Díjátadók, ünnepélyek, céges fotók és kakukktojások

Ez a bejegyzés a hétköznapi emberekről szól. Azokról, akik mellett nem állnak stylistok, és divattervezők, nem szoktak hozzá a rivaldafényhez, sőt, talán még ahhoz sem, hogy a kötelező, családi eseményeken kívül felvegyenek valami szépet.
Mert bizony a hétköznapi emberek életében is eljöhet az a nap, amikor a sors közjátékából díjazottak lesznek, díjat adnak át, részt vesznek egy konferencián, vagy egy ünnepségen, meghívottakká, netán előadókká válnak. Vagy egyszerűen csak fel kell sétálniuk egy színpadra, hogy tagjai legyenek egy hivatalos csoportképnek.

Ez a bejegyzés most azokról a nőkről szól, akik különböző oknál fogva nem tudnak felöltözni egy ilyen eseményre. Azokról a nőkről, akik kakukktojásként égnek bele a fotók örökkévalóságába, és visszanézve, nem is igazán értik, mit is gondoltak arról a ruháról, amit felvettek?

Következésképp ennek a bejegyzésnek a célja az oktatás, és nem a kioktatás, mert mindannyiunk hibáiból tanulunk a legtöbbet.

Miről is van szó?

Magyarországon nincs kialakult szabályrendszere a hivatalos eseményeknek, a cégen belüli rendezvényeknek, díjátadóknak, galéria megnyitóknak, konferenciáknak stb. (Most nem az angol miniszterelnök fogadására gondolok, annak természetesen szigorú protokoll szabályai vannak a szőnyeg színétől a menüig bezárólag.)

Azt, hogy milyen mértékben elveszítjük a különleges események értékét és megbecsülését, nagyon jól tükrözik a farmerben, sportcipőben, pufi-kabátban operabálba, megnyitókra, premierekre járó emberek tömegei.

Helyzeti előnyben azok vannak, akik munkakörükből adódóan a hétköznapokban is rá vannak kényszerülve a hivatalosabb öltözködés szabályainak betartására. Az átlagember azonban a háta közepére kíván még egy színházi estét is (öltözködés szempontjából), nem véletlen hát, hogy a legtöbben zavarba jönnek, ha szembe találkoznak egy hivatalosabb meghívással, egy ünnepséggel, egy céges, kiöltözős programmal.


Első feladat: mi, hol, mikor fog történni?

Lássuk, a teljesség igénye nélkül, milyen szempontokat kell átgondolunk, ha a megjelenésünk megtervezéséről van szó?

  • Hol is van a helyszín?
    Nyitott helyen, vagy zárt helyen? Egy gyárépület hangárában, vagy az egyik minisztérium cicomás termében?
  • Mikor lesz az esemény?
    Hétköznap, hétvégén, délelőtt, délután, este?
  • Milyen típusú eseményről beszélünk?
    Például szigorúan szakmai, vagy rangos, kulturális értékeket képviselő alkalomról van szó? Hazai, vagy külföldi érdekeltségű az esemény? Kapunk egy oklevelet, mert jelentkeztünk a „Legfinomabb cukormázas süti” elkészítésének fotópályázatára, vagy az Év pedagógusai lettünk? Cégen belüli eseményről van szó („Lejönnek a nagyfőnökök ebédszünetben megveregetni a vállunkat”), vagy egy közel száz fős rendezvényről? Csoportban kell részt vennünk, vagy egyedül? stb.

Ha pusztán a felvetett kérdések felére szánnánk tíz percnyi gondolkodási időt, biztos vagyok benne, hogy jóval kevesebb kényelmetlen szituációba futnánk bele az ilyen eseményeken.


Második feladat: mi az ördögöt is vegyünk fel?

Csak a pontosítás kedvéért: nem estélyekről, bálokról, koktél partikról van szó. Így a kis-és nagyestélyit nyugodtan elfelejthetjük. Ha királykisasszonyok szeretnénk lenni, ne egy ilyen alkalmat ragadjunk meg rá.

