Nagyon ritkán van konfliktusom az eladókkal, talán azért, mert általában elég határozott elképzeléseim vannak a vásárlást illetően, másfelől tudatosan törekszem az asszertív, pozitív kommunikációra.
Úgy vélem, hogy az eladók-vevők közötti szituációk leginkább egy társas játékra hasonlítanak, ahol a másik nélkül nem igazán jutunk előbbre. Hogyan tudjuk megkönnyíteni a saját (és a másik fél) dolgát vásárlásnál?
-1) Emberekkel találkozunk
A legalapvetőbb a hozzáállás. Sokan úgy tekintenek az eladókra, mint valami ruhahajtogató gépekre.
„Én egész héten kidolgozom a belem, most itt az ideje, hogy valaki grimaszok nélkül kiszolgáljon!” – igen, ez valóban egy szolgáltatás, de tegyük a szívünkre a kezünket. Ki az, akinek minden munkában töltött napja napfényes ragyogás?
Ne vetítsük ki a hangulatunkat, az elvárásainkat az eladókra. Azért vannak ott, hogy segítsenek, nem azért, hogy mi pénzesebbnek, befolyásosabbnak, vagy többnek érezzük magunkat. Kommunikáljunk velük úgy, ahogy mi magunk elvárnánk ezt másoktól.
1) Köszönjünk
Evidensnek tűnik, de sok eladó úgy meglepődik rajta, hogy rögtön keresni kezdi a hang forrását.
2) Mosolyogjunk
A mosoly hivatalos kutatások alapján is biztos belépő a megnyerő benyomás sárga köves útjára. Ő mosolyog. Te mosolyogsz. Mindenki mosolyog. Máris jobb kedvünk lett, nem igaz? Kezdődhet a próba!
3) Legyünk konkrétak
A „Keresek valami izét, ami a múlt héten még a kirakatban volt” – megközelítés se az eladók, se a mi helyzetünket nem fogja túlzottan megkönnyíteni. Ha az eladó tudja, mit keresünk, sokkal gyorsabban és hatékonyabban tud nekünk segíteni. Vagy akár ajánlani valami más alternatívát.
4) Legyünk udvariasak, de határozottak
Különösen, ha határozottak az elképzeléseink.
Ha tehát egy rózsaszín, V-nyakú, kötött kardigánt keresünk, ne hagyjuk el a boltot egy kerek nyakú, lila pulóverrel, különösen akkor, ha annyira meg se vagyunk győz(őd)ve róla, hogy kell nekünk.
Jogunk van arra, hogy bármire nemet mondjunk, vagy akár arra is, hogy meggondoljuk magunkat. Azonban tegyük mindezt kulturált hangnemben.
5) Jelezzük, ha nem kérünk segítséget
Nem mindenki szereti, ha az eladók körülötte nyüzsögnek. Ne érezzük emiatt kényelmetlenül magunkat, de próbáljunk udvariasak maradni. (Hátha tíz perc múlva mégis szükségünk lesz a segítségükre) 🙂
Néhány bevált mondat:
– Köszönöm, ha bármiben elakadok, jelezni fogom.
– Köszönöm, ha kérdésem van, jelezni fogom.
– Köszönöm, inkább szeretnék egyedül dönteni ebben. stb.
6) Néma gyereknek az anyja se érti a szavát
Nem jó a méret? Nem tetszik a szín? Megnéznéd még egyszer? Vagy néznél egy másikat? – segítséget kérni mindig egyszerűbb, mint egyedül morogni. Másrészről az eladók (jobb esetben) ismerik a kínálatot, biztosabban kiigazodnak a ruhák között, mint te.
7) Várjuk ki a sorunkat
Ne rohanjuk le az eladót, főleg ha látjuk, hogy éppen elfoglalt, vagy valaki mással foglalkozik. Ha ő jelzi, hogy nem tud velünk foglalkozni, tartsuk tiszteletben.
8) Legyünk konstruktívak!
Sajnos ritka az olyan eladó, aki kreatív ötletekkel próbálja kipuhatolni az ízlésedet és az elképzeléseidet.
Ha önmagától nem mozdul ki a helyzet a holtpontról, vedd a kezedbe az irányítást:
– Mit gondolsz, van még ilyen megoldás hasonló színben/fazonban?
– Meg tudnád mutatni, hogy mi van még a kínálatban, ehhez hasonló?
– Amit ott látok, miben különbözik ettől?
– Meg tudnád kérdezni, hogy egy másik üzletben elérhető-e ez a méret?
9) Ne hagyjunk csatateret magunk után
Bár a próbafülke intim terület, mégsem „vagyunk otthon”. Nincs is lehangolóbb, mint amikor valaki után kifordított, gyűrött, félrehajított, földre dobott ruhadarabokat pakolhatunk.
Akkor is taposnánk rajtuk, ha megfeleltek volna?
Ha nem tudjuk, hova tegyünk valamit vissza, kérdezzük meg.
A másik kényes kérdés, a smink.
Vastag alapozó csíkokat hagyni egy ruhán nem fair. Se az utánunk következő próbálóval, se az üzlettel szemben.
10) Egy dicsérő szó csodákat ér
Frázisok ugyan, de az a kis plusz odafigyelés tényleg működik.
– Köszönöm a segítségedet.
– Kedves tőled, hogy utána néztél.
– Köszönöm, hogy időt szántál erre.
– Sokat segítettél.
– Sajnálom, hogy végül nem találtunk megoldást. stb.
11) Kerüljük a személyeskedést
Még akkor is, ha az eladó nem teszi.
A hangnem mindig a közlő felet minősíti.
Ne ítélkezzünk, ne gúnyolódjunk.
Miért is akarnánk, hogy egy grimasz, vagy egy kellemetlen félmondat miatt tönkre menjen az egész napunk?
12) Fogadjuk el: az eladó célja az eladás
Nem, ők nem a legjobb barátnőink, nem is a rokonaink, elsősorban dolgoznak, akár jutalékot is kaphatnak, így a sikerességük (és a munkájuk) az eladott termékekben mérhető.
Jól jöhet egy külső szemlélő véleménye, de a végső döntést te hozd meg! Soha se feledd! Az ő véleménye nem kell, hogy a te véleményed legyen. Legyél udvarias, de húzd meg a határokat.
13) Ne kérjünk számon olyat, amiben az eladó nem kompetens
Hogy milyen cd- megy a lejátszóban, hogy miért van lezárva a bolt egy része, hogy miért nincs nyitva másik pénztár. (Különösen, ha az eladó közli is, hogy nincs hatásköre a kérdésünket tekintve)
Valószínű, a zenét a központ küldte, a lezárást az üzletvezető ütemezte be, a másik pénztárhoz pedig nincs eladó. Az első munkahetét töltő, betanuló kislány pedig igazából egyikről se tehet.
14) Ismerjük a jogainkat, de ugyanúgy a kötelességeinket is
A boltba lépve többféle szabály vonatkozik ránk, azok a szabályok, amik a boltot védik, és azok, melyek minket. pl:
– Ne tegyünk zsebre valamit fizetés nélkül, ne érkezzünk csöpögő fagylalttal, ne szakítsuk szét a ruhát stb.
– Ugyanakkor nem vagyunk kötelesek hibás árut megvásárolni, élhetünk a cserével, vagy a visszavásárlással, a bolt felajánlhatja az utórendelést stb.
A későbbi konfliktusok elkerülése végett mindig érdemes a fizetésnél rákérdezni a garanciára, és arra, milyen állapotban tudják visszavenni a ruhákat, mennyi időn belül! Ezek a feltételek ugyanis boltonként változók.
+1) Amikor minden kötél szakad
Igen, van az a szituáció, amikor felrobbannál, és kiakadtál, és még az eladók is bunkók.
Szükséged van rá, hogy további értékes perceket vesztegess ebben a boltban? Ugye, hogy nincs.
Öltözz, pakolj össze és egy köszönéssel távozz. Legközelebb pedig nem térsz be ugyanoda. Ez kinek a vesztesége? A bolté, vagy a tiéd?
"Miért kellene váltani? Mindenkinek megvan a maga stílusa, és ha ezt az ember megtalálta, igenis, ragaszkodjon hozzá." Audrey Hepburn
