Marilyn – egy megtagadott istennő?

Van egy név, egy arc, akit véleményem szerint csak az nem ismer fel, aki az Amazonas közepén, farkasok között nevelkedett. Egy halhatatlan mosoly, egy keresztnév: Marilyn. Néha úgy érezzük, már mindent elolvastunk róla, minden sztorit meghallgattunk kétszer.

Miért is elmélkedem épp most róla?

A minap belefutottam egy róla szóló blogbejegyzésbe. Az utolsó fotósorozatok egyikébe, ahol Marilyn kicsit csapzottan, kicsit retusálatlanul, kicsit halandóként tűnt fel ruhában, és hát igen… több helyen csupaszon. Amik leginkább megdöbbentettek, azok a képek alatti kommentekek voltak.

Volt aki unta, de azért odaírta, hogy “Jó lenne már elfelejteni ezt a kis ***….“. Vagy filmesztétaként kifejtette a véleményét: “Tehetségtelen, buta, túlértékelt nő volt”  Esetleg bevonta a nagyközönséget a fantáziáiba “Még bottal se piszkálnám meg.

Mégis a legtöbben a testi adottságait vesézték előszeretettel és nem túl pozitívan. “Csontos és csúnya.” vagy “Jelentéktelen, átlagos tucatnő ronda mellekkel.” “Ha ő a klasszikus homokóra alkat, akkor én botsáska vagyok.” “A dagadt nők kifogása Marilyn Monroe.” – és a többi.

Tudom, hogy az online trollkodás nem csak jó magyar szokás, de ennyi rosszindulat talán csak az állatkínzó közösségi képek alatt szokott békésen megférni egymással. (Néha, néha azért valaki oda írta, hogy “Sztem pedig jó nő“).

Elgondolkodtató, vajon mi vezeti rá az embereket, hogy ilyen kemény ítéleteket hozzanak egy ötven éve elhunyt színésznőről? Elképzeltem a szituációt, ahogy mr. nicknév bepötyögi, hogy bottal se piszkálná meg. Majd hátradől, hogy “Jól megmondtam Marilyn Monroenak”. Elég valószerűtlen egy kép, nem igaz? Létjogosultságát ennek az állításnak talán az alábbi híresség esetében érezném helyénvalónak:

Az igazság talán az, hogy esendők vagyunk. Szeretünk kinyilatkoztatni. Ítélkezni. Egy kicsit megrángatni az istenek ruhájának szegélyét – ha már mi magunk csak földi halandók vagyunk. Mert igen, van aki mai mércével hajlandó csak ránézni egy aktfotóra, egy színésznőre, egy életútra. Nem a maga helyén és idejében és történelmi pillanatában, az tovább tart, mint bepötyögni egy lefelé görbülő szmájlit. Vagy netalán leülni és megnézni néhány filmet, amiben szerepelt.

Hatás, ellenhatás

Vannak alakok, akik üstökösként robbannak a történelem lapjaira és porrá égnek az orrunk előtt. Nagyon divatos Marilyn Monroet átlagosnak, csinoskának, középszerűnek nevezni, de hogy jelentéktelen lett volna… azt senki se állíthatja.

Megfejteni, hogy miért pont ő, és miért ennyire időszerű napjainkban is, kitöltene egy doktori értekezést. Végül is egész iparág épült rá, és mítoszok lengik körbe. Akárhogy is van, a felrepülő szoknyák királynője él és úgy néz ki, talán még dédunokáink körében is élni fog. Mert van valami Marilyn Monroeban, ami átível téren és időn és elvarázsolja az embereket. A fényképezőgép, a kamera emelte az istenek Pantheonjába, az a sorsszerű, megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan plusz, amit olyan néven illetünk, hogy kisugárzás. Aura. Jelenség. És a kamera szenvedélyesen szerette őt.

A maga korában Marilyn volt a megtestesült nőiesség, erotika, szexualitás. Gondoljunk bele, mekkora hatása is volt ennek egy prűd, cenzúrázott, szexuális forradalom előtt álló, ösztöneit lefojtó, hidegháborús feszültségben élő világban? Főleg Amerikában, ahol a nőket az ötvenes évek visszakényszerítették a nemiség nélküli házitündér szerepébe? Mint egy atomvillanás – aminek rezonanciáját a mai napig érezzük. (Vajon ki volt a Playboy 53-as, első címlaplánya? Na vajon kicsoda?)

Hogy Norma Jeane Marilynként tudatában volt-e ennek? Valószínűsíthetően igen. (Ne feltételezzük, hogy a butácska naivitás nem volt része az imidzsnek). Hogy képes volt-e mindezt jó irányba terelni és kontrollálni? Tudjuk, hogy sajnos nem.

