Aranyszőke. Rézvörös. Eperszőke. Szőkésbarna. Mézszőke.
Illetve ezen színek együttes kombinációi jönnek velünk szembe nap mint nap az utcán tucatszám…
És kereteznek parókaszerűen megannyi, alapvetően hűvös, hideg színtípusba tartozó arcot.
A hatásuk közel sem hízelgő: elsárgítják, nyúzottá, betegessé teszik a vonásokat, karikásabbá a szemeket, megmutatják a kisebb bőrhibákat, ráncokat, kihangsúlyozzák a rosaceát.
Ugyanakkor sokan akár évtizedekig ragaszkodnak hozzájuk.
Az utcaképet figyelve úgy tűnik, a Tavasz típus hajszíneinek különös, boszorkányos pszichológiája van. Varázsport szórnak a szemünkbe, ugyanis valamiért elhisszük, hogy jól állnak. Akkor is, amikor nagyon nem állnak jól.
Miért választjuk őket mégis?
Mint a boszorkányos titkokról, erről a jelenségről sem fogjuk tudni teljesen fellebbenteni a fátylat, de lássunk néhány tényezőt, ami a kevésbé szerencsés választás felé sodorhat egy gyanútlan, hajfestés előtt álló nőt.
1) Ami van, az szinte sose elég jó
Hamvas barna. Világos barna. Gyöngyszőke. Hamuszőke. Beige szőke.
Nem tudom, figyeli-e valaki kifejezetten a férfiak TERMÉSZETES hajszínét. Én igen, mert a magam részéről fantasztikusnak látom a hamvas, szőkés-barnás hajtónusokat. Önmagukban. És a férfiak többnyire nem esnek neki ezeknek a csodás színeknek vegyi fegyverekkel.
Teljesen ki vannak békülve a hajszínükkel (vagyis, őszintén: szerintem tizedannyit érdekli őket a téma, mint minket, nőket)
És mit látunk?
Azt hogy jól áll nekik!
A természet ritkán hibázik, és különösen a Nyár típusoknak adományoz finom, visszafogott, puha tónusokat, amikkel a világon semmi gond nem lenne…
De mi is zúdul ránk a médiából?
Hogyha a hajszínünk nem „multidimenzionálisan briliáns, és ragyogó, és intenzív, és szuperszexis”, akkor marad az „egérszínű, és jellegtelen, és szörnyű, és unalmas, és még az édesanyánk sem köszön ránk, annyira láthatatlanok maradunk a tömegben”.
Talán nem véletlen, hogy a legtöbb előnytelenül virító hajszín a Nyár típusokon tűnik fel. Hiszen a legegyszerűbb megoldás egy „akár 90% ragyogást biztosító” hajszínnel karaktert adni a saját, „nem létező” hajszínünknek… vagy mégsem? (Egyáltalán: ki állítja, hogy „nem létező”, vagy „egérszürke”? Miért használunk negatív jelzőt bármilyen, természetes adottságunkra?)
Hihetetlen nyomás nehezedik napjainkban a nőkre ezen a téren, mintha egyenesen a nővé érés kötelező eleme lenne a hajfestés. (Az őszülés pedig hivatalos bűnnek számítana). Bár az üzenet a természetesség, éppen az ellenkezője az igaz: egy elérhetetlen ideálkép kergetésével sokszor még csak szebbek sem leszünk, csak színesebbek.
2) Fiatalodni vágyunk
Úgy gondolom, egy természetes szőke, szőkés-vörös hajú nő szinte élete végéig fiatalos benyomást kelt, és a tavaszi színpaletta önmagában meleg, üde, vonzó hatást gyakorol ránk. Ezek a meleg, tavaszi hajtónusok önmagukban valóban lendületesek, frissek és ártatlanok… a megfelelő típussal találkozva.
De egy hideg színvilágú arc mellett inkább fordítva tudnak elsülni: öregítik a viselőjüket.
3) „Hajképzavar”
A hajszínünk elfogadása/nem-elfogadása ugyanúgy az önképünk, testképünk része, mint bármi más. Sajnos nagyon sokszor hallok nőket kifejezetten undorodva, zsigeri elutasítással beszélni az eredeti hajszínükről, holott a hajszálaink aztán végképp nem tehetnek a színükről.
Mivel a haj az egyetlen olyan testrészünk, amit könnyedén és alapjában meg tudunk változtatni, az elvárásaink nem mindig reálisak a hajszínünkkel kapcsolatban. (Sőt, igazából szinte soha se azok)
Mint általában, itt is a végletesség jellemző: szőkéből legyek fekete, feketéből szőke. Barnából vörös, vörösből barna. stb. Csak semmi átlagos és unalmas.
De a gyökeresen eltérő hajszín a legtöbbször nem változtatja az embert hattyúvá. Hiszen nem tudunk kibújni a bőrünkből.
Kereshetünk millió, fantasztikus, vörös hajszínű modellt a Pinteresten. Próbálkozhatunk a kedvenc színésznőnk/énekesnőnk hajszínével, valószínű, hogy egy festéssel nem leszünk közelebb az elképzelt karakterhez. Ugyanazok a szürkés szemű, barna hajú, bézses arcszínű Nyár típusok maradunk, mint hajfestés előtt… csak rézvörös (előnytelen) hajszínnel.
Ilyenkor marad a frusztráció és a tanácstalanság, „csak az eredetit nem!” – kísérletezés a szivárvány szinte teljes vonalán. Minél nagyobb bennünk ez a belső feszültség, annál valószínűbb, hogy évekig benne ragadhatunk egy előnytelen hajszínben, illetve a változást is nehezebben éljük meg.
4) A külvilág reakciói
Oké. Akkor miért mondják sokan, hogy jól áll a rézvörös/aranyszőke/mézszőke? – ez egy nagyon jó és teljesen jogos kérdés. Miért is kapunk pozitív visszajelzést egy kevésbé előnyös hajszínre?
Milyen szubjektív hatások játszhatnak itt közre? Dicsérnek minket…
– Mert szeretnek minket. (És minden verziónkban szeretnek minket, még akkor is, ha kicsit furcsa az összhatás)
– Mert megszokták a megjelenésünket, és „- Hűha!”- reakciót vált ki bármilyen változtatás.
– Mert eleve előnytelen hajszínnel ismertek meg minket.
– Mert távoli ismerősök, kényszerből társalgó munkatársak, akiknek a világon semmit sem számít, hogy hupikék, vagy pipacspiros hajjal látnak-e minket. Udvariasak, de ha fél óra múlva, kalappal a fejünkön rákérdeznénk, milyen színű a hajunk, igen kevés valószínűséggel találnák el az árnyalatát.
– Mert maga a szín tényleg gyönyörű. (És általában tényleg az.)
A kérdést, mi szerint: – Hú, fantasztikus szín! Ez az eredeti? – ne keverjük össze a megjelenésünknek adott bókkal. A hajszín maga lehet mutatós attól még, hogy mi parókaként a fejünkön hordozzuk.
– Mert mindig is szerettek volna ilyen hajszínt, de sose merték kipróbálni.
– Mert sztereotípiák szerint kategorizálnak minket „dögös vörösként”, „buta szőkeként”, „démoni feketeként”.
– Mert általánosságban nem illik valakinek a hajszínét szemtől szemben kritizálni.
– Mert úgy vélik, tudjuk mit csinálunk, csak ők látják rosszul.
– Mert bár érzik, hogy valami nem tökéletes az összképben, nem tudják megfogalmazni az okát.
– Mert szelektíven csak azt halljuk meg tőlük, amit hallani szeretnénk.
5) A fodrász javasolja
Úgy gondolnánk, hogy a fodrászok értenek a hajszínekhez.
Sajnos kevésbé jellemző. (Tisztelet a kivételnek)
Sokszor tűnik úgy, mintha a fodrász és a vendég vakon lövöldöznének a hajszínskála árnyalatai között, mint egy torpedó játékban.
Ha kék a szemed, keverjünk meleg vöröset, mert az kiemeli.
Ha barna, akkor mehet a meleg mahagóni.
Ha zöld, akkor aranyszőke, mézszőke, mert az biztos jól áll.
Legyünk trendkövetők.
