A zöldek kékkel összeolvadó árnyalataiban mindig érezni valamiféle misztikus kisugárzást. Magukban őrzik az ég és a víz találkozásának határtalanságát. A hideg színtípusok különleges és enigmatikus türkizzöldjeit akár ékszerként is viselhetjük!
Akvamarin – A berillcsoport tagja. Nevét a tengereket idéző színéről kapta. A tengerészek szerencseköve, a legenda szerint a hableányok féltve őrzött kincsei közül való. A legkeresettebb a mélykék színváltozat, de előfordul világoskék, zöldeskék, égszínkék, áttetsző verziókban is. A színeloszlása egyenletes. A rómaiak azokat az akvamarinokat találták értékesnek, melyek egybeolvadtak a tengervíz színével.
Apatit – Ritka üvegfényű ásvány, a vízmentes foszfátok közé tartozik. Neve a görög apaté-ből származik (csel, csalás), mert sokféle ásvánnyal összetéveszthető, úgy mint a berill, a topáz, a turmalin. A zöld változatot spárgakőnek hívják.
Amazonit – Zöld földpát. Nevét Amazoniáról kapta, érzékeny a nyomásra. Összetéveszthető a jádéval, a türkizzel.
Aventurin – A kvarccsoport tagja. Nevét egy üvegfajta után kapta a XVII. században, amikor egy üveggyárban egy véletlen alapanyag-keveréknek köszönhetően egy aventurinra megszólalásig hasonlító, csillogó üveget állítottak elő. Az alapszíne a legtöbbször szürkészöld, zöldes.
Malachit – A neve görög eredetű, de már az egyiptomi időkben is népszerű amulett, drágakő volt, porrá törve szemfestékként is használták. A középkorban boszorkányok ellen viselték, vagy orvosságként alkalmazták. Malachitból készítették a hegyizöld festéket.
Megcsiszolva koncentrikus gyűrűket látni rajta, sávokkal, rajzolatokkal. Csak ritkán találkozhatunk egyszínű malachittal. A nagyobb példányok inkább gyűjtői darabok. Nyersen üvegfénye, polírozva selyemfénye van. Régebben orosz cári rezidenciák falborításához, dekorációjához, berakásaihoz is felhasználták. Napjainkban is kedvelt ékkő, díszítőkő, iparművészeti tárgyakba, nyakláncokba, ékszerekbe egyaránt felhasználják.
Összenőhet türkizzel, azurittal, krizokollával úgynevezett eilátkővé.
Dioptáz – Kicsi, üvegfényű kristályok jellemzik, nevezik még rézsmaragdnak, rézkovandnak is. Összetéveszthető a smaragddal. Vízben oldódik. Neve a görög Diopteia névből származik („áttetsző”). Már az ókori időkben is a gazdagság kövének számított, ritkasága okán keresett volt.
Krizokolla – Rézkova. Zsíros, üvegfényű, átlátszatlan kő. Türkizzel és malachittal eliátkővé nőhet össze. Színét a víztartalom befolyásolja. Ékszerkőként is használják, por állagban festékek elkészítésére is szolgált.
Türkiz – Égszínkék, kékeszöld, almazöld színezetben egyaránt előfordulhat. A neve azt jelenti, „török kő”. A másik neve, a kallait („szép kő”) kevésbé ismert. Magas hőmérsékleten fakózölddé változik. A fény, verejték, olajok, napsütés hatására elveszíti a nedvességtartalmát, így a színében is jelentkezhetnek kisebb-nagyobb változások. Tisztálkodáskor, kézmosáskor vegyük le a türkiz ékszereket! Fényesítéssel a színe kiemelhető.
Ritka a tiszta kék szín, többnyire valamilyen erezettséget, pöttyözést megfigyelhetünk rajta. Összenőhet malachittal, krizokollával. Tömött masszákban, fürtösen, csomókban fordul elő hasadékokban.
Használták ékkőként, amulettként, a biedermeier korában az égszínkék türkiz nagyon közkedvelt volt.
Szöveg: Wikipédia, Walter Schumann – Drágakő Biblia
"Egy nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik." Audrey Hepburn
Szia Timi!
Köszönjük az új bejegyzést. Én nagyon szeretem az ásványokat, ékszerként is. A malachit és a türkiz nagy kedvenceim. Érdekelne, hogy a jáde miért nem szerepel a zöldek között – azt inkább meleg színtípusoknak ajánlanád?
Szép napot!
Julcsi
Szia Julcsi!
Köszönöm a hozzászólást! A jádén sokat gondolkodtam, van belőle türkizzöldebb, meg almazöldebb verzió is, de talán jellemzőbb rá a melegebb színhangulat, ezért a meleg típusokhoz tettem végül. De ha találsz belőle szép, hűvös árnyalatút, az is megfelelő!
Üdv!
Timi