Évek óta tervezem már, hogy írjak róla, egyszerűen csak azért, mert az egyik kedvenc színésznőm. Kristin Scott Thomas idén májusban töltötte be a 65. életévét, így megkésve bár, de talán még időszerűen jöjjön egy poszt, ami róla szól. A színtípusát tekintve Nyár típus, szürkéskék szemszínnel, kicsit szürkés-hamvas hajszínnel, világos bőrtónussal.
Ha jól emlékszem a legkorábbi filmje amit láttam, a Ian Fleming titkos élete volt, de a filmográfiája a nyolcvanas évekig nyúlik vissza, úgyhogy jó sok filmben szerepelt. Az alábbi válogatás ezekből a szerepekből szemezget.
Ismertebb filmjei talán a Keserű méz, a Négy esküvő és egy temetés, és persze az Angol beteg, ami nemzetközi szintekre repítette. Utóbbit leszámítva a megjelenése ezekben az években közel természetes volt, nagyon jól látszik például a narancsos és a mályvásabb árnyalatú rúzs közötti különbség. (Ha rikít az ajkaidon egy szín, valószínű nem előnyös!)
Az eredeti hajszínét valószínű valahol a kilencvenes évek közepén kezdte elveszíteni különféle szerepeknek és az őszülésnek köszönhetően, és a Suttogó után mintha egyre csak sötétedett és sötétedett volna. Egy Nyár típusnak sosem előnyös a túl mély hajszín, mert sápasztja és öregíti. Majd jött egy két drámai szerep, a Manderley, vagy a Francia szvit, ahol tényleg mintha szándékosan gonosz boszorkánynak maszkírozták volna. Sötét rúzs, sötét haj, sötét színek! Rideg és barátságtalan benyomást keltenek.
Talán már ő is elérkezett abba az életkorba, hogy csak a legszükségesebb esetben kap egy sötétbarna parókát, viszont az, hogy a hajszínét igazán sem a fodrásza, sem a filmesek nem találják, nagyon jól látható! Tipikus Nyár. A világ összes árnyalata megfordult a fején. A melegszőke túl sárgás. A platinaszőke túl jeges. Persze, hogy sehogy sem sikerül a hajszínváltás, ha a Nyár típusoknak a saját közép-hamvasszőke, és (a korral) ezüstösödő szín a legideálisabb! (Csak semmi szélsőség!)
Az utolsó három kép a színésznő privát megjelenéseiből lett válogatva, tulajdonképpen három kerülendő példaként. Az elsőn a túl meleg tónusok teljesen elsárgítják az arcát, mintha a karikák is külön életet élnének a szeme alatt. A nude szín a hideg színtípusok ősellensége! A második képen túl sok a smink és túl fényes (Tél típusú) a ruha, az utolsó összeállítás pedig minden értelemben előnytelen: a hajszín, a smink és a kontrasztos, világító dekoráció elnyomja a megjelenése természetes visszafogottságát.
Talán jól látszik a fenti összeállításból, hogy azok a színtani hatások, amiket az ember fiatalabb korában még úgy-ahogy tolerál, az idő múlásával sajnos kíméletlenebbül kezdik megmutatni előnytelen voltukat. Ha végignézzük a képeit látható, hogy nincs igazán konkrét, kialakult stílusa, konzekvens megjelenése, amit a civil életben tart. Kicsit olyan innen is, onnan is megközelítésben öltözködhet, ezért nem igazán találni róla olyan képet, ami színekben, sminkben, hajban, ruhában stb. ideális. Úgyhogy az Angol beteg egyik képét hamvasítottam egy kicsit le pozitív példaként.
