Divatbloggerek – álom, édes álom

Az öltözködésüket életmódszerűen prezentáló nők (és férfiak) lassan már többen vannak, mint azok, akik szimplán csak felvesznek reggel egy farmert és egy pólót, és elmennek dolgozni. Oké, valószínű nincsenek többen, mégis, különös szociális-társadalmi jelenségei napjaink divatspektrumának.

Persze ne gondoljuk, hogy bármiben is feltaláltuk volna a spanyolviaszt, míg párszáz éve kézről-kézre jártak az úri társaságokban a messziről jött színes-rajzolt képeslapok az elérhetetlen, párizsi divatról, manapság az internet ontja magából ugyanezt, tételesen nagyobb mennyiségben.

A digitális tér szabadsága

A nyomtatott sajtó lassú és fokozatos leépülésével egyre nagyobb teret kaphattak az egyéni hangok, az önálló, kreatív személyiségek a divat világában. Míg annak idején mondjuk egy Vogue hasábjain megjelenő divatcikk maga volt a szent és sérthetetlen kinyilatkoztatás, az elmúlt évtizedben a divatszerkesztők és divattervezők irányából sokkal inkább a túloldal, azaz a fogyasztói réteg véleménye került az előtérbe.

Nyilvánvalóan nem kell féltenünk se a sajtót, se a divat nagyágyúit. Ügyesen ráhangolódnak az új trendekre, és folyamatosan kiemelik, segítik és terelgetik azokat a hölgyeket (és urakat), akikben potenciális véleményvezéreket és közízlés formálókat látnak.
A folyamaton mindenki csak nyerhet. Az is, aki egyre jobb eszközökkel, egyre szebb ruhákban, kiegészítőkkel pöröghet a kamera előtt, az is, aki mindezeket biztosítja a számára, és a fogyasztók is, hiszen:

– elhiszik, hogy nekik is sikerülhet. (Ez is egy Hamupipőke sztori, hiszen a legtöbb divatblogger nem egy Gucci táskával a hóna alatt indul világhódító útjára.)
– inspirációt és motivációt kapnak. (Azaz tételesen meg van, mit és hogyan kell lemásolniuk, ha XY felveszi, irány a pláza!)

A sokszínű szürkeség

A divatbloggerek világa inkább tűnik homogén egyformaságnak, mint önálló, kreatív prezentációnak.
Nők, akik sose viselik többször ugyanazt a ruhát. Nők, akiken minden betöretlen, gyűretlen, árcédulásan ropogós. Nők, akik hanyag eleganciával tartják a kezükben a sztárbákszos poharat. Nők, akik üres borítéktáskával pózolnak.

Talán nem véletlenül járja át az embert egy idő után az a fáradt érzés, hogy már mindent látott. Ikonikus szupermodellek helyett tömegek által követett divatbloggerekre oszthatjuk a divatkontinenseket. Igazi jellempróbáló út ez, hiszen egy őszinte hang, egy rendíthetlennek tűnő hitvallás nagyon gyorsan a profit, a siker, a csillogás áldozatává válhat.

Hiszen a szomszéd lány imidzs már rég nem elég

A témakör sajátossága, hogy gyorsan elunja a sablonokat. A szimpla házfalnak támaszkodás helyett egyre extrémebb körülmények, háttér, körítés, csillogás kell. A TOP 5-10-es divatblogger listák lényegében már nyíltszíni reklámok.

Életérzés-illúziók

A divat maga is pusztán csak illúzió. A spontaneitás illúziója, amit megannyi átöltözés, válogatás, beállás, kényelmetlen póz felvétele előz meg. A jó időben érkező szellő, az alkonyati súrlófény, és a ruhák, amiket amúgy a való életben soha, senki se fog éppen ilyen szögben kigombolva, begyűrve, átlapolva, beövezve stb. viselni. Vagy amúgy bárhova is felvenni. Mert fizikai lehetetlenség.

George Barbier – Falbalas et Fanfreluches

Ismerős?
Az ambivalens érzést az okozza, hogy tíz-húsz évvel ezelőtt egy divatmagazint lapozgatva (akár egy mesekönyvet olvasva) tudtuk és láttuk, hogy a divatmodellek, a kellékek, a környezet, a beállítások, a smink mind csak káprázat. Ma már sokkal nehezebben érjük tetten ezeket a trükköket egy olyan képanyagon, ami a hétköznapiság álcájában próbál hatni ránk, az érzelmeinkre és legfőképp a pénztárcánkra.

A tévedhetetlenség csapdájában

Természetesen az, hogy valaki sokat fotózott, vagy illusztris környezetben fotózott, vagy sok pénzt keres azzal, hogy mások követik és másolják azt, amit naponta visel (vagy nem visel, csak egy fotó kedvéért), nincs a világon semmi gond. A divatbloggerkedés elméletben egy nagyon izgalmas játék, nem mellesleg valakinek pénzkereseti forrás is egyben.

A fő problémám a témakörben éppen a művi tökéletességben rejlik.
A divatbloggerek kirakatvilágába nem férnek bele a hétköznapi esendőségek. Már réges rég túl vagyunk a divatszerető kislányok egyéni próbálkozásain, itt kőkemény üzletről van szó.
És nem egyszer találkozom tanácsadások alatt azzal a kérdéssel, hogy lehetséges az, hogy amit XY divatblogger/instagram sztár visel, nem jó? Kimondhatjuk egyáltalán azt, hogy nem jó? Hogy előnytelen? Hogy kevésbé sikerült koncepció?


Ha öltözködsz, hibázol

Ez tény. Mindenki. Én is, te is, ők is. Mindenki.
Kezdve azzal, hogy például Anna Wintournak nem előnyös a mosott-seszőkére festett hajszíne, és Carrie Bradshaw karakterét lényegében felnégyelték a divat oltárán. (huh… igen… ha van hamisabb sorozat a Szex és New Yorknál…)

A divatvilág tele van előnytelenül öltözködő hírességekkel, divatikonokkal, sztárokkal, tervezőkkel. A divatbloggerek érthetetlenebbnél érthetetlenebb formájú, alakzatú és mintavilágú dolgokba préselik bele magukat, pusztán egy jól sikerült fotó és X ezer like kedvéért.
A gond az, hogy nők ezrei követik és másolják kritika nélkül azt, amit egy jól filterezett képen látnak valakin.
A gond az, hogy a divatszakma nagyon nem szeret, és nagyon nem is akar azzal foglalkozni, kinek, mi áll jól? Az senkit sem érdekel. Pusztán az, kinek, mit, és mennyiért lehet eladni?

A kérdés, hogy tudomásul szeretnénk-e ezt venni?
Tanulni szeretnénk-e belőle?
Fejlődni szeretnénk-e?

Nem hiszem, hogy Anna Wintour álmatlanul forgolódik azért, mert kissé erősítette alkatilag egy Chanel szőrmebunda. Vagy globális divatcégek ne költenének továbbra is dollármilliókat egy látszat-valóság fenntartására, pusztán azért, hogy még egy nő érezze, mindenáron szüksége van a boldogságához egy Dior táskára.
De ez egy másik szint. Ez egy másik játék. Akarod, hogy a te játékod legyen, vagy sem?

A te öltözködésed a te döntésed

Úgy gondolom, mindenki szembesül egy idő után néhány kellemetlen kérdéssel a ruhatárával kapcsolatban. Az első és legfontosabb, hogy felismerjük, milyen valóságban is szeretnénk élni?

Mit jelent számunkra mindaz, amit a divatvilág elit klubja képvisel? Mit jelentenek a tökéletesre beállított képek az instagram folyamokon? Észrevesszük-e az elefántot a szoba közepén? Az érzelmi manipulációt? A tárgyiasítást, a számszerűsítést, a kiretusált kényelmetlenségeket? A hullócsillag káprázását? A pazarlást?

Valóban egy olyan világban szeretnénk élni, ahol a kávésbögrénk mellett tökéletes szirmú rózsák sorakoznak? Ahol hibátlanul és kizárólag előnyös szögből süt ránk a nap?

Nem hiszem, hogy teljesen ki tudjuk, vagy ki kellene vonni magunkat ennek a jelenségnek a hatása alól, hiszen egy olyan világban élünk, ahol minden a képekről, a vizualitásról, a pillanatról szól. Viszont a helyükre kerülve ezek a behatások sokkal inkább inspirálni/szórakoztatni/elgondolkodtatni fognak minket, nem pedig uralni az életünket, a magunkról alkotott képünket.


"Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek, s ne várj tőle mást, mint amit adhat. Az élet melegségét pedig keresd másutt; a szépség hideg láng, nem lehet melegedni mellette."Márai Sándor

Molnár Tímea

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

“Divatbloggerek – álom, édes álom” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Tímea!

    Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy én nemrégiben rábukkantam egy Németországban élő francia lány youtube csatornájára. A lány/hölgy divattervező, viszont a legtöbb videója nem kimondottan a divatról szól (persze olyan is van, hogy mi az aktuális trend), hanem tanácsokat ad például arra nézve, hogy hogyan válasszunk nyakláncot a ruha kivágása szerint, de azt is bemutatja, hogy meddig kell érnie az ing ujjának, hogy elmondhassuk, jó ránk. Van videója arról, hogy hogyan tisztítsuk a cipőnket, mire figyeljünk ha ruhaneműt vásárolunk, hogy kiszűrhessük a silány darabokat. Beszél a fast fashion problémáiról és arról, hogy mit jelentenek a jelek a ruhák cimkéin.
    Van egy másik youtuber, egy sminkes srác, aki ez egyik videójában arra figyelmeztet, hogy ne essünk bele a “ezt látom a bloggereknél, tehát nekem is erre kell törekednem” csapdájába. Legtöbbször a bloggerek sem a maguk pénzéből veszik a teljes Chanel alapozó színskálát (ami úgyis kibontatlanul romlik meg, hiszen a színe nagyrészt nem jó) vagy a 300. rúzst. A videó lényege, hogy mindíg tartsuk szem előtt: keveset számít a csábos szempillaspirál, ha közben tele vagyunk ki nem fizetett számlákkal.

