– Mindenáron divatosan? – ez a kérdés merült fel nemrég egy tanácsadáson.
A hölgy az átlagostól eltérő testalkatához a nagyon is átlagos divatirányzatokból próbálta felépíteni a ruhatárát, aminek már-már törvényszerű eredménye lett: sok holmiból alig egy-kettő volt, amit valóban viselni is tudott. (És még kevesebb, ami korához, élethelyzetéhez, elképzeléseihez is passzolt.)
Miért is próbálunk görcsösen beleférni a divat skatulyáiba? Ezt az állapotot jellemezheti:
– Az önelfogadás, önismeret hiánya.
– Az adottságaink félreértelmezése.
– A másokhoz történő hasonlítgatás, és a megfelelési vágy. (Márpedig ebben a ruhában nekem pont úgy kell kinéznem, mint mindenki másnak! Mindenki más ilyen esetben szinte biztosan egy teljesen irreális és elérhetetlen alkati ideál a fejünkben.)
– Hogyan legyek divatos? – már ez az alap kérdés sem visz minket előrébb, vagy közelebb egy ideális ruhatárhoz.
A jelenlegi divat (vagy nevezzük inkább kínálatnak) ugyanis a lehető legkárosabban edukál:
a nőket egyféle nadrágban, egyféle szoknyában, egyféle színösszeállításban mutatja meg. Éppen ezért sok ember fejében csak ez a valóság létezik. Azonban az, hogy folyamatosan egy, maximum kétféle fazonnal/színnel/anyaggal találkozunk a plázákban (és az utcán), nem jelenti azt, hogy kizárólag csak ezek léteznek!
Sok nő fél attól, hogy kilépjen az általánosan elfogadott(nak gondolt) fazonokból, hogy valami klasszikusabbhoz nyúljon, mert az ódivatú, öreges, vagy a kedvencem: túl bő! – holott csak éppen megfelelő! Természetesen a mai tapadós-mindent megmutatós-ráfeszülős-második bőr darabokhoz képest nagyjából minden centiméter bőség már-már lobogásnak tekinthető! 🙂
Az emberek elszoktak az alapfazonoktól, az ideális, csinos, klasszikus bőségektől, derékmagasságoktól, szövettípusoktól (lásd: minden farmer!) stb., és úgy általánosságban az öltözködés finomságaitól, rétegeitől, műveltségétől-művelésétől.
Ha mindenki viseli, akkor rajtam is jó lesz!
Ennek a szemléletnek a sajnálatos eredménye, hogy nem jól öltözött, pusztán egyformán előnytelenül felöltözött emberek százaival találkozunk az utcán nap mint nap.
Nagyon jó példái a gondolkodás nélküli tömeg-öltözködésnek a skinny fazonok, a koptatások, a betapadós-sztreccses ceruzaszoknyák, a tubusruhák, a melleken szétpattanó blúzok, a kétsoros ballonkabátok, a vízesés kardigánok, az oversize fazonok stb., melyeket úgy viselünk, mintha alkattól, kortól (néha már nemtől) függetlenül mindenkinek jól állnának, holott nem!
Sőt, a legsajnálatosabb, hogy a boltok úgy is értékesítenek, mintha mindenkinek jól állnának!
A vásárlások alatt sajnos nagyon sokszor találkozom azzal a szituációval, amikor eladók próbálnak teljesen ésszerűtlen, és látványosan előnytelen fazonokat emberekre rátukmálni az „ez a normális”, „divatos”, a „mindenkinek jó”, vagy a „legtrendibb” hívószavakkal. És ha éppenséggel azt ismételgetik, amit mi hallani szeretnénk… benne is vagyunk a vásárlási csapdában.
Mondhatnám, hogy ez teljes mértékben az eladók sara, de igazából mit is várhatunk az átlagos, tízen-huszonéves eladó kislányoktól, akik lehet, hogy életükben nem találkoztak még valóban normálisnak és megfelelőnek nevezhető ruhadarabokkal, lényegében csak árumozgatók, és nem értenek olyan szavakat, hogy például: hosszított fazon, egyenes vonalú szoknya, élre vasalt nadrág, egy-kétszegélyes zsebezés, egysoros gombolás stb.
A testalkati jellemzők mindig előrébb valók, mint az aktuális divatirányzatok!
Talán ennek a ténynek az elfogadása a legnagyobb kihívás a legtöbb ember számára. (És erről szeretnek megfeledkezni a próbáknál.)
Pedig különbözőek vagyunk.
Egészen más szabásvonal és anyagtípus fog esztétikailag jól mutatni egy vállasabb, vagy egy csípősebb testalkaton. Más előnyös a kicsinek, mint a nagynak. A keskenynek, mint a szélesnek. A csontosnak, mint a kerekebbnek. A magasnak, mint az alacsonynak.
