A munkám egyik legérdekesebb része a közös vásárlás. Nemcsak azért, mert a tanácsadások során megismert alapokra építhetünk közben (megfelelő színek és fazonok felkutatásával), hanem azért, mert a gyakorlatban is megtapasztalhatja mindenki milyen egy kicsit kitolni a komfort zónája határvonalait.
Valaki bátortalanul indul, míg mások lelkesen belevetik magukat az újdonságok közepébe. Nem véletlen, hogy a közös vásárlás végére szinte mindenki megjegyzi, hogy egyedül fele ennyire lett volna kísérletező. (Nemhogy vásárló!)
Bizony hajlamosak vagyunk észre se venni azokat a ruhadarabokat, amik kívül esnek a megszokott választásainkon. Éppen ezért jön jól egy szakmai szem ilyenkor (vagy akárcsak egy elfogulatlan barátnő), aki meglátja nemcsak az adott ruhában, de a bennünk rejtőző lehetőségeket is. Az, hogy igent, vagy nemet mondunk-e rá, végső soron csak rajtunk múlik.
Mit is jelent a komfort zóna?
Számos önfejlesztő és pszichológiai oldalon, könyvben találkozhatunk ezzel a kifejezéssel. Nevezhetjük még kényelmi zónának is azt a területet, amit az ember érzelmileg, vagy akár fizikailag jól ismer. Az a biztonságos fesztáv, amin belül megszokottan és otthonosan érezzük magunkat, legyen szó az élet bármelyik területéről: lakókörnyezetről, ételekről, kapcsolatokról, munkahelyről, életvitelről, programokról stb.
Sokan negatív tulajdonságokkal ruházzák fel ezt a fogalmat (mint pl: az unalmas, egysíkú hétköznapok szinonimáját), én azonban nem értek ezzel egyet. Komfort zónára szerintem szükségünk van, hiszen ez teremti meg mindenki számára a feszültségmentes, nyugodt környezetet.
Hol helyezkedik el a komfort zóna az öltözködésben?
Ha a legelemibb szükségletek szintjén nézzük, egy elmaradott vidéken nem a divatos statement nyakláncok beszerzése lesz a legfontosabb szempont az öltözködésben, hanem az, hogy egyáltalán legyen mit felvenni.
Így általános válaszokat nem lehet adni erre a kérdésre. A szélsőségektől eltekintve úgy látom, hogy mindenkinek máshol húzódnak a kényelmi határai, mint az élet egyéb területein, és ez így van rendjén.
Az öltözködésben a komfort zónánkat azok a ruhadarabok adják, amiket bármikor felkapunk, és tökéletesen otthonosan mozgunk bennük. Van, akinek ez a hét összes napján egy farmer és egy póló, másoknak sokkal inkább a kiskosztüm fekszik, és zavarba jönnek, ha kirándulni kell menniük.
Jó, de mi van a komfort zónán túl?
Nos, a világ többi része.
A komfort zóna egyik legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy az emberek hajlamosak benne rekedni. Azaz beszűkülni, mindig ugyanazokat a megoldásokat keresni, a szokásos válaszokat adni. (pl: Ugyanahhoz a szoknyához mindig ugyanazt a felsőt felvenni. A komplett ruhásszekrényből mindig ugyanazt a 5-10 darabot kombinálni stb.)
A csodálatos azonban az, hogy nemcsak egyféle megközelítés létezik!
Ha fejlődni szeretnénk, ha új impulzusokra vágyunk, bizony ki kell merészkednünk a biztonságos, pihe-puha odúnkból és tenni egy lépést előre!
Amikor túlszaladunk – a pánik zóna
Természetesen ennek is meg vannak a lépcsőfokai.
A túl hirtelen, túl nagy váltások a legtöbbször hosszútávon nem épülnek be az életünkbe (lásd: átalakító showk), mert gyökeresen fordíthatják fel a megszokott sémáinkat, és olyan belső feszültséget okozhatnak, ami a legtöbbször visszakerget minket a komfort zónánkba. (És jól magunkra zárjuk az ajtót, hogy soha többé ne kopogjon ránk senki a külvilágból!)
🙂
Legyen három kerekünk, ha kell – a tanulási zóna
Biciklizni se rögtön a hegyi kerékpáron tanulunk. A komfort zónáját mindenki képes tágítani, ehhez azonban olyan lépések kellenek, melyek nem okoznak túlzó kényelmetlenséget. (De azért valamennyit kell, hogy okozzanak, másként csak alibi lépések lennének)
Egy új helyzet, egy új szokás eleinte okoz némi feszültséget, ez megkerülhetetlen. Ez azonban idővel elmúlik, és az, amire előtte nem is gondoltunk volna, teljesen természetes része lesz az életünknek.
Sekély vízből a mélybe
Hogy is lehet kicsit kimozdulni a megszokott öltözködési sémákból?
A legfontosabb szabály: ne vegyél fel semmi olyat, amiben feszengsz, vagy ami ellen zsigerből ellenkezel!
Nem fog működni, nem fogod jól érezni magad ezekben a darabokban. Ilyenkor jön az „Ugye én megmondtam?” érzés, ami biztos, hogy keserűvé teszi a legtrendibb, legdrágább ruha viselését is.
Kezd azzal, amire ugyan felvonod a szemöldököd, de még el tudod képzelni, hogy fel is veszed.
A kis lépések kedvelőinek néhány konkrét példa:
Ha a kiegészítő viselés számodra egyet jelent a karikagyűrűddel, próbálj fel kisebb léptékű, változatos formájú gyűrűket. Nem kell rögtön pecsétgyűrűkben gondolkoznod.
A szolid, vékony arany/ezüst nyaklánc és a trendi látványláncok között szinte végtelen számú állomás található. Ha a határaidat feszegeted, megteheted azt egy hangsúlyosabb medállal, egy vastagabb lánccal, vagy áttört, réteges megoldásokkal egyaránt.
Ha a ruhásszekrényed színei a monokróm skálában mozognak (kék-szürke-fekete-fehér), próbálj ki néhány új árnyalatot a színskáláról. Nem kell rögtön neonszínekbe burkolóznod.
Ha a minta számodra egyet jelent a márkajellel, vagy maximum az apró pöttyökkel/tengerészcsíkozással, keress olyan léptékű mintákat, amik kevésbé feltűnőek. A tropikált inkább hagyd meg a rajongóknak. (Különösen, ha azt gondolod róla, hogy pizsama minta) 🙂
Ha hétköznapjaid legmegbízhatóbb alapdarabja egy elnyűhetetlen farmer, a szoknyák és ruhák irányába tett lépést ne egy extravagáns darabbal kezd. Inkább szerezz be egy minden helyhez és időponthoz alkalmas egyszerű szabásvonalú szoknyát. A kihasználhatóságába biztosan beleszeretsz egy idő után.
Akkor most ez kötelező mindenkinek?
Nem! A komfort zónánkat akkor érdemes tágítanunk, ha saját, belső igényünk a változtatás.
Éppen ezért nem szokott működni, mikor valakire rákényszerítenék az újdonságokat. Örök példa a segítő szándékkal vásárolt NAGY és DRÁGA ajándék, amit a megajándékozott valahogy soha se vesz fel, bármennyire is ígérgeti. Ugyanez, amikor a soha se sminkelő rokonunkat megajándékozzuk egy komplett sminkkészlettel. (Miért is?) 🙂
Ha valaki a környezetünkben tökéletesen boldog és elégedett a farmer-póló kombinációjával, ne erőltessünk rá semmit. Ebben a témában bizony sokszor el kell fogadnunk, hogy különbözőképp viszonyulunk a határvonalainkhoz. Foglalkozzunk inkább a saját határainkkal.
Mi jelezheti, hogy kicsit megrekedtünk?
Ha új célokra, új felfedezésekre vágyunk, ha kényelmetlennek érezzük az eddigi megjelenésünket, ha szeretnénk változtatni, de nem tudjuk pontosan, hogyan.
Ilyenkor érdemes egy bevásárlókörúton több olyan darabot is felpróbálni, amiket amúgy távolabb érzünk magunktól.
A komfort zónánk kitolása nem egyenlő azzal, hogy el kell érnünk a pánik zónát. Ha belegondolunk, a pánik zóna is egy folyamatosan mozgó, kitolódó vonal, hiszen ahogy fejlődünk, az is változik, amit ijesztőnek gondolunk.
A cél elsősorban az, hogy akár csak egy bátrabb ruha választással, akár egy merészebb kiegészítővel megmozgassuk egy kicsit magunk körül az állóvizet, hogy egy nyitottabb, befogadóbb, kísérletező szemléletet sajátítsunk el a ruhatárunk variálásában és kialakításában.
Éppen ezért a komfort zónánk feszegetése az öltözködésben folyamatosan aktivizálható, és talán ami a legfontosabb: egy idő után sokkal inkább izgalmas, önfejlesztő és kreatív játéknak tűnhet, semmint nyomasztó és rettegett lépésnek az ismeretlenbe.
"Egy ruha nem lóghat csak úgy a testen, követnie kell a vonalait. Alázatosan kell kísérnie a viselőjét, s ha egy nő elmosolyodik benne, a ruhának is ragyognia kell vele együtt." Madeleine Vionnet
