A ruhatár megreformálásának egyik leghatásosabb módja, ha csökkentjük a fölöslegesen vásárolt/tárolt/pakolgatott ruhák számát, és az ihletszerű megközelítés helyett valamilyen koncepció alapján próbálunk a jövőben vásárolni.
Az egyik legnépszerűbb és reneszánszát élő módszer minderre az úgynevezett kapszula (vagy minimalista) gardrób rendszere, ami meghatározott darabszámú ruhadarab precíz kiválasztásával, és aktív kombinálásával próbál hatékony megoldást nyújtani a hétköznapi „nincs egy göncöm se, amit felvegyek” problémára.
Azért is írom, hogy reneszánsz, ugyanis nincs új a nap alatt: ezt a spanyol viaszt már hetven-nyolcvan évvel ezelőtt feltalálták. Persze az internet térhódításával egyre többen fedezik fel ezt a praktikus rendszert. Ha valaki egy kicsit kutatni kezd a témában, egy orvosi szakirodalom súlyával zuhan rá a képek és blogok, és e-bookok tömege.
A lelkesedés általában határtalan, és szinte mindenkit elragad: szeretnék kapszula gardróbot! – hallom szinte napra nap, ugyanakkor kevesebben jutnak el a tényszerű megvalósításig (vagy írom inkább azt, hogy fenntarthatóságig.)
Vajon miért is van ez így? Szerintem azért, mert itt is kiderül: nem mindenkinek való.
Passzol hozzánk, vagy sem?
Előre szólok, erre a kérdésre csak te fogod tudni megadni a választ.
Az öltözködésünk gerincét ugyanis nem a ruhadarabjaink száma, stílusa, értéke stb. adja, hanem valójában olyan, kirakatokba kevésbé beárazható összetevők, mint az önértékelés, az énkép, az önismeret. Mindaz, ami erre ráépül: az öltözködéssel kapcsolatos elméletek (testalkati, színtani, gardróbrendezési módszerek stb.), a vásárlási stratégiák, a pénztárcánk mélysége stb., pusztán a nagy torta kisebb szeleteit adják.
Természetesen hasznos, ha van valamilyen elképzelésünk arról, mi is legyen az a 10-20-30 db ruha, ami a szekrényünkbe kerül, de még hasznosabb, ha saját magunkkal, a saját igényeinkkel, a saját céljainkkal tisztában vagyunk, mielőtt pénzt költünk.
A hosszútávfutás bája
A kapszula gardrób hasonlóképp egy diétához, akkor lehet igazán hatásos, ha nem trendi szociális-társadalmi kísérletként alkalmazzuk, hanem leginkább életmódváltásként tekintünk rá. Ugyanis alapvetően nem pár hónapról szól, nem egy gyors sprintről, hanem maratoni kitartásról, és elköteleződésről.
Vannak, akiknek ez az egész annyira magától értetődő, nem is kell megnevezni, kinyitják a szekrényüket és minden szépen, rendben, átgondoltan áll. Ők maguktól is „kapszula rendszerben” gondolkodnak, építkeznek.
Nem ők fognak napokat, hónapokat tölteni a legkülönbözőbb kapszula gardróbról szóló cikkek, tesztek, leírások átböngészésével. (Legfeljebb rápillantanak, és azt mondják: Ja, hát én ezt csinálom. Mi ebben a kunszt?)
Mi legyen a szekrényemben?
Mások ellenben úgy érzik, hogy akármit is tesznek, akárhogy is terveznek, készülnek, agyalnak, a gondok nem tűnnek el, sőt, az egész bonyolultabbnak látszik, mint az elején. Bár a rendszer maga meghatározza a ruhatárba kerülő darabok számát, fontos, hogy azok a mi életvitelünkre szabott ruhadarabok legyenek. Valaki MÁS kapszula gardróbja nem feltétlenül a MI kapszula gardróbunk. Ha teljes mértékben külső megerősítést, listát, receptúrát várunk, nagyon könnyen vehetjük észre, hogy van egy ruhatárunk, aminek semmi köze nincs hozzánk.
A probléma nem vész el, csak átalakul
Vannak, akik elméletben kapszula gardróbot próbálnak építeni, miközben átcímkézve ugyan, de ugyanúgy túlhalmozást folytatnak, mint előtte. Mert soha nem elég a kijelölt cél.
A kapszula gardrób elve, mivel minimalizálni próbálja a ruhatárba kerülő darabokat, könnyen kelthet folyamatos, kellemetlen stresszt azok számára, akiknek eleve problémát jelent a túlköltekezés, a túlvásárlás. Ez a belső feszültség nem a kapszula rendszertől fog elmúlni, érdemes esetleg terápiás módszerekkel ránézni: miért is nem tudjuk egészséges korlátok között tartani a ruhatárunkat?
A probléma nem is feltétlenül csak az egyes darabok meghatározása és felkutatása, hanem a vége. Mert bizony egyszer eljön az a pont, amikor már mindenből van elég. Ezt kimondani sokszor a legnehezebb.
Jellemző, hogy minél közelebb kerülünk a kapszula befejezéséhez, annál inkább felerősödik a kérdés: de mi hiányzik még? Még valami kell ide…
Nem vásárolni legalább akkora elhivatottságot és önfegyelmet igényel, mint célirányosan vásárolni, a kapszula gardrób pedig valahol mégis inkább az üzletben (hátra)hagyott darabokról szól.
A rendszer elsőre tehát lehet nagyon lelkesítő, de kevesebben vannak, akik valóban minimalistán képesek, és akarnak élni, öltözködni.
Ennek a megközelítésnek a felvállalása belső elhivatottság nélkül pusztán csak egy üres váz, egy jelmez, amivel próbálunk megfelelni egy általunk elképzelt ideálképnek, de egy idő után csak elcsábulunk a régi szokások felé, ami ismét rossz érzésekkel jár.
Akciós napok. Kuponok. Leárazások. Kihagyhatatlan darabok. Cipők. Táskák. Munkahelyváltás. Randevúk. Mindig van indok egy újabb darabra, és hát… akkor is megragad minket egy-egy szép ruha, ha éppenséggel nem vagyunk boltkórosok.
Nem vagyunk egyformák
Mások kifeszítik ezeket a kereteket. Ők azok, akik szeretnek sokszínűen, divatosan, aktuálisan, trendin stb. öltözködni. Ők valószínű sikítva menekülnek egy kapszula gardrób gondolatától is, mert úgy érzik, börtönbe zárja őket. A divatbolondokat, kreatív alkotókat, átváltozó művészeket, dívákat, dámákat nem lehet és nem is kell belezárni egy kapszula rendszerbe.
Ahhoz, hogy hatékonyak legyünk, nagyon fontos az őszinteség.
Legyünk azok. Magunkkal. Rengeteg időt, pénzt, energiát spórolunk vele hosszútávon.
Nem kell bűntudatot érezni, ha kijelentjük: nem elég 10-20-30 darab a szekrényünkbe, szeretjük a cipőket, és élvezzük, ha ránk kacsint valami a kirakatból. A szabályokat, a határokat mi állítjuk fel, nevezzük akárhogyan őket, kövessünk bármilyen rendszert. Ha érezzük, hogy változtatni kell, változtassunk, de ne állítsuk magunkat megugorhatatlan akadályok elé.
Az öltözködés tulajdonképpen a szokásaink, szemléletmódunk, rutinunk folyamatos finomodása, felülértékelése, átalakítása. Nem fogunk tudni MINDENT megváltoztatni. Változtassunk kevesebbet többször. Sokkal élhetőbbé válik, és szinte észrevétlenül alakul át a ruhatárunk.
Általános tapasztalatom az, hogy már a legkisebb rendszerezés is segítség.
Ha helyretesszük a tárgyakkal, ruhákkal, megjelenéssel kapcsolatos elvárásainkat, igényeinket, ha helyére kerülnek a céljaink a ruhatárunkkal kapcsolatban, úgy gondolom, a régebbi nehézségek nagy része szinte magától megoldódik. Hiszen többé nem céltalanul sodródunk a ruhaboltok tengerében.