Logikusan hangzik, mégsem látjuk ezt a sokszínűséget a boltokban. Egy ideális világban ugyanúgy megtalálnánk az aktuális divatnak megfelelő alternatívákat a legkülönbözőbb testalkatoknak, jelenleg azonban inkább nekünk kellene lefaragnunk a sarkunkból ahhoz, hogy ránk jöhessen az a bizonyos üvegtopánka!
Ez azonban nem a mi hibánk!
Legyünk tudatosak, objektívek, célorientáltak.
A próbafülkék tulajdonképpen a saját magunk melletti kiállás terei, mert bizony újra és újra el kell döntenünk, melyikre szavazunk?
– A kétszázhúszezredik egyen-darabra, ami esetleg kihangsúlyozza az alkati problémáinkat?
– Vagy arra az előnyösebb fazonra, ami számunkra ideális, akkor is, ha nem jön szembe minden üzletben és utcasarkon?
A döntés csak rajtunk múlik!
"Ne várj arra, amíg minden jó lesz, mert soha nem lesz tökéletes. Kezdd el most. Minden lépéssel egyre erősebb, egyre tapasztaltabb, magabiztosabb és sikeresebb leszel." Mark Victor Hansen
Kedves Tímea!
Nagyon jó érzés tudni azt, hogy létezik mai világunkban egy olyan szakember, aki válaszol és tanácsokat is ad az embereknek. Sajnos a vásárlási szokásaink ma már megváltoztak. Kb. 20 éve annak, hogy a konfekció könnyűipar Magyarországról kivonult a rossz gazdasági döntések miatt. Kivonulások előtt rengeteg varroda volt kis hazánkban akik minőségben felvették a versenyt az egész világgal. Ma már se varroda, se szakember nincs. Viszont minden boltban kapható szinte anyag minőségében szabászatában rongynak nevezhető holmi. Nekem a szekrényemben olyan darabok vannak amelyeket divattervező, szabász barátaim készítettek és mai napig bár mikor, bárhova felvehetőek. Ezért is tudom elajándékozni a legkedvesebb ismerőseimnek. Ők meglepődnek, hogy ilyen gyönyörű egyedi darabokat kapnak tőlem. Érdekessége még a ruháknak, hogy ugyan nem vagyunk alkatilag egyformák, még is az új ruha tulajdonosokon is makulátlanul állnak a ruhák. Például nekem a divattervező barátnőm egy 20. század eleji padláson talált divatújságból készített egy két blúzt szoknyát. Külföldön szakma béliek megkérdezték tőlem, hogy nálunk mindenki ilyen ruhát hord? Annyira különlegesre sikerült. Persze ezeket a darabokat tudni kell hordani. Én nagyon sajnálom, hogy ma már nem létezik a kreativitás, ötletesség. Az én véleményem is az, hogy uniformist hord az utca ember, és nincs igazán egyéniség, vagy nagyon kevés. Még annyit hozzá tennék, hogy nekem még az iskolában is tanították a jó ízlést és etikettet.
Üdvözlettel: Jutka
Kedves Jutka!
Köszönöm a hozzászólásodat és a véleményed megosztását!
Valóban más időket élünk, mint a rendszerváltás előtt, sajnos sok minden visszafordíthatatlannak tűnik, de talán konszolidálódik a helyzet valahol egy középúton egyszer…
Üdv!
Timi
Két dolog is eszembe jutott a cikk és a hozzászólások kapcsán.
1) A tájékozatlan, hozzá-nem-értő eladók rábeszélik a vevőt, hogy „ez mindenkinek jól áll”… De nem csak ők! Név nélkül: egy jól ismert, népszerű, a tévében műsorokat vezető stylist mutatta be éppen legutóbb, hogy milyen darabokat javasol a különböző alkatú csajoknak. Bejött egy fotómodell (alkatú) csaj egy igazi testhezsimuló, ma roppant divatos farmernadrágban. És akkor a jóember előadta, hogy na ez AZ a nadrágfazon, ami MINDENKINEK jól áll. Nem tudtam, hogy röhögjek vagy sírjak. Mindenkinek, aha, akinek ilyen alakja van. De aki pár dekával vékonyabb, az már pálcikalábú lesz benne, a kicsit dundibbnak meg minden icipici hurkáját nagyító alá teszi. Ugyane pasas adott egy dundi, telt keblű csajra széltében csíkos felsőt. A nő abban a másodpercben semmi más nem volt, csak egy jóó nagy mell 🙁 .
Egyszerűen nem értem: ez a pasi tényleg azt hiszi, hogy ez áll jól azoknak az embereknek? Vagy nem érdekli, mert megkapja a zsét, és kész? (És ezek után csodálkozzunk, ha az eladó bármire rámondja, hogy jól áll, vagy értetlenül néz, amikor 5 ruhadarabbal vonulok be, és mind az ötre azt mondom, hogy „nem áll jól”? Van más méret – mondja reménykedve. „Semmi gond, jó volt a méret, csak nem állt jól nekem” – de ezt a választ nem mindenki érti…)
2) Vidék: hadd védjem meg egy kicsit a vidéki városokat. Véletlenszerűen, és nem könnyen, de lehet találni nagyon jó butikokat. Én pl belefutottam egy olyanba, ahol a tulajdonos asszony megtervezi a ruhákat, leadja a tervet/szabásmintát egy budapesti varrodának, gondolom anyagrendeléssel stb együtt, és azokat árulja, kb a H and M-hez hasonló áron… Ugyanabban az utcában még van néhány butik, az egyik egy „15-22 közötti jó alakú excentrikus lányoknak mindenhol lógós (bocs, erre nincs jobb kifejezésem) ruhákat” árul, de idősebbeknek, más ízlésűeknek való kínálattal rendelkező boltok is vannak.
Szia Betti!
Köszönöm a hozzászólásodat és a meglátásaidat!
1) Nem lehet általánosítani, mert minden területen vannak jó szakemberek, de a stylist szakma végső soron inkább a külsőségekről, a csillogásról, a dekorról szól, nem annyira a száraz tényekről. Ezt látom, tapasztalom én is, és elég sok kárt okoz az általad vázolt mentalitás. (Bár ismétlem: vannak jó szakemberek.) Mert meg van a helye ennek a megközelítésnek egy showban, trend magazinban, fashion-vonalon, divatfozózásokon stb., de azonnal megbicsaklik a való életben, és sokan elhiszik, hogy „elég egy övvel derekat csinálni” ahhoz, hogy úgy fessenek majd, ahogy elhitetik velük.
Azt, hogy az említett stylist miért ámokfut ilyen kijelentésekkel, fogalmam sincs, lehet a raktárban az az egy farmernadrág, és az az egy csíkos felső volt csak, amivel dolgozhatott. 🙂 (Na jó, ne legyünk naívak. Csak optimisták.)
Ezek a tévéműsorok rettentően felszínesek, csak az a lényeg, hogy az adott márka neve, vagy valamelyik random ruhadarabja reklámfelületet kaphasson, szinte senkit sem érdekel, milyen körítéssel van tálalva az információ.
2) Természetesen vidéken is vannak jó helyek, csak sajnos még nehezebb őket megtalálni, mint Pesten. Számomra tényleg sokkoló volt, amikor egy megyeszékhelyen közölték velem: nincs méterárú bolt az egész városban. 🙁 Én örülnék a legjobban, ha nem azt hallanám a vendégeimtől, mennyire elkeserítő a helyzet.
Üdv!
Timi
Kedves Timi!
Remek írás!!! Bárcsak sokkal szélesebb körben lehetne hallani és vállalni ezt a fajta, a valódi egyediségre, személyre szabottságra hangsúlyt fektető szemléletet!
Eszter
Kedves Eszter!
Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, ha tetszett a bejegyzés!
Üdv!
Timi
Szia! Ismet nagyon jo cikket irtal. Nekem az irodaba oltozkodes okoz gondot, egyszeruen nagyitoval kell keresni a hordhato, csinos, kenyelmes darabokat, amik klasszikusak, de nem az idosebb korosztalyt celozzak. A masik fajdalmam a feher bluz/felso: 1000-bol 1 van olyan anyagbol, ami nem atlatszo, irodaba is felveheto. Mondjuk valaki biztos ezeket is meg(fel)veszi, kulonben nem gyartanak… Azert kivancsi vagyok, milyen lesz az elfogadott irodai viselet 20 ev mulva…
Szia Ametiszt!
Köszi a hozzászólást!
Érdekes felvetés, vajon mi lesz a business look 20 év múlva…
Én úgy gondolom, leginkább talán valamiféle unisex-uniformizálódás felé haladunk, a jövőben én el tudok képzelni alakot felvevő anyagokat, sima felületeket, amikre „kivetíthető” színek és minták lesznek.
A kérdés, mennyire válik a funkció előrébb valóvá, mint a „divatosság.”
Üdv!
Timi
Nagyon találó az írás. Engem nemrég kezdett foglalkoztatni a minimalista öltözködés (kapszula gardrób és hasonló projektek) és miközben átnéztem a gardróbomat, rájöttem, hogy a néhány felesleges, nem hordott darab mellett – amiket kiszelektáltam – a „rendes”, hordható ruháim is olyan kevesen vannak, hogy az szinte még kapszulának is kevés. Elgondolkodtam ezen és azt hiszem, hogy pont ez az oka, hogy hiába megyek el vásárolni, 20 felpróbált darabból kb. egy az (szerencsés esetben), amit jó szívvel meg tudok venni, mert tényleg jól áll, jól érzem benne magam és szín alapján is illik a ruhatáramba. Pedig nem gondolnám, hogy annyira különleges testalkatom lenne. Általában konkrét elképzeléssel megyek vásárolni, pl. tavasz óta szeretnék egy-két megfelelő, jól kombinálható szoknyát, esetleg téli verzióban is, de ez már tényleg sci-fi. (Ráadásul én is vidékről próbálom intézni mindezt…) Csakhogy az óriási kínálat csak látszólag óriási, valójában szinte minden boltban ugyanaz az egy-két, számomra sehogy-se-jó fazon van. Lassan tényleg eljutok odáig, hogy vagy varratni fogok, vagy megtanulok varrni 🙂
Szia Dorka!
Köszönöm a hozzászólást!
Valóban előfordulhat, hogy 10-20 darabból éppen 1-2 megfelelő, viszont az tükrözi az elképzeléseidet és a terveidet. Sose sajnáld ott hagyni, ami méretben, színben, fazonban nem előnyös.
🙂
Igaz, így hosszabb útra lép az ember, de az eredmény azért megéri.
Üdv!
Timi
Akkor mégsem én vagyok a teljesen idióta, aki bemegy a boltba és egyenesszárú nadrágot szeretne (furán szoktak rám nézni emiatt), vagy nem farmer és nem kék szövetnadrágra, hanem valami egyéb színre vágyódik. Néha azon kapom magam, hogy a férfinadrágok színválasztéka sokkal jobban vonz, mint a nőké, mert sokkal változatosabb. Egy kisvárosban iszonyú nehéz személyre szabottan és testalkatnak megfelelően öltözködni, főleg ha a boltok választéka olyan, mintha ugyanarról a futószalagról szerezték volna be az összes árút.
Kedves Corot!
Köszönöm a hozzászólásodat.
Sose érezd magad idiótának, ha számodra megfelelő ruhadarabokat keresel a tömegárú között.
Sajnos én is azt tapasztalom, hogy vidéken a helyzet nagyjából reménytelen ezen a téren, kihalt az egész ruhaipar. 🙁
Nem véletlen, hogy aki teheti, feljár a fővárosba, vagy tovább.
Üdv!
Timi
Pont én is ezen gondolkodtam tegnap este es egyszerüen nem létezik más magyarazat a kérdésre: Mièrt gyártanak elönytelen darabokat a divatcégek? Egyszerüen csak egy valasz van: Azt akarják SZANDEKOSAN, hogy rosszul nézzenek ki az emberek! Rengeteg szörnyen izlestelen darabot arulnak a menö üzletek, pl egy bizonyos közkedvelt bolt most a Kenzo marka borzalmas ruháit fogja „menö” darabokként árulni.Vagy ott van a tegnap esti érthetetlen dilemma: A Deichm*** miért dob piacra olyan csizmákat (Sylvie Mais kollekciojaként), ami egyértelmüen k*rvás? Elvileg az ilyen cégek vezetöinek értenie kellene annyira a csizmákhoz (is), hogy tudják: ez nem egy normalis viselet. Már csak az hiányzik az emlitett repertoárból, hogy a csizmák például fekete lakk anyagból legyenek…
Szia Eszter!
Köszönöm a hozzászólásodat.
Én inkább úgy mondanám, hogy a divat-gépezetében éppen az ember tűnik el, és ennek a lenyomatát látjuk a gyakorlatban.
Minél globálisabbá válik valami, annál kevésbé elégíti ki az egyszeri vásárló igényeit, nemhogy a helyi igényeket.
Üdv!
Timi
Egyetértek a kedves druszámmal, szerintem is SZÁNDÉKOSAN gyártanak selejt rongyokat a menő divatüzletek, hogy mindenki rosszul öltözött legyen és jó sok pénzért alkalmatlan rongyokat vegyen, műbőr cipőt, táskát, ami majd pár év múlva mehet a kukába, mert pereg le a műbőr és lehet venni a következőt Zseniális és aljas, ha azt gondolod, hogy „nincs egy rongyod se” (pedig csak az van, amennyiben OTT vetted majdnem mindet) majd mégy hogy hátha ezúttal találsz valami használhatót… ,de minél hamarabb ismeri fel az ember , hogy ez a fajta reménykedés káros, mert önmagunknak hazudunk, annál hamarabb szállhat ki a mókuskerékből. Talán tényleg megéri varri, vagy átalakíttatni, időtálló darabokra és az alakunkhoz passzoló ruhákra vadászni. …és többé nem vásárolni fast fashion üzletekben. tényleg csak vállalhatatlan színű és elrontott szabású rongyokat árulnak méregdrágán.