők stb. nem fognak önerőből összecsendülni, ha a lélek, a szenvedély, a rendező elv hiányzik a megjelenésünkből.

Képek forrása: depositphotos.com


„Járj úgy, mintha három férfi követne téged!” Oscar de la Renta

Molnár Tímea

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

“Mi a fontosabb? A szín, vagy a fazon?” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szia Timi!

    Nagyon szeretem az oldalad, nemrég találtam rá, de azóta már sok cikked visszaolvastam, sokkal tudatosabb lettem öltözködés terén. 🙂

    A mostani témával kapcsolatban egy gyakorlati kérdéssel bővíteném a fentit: léteznek-e olyan ruhadarabok, amik színben is jók, fazonban is, anyagban is kellemesek, irodába megfelelők és megfizethetőek egy átlagembernek…?
    Én ezzel küzdök minden egyes vásárláskor, valami soha nem stimmel. Tél biztos nem vagyok, így a ruhák tetemes része kapásból nem áll jól (pl. fehér, fekete – irodai alapszínek), a mostani divatszínek, amikkel meg tele vannak a boltok, az őszöknek kedveznek, ami szintén nem vagyok…

    Ha találok is színben megfelelőt, az anyag tuti műszálas borzalom vagy rossz minőségű, vékony, áttetsző… És akkor a fazont, stílust és árat még nem is vettem számításba, amik tovább bonyolítják a keresést. Az elerhető ruhamárkákban gyatra a minőség, a varratás pedig manapság luxus, 1-2 darabnál oké, de egy egész ruhatárat felépíteni-fenntartani már nem reális… Márpedig a ruhák nem örök életűek, folyamatosan kell pár új darab. Én úgy látom, a teleknek a legjobb, fekete/feher ruhadarabokból trendtől függetlenül mindig van dögivel, a többi tipusnak meg egy szűk kínálatból kellene megtalálni a tökéletest irodába, alkalomra, hétvégére… Mióta tudatosabb vagyok, nekem egy tortúra lett a vásárlás. 🙁

    Végül általában kompromisszumot kötök, pl. nadrágban hordok feketét, ha a fazon és az anyag végre jó… Te hogy látod ezt? Van más megoldás mint folyamatosan keresni a tűt a szénakazalban?
    Köszi és további sok jó cikket kívánok!
    Ametiszt

    Válasz
    • Kedves Ametiszt!

      Köszönöm a hozzászólásodat.
      Ha esetleg megtalálnád azt a boltot, ahol színben, fazonban, anyagban is megfelelő darabok vannak, és az áruk is barátságos egy átlagkeresethez, kérlek azonnal tedd közkinccsé! 🙂

      Sajnos az öltözködés jelenleg abból áll, hogy tűt keresel a szénakazalban.
      Viszont lehet ezt a tűt pozitív és optimista szemlélettel is keresni: az a kevés, amit megvásárolsz, igazi értéket képviselhet a ruhatáradban, és valóban olyasmiért adod ki a pénzt, ami árban, kihasználhatóságban, variálhatóságban messziről köröket ver bármelyik “trendi”, de inkább a szemét kategóriájában mozgó tucatdarabra.

      Én abszolút nem vagyok híve a gigantikus ruhatáraknak, ahogy telnek az évek, egyre inkább próbálok környezettudatosan és minimalista megközelítéssel vásárolni. (pl: igen, 2-3 blézerre szükségem van, 10-15 db-ra már nem.) Így én nagyon kevés kompromisszumot kötök, mert úgy vélem, hogy az a 2-3 legyen olyan anyagban, minőségben, szabásban, amit én szeretnék, és ehhez ragaszkodom.

      Hosszútávon nem érdemes olyan alkukat kötni, amiket nem érzünk fairnek. Például én már nem veszem meg a fekete nadrágot csak azért, mert végre jól áll. (Temetési szetten kívül semmilyen fekete holmim nincs is, de ez 3 év tudatos vásárlásának az eredménye volt annak idején.)
      Igazad van, hogy leginkább talán a Tél típusoknak kedvez az átlagkínálat, de hidd el, a számukra is frusztráló tud lenni egy idő után, hogy semmi mást nem látnak, csak fekete-fehéret.

      A varratással kapcsolatban igen, a minőségi, korrekt szakembert meg kell fizetni. Viszont, egy szabósági alapdarab nem 2 évig lesz rajtad tökéletes és makulátlan, főleg, ha igényesen, megfelelő alapanyagról beszélünk, hanem akár 5-10 évig is. (Nekem volt olyan szabatott nadrágom, amit konkrétan majdnem 10 évig hordhattam.)
      Ezt szerintem jelenleg szinte egyik tömegpiaci, átlagdarabról sem mondhatjuk el. Nem véletlenül kerülnek 5.000-10.000 Ft.-ba. A fő probléma az, hogy a legtöbb embernek nincsenek reális elvárásai a kifizetett termékkel kapcsolatban. Hogyan is várhatnánk el, egy PET palackból gyártott blézertől, hogy az unokáink is megörököljék?
      Persze, silányul dolgozó szabók, varrónők is vannak, nagyon meg kell hát válogatni, hogy kinél is hagyjuk azt az összeget, amit erre áldozunk.

      Úgy látom, hogy a világ (és benne a ruhaipar) affele mozdul, hogy az igényes, akár kézműves minőségű, tartós termékeket egy szűkebb réteg fogja tudni csak megengedni magának (akár élelmiszerben, akár ruhákban), a tömegáruk pedig a kötelező minimum teljesítésével, nyomott árakon, nyomott minőségben érhetők el mindenki másnak.

      Üdv!
      Timi

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár