Lassú tűzön forrva

Egy időben feltűnt, hogy már-már szisztematikusan érkeznek színtanácsadásra Tavasz típusok úgy, hogy hideg színtípusnak gondolják magukat, akár kifejezetten szeplősebb, aranylóbb adottságokkal is. Amikor egy konkrétan mézszőke/vörösesszőke vendégem kezdte el fejtegetni, hogy ő bizony Nyár típus, az értetlenségem a tetőfokára ért: hogyan lehet közel vörös hajszínnel ilyen következtetésre jutni? Különös! Pedig a válasz végtelenül egyszerű:
– Hányszor találkozunk előnyös színeket viselő meleg színtípussal a környezetünkben? – itt most hagyok egy kis időt, hogy átgondoljuk a választ, mert nem sokszor.

.

.

.

A krónikus színhiányban szenvedő típusok általában éppen a legszínesebb típusok. Fekete, szürke, kék, bézs vagy drapp… Ha van színkombináció, ami fáradtabbá és nyúzottabbá tesz egy meleg színtípust, az a megúszós, „ezzel biztosra megyek” megoldások.

Nos, ha mi sem látunk üde színekben tündöklő Tavaszokat, és földanyaként ragyogó Őszöket, mit is mondhatnának erről maguk az érintettek? Hiszen se nem tündökölnek, se nem ragyognak, sőt, fogalmuk sincs róla, milyen a tündöklésük és a ragyogásuk. Kizárólag a szürkeségükkel vannak közeli ismeretségben. A Tavasz típusok aranyló fénye, az Ősz típusok borostyános-gesztenyés hangulata ugyanis csak a megfelelő színkörnyezetben fog tudni előbújni, megmutatkozni! Addig csak egy nagy, fakó, szürke felhő mögött lebegnek.

A színtanácsadás érdemi része a meleg színtípusok esetében tulajdonképpen arról szól, hogy ez az optikai szürke-hályog lekerüljön a szemükről, és meglássák, értelmezzék, milyen is az, amikor a meleg színhatások életre keltik az arcukat, kipirultabbá teszik a bőrüket, intenzívebbé a szemük színét, és láss csodát! – csillogóbbá, rezesebbé, tömörebbé, aranylóbbá a hajuk tónusát!
– Jé! És én csak azt hittem, fáradt és kialvatlan vagyok! – hangzik el számtalanszor Tavaszok és Őszök szájából a felismerés.

Fordítsuk meg ugyanezt a kérdést a hideg színtípusokra vonatkozóan!

Avagy miért látják magukat a Nyár és a Tél típusok rendszeresen meleg színvilágúnak?
A válasz itt szinte magától értetődő: mert a legtöbbször félre van festve a hajuk!

Ha színtanácsadásról van szó, mindig a hajszín az első! Már abban az értelemben, hogyha a hajszínünk előnytelen, az ránt magával minden mást, ha a hajszínünk előnyös, akkor sokkal kisebb valószínűséggel választunk hozzá előnytelen színvilágot!

Egy Nyár típus rézvörösre festett hajszínnel, egy Tél típus ombré-szőke hajzuhataggal nemhogy a „hidegségét” nem tudja fizikailag érzékelni, megfigyelni, hanem minden előnyös színétől is elzárja magát! Hiszen egy rózsás, kékes szín mindig ütni fog egy túl meleg hajszínt!

– Nekem nem áll jól a fekete! – hangsúlyozza számtalan túlszőkített Tél típus, amúgy jogosan, hiszen az aranyszőke hajszín, a bronzosítás mellett mindig fals a fekete, a királykék, a püspöklila!
– A lilás rúzs sápaszt! – tiltakozik a Nyár típus, mert a meleg vörös hajszínhez miért is erőltetné a mályvát, a szilvát, a fuksziát?

A folyamat, mire egy disszonáns színkáoszig jutunk (melyben a hajszínünk, a szemszínünk, a sminkünk és a ruhánk színei totális állóháborúban állnak egymással), általában hosszú évek eredménye.  (hmm… munkája?) Akár egy fél emberöltőt is eltölthetünk így, hiszen újra és újra ugyanazokkal a választásokkal szembesülünk a tükörben.
Tegye fel a kezét, aki először „csak egy kis világosítást” kért a fodrásznál. Hogy frissebb legyen a hajszíne. A kicsi világosításból sok lett, majd visszafestés, átfestés, barnítás, szőkítés, vörösítés stb., majd általában marad, ami a családnak/barátoknak a legjobban tetszett, mert így szokták/ismerték meg.

• Az, aki húsz, harminc éve találkozott utoljára önmaga tiszta, minden értelemben festetlen tükörképével,
• az, aki meleg típusként soha életében nem viselt egy barackszínt, egy lazacszínt, csak feketét és szürkét,
• aki hideg típusként sose választott hideg színeket, sose hagyta élni a hamvas színvilágát, bizony nehezen definiálja másként önmagát, mint ahová valamilyen úton-módon a divatvilág zegzugos labirintusában eljutott.

Ez az állapot pedig a lassú lángon megfőzött rák esete: egyszerűen tény, hogy a szemünk sajnos még a rosszat is képes megszokni, sőt, azonosulni is tudunk egy félresiklott megjelenéssel!

Ahogy a meleg színtípusok esetében a színhiányos öltözködés 24 órás falfehérséggel jár együtt, úgy a hideg színtípusok meleg tónusú hajfestésével szinte állandósítjuk az akut zöldessárga, vagy vöröslő arcszínt is. És ez bizony egyfajta valóságot tükröz, mégha nem is a legelőnyösebbet. A kérdés mindig az, hogy milyen valósággal szeretnénk a továbbiakban azonosulni? Az elsápadt, elsárgult arccal a tükörben, vagy azzal, ami mindezek mögött rejtőzik?

Gyanakodhatunk, hogy tévúton járunk, hogyha visszatérően és rendszeresen érezzük úgy, hogy:

• Rajtunk semmi sem működik, semmi sem szép!
• Ha a fáradtságunkra, a hajtásra, a napi rohanásra fogjuk, amiért sápadtak és szürkék vagyunk.
• Ha újra és újra sárgának látjuk magunkat a tükörben. (Nem szép sárgának, konkrétan sárgának.)
• Ha a legjobb formánkban is megszámolhatóak az arcunkon a bőrhibák, hormonfoltok, pigmentfoltok.
• Ha úgy tűnik, mintha minden nappal egyre csak mélyülnének a szemünk alatti sötét árnyékok.
• Ha a rozaceánk külön életet él, bármit is csinálunk, bármivel is kenjük.
• Ha a választott színek mellett nem látjuk a saját szemünk színét (különösen kék-zöld-szürkés szemeknél!)
• Ha felidézzük a legutolsó természetesnek nevezhető megjelenésünket, és a mostani fényévekre van tőle. (Például az alapból seszőke hajszínünk most éppen répavörös.)

"Ha elégedetten akarunk élni, az eleganciát keressük, ne a fényűzést, és a kifinomultságot, ne a divatot; legyünk érdemesek, ne tiszteletreméltóak, és jómódúak, ne gazdagok; tanuljunk keményen, gondolkodjunk csendben, beszéljünk halkan, cselekedjünk őszintén." William Ellery Channing