Egy sorozat, ami után vettem magamnak egy ruhát

Bevallom, a spanyol, olasz ajkú filmek a ritka kivételtől eltekintve valahogy soha se tudtak igazán magukkal ragadni. Számomra kissé túl fűszeresek: túl sok gesztikuláció, túl terjedelmes hanglejtések, túl nagy temperamentum jellemzi őket.
Nem volt ez másként a köztévé által legutóbb műsorra tűzött mini-sorozattal sem.
Az Öltések közt az idő első epizódjai nálam kifejezetten a türelmi zónában mozogtak, egyetlen oka volt, amiért kitartottam a sorozat mellett, az pedig a látványtervezés volt.

Dióhéjban a történet:

Síra a spanyol polgárháború árnyékában, szerény körülmények között varrónőként dolgozik édesanyja házában. Egy mindent elsöprő szerelem az egzotikus Tangerig sodorja, hátrahagyja hazáját, szeretteit és a vőlegényét. Szeretője azonban hamarosan átláthatatlan üzleti tranzakciókba keveredik, és adósságokban úszva magára hagyja a lányt.
A kényes politikai helyzet miatt Síra nem hagyhatja el Marokkót, így a tehetségére, ügyességére és bátorságára hagyatkozva megpróbál életben maradni egy idegen országban.
Hogy a saját roncsaiból talpra álló lányból hogyan is válik nő, hogyan találja meg a hivatását, és hogyan kerül politikai ármánykodásokba, az a sorozat titka.


A kalandos, romantikus történet egy pont után valóban magával ragadó, ugyanakkor mindvégig biztonságos zónában marad, kevés kockázatvállalással. (Az első képkockától tudhatjuk, hogy happy end lesz a vége, csak ki kell várnunk). Amit esetleg a sztori hiányosságának érezhetünk (limonádé-faktornak, ahogy drága nagymamám említi), azt bőven kárpótolja a látvány. Ezen a téren ugyanis az egész sorozatról csak szuperlatívuszokban beszélhetünk.

Az utolsó szögig meg van tervezve minden. Korhű ruhák, színek, minták, sminkek, frizurák, kiegészítők. A legutolsó hajcsavarig, a legjelentéktelenebb mellékszereplőig profi kosztümökkel kápráztat el minket, és mindig tudja hova emelni a szintet.

A jelmeztervező(k) munkáját nagyban segíti a történet íve: egy szegény, kissé tanulatlan, talpraesett lányból kell egy csábító, trükkös kémnőt varázsolniuk. Síra jellemfejlődése tökéletesen visszatükröződik a ruhatárán.

oltesek kozt az ido02
A kartonruha bája

Ami viszont még lelkesítőbb, az a színvilág: ritkán látni egy sorozatban, hogy valóban szakszerűen választanak ki árnyalatokat a szereplők számára.
Adriane Ugarte (Síra) egy gyönyörű, kicsi, filigrán, spanyol nő. És lélegzetelállítóan fest a saját, erős, karakteres, téli színvilágában. (Sötét tél típusok figyelem! Lehet lesni!)

Szinte mindent imádtam, amit ráadtak: volt itt dráma, sikk és báj, csábító, szexis külső és gyönyörű szőrmeprémek. És amikor ez a törékeny kis nő, emígyen besétál egy első osztályú hotelbe, csak azt kérdezhetjük: jó ég, miért is nem visel ma már senki turbánt, mikor annyira DÖGÖS??? 🙂

oltesek kozt az ido01
A kémjátszmához illik kiöltözni

A 40-es évek női ruhatípusai nem igazán állnak közel a szívemhez, a mai ízléshez képest talán túlságosan konzervatívak. Viszont egyben nézve a kiegészítőkkel, sminkkel, kalapokkal és hajviselettel nagyszerűen életre kelnek a képernyőn. A korszak vitathatatlan pozitívumai a finom, nőies részletekben és a trükkös, drapériás megoldásokban találhatók. Ahogy halad előre a történet íve, bőven kapunk ízelítőt az olajosan omló szatén, a fémszálas lamék, a ropogós taftok és a félrecsapott kalapkák hangulatából.

Minőségi és szakmai igényesség tükröződik minden képkockán, és pontosan ez az a megközelítés, amit sajnos a mai napig nem tudunk itthon egy korhű tévéfilmmel sem visszaadni. (Persze a büdzsé itthon jóval szerényebb ugyanehhez a feladathoz.)

oltesek kozt az ido03
Fekete rúzs, fekete rúzs égjen a szádon…

A vizuális látványon felül  eltűnődhetünk rajta, vajon hova tűntek a finoman ringó, női csípőket hangsúlyozó komplék, a frizurák, a hajba tűzött ékszerek, a karcsú kézfejet takaró kesztyűk, a térdet villantó szoknyahosszak, a pántos, fényes cipők, a gyöngysorok?
És úgy egészében a sejtető rafinériák és az elegancia?
Mindez annyira nosztalgikus és elragadó, hogy az ember a legszívesebben mindenki hajába orchideát tűzne. (Aki látta a sorozatot, érti a virág titkát) 🙂

oltesek kozt az ido04
Sugárzóan nőies, és soha se közönséges

Végeredményben tehát senki se lepődjön meg, ha a sorozat megtekintése után egyszer csak ott áll a próbafülkében, és egy ruhát próbálgat éppen. (Ahogy én 🙂 )
Mert néha csak egy film kell hozzá, hogy emlékeztessen minket: NŐNEK lenni jó, és szép, és nőies dolgokat viselni még jobb! Legyen több finomság, titokzatosság és elragadtatott pillantás, ami utánunk fordul!

 

Kíváncsi vagy még több képre? Nézd meg a Pinteresten!


"A ruha teszi az embert. Egy meztelenkedőnek igen kevés befolyása lehet a társadalomra." Mark Twain

Molnár Tímea

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

“Egy sorozat, ami után vettem magamnak egy ruhát” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Szia Timi,

    En ugyanigy vagyok mostansag az Agatha Christie Poirot es Miss Marple filmekkel. Azt nem tudom, hogy a szereplok ruhai korhuek-e, de sok ruhat, illetve osszeallitast szivesen hordanek (Pl. “Dead Man’s Folly” epizod – Poirot az ahonnan a fiatal noi szereplok fel ruhatarat magammal vinnem, Emilia Fox ruhaival egyutt a “The Moving Finger” – Miss Marple filmbol) Miert nem gyartanak manapsag ilyen ruhakat? Ugy nezem, varronot kell keresnem, mivel ilyet keszen az ember sehol nem talal.

    Válasz
    • Szia Eszti!

      Köszönöm a hozzászólásodat!
      IMÁDOM mindkét sorozatot, különösen az igényességüket, nagyon figyelnek a korhűségre a kezdetektől fogva. Amennyire lehet, próbálják az adott korszakot visszaadni, mind látványtervben, mind kosztümökben, sminkben, kiegészítőkben, szóval nem csodálom, ha megmozgatta a fantáziádat a dolog. 🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  2. Kedves Timi!

    A napokban eszembe ötlött ez az írásod… Egy (szerintem) csúfos ellenpélda kapcsán.
    Nevezetesen a Wayward Pines sorozat okán, ahol a főszereplő feleségét egy (szerintem) nagyon csinos és “nagyon tél” színésznő alakítja!
    Viszont (szintén szerintem) a stylistok nagyon elbántak Shannyn Sossamonnal… Általában csupa barnás-fáradt-sápasztó színekbe öltöztetik, és a szabásvonalak is furák néha (rajta). Komolyan nem értem néha a filmkészítőket, meg a stylistokat sem! …Egy klassz nőt ellehetetlenítenek. Akkor inkább választottak volna valami kevésbé feltűnő jelenséget a szerepre.
    Na, most hogy így kiöntöttem a mondanivalómat a szakértőnek, csak remélni tudom, hogy nézed, vagy fogod a sorozatot és megérted az aggályaimat! 🙂

    Szilvia

    Válasz
    • Szia Szilvi!

      Jót mosolyogtam a hozzászólásodon, ez a téma tényleg nagyon fertőző tud lenni, és egy idő után bárhol megakad az ember szeme a diszharmóniákon. 🙂

      Az amerikai sorozatokat én imádom ebből a megközelítésből figyelni, ugyanis úgy vélem sokkal nagyobb szakmai hangsúlyt helyeznek a színtípusokra, mint itthon. Nem mondom, hogy mindig és minden egyes sorozatban, vagy filmben, de ha valakit következetesen, több évadon keresztül adott színvilágba öltöztetnek, az valószínű, nem csak egyszeri-stylist-tévedés. 🙂

      Nem ismerem ezt a sorozatot, de lehet, hogy éppen az a cél, hogy a karaktert kevésbé feltűnővé tegyék, vagy az öltözködésével tükrözzenek valamit a jelleméből. Tehát lehet, hogy az előnytelen öltöztetés egy koncepció és nem “tévedés”. A többi szereplőhöz érdemes viszonyítani ilyenkor, hogy ők hogyan festenek, milyen a sorozatban a karakterek, jellemek és a megjelenés viszonya. Elméletileg ez is szerves része a sztorinak, figyelnek rá.
      🙂

      Az Öltések közt az időben például már-már visszájára fordult néha a cikkben kifejtett vizuális megközelítés, mert a második világháború atmoszférájához a szereplők túl szépek, túl tökéletesek voltak időnként, és ettől az egész történet súlytalanná tudott helyenként válni.

      Szóval mondom, nagyon izgalmas másfajta nézőpontból figyelni a háttérmunkát. A jelmeztervezők néha csodákat művelnek, akár pozitív, akár negatív értelemben!

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  3. Kedves Tímea!

    Ehhez muszáj hozzászólnom, mivel ez a sorozat engem is rabul ejtett, legszívesebben kockáról kockára visszanézném, hogy miért (?), azt Te nagyon jól megfogalmaztad. Én egyébként ennek jegyében varrattam egy ruhát:)
    Színtanácsadással foglalkozom én is (részben, a többi más mellett), és jó volt látni, hogy ilyen ízlésesen, a típusának megfelelően öltöztették a színésznőt. Az írásaidhoz, és a honlapodhoz ezúton szeretnék gratulálni, nagyon színvonalas!

    Üdv.: Barbara

    Válasz
    • Kedves Barbara!

      Köszönöm a hozzászólásodat, és a dicséretet.
      Örülök, ha ezt a kellemes egyezést más szakmai szem is észrevette! (Színtípus+testalkat+színésznő) 🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  4. Szia! Újabb csodás írás! Bár a sorozatot nem láttam de az ilyen ruhákért odavagyok… A Szulejmánt is csak a ruhák miatt nézem bár ott több a baki de a szabásuk…. Nagyon szeretem a romantikus hangulatú ruhákat, szoknyákat…Bár én nem hordok szoknyát mert hülyén érzem magam benne.Teltkarcsú alacsony vagyok csoda ha nadrágot találok magamra 🙂 De igazán kedvcsináló volt ez az írásod is 🙂 Köszönet érte 🙂

    Válasz
    • Szia Anikó!

      Köszi a hozzászólásodat.

      Gyakorlati tapasztalatból mondhatom neked (és egyben bíztatnálak is), hogy mindenki számára létezik előnyös szoknyafazon, és előnyös szoknyahossz.