“Mindig a mozi mellett hajtattam el, a színlapon a nevem. ‘Marilyn Monroe’. Milyen izgatott voltam! Azt kívántam, bárcsak a ‘Norma Jeane’ állna ott, hogy láthatná az az összes gyerek a nevelőotthonokban és az iskolákban, akik sosem vettek észre.”

Hiszen mindez csak illúzió. Az életrajzok, dokumentumfilmek sorra pufogtatják a megszokott frázisokat: érzékeny, sérült, neurotikus, függő, hisztérikus, labilis személyiség volt. Ha nem is egy csomagban, de bizonyára ismerünk több ilyen alkatot, nem igaz? Mégsem szeretünk vele foglalkozni, nemhogy azonosulni.

Ahogy akkoriban, ma is könnyebb a dekoratív képeknek hinni, a hamis mosolyba szeretni, a retró hullámán lovagolni, vagy ítéletet mondani a csupasz mellek fölött, mint átgondolni: ki is volt Norma Jeane valójában?


Mit taníthatott nekünk az életével és a halálával?

A nőiességről, a kitárulkozásról, a sebezhetőségről, a gyengeségekről? Szélsőséges volt? Igen. Vajon nincs előttünk ezer hétköznapi példában ugyanez az esendőség és bukás? (Ha csak a legközelebbi ismertebb példát keresem, ott van Rihanna, aki visszatért ahhoz a férfihoz, aki előtte agyba-főbe verte)

Úgy gondolom, ha eltávolodva nézünk rá, női mintákat mutat nekünk a maga meghasadt módján: egyfelől Marilyn ugyanazon csillagok szülötte volt, mint Káma, Hathor, Aphrodité, Vénusz. Megmutatta a nőiség egy egészen új dimenzióját, egy nagyon is ősi, energikus, természetes ellenpólust képviselt egy férfiak által irányított világban. Marilyn szerette a szerelmet, a szépséget, a figyelmet, a szexualitást. Minden mozdulata, kamera felé dobott csókja azt üzente: élvezem, hogy nő lehetek.

Másfelől a földi testben pusztán csak a “csinos” kis Norma Jeane élt, akinek egyetlen vágya volt: hogy igazi, komoly színésznő lehessen, komoly szerepeket játszhasson. Norma álma sose vált valóra. Norma volt a nő, aki sodródik, aki gyermeki vágyakban él, aki nem tudja az érdekeit, a vágyait képviselni mások előtt. Aki teljesen alárendelődik mások akaratának, végül magának Marilynek, egészen a gyógyszerek és az alkohol halálát okozó mélységéig. Ahogy egyszer megemlítette: “Ó, Marilynt mindenki szereti, de Norma Jeane a legszívesebben bepancsolna neki egy hatalmasat.”

Hiszen amíg Marilynért hegyeket mozgattak, Norma Jeanet birtokolták. Marilyn az égen tündökölt, Norma Jeane prostituálta magát a szeretetért (bárki szeretetéért).

“Hogy miért voltam egy szirén, halvány sejtelmem sincs róla. Az egész csak rúzs volt, meg szemspirál, meg a kerekded alakom. Annyira voltam csábító, mint egy kövület, de úgy tűnt, az emberekre ez egészen másként hatott.”

Különös kettősség ez, és éppen ezért válik megismételhetetlenné: minden lemásolt gesztus, mosoly, hangsúly üres manír, hamis kacérság marad csupán az utókor színésznőinek repertoárjában. Marilyn nem létezik Norma Jeane nélkül és fordítva. Norma Jeane életének alapkérdései minden nő életének alapkérdései.

Napjainkra ez a kép pixelekké silányult, reprodukálható tárggyá vált, mint egy Anubisz szobor a piramisok tövében. (Made in: China felirattal.) Marilyn bármilyen formában, méretben, színben megvásárolható. Leutánozható egy jelmezben. A szépség, a vidámság, a zene, a vágy és a divat istennőjeként éltetjük, de azt, ha egy előnytelen fejtartásban, egy öregedő testben, egy ellopott pillantásban Norma Jeanet fedezzük fel benne, úgy tűnik se az életében, se a halálában nem bocsátjuk meg.

“Hollywood olyan hely, ahol ezer dollárt is fizetnek egy csókodért, de csak ötven centet a lelkedért. Én tudom, mert eleget utasítottam vissza az előbbi ajánlatot, s tartottam  a markomat az ötven centért.”

“Minden nőnek, aki kövérnek tartja magát, mert nem 0-ás a mérete üzenem, hogy csodálatosak és a társadalom torz!”


"Először tudd meg ki is vagy valójában, utána kezd el feldíszíteni magad." Ismeretlen

Molnár Tímea

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

“Marilyn – egy megtagadott istennő?” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár