Ha az Olümposzi istenekről a végtelenbe nyúló irodalomórák jutnak csak eszedbe, itt az ideje, hogy egy egészen szokatlan nézőpontból is megismerd néhányukat!
Jean Shinoda Bolen japán származású amerikai pszichiáter könyvében a görög-római mitológiából ismert istennőket a női lét archetípusaiként jeleníti meg. A közismert alakok örök női szerepeket, ösztönkésztetéseket szimbolizálnak, melyek megértésével közelebb kerülhetünk saját, belső „istennőink” megszólításához. A könyv különleges utazásra hív önmagunk és környezetünk megértéséhez, elfogadásához. Legfőbb tanulsága, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva sem a saját lelki alkatunknak, sem a sorsunknak, mindig van lehetőség a választásra.
A szűz istennők
Az írónő három fő csoportot különböztet meg, az első csoportba a szűz istennők: Artemisz, Athéné és Hesztia tartoznak, kiknek közös tulajdonságuk, hogy megállnak a saját lábukon. Sebezhetetlenek, nem függnek a házasságtól, a kötöttségektől. A szűz istennők a női lélek azon titkos rejtekét szimbolizálják, melyet soha se vehet birtokba egyetlen férfi sem. Ezek az istennők a saját útjukat járják, nincs igényük a férfira, önértékelésüket nem rajta keresztül, vagy ő általa teremtik meg. Az a nő, akiben valamelyik szűz istennő otthonra talál, hű önmagához, határozott, érdekérvényesítő, problémamegoldó, vagy szemlélődő, befelé forduló vonásokat fedezhet fel magában. A belső értékei szerint él, függetlenül mások véleményétől.
A sebezhető istennők
A másik csoportba a sebezhető istennők tartoznak: Héra, Démétér és Perszephoné. Közös bennük a függőségre való hajlam, hiszen önbecsülésük, kiteljesedésük mindig valamilyen külső forrástól ered, legyen ez házastársi, gyermeki, vagy szülői kapcsolat. Életük középpontjában valaki más áll, kapcsolataik által határozzák meg önmagukat, éppen ezért ha ez a kötelék megszakad, akár a teljes összeomlásig is eljuthatnak. A hagyományos női szerepek megtestesítői ők: a feleségé, az anyáé és a lánygyermeké. Ha e három istennő egyike vezet valakit, fontosabbá válhat az életében egy-egy kapcsolat, mint a saját karrierje, autonómiája, önállósága. De akkor is rokonságot találhatunk valamelyik sebezhető istenséggel, amikor a házasság, vagy a gyermekvállalás utáni vágy szárnyat bont bennünk.
Az alkimista istennő
A harmadik csoportba egyetlen istennő, az alkimista Aphrodité tartozik, aki a szerelem, a szenvedély, a női kreativitás és szépség megtestesítője. Nem sebezhető, nem is szűz, mégis hordoz közös tulajdonságokat az előző két csoporttal. Minden nő, aki szerelembe, esik azonosságot érez ezzel az archetípussal: egy időre halandóból a szerelem és a szexualitás istennőjévé változik. Vonzó, érzéki őstípus: Aphrodité maga. Az istennőn keresztül áramlik a vonzás, az egyesülés, a megtermékenyülés, az új élet születése, az élet maga. A teremtés mágiája lengi körbe, az alkotás izgalma és szenvedélye az élet bármelyik területén teret nyerhet egy Aphroditével rokon nő esetében.
Bolen megközelítésében tehát hét istennő kíséri végig a női lét megannyi állomását
Elszakadva egy kicsit Olümposz hegyétől, a valóságban nem túl gyakori, hogy valaki személyiségét egyöntetűen egy istennő karaktere határozza meg. Valószínűbb, hogy személyiségünkben, viselkedésünkben több, akár 2-3 domináns istennőt fedezünk fel. Egy nő különböző életszakaszaiban különböző istennők hatnak erőteljesebben: fiatalon szabadon versengünk, akár Artemisz, vagy céltudatosan építjük a karrierünket Athéné sugalmazására. A házasság szentségében inkább Hérával azonosulunk, a gyermekáldásban előtérbe kerül egy időre Démétér figurája, az idő múlásával pedig felfedezhetjük belső, bölcs hangjainkat Hesztia segítségével.
Ahhoz, hogy egy nő teljes életet éljen a kreativitás, a szerelem, a gyereknevelés, az önismeret útján haladva, kisebb nagyobb mértékben minden istennőnek teret kell adnia egyszer a lelkében. Az, hogy kit melyik istennőhöz fűzik a legszorosabb szálak, teljesen egyén függő. Befolyásolják az öröklött hajlamok, a szociális háttér, a neveltetés, a párkapcsolat, a választott hivatás stb., vagy akár egy váratlan esemény is előhívhatja a bennünk szunnyadó istennők egyikét.
A könyv sorba veszi az istennők történetét, kiemeli legnagyobb erényeiket és legfőbb gyengeségeiket és ajánlja, hogy hasonlóképp értékeljük át egy kicsit mi is a személyiségünket. Ha ismerősként köszön ránk egyik másik istennő, tiszteljük és fogadjuk el a társaságukat. Segítségükkel saját erősségeink és gyengeségeink mintáit fedezhetjük fel.
Életünk fontos válaszútjainál néha tisztán hallhatjuk a bennünk élő istennők versengését. Az egyikük azt sugallja, haladjunk a saját céljaink felé, a másik inkább valaki másra bízná a döntés felelősségének terhét. Bolen többször is kiemeli, milyen fontos megtalálni az istennők közötti egészséges egyensúlyt, hiszen ha egyikük maga alá gyűri a többit, az egyoldalúsághoz, pszichés-vagy testi tünetek megjelenéséhez vezethet.
A könyv stílusa olvasmányos, szórakoztató. Nem a szakmai közönséget próbálja lenyűgözni, közérthetően magyaráz, miközben izgalmas, véres, mulatságos, gyarló példáit hozza fel az isteni (emberi?) viselkedés megannyi oldalának. Bolen nézőpontja túlmutat a XX. századon, mind időben, mind térben visszavezet minket a történelem kezdetéhez és a női lélek közös forrásához. Elénk állított tükörképei tanulságosak és szellemesek is egyben, végül is ki ne szeretne rokonságot találni egy ókori istennővel?
A hét istennő:
- Artemisz a vadászat és a Hold istennője / Nővér- és versenytárs, a nők szövetségese. Független, eléri a céljait.
- Athéné a bölcsesség és a női mesterségek istennője / Apja-lánya, kíváló stratéga, hősök támogatója. Gyakorlatias.
- Hesztia a házitűzhely és a templom istennője / Hajadon nagynéni, kedveli a magányt, spirituálisan fogékony, bölcs.
- Héra a házasság istennője / Feleség, képes életreszóló elkötelezettségre. Hűséges, párjával szolidáris.
- Démétér a termékenység, a gabonaföldek istennője / A táplálékadó anya. Anyáskodó, másokat segít, nagylelkű.
- Perszephoné az alvilág királynője / Fogékony nő, leánygyermek, anyja-lánya
- Aphrodité a szerelem és a szépség istennője / Érzéki, kreatív nő, szerető, aki élvezni tudja az örömöt, az alkotást és a szexualitást.
Végezetül álljon egy kedvcsináló idézet a könyvből:
„Minden földi nő potenciális hősnő. Főszereplője saját élettörténetének, annak az utazásnak, amely a születésével kezdődik és egész élete folyamán tart.
Amint járja a maga útját, bizonyára találkozik szenvedéssel, magánnyal, bizonytalansággal, sebeket kap, és korlátok, akadályok keresztezik szándékait. Megtalálhatja az élete értelmét, kiérlelheti személyiségét, megélheti a szerelmet, vagy a kegyelem állapotát, és bölcsességre tehet szert.” — Jean Shinoda Bolen
A képek forrása: google