Talált?
Süllyedt!
A másik véglet az a fodrász, aki az eredetitől gyökeresen eltérő hajszín-szobrászatban látja kiteljesedni az egyszeri vendég haját. (Mert akkor látszik, hogy nála járt) Jobbik esetben csak egy nagyon drága, de kevésbé rólunk szóló hajfestéssel „gazdagodunk”, rosszabb esetben egy szétégetett, tönkretett hajkoronával. Sajnos mindkettőre láttam már példát.
Gyakori, hogy hosszabb kísérletezés után kiderül: a fodrász nem tud hamvas árnyalatot kikeverni, mert nincs hozzá alkalmas eszközparkja. Vagy a hajszerkezetünk teszi kevésbé lehetővé. (Ugye, az a cseppnyi sárgás pigment, ami mindig bezavar)
Vagy azért kever bele meleg tónust, hogy lassabban kopjon ki a szín sárgás-zöldesre.
A hamvas hajszínek megalkotása az egyik legbonyolultabb feladat, van olyan természetes árnyalat, amit szinte nem is lehet mesterségesen létrehozni. (Csak ezt nem mindig vallják be nekünk az első körnél)
Szerencsére van olyan fodrász is, aki inkább lebeszéli a kliensét egy durva hajszínváltásról:
– Ezt az álomszép, gyöngyszőkét akarod eltűntetni feketére? Más sírva könyörög érte, hogy ilyet fessünk!
🙂
Illetve olyan fodrász, aki visszaüzen a vendégével: Hálásan köszöni a színtanácsadás útmutatását.
6) Amikor lekerül a hajpánt
Nem véletlen, hogy az évszaktípus megállapítása során a festett hajszínt letakarjuk.
A festett hajszínnek ugyanis semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen színek állnak nekünk jól.
A legtöbben, miután végigülnek egy komplett színtanácsadást, és kicsit megszokja a szemük a legmutatósabb árnyalataikat, feljajdulnak a saját, festett hajszínük láttán.
– Hű, ez tényleg nagyon rossz!
Kicsit olyan ez, mint amikor a helyére kerül egy dioptria a szemüvegpróbán. Vagy meglátjuk a fa mögött az erdőt.
Ezért is fontos, hogy senkit sem szabad már a bejárati ajtóban azzal fogadni, hogy mennyire előnytelen a hajszíne. Nem várhatjuk el, hogy objektíven lássa magát és a hajszínét, amihez hozzá van szokva. (És esetleg még a komplett ruhatárát is a vörös hajszínéhez igazította.) Mivel ez az egyik legkényesebb téma, érdemes empatikusan közelíteni hozzá.
Ugyanakkor sokszor előfordul, hogy valaki saját maga is érzi, hogy nem a legideálisabb számára a választott hajszín, de nem tudja megmagyarázni az okát. Ilyenkor szoktak elkezdeni kísérletezni a különböző melírozásokkal, ombrés megoldásokkal. Ösztönösen tompítani igyekeznek a kevésbé előnyös hatást. Ebben az esetben a színtanácsadás, és a megfelelő hajszínek megbeszélése tulajdonképpen egy megerősítése, megfogalmazása ennek a zavaró, diszharmonikus érzésnek.
Kísérletezzünk józan lépésekkel
Az ideális hajszín kiválasztása közel sem olyan egyszerű feladat tehát, mint ahogy azt a divatmagazinok és a festékreklámok sugallják. Ha a legjobbat szeretnénk kihozni az adottságainkból, érdemes óvatos léptekkel kísérletezni, akár elmenni egy paróka próbára, ahol veszélytelenül megnézhetjük magunkat a legkülönbözőbb tónusú hajszínekben.
Ami pedig még fontosabb: a külső nyomás helyett próbáljunk reális célokat kitűzni, mind a hajunk, mind a magunk érdekében. Előbb találunk egy tökéletes árnyalatot, ha saját magunkhoz viszonyítunk, és nem másokat próbálunk utánozni.
"A divat első számú parancsa, hogy érezzük jól magunkat a viselt ruhában. Nincs stílustalanabb nő annál, mint aki bizonytalannak érzi magát a ruhájában. " Coco Chanel
Kedves Timea! Koszonom a cikket, igen tanulsagos. Szo esik benne parokaprobarol. Erdeklodom, hogy tud-e ajanlani olyan helyszint, ahol van erre lehetoseg. Koszonom szepen.
Kedves Kea!
Köszönöm a hozzászólást! Szerintem, ha a google-ba beírod, hogy „parókapróba”, több lehetőséget is felhoz.
Én még nem voltam ilyesmin, talán idén nyáron eljutok. 🙂
Üdv!
Timi
Kedves Timi!
Nagyon jó a cikk. Tényleg sok nyár típus mászkál meleg árnyalatú, bőrétől, szemöldökétől bántóan elütő hajjal. Abban viszont biztos vagyok, hogy sokan tudják, hogy ez így nem jó, és zavarja is őket. Én magam és egy ismerősöm is így vagyunk ezzel, hogy egyszerűen BÁRMILYEN festék kisárgul, kivörösödik rajtunk. Valószínűleg ilyen a hajunk szerkezete. És fórumok alapján sokan keresnének kimondottan hamvas árnyalatú festékeket, arany vagy vörös beütés nélkül, csak mintha nem létezne, vagy hamar ledobja a haj. Mi lehet ilyenkor a megoldás, ha az ember úgy érzi, hogy egyszerűen muszáj festenie mert pl. őszül, vagy csak az eredeti egyszerűen annyira jellegtelen, fakó, mintha beteg lenne?
Szia Panna!
Köszönöm a hozzászólásod, örülök, hogy tetszett a cikk.
A hajfestésnek vannak kémiai, vegyi tényezői, amiket sajnos nem lehet kiküszöbölni, az egyik ilyen a hajszínek vörösödése, sárgulása.
Egy hamvas szőke hajszínt a legnehezebb tisztán, egységesen fenntartani, a legtöbbször a festék kopásával átüt a leszívott hajban megmaradt pigmentáció.
Ez ellen egyelőre nincs csodaszer.
Viszont több fodrásztól hallottam, hogy mostanában (fél éve?) került valamelyik profi márkától egy kiemelkedően jó szőkítésre, hamvasításra alkalmas sorozat a piacra, érdemes utána nézni, hátha sikerül jobb minőséget elérni újabb fejlesztésekkel. (Nem emlékszem már melyik, nevekben nem vagyok túl jó… talán a Schwarzkopf? De nem esküszöm meg rá.)
Üdv!
Timi
Kedves Timi!
Én is nemrég festettem hajat, sötét hamvasszőkére. Habár nem üt el nagyon az eredeti hajszínemtől, nem lett olyan amilyennek elképzeltem. 15 éve őszülök, pedig akkor még iskolába jártam, mikor az első fehér szálakat felfedeztem a hajamban. A barátom megnézte az új színt, amit amúgy nem vett észre, majd kijelentette, hogy az „egérke” színű (ahogy nevezni szoktam) aranyosabb és az ősz szálaktól különleges. Simán barna mindenki lehet. Szóval fel a fejjel!
Kedves Tímea!
Ez az írásod nagyon betalált. Az eredeti hajszínemmel soha nem voltam megbékülve. Mindig „seszínűnek” tartottam mert se nem szőke , se nem barna. Valami sötétszőke erős hamvas felhanggal. Amiről nekem leginkább a porszürke kifejezés jutott mindig eszembe. Ráadásul napon, hajmosás után inkább szőkének mondtak, másfél nap múlva már mindenkinek barna voltam.
Most a cikked, illetve a cikkeid alapján azt hiszem elkezdtem más szemmel nézni.
Ellenben ez felvetett bennem még egy kérdést. Akkor a mostani hajszínem és az amit előtte évekig használtam vajon biztosan jó lehet?
Kérlek mondd el hogy véleményed szerint jó szint választottam e?
-törölt link-
A blogod alapján én arra tippelek hogy valamilyen nyár esetleg tél tipus lehetek. De ezt még nem sikerült egyértelműsitenem. Bár az eredeti hajszines képemet nézegetve azt mondanám tél.
Kedves Anna!
Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy hasznosnak találtad a bejegyzést.
Sajnos egyik link sem nyitható meg abból, amit küldtél, így töröltem őket.
Fénykép alapján nem tudom megmondani a színtípusodat, ahhoz rendes kendőpróba szükséges. 🙂
Ha úgy érzed, hogy sikerült megfejteni, hogy hideg színtípusba tartozol, akkor hamvas szőke-középszőke-és barna árnylatokat érdemes kipróbálnod.
Üdv!
Timi
Üdv!
Kedves Timi! Nagyon tetszik az oldal, és a stílusod. A témák is igen érdekesek és színesek. Idáig ugyan még nem írtam egyetlen hsz.-st sem, de most úgy gondoltam mégis fogok. A „Hideg típusok – tavaszi hajszínekkel” című bejegyzésedet olvasván vetődött fel bennem a kérdés: akkor most, hogy is van ez? Magam hozom példának: porcelán fehér, kékes tónusú bőröm van. Nem egyszerűen nagyon fehér, hanem feltűnően fehér. Emiatt aztán kaptam hideget-meleget kiskoromtól fogva.. Tejfölnek csúfoltak, később állandóan azt kérdezgették, miért vagyok ennyire sápadt, volt, vagy betegnek néztek stb. A szemem színe ezzel szemben igen impresszív, zöldeskék.Tulajdonképp attól is függ, hogy éppen milyen színt viselek. Van mikor szinte világít. A nap sosem fogott meg igazán, maximum leégtem. Kiskoromban a hajam világosszőke volt, majd aranyszőkévé sötétült, később lett sötétszőke/világosbarna kombó, vöröses, aranyos fénnyel. ha rásütött a nap.
Mivel nem voltam megelégedve én sem a hajszínemmel, így hát kísérletezgettem. Nagyon sokat olvastam, intenzíven érdekelt, majd egy híres színtanácsadóhoz fordultam segítségért (P. Évá.-hoz), mivel kíváncsi voltam a véleményére. A témában kérdeztem. A hajam akkor festett volt, világos rézvörös. Elmondta, amivel én személy szerint egyet értek, hogy nem igazán van tiszta színtípus. Illetve igen ritka. Az emberek nagy többsége kevert tónusokkal rendelkezik, ráadásul ahogy öregszünk a színeink is változnak, és ha valaki fiatalabb korában egy adott típusnak is mondhatja magát, akkor később a színei változásával már korántsem biztos, hogy ugyanabba a kategóriába sorolható. Azt mondta, hogy jelenleg Tavasz/Tél típus vagyok, és hogy jól áll a hajszínem. Szóval a hideg tónusú bőröm ellenére a rézvörös jól állt, de időközben meguntam és változtatni szerettem volna.
Elmondhatom, hogy 2 év alatt a szőke nagyon sokféle árnyalatát kipróbáltam, a sötéttől a világosig, a hamvastól az aranyosig, sőt még a sötét barnát is…Persze szigorúan fodrász által felügyelve.
Összefoglalva a tapasztalataim azt mutatják, hogy a hamvas szőke, és a sötétbarna engem évtizedeket öregített, annak ellenére, hogy a bőröm alapján hideg típus vagyok, amihez ugye a leírásod alapján a hamvas szín társul. Mára eljutottam odáig, hogy leginkább nyár típusnak tekintem magam, mivel a ruhák terén leginkább a pasztelles, közepes, hideg színek állnak jól, bár van néhány kivétel ezen a téren is. Jelenleg aranyszőke hajam van, hamvas melirrel.
Szóval, mi a véleményed a dologgal kapcsolatban? Szerinted milyen „típusba” tartozom?
További szép napot kívánva,
Fáma
Kedves Fáma!
Köszi a hozzászólásodat.
Írásbeli leírás alapján sajnos nem tudom megmondani, milyen évszaktípusba is tartozhatsz.
Ha voltál színtípus meghatározáson, akkor úgy tűnik, hogy az élénk tavaszi típusba tartozol. A tavasz-tél az egyik legkülönlegesebb típus, viszonylag sokféle hajszínnel kísérletezhet, feltéve, ha nem túl tompák hozzá.