    Válasz
    • Kedves Eszter!

      Köszönöm a hozzászólást! Igen, bloggerek és bloggerek között is nagy különbségek vannak, természetesen találkozhatunk olyanokkal, akik próbálnak valamilyen értéket is adni a tartalmukhoz. 🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  2. Én sem olvasok divat bloggereket már mert amikor olvastam annak az lett az eredménye hogy folyton úgy éreztem nem vagyok elég divatos, menő, ne tán alul öltözöttnek számitok ha még hordom a féltve őrzött 5 éves kardigánomat.

    Mióta nem olvasok ilyet , max annyit nézek ok most a kidobott vállú cuccok a divatosak – jobban érzem magam. Egyre kevesebb müszálas cuccot hordok mert inkább a kényelmes jól variálható pamutos holmikat szeretem (egyébként van olyan aki még utálja azokat a cold shoulder darabokat? vagy csak nekem olyan hogy folyton huzigálnom kell vissza ha 45 foknál magasabbra emelem a karomat 😀 , Katasztrófális. )

    Válasz
    • Szia Z.!

      Köszönöm a hozzászólásod!
      Egyetértek, elég nyomasztó tud lenni egy idő után a divatbloggereg világa esendő, hétköznapi oldalról. 🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  3. Kedves Tmi! Zseniálisan írtad le a lényeget. Jót nevettem a kávésbögre-tökélets szirmú rózsák képen, kötelező kelléke egy csomó fotónak, lehetne sorolni a példákat, pl.: egy tál egészséges reggeli, valamilyen müzli öt szem áfonyával, és az asztalon befigyel valami méregdrága telefon is. Szerettem olvasgatni a divatblogokat, de ettől a mesterkéltségtől besokalltam, nem beszélve, hogy igazi egyéniség kevés van, a legtöbben ugyanazokat a méregdrága holimat viselik, a kötelező darabok mellé még fals életmódtanácsokat is adnak. Sajnos, sok nő elhiszi, hogy ha igyekszik, képes egy ilyen ruhatárat összehozni, bár azért sokan sejtik, péztárcára utazó reklámfogás az egész. Ha pedig nem az, akkor még nagyobb a baj: ilyen mértékű esztelen pazarlást, ennyi fölösleges ruhát egyszerűen stupidság birtokolni. Rosszul vagyok a kötelező pózoktól, a nagy műgoddal beállított, látszólagosan laza tartású, befelé forduló, fehér sportcipős lábaktól, pl.Szerintem 50 év múlva sírva fog röhögni aki meglátja ezeket a fotókat. Lehetne mondani, akkor minek nézem ezeket az oldalakat? Már nem nézem, van egy kevés divatblog, ahol mindennapi lányok, átlag anyagi kerettel mutatják meg, hogy lehet variálni az ésszerű mennyiségű holminkat. Jó lenne több ilyet találni! Hát még, ha egy kis átalakítás, egyedire formlás is belefér. Írj még sokat, élvezettel olvaslak! Kati

    Válasz
    • Kedves Kati!

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, ha tetszett a cikk!

      Valóban, kevésbé állítanak követhető, vagy követendő példát ezek a divatblogok, elég messze állnak a hétköznapi valóságtól. Leginkább szerintem tényleg egy divatújsághoz hasonlíthatók, amiket 5-10 perc alatt végiglapoz az ember egy váróban.

      üdv!
      Timi

      Válasz
  4. Nagyon tetszik ez az írás! Régebben nézegettem pár divatblogot, de felhagytam velük, mert általában az egyszerű, praktikus, kényelmes öltözködés híve vagyok, és ebben kerestem volna inspirációt, de sajnos az általam látott blogokon se egyszerű, se kényelmes, se praktikus megoldásokat nem láttam, és abból sem sokat, ami legalább nagy vonalakban viselhető lett volna. Vannak szép és látványos képek, de ezek valóban csak képek, beállítva, megcsinálva, a valóság nem ilyen.

    Válasz
    • Szia aritareal!

      Köszönöm a hozzászólásod!
      Vannak hasonló kezdeményezések, amikre rá lehet bukkanni, például kapszula gardróbra épülő blogok, X ideig nem vásárolok blogok stb., amik abszolút hétköznapi vonalon próbálnak valamit felépíteni, megmutatni.
      Persze minőségben, tálalásban ritkán “profik”, mint a fent említett, orosz pezsgővel és Chanel táskával megtámogatott verziók, de biztos hasznosabbak. 🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  5. Kedves Timi ! Köszönöm, hogy segítettél a színfalak mögé látni, eddig csak sejtéseim voltak ! Nagyon tetszik az írás, megerősítést kaptam általa, hogy jó uton haladok !! 😊 További jó munkát !

    Válasz
  6. Kedves Timi! Ez nagyon tetszik, örülök, hogy követlek, mert nagyon jó olvasni a véleményedet, szó szerint a miheztartás végett. Mert nem mindegy, hogy magunk felé tartunk, vagy valami olyan felé, amit mások kreálnak számunkra. Köszönöm!

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár