Ebben a bejegyzésben egy szettet szeretnék elemezni, amit Brigitte Macronról küldtek nekem azzal a meglátással, hogy: nagyon furcsa a testalkata.
Nem véletlenül érezzük úgy, mintha megcsalna a saját szemünk, ha az összeállításra pillantunk! A félrecsúszott arányok annyira elnyújtják ugyanis Brigitte Macron egész testalkatát, mintha az elvarázsolt kastélyban néznénk bele éppen egy torzító tükörbe. A kép azonban valós, és nem a felvételben van a hiba.
Ennyit számítanak a megjelenésünk összképét tekintve a hosszanti arányaink!
Elemezzük ki kicsit pontosabban mit látunk a bal oldalon.
- Brigitte Macron egy petite alkat, nemcsak alacsony, de nagyon vékony is. Ezt a törékenységet teszi szinte végletessé a szorosan tapadó, sötét nadrág és a kevésbé előnyös fazonja. Egy petite alkaton még az átlagos bootcut is hatalmas trapéz szárnak tűnik, ami vékonyítja és elnyújtja az alsótestet. (Lényegében két nagyon vékony lábat látunk egy csípő és egy bővülő szárral párosított nehéz cipő közé szorulva.)
- Ugyan többször találkoztam már azzal a tanáccsal, hogy alacsony nők hordjanak bokánál vágott nadrágot, szoknyát mert az nyújtja őket, a valóságban azonban nagyon előnytelen hatást ér el egy eleve alacsony alkatot további vízszintes vonalakkal rövidíteni.
- Nagyon fontos tényező ebben a szettben a cipőválasztás is. Szintén általános szokás alacsony nőként karakteres platform cipőket viselni. Azonban minél nehezebb a cipő, annál „görcsösebb próbálkozásnak” látszik a magasságunk emelésére. A tömör, vastag sarok pedig ólomnehezékként hat a vékony alkatokon, mint amilyen Brigitte Macron. Nem szerencsés, ha a cipőnk tűnik a lábunk legvastagabb pontjának.
- Ami viszont végleg eltorzítja az összeállítást az a túlságosan nagy méretű ing, és a túlságosan magas derékvonal. Mindkettő (az erős világos-sötét kontrasztossággal összeadódva) szinte csak egy összezsugorodott felsőtestté teszi őt.
A jobb oldali, javított verzión az alábbi módosításokat láthatjuk:
- Az ing méretének csökkentésével a testalkat inkább egy tömegűvé vált, nem egy vitorlavászon hatását kelti a felsőtesten.
- A nadrág derékvonala és ezzel együtt a betűrés vonala is arányosabban lejjebb került. A közel tíz centiméter magas cipősarkat ugyan még ez sem ellensúlyozza, de arányosabbá teszi az alsó és a felsőtest viszonyát.
- A nadrág fazonját kevésbé szoros formára változtattam amennyire a cipő ezt engedte, hogy ne tapadjon olyan szorosan. A nadrághosszat pedig meghosszabbítottam, hogy ne vágja el a bokánál a lábat.
- Kicsit világosítottam a nadrágot, hogy csökkentsem a „nyakigláb” érzést, ilyenkor ugyanis rengeteget lágyít az összképen, ha a világos-sötét kontraszt helyett közepes színmélységeket kombinálunk egymással.
- A cipő méretéből amennyire lehet lefaragtam.
A konklúzió talán annyi, hogy nem kell mindenáron magasabbnak tűnnünk, ha az egyben aránytalanná tesz minket. És érdemes mindig a csontozatunkhoz illő kiegészítőket és méretezéseket viselni.
Kép forrása: instagram
A mindenit! Pontosan ilyen alkatom volt gimnazista koromban! És pont ezekbe a hibákba estem bele én is – főleg, hogy épp akkor volt divat a hatalmas (bár meg kell hagyni, kényelmes) platform cipő. Most már értem, miért mondta anyukám, hogy úgy nézek ki, mint a „szúnyog megpatkolva”! 🙂 Vagy a másik kedvencem: „gólyalábon egyensúlyozó tyúk”! 😀 Hát, hiába, ezen is túl kell esni egyszer…