Ha tavasz típusba soroltak, akkor nem a hideg színek előnyösek a számodra, hanem a melegek. Így lehet, hogy a rézvörös, a meleg arany színek, vagy akár egy melegebb gesztenyebarna jobban áll, mint a hamvas szőke, vagy a natúr sötétbarna.
🙂
Így tehát jól is érezted, hogy nem a legjobbak számodra a hamvasabb hajszínek, mivel ezek a hideg színtípusoknak előnyösebbek. A tavaszoknak, őszöknek kevésbé.
Remélem tudtam segíteni!
Üdv!
Timi
Szia!
Nagyon szeretem a blogodat, rengeteget tanultam az utóbbi hetekben. 🙂
(Még mindig utálok vásárolni, mert számomra kétségbeesett ámokfutás, de remélem, idővel ez is megváltozik.)
Az a probléma, hogy nem csak mi, egyszerű halandók nem vagyunk tisztában a saját színeinkkel, de a szépségiparban dolgozó fodrászok, sminkesek, elméletileg professzionális szolgáltatást nyújtó szakemberek is totál inkompetensek a témában.
Abban már szinte biztos vagyok, hogy a nyár típushoz tartozok, azon belül is a világos nyárhoz – de erre már nem mernék megesküdni. A fodrászom szerint számomra a vöröses, aranyló középbarna a tökéletes hajszín, mert ezzel a színnel „sokkal pirosabbnak, üdébbnek tűnik” az arcom.
Legutóbb kiimádkoztam nála egy hamvas szőkésbarnát – az eredeti hajszínem is közel áll ehhez – , erre feltette a szokásos kérdést: miért akarsz világosabb hajat? de ugye nem akarsz ennél világosabb hajat? 😀 😀
Szóval reménytelen…
Szia Timi!
Annyira jó volt olvasni,remélem ennek a cikknek lesz folytatása, hiszen szerintem nem csak a hideg nyarak mennek tévútra, hanem olykor a meleg színtípusba tartozó őszök is. Főleg azok, akik nem eredeti vörös hajzuhataggal születtek, hiszen az optimális szín megtalálása nagyon nehéz. Magamon tapasztalom, hogy a vörös és barna hajfestékek világában bizony nehéz eligazodni.
Szia Timi!
Nagyon jó volt elolvasni az írásodat és magamra ismerni.
Nekem gyerekkoromban szőke hajam volt, némi meleg bézses, mézes fénnyel, ami idővel egész sötétbarna lett. Később szerettem volna hasonló hajszínt így elkezdtem melíroztatni a hajam mézszőkével. Az elején nagyon szép volt, de aztán amikor az egészet befestettem már nem volt az igazi, pedig úgy gondoltam, ha gyerekkoromban jól állt akkor nem lehet hiba.
Aztán rájöttem, hogy inkább a hamvasabb szőkékkel kellene próbálkozni, úgyhogy most épp növesztem le egy kicsit a hajam, hogy utána hamvasszőke melírral dobjam fel.
Amúgy nekem az a tapasztalatom, hogy az eredeti hajszínen csak keveset max 2-3 árnyalatot érdemes sötétíteni vagy világosítani és azt is csak melírral, ami mellett látszik az eredeti szín is, így ha a szín nem is a legelőnyösebb az eredeti hajszín rákorrigál. Kicsit pepitahatásban.
Kedves Nix!
Köszönöm a hozzászólásodat!
A melír alapvetően egyfajta dúsító, fényt adó funkciót kellene, hogy betöltsön, vagyis amit írsz, hogy 1-2 tónuskülönbséggel lágy, napszítta (vagy árnyas) hatást adjon a hajnak, semmiképp se „zebracsíkozást”. 🙂
Én is úgy gondolom, hogy amit írsz, az lehet nagyon természetes hatású: éppen csak játszani egy kicsit a hamvas színekkel a hajban, egy kicsit változtat a tónusértékeken is, de nem hat durvának, vagy idegennek.
Sok sikert a hamvas vonalhoz! 🙂
Üdv!
Timi
Szia!
Köszönöm ezt az írást nagyon telibe találtál szerintem sokunknál 🙂
Én is nyár típus vagyok gyerekkoromban világos aranybarna/aranysötétszőke voltam most hamvas világosbarna/sötétszőke.Sajnos nekem azt mondták seszínű a hajam és ezért immáron 10 éve keresem mi áll jól. Úgy ahogy írtad minden szín voltam már 🙂 de a szőke iszonyatosan áll meg a réz…
Most már mit meg nem adnék az eredeti hajszínemért csakhogy elkeztem őszülni sajnos.
Nem tudom mit kéne tennem. Legutóbbi hajfestésnél allergiás reakció jött ki a nyakamon. Nem tudom melyik összetevőre.
Gondolkodom a természetes növényi hajfestéken. Erről tudsz valamit mondani esetleg?
Tudom a henna magában rézvörös de esetleg nincs valami megoldás hogy hamvas legyen?
Sajnos elég sok a sárga pigment a hajamban még festés nélkül is aranyos ezüstös csillogása van. A világosbarna és középbarna (természetes) jól állnak de ki lehet keverni vajon és vajon nem nyomja el nagyon a termésetes színpalettám? Szerinted mi lenne a helyes döntés megoldás?
Köszönöm előre is a segítséget!
Jó olvasni olyan ember írását aki nem bizonyos divatot soz az emberre hanem a számukra legjobbat tanácsolja.
Ettől könnyebb elfogadni a saját határainkat! Bárcsak kamaszként találtam volna erre az oldalra!!!
Köszönöm az írásaidat! 🙂
Szia Anikó!
Örülök, hogy hozzászóltál ehhez a témához és megosztottad a tapasztalataidat.
Konkrét keverési, vagy festési tippet azért nem adnék neked, mert a fodrászat kémiai oldalához nem értek (nem vagyok fodrász) :), így nem szeretnék senkit félrevezetni.
A természetes alapanyagú festékekben nincs hamvas árnyalat, mert a hamvas szín mesterséges eléréséhez már vegyi összetétel szükséges.
A henna nagyon kényes festék. Van olyan vendégem, akinek sikerült közel bordósnak ható barna árnyalatot kikevernie magának, de a teljesen hamvas tónusokat nem lehet elvárni tőle.
Más vendégem azt említette, hogy a henna teljesen tönkrevágta a haját.
Mindig, mindennel csinálj allergia tesztet, ez nagyon fontos!
Érdemes egy allergia vizsgálattal kizárni, mire jelentek meg a tüneteid, nehogy valahol máshol is előforduljon.
Ha minden kötél szakad, és nem tudsz festeni, ne ess kétségbe, a nyár típusoknak az is nagyszerűen áll, ha megőszülnek, hiszen az ezüstös hajszín tökéletesen belesimul a színpalettájukba. 🙂
Üdv!
Timi
A férfi hajszín példával nagyon „betaláltál”. Mostanság egyre többet nézegetem férjem majdnem fekete és fiam most még szőke haját és egyszerűen gyönyörűek ezek a minden melegséget nélkülöző szinte szürke, ezüstösen irizáló színek. Persze a fiamon nekem minden gyönyörű :), de ha máson látnám is így gondolnám.
Viszont szerintem ezeket a színeket meg kell látni, „dolgozni” kell értük, nem adják olyan könnyen a szépségüket, csak ha odafigyelünk. A nőknek viszont olyan szín kell amivel azonnal hódítanak, mert egy férfi sem fog megdícsérni egy olyan színt, amit észre se vesz.
És itt jön a lényeg: ha „szürke ” hajjal azt halljuk, hogy „de jól nézel ki „, míg vörössel meg azt, hogy „jó a hajad színe”, akkor levonjuk a logikus következetetést, hogy a vörös hajszín jobb.
Szia Judit!
Köszi a hozzászólásodat!
A férfiak és az általuk preferált hajszínek külön megérnének egy bejegyzést, de általánosságban én úgy gondolom, hogy azért ők sem egy rézvörös hajba szeretnek bele, hanem abba, aki viseli.
🙂
Viszont nagyon jól megfogalmaztad, hogy egy jó hajszín nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy jól is áll. 🙂
Üdv!
Timi