Van a téli hónapoknak egy jellemző, gyakorta előforduló jelensége, a fekete holmik közé ékelt testrészek vonulása (és távolodása), ami nemektől függetlenül bárhol felbukkanhat előttünk. Nyugodtan bevallhatjuk, mindannyian beleestünk már ebbe a vizuális önveszélyeztetésbe, ha máskor nem is, a kamaszkor farmer-bőrdzsekit bújó korszakában. Egyszerűen azért, mert a szekrényünkben aktuálisan nem volt más, csak fekete cipő, fekete harisnya, fekete felső és fekete ruha. Így annak az egy darab fehér/pink/királykék/pepita/lila stb. színnek, amivel feldobni kívántuk magunkon a fekete egyeduralmát, mondhatni esélye sem volt a menekülésre. Vagy az esztétikus megjelenésre.
Klasszikus példája ennek a vizuális öntagolásnak (nevezhetjük a testalkatunk arányaira nézve öncsonkolásnak is), a fekete dzseki alól kibújó, messziről világító pulóver, szoknya, de férfiaknál akár ing, akár hosszúra nyúlt póló formájában is találkozhatunk “távolodó fenekekkel”.
Miért alakulnak ki ezek az előnytelen világos-sötét blokkok az öltözködésünkben?

Csak a fekete
A jelenség alapvető problémaforrása legtöbbször az, hogy a téli ruhatárunk építőköve a fekete. És… nos, a fekete. Színek nélkül lehetőségünk sincs egy összeállítás kontrasztjain alakítani. Sokszor a “fekete slankít” – meggyőződésével húzunk sötét színeket egy világosabb holmi köré, holott ezzel éppen azt emeljük ki, amit eltakarni szeretnénk.
Hiányzik az egész alakos tükör
A legtöbb ember csak előről értékeli az összeállítását. Amennyire sok figyelmet vagyunk hajlamosak szentelni a próbafülkékben a hátsónk tüzetes ellenőrzésének (Ugye nem nagy benne??? Ugye???) – annyira hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről a területről a hétköznapokban.
Fontos, hogy egy adott összeállítással kapcsolatban megkérdezzük magunktól, hogyan is láthatnak benne mások 2-3-4 méter távolságból? Ha felmérnénk, hogy a fekete harisnya és a fekete pulóver közé beszorult tulipiros szoknyánk egy kihúzófilc élességével rajzolja körbe a fenekünket, valószínű, hogy nem viselnénk ebben a kombinációban.
Nem vagyunk tisztában a testalkatunk hosszanti arányaival
Az egyes ruhadarabok végződése alapjaiban határozza meg a megjelenésünket. Ha egy dzseki, egy blézer, egy póló, egy blúz esetlegesen, vagy a testalkatunkra nézve előnytelen helyen tagol fel minket, tehetünk bármit, eltorzul az összkép.
Ne feledjük, hogy minél élesebb vízszintes vonalak jelennek meg rajtunk, annál figyelemfelkeltőbbé válnak! A fekete színek közé ékelődő világos, vagy élénk árnyalat lézerpontos elvágásként működik, és azonnal arra a testrészünkre vonzza a figyelmet, ahol végződik!
Ha tehát például nem az alsótestünk az erősségünk, nem a legszerencsésebb egy kivilágító szoknyával túlzóan kiemelnünk. Ugyanezt a vizuális hatást érjük el egy fenékre húzott, kabát alól kibukkanó pulóverrel is, nem kell feltétlenül szoknyát viselnünk hozzá, hogy optikailag szélesítsük magunkat.

Hogyan orvosoljuk a vizuális buktatókat?
Nem könnyű kibújni a “csak a fekete” bűvköréből különösen, ha irodai megjelenésről, netalán hivatalos eseményről, díjátadóról, ünnepélyről stb. van szó. Az alábbi példa jól tükrözi az eddig leírtakat, a kevésbé átgondolt koncepció sajnos a szoknya vibráló mintázatát, és előnytelen szabásvonalát hangsúlyozza a viselője helyett.

Mire is lenne lehetőségünk, ha még öt percre visszafuthatnánk a gardróbszekrényünkhöz?
- Cseréljük le a rövidke blézert egy megfelelő hosszúságú, ágyékot takaró felsőrészre. Ezzel nemcsak a testarányainkat egyensúlyozzuk ki, de a vibráló alsórészből is kevesebbet mutatunk.
- Viseljünk merészebb színblokkot, toppot a szoknya felett, így elvonjuk a figyelmet a kevésbé fényképbarát mintázatról. (Akár egy látványosabb nyaklánc is felvehető!)
- Cseréljük le a szoknyát egy sötétebb árnyalatúra (ami nem fekete).
- Legyen a blézerünk színe vagány, így egészen biztosan háttérbe szorítjuk a kiugró szoknyát!
- Viseljünk elegánsabb, magasabb sarkú cipőt, ami többet mutat a lábfejünkből, így jobban nyújtja azt.
- Világosítsuk a felsőtestet egy mintában szereplő, világos színnel, így nyújtjuk az összképet, és eltereljük a figyelmet a szoknyáról!
- A fenti lépésekkel inkább csak a megjelenés frontális nézetét tudjuk kicsit lágyítani. Ha hátulról is megnézzük magunkat, ott a blézer hosszával és színével tudunk csak játszani, illetve a harisnya színét tudjuk módosítani ahhoz, hogy kiszabadítsuk a szoknyát a szorult helyzetéből. Ehhez már egy vékonyabb fekete, sötétszürke harisnya is megfelelő választás lehet.
Látható, hogy egy félresiklott koncepció mindig finomítható, ha átgondoljuk, hogyan tudjuk korrigálni a látottakat.
Képek forrása: google
"Ha elsajátítottad a lépéseket, elkezdheted megtölteni lélekkel."Philip Toshio Sudo
Okos gondolatok!
Szerencsére ebbe a hibába nem estem bele, nálam totál fordítva működik a dolog. Fekete/sötét alapdarabjaim mindig a szoknya és a nadrág. Ehhez van többféle színes felsőm, esetleg a cipő, táska színe is variálható, de a csípőm környéke mindig sötét. A fenekem így is kerek, de legalább nem “virít”. 🙂
Kedves Julcsi!
Köszönöm a hozzászólást!
Igen, valóban kevésbé veszélyeztet minket ez a helyzet, ha eleve kicsit sötétebb mindig az alsóruházatunk! 🙂
Üdv!
Timi