Ha belegondolunk, leegyszerűsítve két rossz közül választhatunk: lehetünk alul- vagy túlöltözöttek egy eseményen. Egyik eset sem túl kényelmes, de talán sportcipőben és farmernadrágban kilógni az öltönyös, kosztümös társaságból mégis kicsit kínosabb, mint koktélruhában tenni ugyanezt.

Vegyük sorra a leggyakoribb buktatókat, és mivel a vizuális példa a legjobb példa, a lehető leganonimebb módon igyekeztem mindezt képek formájában is bemutatni.

A feketével nem oldunk meg semmit

Elsődlegesen is fontosnak gondolom kiemelni, hogy attól még, hogy valami fekete színű, nem jelenti automatikusan, hogy elegáns, vagy csinos is egyben. Hiába burkolózunk tehát tetőtől talpig feketébe, ha a viselt ruhák se anyagukban, se minőségükben, se szabásukban, se stílusukban nem megfelelők az adott eseményhez. A fekete nem tesz minket láthatatlanná, bár sok fénykép alapján úgy tűnik, a legtöbb nőnek pontosan ez lenne a fő célja vele.


Cipők, harisnyák, rejtélyek

Kezdjük a cipőkkel. Miért? Mert nincs más, ami alapjaiban össze tudja zúzni a legelegánsabb megjelenést is, mint egy hibásan kiválasztott, vagy agyonhordott lábbeli. Bár mindenki utoljára hagyja (majd csak kihúzok valamit a szekrény aljáról), érdemes mielőbb átgondolni a cipőkérdést.

Minél protokollárisabb az esemény, annál egyszerűbb, és ZÁRTABB a cipő. Pont. Nincs helyük a lábujjaknak. Ez egy pofonegyszerű szabály, bőven elég egyetlen egyszer megjegyeznünk.

Tehát hivatalos eseményeken kerülni javasolt az alábbiakat:

  • Nyitott orrú cipő. Nyitott orrú cipő harisnyával.
  • Fehér cipő, illetve bármilyen, menyasszonyi topánkát idéző táncos cipellő.
  • A kedvenc, kitaposott nyári szandálunk.
  • Bokacsizma, térdig érő csizma, munkahelyi csizma, ugg csizma. Amúgy a csizmák általánosan, se fekete, se barna, se színes, se gumi verzióban. Hacsak nem néptáncos díjat veszünk át.
  • Bármelyik utcai cipőnk, bakancsunk, balerinánk, papucsunk.
  • Sportcipő, futócipő, jacht cipő, edzőcipő, bárhogy is nevezzük. Akkor se, ha fekete. Soha. Soha. Soha.
  • A hegyes orrú boszorkány-cipők, a téglalap orrú cipők. A kilencvenes éveken, a ballagásunkon/esküvőnkön már réges rég túl vagyunk.

Próbáljuk kerülni a fekete szoknya, testszínű harisnya, fekete bokacipő szenthármasságot, különösen, ha nincs formás lábunk, esetleg erős a vádlink, a bokánk, vagy alacsonyak, teltkarcsúak vagyunk. Úgy fogunk festeni térdtől lefelé, mint egy elszorított aljú lufi.

  • 1000 denes harisnyanadrágok, leggingsek, cicanadrágok. Akkor se, ha feketék.
  • Színes harisnyák. (Lila, türkizzöld, narancs, citrom stb.) Nem cukik, nem kreatívak, pusztán nagyon színesek és komolytalanok.
  • Csipkeharisnya, feltűnő mintás harisnyák.
  • Fényes harisnyák. (A fotókon mindig erősítenek!)
  • A harisnyánál világosabb cipők, amik hajlamosak hullócsillagként világítani a képeken. (pl.: fekete harisnya, bézs cipő.)

Amikor nagyon úgy fest, mintha nem jó helyen állnánk

Te is mindig észreveszed a képen azt az egyetlen egy személyt, aki úgy fest, mintha épp az utcáról hívták volna be a csoportképbe, hogy meg legyen a létszám? Ha nem szeretnél te lenni az a személy, tartsd szem előtt az alábbiakat.

Egy ilyen alkalom nem arról szól, hogy kísérletezgetni kezdjünk, és a kollégáink retinájába égjünk egy kevésbé szerencsés együttessel.