Egy szisztematikusan épülő ruhatárnak nem nagyon van szüksége címkére, hiszen magától kialakul, ha tervezetten, átgondoltan, szükségszerűen vásárolunk. (és még egy kis móka is belefér néha.)
Éld ki magad, mielőtt visszavonulsz!
Apropó, móka.
Nagyon sokan a húszas-(inkább) harmincas éveikben kezdenek egyáltalán felnőtt nőként tekinteni a megjelenésükre, kicsit komolyabban foglalkozni azokkal a kérdésekkel, mit is szeretnének valójában viszontlátni a gardróbszekrényükben?
Ha valaki életéből teljesen kimaradt a divattal, megjelenéssel, külsőségekkel való játék, felfedezés, nem biztos, hogy rögtön egy spártai rendszer fogja a megoldást jelenteni a számára. Természetesen nem lehet visszapörgetni az idő kerekét, de ne tagadjuk meg magunktól a felfedezés kalandját se! Csak akkor tudjuk leegyszerűsíteni a ruhatárunkat, ha tudjuk, miből veszünk el és miért?
Neked mi a fontossági listád?
Egy kapszula gardrób leginkább olyan, mint egy homogén IKEA bevásárló lista. Nem a szélsőségekről szól. Nem állítom, hogy egy kapszula gardrób ne lehetne kreatívan látványos, de lássuk be: nem teljesítheti egyszerre az összes (királylányos) álmunkat.
Ha szeretnél közelebb kerülni az öltözködéseddel kapcsolatos igényeidhez, próbálj listát készíteni arról, milyen szempontok is elsődlegesek számodra a ruhatáraddal kapcsolatban?
Ne legyen túl sok a listán, nagyjából az első 5-6 szempontot válaszd ki, ami neked a legfontosabb! Ebből már kirajzolódik, milyen alapokon érdemes elindulnod.
Néhány példa a listakészítéshez:
Lényeges szempontok az öltözködésben számomra:
- A környezettudatosság, a környezetvédelem.
- A praktikum, a funkció.
- A variálhatóság.
- A kényelem.
- A hatékonyság. (Idő-és költségek tekintetében is.)
- A pótolhatóság.
- A klasszikus értékek, csak semmi túlzás!
- Az esztétikum, a kinézet.
- A trendiség, a divatosság.
- A sokszínűség, a tarkaság, a sokféleség.
- A stílus, az önkifejezés, az egyéniség.
- A kreativitás, a kísérletezés.
- A megismételhetetlenség, egyediség, különlegesség.
Nos? Tudod már a választ?
🙂
"Igazán nevetni: ez a legtökéletesebb szépítőszer." Eötvös Károly
Engem is csalogat a kapszula gardrob gondolata mar egy ideje. Nagyon inspiralt egy cikk a Styledit oldalan, aztan elkezdtem bongeszni a temaval kapcsolatban, igy talaltam ra erre a cikkedre 🙂 A te cikkednek koszonhetoen viszont most mar jobban belelatok a temaba. Koszi!
Aritareal – detto így vagyok, mint Te! De fejlődőképes vagyok. 🙂
Hű, ez megint egy olyan poszt, ami nagyon tetszik, és találva is érzem magam tőle! Én már első olvasatra levágtam, hogy a kapszula gardrób nem nekem való, mert… Miért is?
Egyszerűen túl sok mindenem van, amitől nem akarnék megválni. Nem azért, mert túlvásárolok, alapjában véve nem veszek sok ruhát, de amit igen, azokhoz nagyon ragaszkodom. Én a nem dobok ki semmit típus vagyok, így aztán rengeteg minden van a szekrényemben. Vannak 15-20 éves ruháim, amik még mindig szépek, jól állnak, és amiket még mindig hordok. Mindig szerettem a klasszikus szabású holmikat és pl. egy egyenes szabású, jó anyagú sötétkék szoknya, vagy jó blézer, esetleg egy szép nyári egész ruha örök darab lehet. Van például egy szép és nagyon jó minőségű kabátom, amit egyszer régen bagóért vettem egy üzlet felszámolásakor – elegáns darab, színházba, koncertre veszem fel csak, tehát kihasználva nincsen, és az idő nagy részében szépen bezsákolva áll a szekrényben de… Soha nem dobnám ki, annyira időtálló a szabása, a stílusa.
Rám az sem érvényes, hogy amit egy éve nem vettél fel, azt dobd ki, mert nem egy olyan darab van a szekrényemben, amit pl. tavaly tavasszal nem vettem fel, idén meg rendszeresen hordok. Van olyan év, hogy szívesen viselek elegáns finom kis bőrcipőket, csinos nadrágokat, szoknyát, blúzokat, nőies kabátokkal, idén viszont épp egy olyan év van, amikor rosszul lennék, ha csinosan kéne öltöznöm. Szerintem ezt a tavaszt már végignyomom farmerben-ingben-bőrdzsekiben-sportcipőben és egy idióta kerek napszemüvegben. Smink nélkül. Mert most így jó. De a szekrényemben ott van egy teljes elegáns ruhatár, amit hülyeség lenne kidobni, hiszen ki tudja, mikor tör rám, hogy megint nőnek öltözzek.
Tehát a kapszulázás nem nekem való, amiben viszont úgy érzem fejlődnöm kell az a rendszerezés – de szerintem abban is tettem előrelépést az utóbbi időben. És igen, vannak cuccok, amiktől meg meg kell válni, mert már annyira tönkrementek, kibolyhosodtak, kinyúltak, hogy tényleg nem lehet felvenni őket – ez nekem a legnehezebb, mert sajnálom őket. A másik kategória azok a darabok, amik jók ugyan, de nem tudom őket beilleszteni a ruhatáramba, mert nem állnak annyira jól. Ezeket vagy hiba volt megvenni – szerencsére ezt a hibát egyre ritkábban követem el, ahogy öregszem – vagy kaptam őket. Tőlük könnyebb megválnom, főleg, ha találok olyan ismerőst vagy rokont, akinek megtetszenek, mert tudom, hogy így új élet kezdődik a számukra.
Szia aritareal!
Köszi a hozzászólásodat!
Amúgy olvasva, arra gondoltam, hogy igazából van is egy-két „kapszulád” anélkül, hogy építgetnéd. 🙂
A ruhatárban általában vannak jó állapotú, klasszikus darabok, amik eleve adottak, és lehet rájuk támaszkodni.
A 15-20 éves ruhadarabokkal azért érdemes kritikusabbnak lenni, mert sokszor kicsit avittak, vagy szabásvonalukban, vagy anyagukban, vagy mintavilágukban. (Pl: elég jellegzetes gallérformák voltak a rendszerváltás után-idején, amik már nem annyira hatnak divatosnak.)
Üdv!
Timi
Nekem van konkrét elképzelésem, de nem szeretek vásárolni, jobban mondva üzletbe járni! Online kellene megoldanom, de valahogy nem találtam rá a megfelelő oldalra!
Szia Rozi!
Köszi a hozzászólást!
Nagyszerű lenne, ha egy ruhatárat online fel lehetne építeni, de szerintem még mindig több a buktatója és a macera vele, mint bemenni a boltba és próbálni. 🙂
(Kivétel talán azon 1% szerencsésnek, aki tényleg konfekció méret)
Üdv!
Timi
Nekem a kapszulagardrob kialakitasaval kapcsolatban a kinalat szűkössége a legnagyobb problemam. Foleg, ha az evszaktipusra is figyelve szeretnek vasarolni. Nem egyszer mar az evszaktipusomnak megfelelo szinu felso megtalalasa is komoly feladat, es akkor meg azzal is sakkozzak, hogy tobb nadraghoz is jo legyen. Cipoknel pedig meg hatvanyozottabban jelenik meg a problema. Ott megiscsak az az elso, hogy kenyelmes, es bőr cipő legyen. Neha mar ez is megoldhatatlan elvaras mostanaban.
Szia Orsi!
Köszönöm a hozzászólást!
Én úgy látom, hogy nem lehetetlen küldetés azért egy kapszula felépítése, (vagy a színtípus szerinti vásárlás), bár igaz, hogy vannak színtípusok, testalkatok, akiknek kicsit tovább tart.
De hosszútávon mindenképpen összeáll valami rend a szekrényben.
🙂
Üdv!
Timi