      Van, akinek ez egyetlen egy ideális hosszat és egyféle, ideális fazont jelent, de olyan nő lábat még nem láttam, ahol ne találtunk volna a tükör elé állva minimum egy jó verziót!
      🙂

      Ha valaki teltkarcsú és alacsony, a szoknya optikailag akár előnyösebb is lehet, mint egy nadrág, hiszen “elmismásolja”, hol kezdődik a láb, slankítja az erősebb csípőt, vagy combot, összességében nyújt. Persze sokat számít a szoknya esése, anyaga.
      De nem lehetetlen jót találni!

      Üdv!
      Timi

      Válasz
      • Köszönöm a bíztatást! Bár sajna én az a típus vagyok aki kéttúl kicsi vagy elazabott ruha után kirohan a boltból hogy úgyse találok magamra jót. Ez még tetézve egy virgonc 7 éves fiúval és egy mászni szerető 14 hónapossal 😀
        Arra viszont kiváncsi volnék van e ötleted a szoknya kontra vastagcomb kidörzsölődés? Olyan alkat vagyok hogy még 53 kg-osan is ha felvettem egy szoknyát vörös lett a belsőcombom :-). De sajnos gondolom ezzel nem csak én vagyok így… 😕

        Válasz
        • Szia Anikó!

          Igen, ez nagyon sok nőnek okoz gondot.
          A kidörzsölődésre azonban sajnos még nem találtak fel csodamódszert.

          Vannak kifejezetten ilyen célre fejlesztett, testszínű alsóneműk fehérneműboltokban, vagy marad a harisnyanadrág, vagy egy nagyon nagyon vékony és rövid(re vágott?) cicanaci. 🙂

          Timi

          Válasz
  5. Köszönöm a cikket ! Én is imádtam ezt a sorozatot: fantasztikus volt a hangulata, az igényessége. Csodásan visszaadja, milyen varázslatokat lehet teremteni anyagokkal, színekkel, ruhával, ékszerekkel és egyéb kiegészítőkkel … A NŐI VARÁZSLAT része ez is !!! Kicsit elfeledtük, kicsit lemondtunk róla. Enélkül sokkal szürkébb lett az élete mindenkinek, nőknek és férfiaknak egyaránt … Vissza a varázslathoz, a nőiséghez, színekhez és hangulatokhoz !!!!!!!!!!! Egyébként is ott tartok, hogy le a nadrággal – ruhát, ruhát, szoknyááááát akarok !!!! 🙂 Ez a sorozat pont időben jött … Ez a cikk nekem telitalálat ! Nagyon szeretem a lényegmeglátó, írásaidat. Nagy hiánypótlás. Várom a következőket 🙂 Hajrá …

    Válasz
  6. Szia Timi,

    Én imádtam a sorozatot, ami elsősorban a gyönyörű ruháknak és a főszereplő nagyszerű színészi játékának volt köszönhető. Mondanom sem kell, hogy a filmnézés után én is a tükör előtt kötöttem ki a ruháimmal, smink készleteimmel együtt 🙂 Sajnálom, hogy már nincsenek olyan varrónők, akik az alkatunknak, színeinknek megfelelő ruhákkal látnának el, hanem be kell érnünk a tömegcuccok olykor igen gyenge minőségével és az eladónők hozzáértésének hiányával. És akárki akármit mond, igenis a ruha teszi az embert, illetve a nőt NŐVÉ a férfit FÉRFIVÁ! Ősz típusra nem tudsz ilyen inspiráló sorozatot, filmet?

    Válasz
    • Szia Gabriella!

      Köszönöm a hozzászólásodat!
      Varrónők szerintem még vannak, csak ritka kincsnek számítanak
      🙂

      Mondjuk Adriane pont az a típus (törékeny, vékony, egyenes alkat), akit úgymond könnyen lehet öltöztetni. (Bár ez egy jó szabónál mindegy) 🙂

      Gondolkodom az Ősz típuson, hátha eszembe jut egy inspiráló film, vagy sorozat…

      Üdv!
      Timi

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár