Újra és újra belebotlok az évszaktípusokkal kapcsolatos általános kérdésekbe és állításokba. Összegyűjtöttem néhányat az elmúlt időszakból.
1. Ez valami olyasmi, mint a vasárnapi újságban a horoszkóp.
Az asztrológiának és az évszaktípus besorolásnak nincs sok köze egymáshoz, hacsak az nem, hogy mindkettő tipizál, illetve mindkettőnek tudományos alapjai vannak. A színtípusok esetében nem számít, melyik hónapban születtünk, vagy melyik a kedvenc évszakunk. Sokkal inkább az a fontos, hogy milyen genetikai sajátosságokkal rendelkezünk és ezekhez milyen árnyalatokat párosítunk.
2. Ez a férfiakra nem érvényes.
A férfiak sokszor somolyogva figyelik a háttérből az eseményeket, azzal a biztos tudattal, hogy ez csak egy újabb női cicoma, amihez nekik a világon semmi közük nincs.
Holott színtípusunk akkor is van, ha nem veszünk róla tudomást: a világ színeinek mi vagyunk a legizgalmasabb reflexiói! Az évszaktípus besorolásban az a nagyszerű, hogy azok számára is választ adhat, akik csak a fő szabályait szeretnék alkalmazni, és azoknak is, akik mélyebben szeretnék beleásni magukat a témába.
Itt bizony a női divat- és a férfi célorientáltság tökéletesen megfér egymás mellett.
3. Bárki meg tudja magától is határozni a színtípusát.
Valamilyen szinten mindenki be tudja magát kategorizálni az egyes évszaktípusokba, ha másként nem, kizárásos alapon. Kaphatunk pozitív vagy negatív visszajelzéseket egy-egy színnel kapcsolatban a környezetünktől is. Mi is figyelhetünk egy kicsit tudatosabban arra, milyen hatással is vannak ránk az egyes árnyalatok. Ezek segíthetnek a döntésben.
Számtalan esetben előfordul azonban, hogy valaki nem tökéletesen passzol az adott évszakleírásba, például nem sötétbarna a hajszíne, vagy élénk a szemszíne, mégis a Tél típusba tartozik. Különösen nehéz helyzetben vannak az „átlagos” barna hajú és barna szemű típusok, akik lényegében szinte bármelyik kategóriát képviselhetik.
A természet sokféleségét nem lehet kizárni az évszakbesorolásnál, éppen ezért ne érezzük magunkat rosszul, ha nem tudjuk kitalálni a színtípusunkat. Ha pedig azon szerencsések közé tartozunk, akiknek ez egyértelmű, használjuk ki az előnyeit!
4. A leírás is elegendő a besoroláshoz.
„A szemem kékeszöld, a hajam gesztenyebarna, a bőröm aranyszínű stb.” – a fenti pont után talán egyértelmű, hogy nem igazán lehet senkit vakon, leírás után analizálni. Egyáltalán nem biztos, hogy reális képet adunk magunkról. A fénykép alapján történő évszakmeghatározás sem feltétlenül 100%-os. A gyakorlati kendőpróbát nem helyettesíti semmi.
5. Olyan típus vagyok, mint Angelina Jolie.
Jó dolog, ha hírességeket nézegetünk ebben a témakörben, mert tanulságos őket kicsit kielemezni, de sose felejtsük el, hogy mindenki egyedi és különböző. Lehetőség szerint ne a kedvenc színésznőnk/énekesnőnk alapján válasszunk magunknak évszaktípust, könnyen félrevezethet minket ez az irány.
6. Bárki lehet bármilyen színtípus, ha úgy öltözködik, vagy befesti a haját.
Igaz, bárkiből lehet Marilyn Monroet vagy Liz Taylort varázsolni, pusztán festék és kellék kérdése. Izgalmas kaland kipróbálni magunkat más-más típusként, azonban ezt létrehozni és fenntartani mindig jóval több idő-pénz-és energiabefektetés (és sokkal kevésbé harmonikus), mint a saját adottságainkból kihozni a legtöbbet.
Tapasztalataim alapján nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki nem érzi sajátjának az évszaktípusa színeit. A legtöbben inkább „hazatalálnak”, és megerősítést kapnak arról, amit esetleg ösztönösen már éreztek korábban a színeikről.
Másfelől az egyik legáltalánosabb félreértelmezés a hajszíneket övezi ebben a témakörben. Mindig az eredeti hajszín számít a besorolásnál! Az, hogy valaki tizenöt éves kora óta szőkére festi az amúgy sötétbarna haját, ebben az esetben irreleváns.
7. Nekem minden szín jól áll!
Ez is igaz, hiszen mindenki viselhet minden színt, az nem mindegy, hogy milyen árnyalatát választjuk az adott színnek!
8. A sminkes/kozmetikus/fodrász/eladó szerint XY évszaktípus vagyok.
A szépségipar számos területén része a tanulmányoknak egy általános, évszaktípusokkal foglalkozó fejezet, ez azonban nem minden esetben ad olyan mélységű ismeretet, amire szükség lenne. A ránézéses alapon történő besorolás sajnos a legtöbb esetben pontatlan, és inkább több zavart tud okozni, mint amennyi hasznot. A gyakorlati kendőpróba úgy gondolom itt is megkerülhetetlen (kellene, hogy legyen).
9. Akkor régen miért kaptam mindig bókot az előnytelen színű, kedvenc ruhámban?
Itt több kérdés is felmerülhet: lehet, hogy nem is mi kaptuk azokat a bókokat, sokkal inkább a ruha? (Vagy esetleg a dekoltázsa? – mert ilyen is előfordult már 🙂 ) De az is lehet, hogy csak valakinek a kedvenc színében voltunk éppen.
Másfelől sose szabad megfeledkeznünk az öltözködés lelki hátteréről! Viselhetünk egy előnyös színt csapnivaló hozzáállással, és egy előnytelent sugárzó jókedvvel. Ötvözzük a pozitív oldalt: mosolyogjunk a legjobb színeinkben, a hatás pedig garantáltan nem marad el!
10. Túl öreg vagyok már hozzá, hogy a színekkel bohóckodjak!
Az ember sose lehet „túl öreg” ahhoz, hogy jól nézzen ki! Nem érdemes a színeket korosztályokba sorolni, véleményem szerint sokkal inkább az számít, hogyan viseljük azt a bizonyos színt. Egy egyszerű vonalvezetésű, minimalista ruhán a rózsaszín soha se hat gyerekesen. Ellenben rengeteg flitterrel, rózsácskával, vagy Hello Kitty-vel tálalva…
Nem kaptál mindenre választ?
További gyakran felmerülő kérdéseket és válaszokat a színtanácsadással kapcsolatos GYIK-ban olvashatsz, vagy írj nekem!
"Ahol hiányoznak a színek, ott a magány, sivárság és az élettől való félelem uralkodik. Ahol színes a környezet, ott a fejlődés, élet, erő és öröm lakik." Aranyi Lászlóné