Ezért az alábbi ruhadarabokat még csak gondolatban se vegyük fel:

  • A kedvenc kardigánunkat.
  • A kedvenc, kinyúlt, otthonos, irodai pulóvereinket.
  • Garbót, pólót, inget, illetve ezek együttes kombinációit. Hacsak nem favágó díjat veszünk át.
  • Ne vegyünk a rövid ujjú alá hosszú ujjút.
  • Ne viseljünk háló-jellegű holmikat. (Semmilyen értelmezésben.)

Attól még, hogy az irodai szettünkre rákapunk egy blézert, nem leszünk tökéletesen elegánsak.
Apropó, blézer: minél egyszerűbb, annál nagyszerűbb. A divat blézerek csak akkor mutatnak, ha kifogástalan állapotban vannak, és nem számítanak matuzsálemnek.

  • Az a lenge, nyári ruha, amiben el tudod képzelni magad andalogni a tengerparton, nem alkalmas egy díjátadóra, vagy egy szakmai konferenciára.
  • Ne vegyük fel azt a kosztümöt/blúzt/blézert, ami már akkor divatjamúlt volt, amikor megvásároltuk.
  • Mindent felejtsünk el, amit 2000 előtt vettünk, és éles, kiálló, hegyes, vagy matrózgallérral rendelkezik, függöny anyagból készült, és furcsa, fáradt pasztell színe van. Úgy fogunk kinézni, mintha kivágtak volna minket egy régi albumból.
  • Ne vegyünk fel semmit, ami szűk, kicsi, feszül, vagy lötyög. Nincs is egyértelműbb látvány egy kifogyott, vagy egy kihízott ruhadarabnál.

Bár nagy a csábítás, mégis a csupasz bőrfelületek számát és mennyiségét próbáljuk az alkalomhoz méltón minimalizálni.

  • Ne mutogassuk a dekoltázsunkat, vagy a hátunkat, vagy a fehérneműnk bármelyik részét.
  • Ne mutogassuk a combunkat/fenekünket se kivágás, se szoknya, se forrónadrág formájában. A középiskolai ballagásokon sem ízléses egy mini, nemhogy egy komoly, szakmai eseményen.

És még mindig azok a fránya szoknyák…

Tegye fel a kezét, akinek ott lóg a gardróbjában legalább egy darab, zsák jellegű, földig érő, fekete szoknya (bármilyen variációban, anyagban, díszítésben stb.). Tudjuk, ami mindenhova és mindenhez jó lesz.

Meg van még?
Akkor sétáljunk oda a szekrényhez, és hajítsuk ki azonnal!
És fussunk az életünkért, ha valaki hosszú/rakott/keresztben elvágott/sellőlányos, taftos, vagy bölcsész maxi szoknyát javasol a számunkra egy alkalmi eseményre. Ezek a hatalmas, merev, mozdulatlan anyaghalmok formátlanná varázsolják még a legcsinosabb alakú nőket is.


Színek, minták, anyagok

Próbáljuk elfogadni, hogy egy hivatalos, ünnepélyes esemény nem a szivárvány, vagy a vidám természetünk bemutatásáról szól. Szorítkozzunk egyetlen hangsúlyos darabra, vagy kiegészítőre.
Lehetőség szerint kerüljük a párduc-gepárd-zebra-ocelot és egyéb egzotikus, ugyanakkor nagyon könnyen piacozós hatásba forduló, olcsó állatmintát.

Kerüljük azokat a betétes, trükkös ruhákat, amik a fotókon különös optikai csalódást kelthetnek rajtunk: például kínai vázának tűnnek, esetleg Vasarely festményként, három dimenzióssá torzulnak rajtunk.
A kockás minták (pl.: skót) mindig sportos hangulatot árasztanak, nem valók hivatali eseményekre. Hasonlóképpen bánjunk körültekintően a virágokkal, kerüljük a feliratokat, a kirívó márkajeleket stb.

Az sem  túl véletlen, hogy kevés farmert látunk a díjátadókon. A farmer semmilyen formában sem elegáns. Hasonlóképpen nem képvisel magas kifinomultsági értéket ilyen helyzetekben a lenvászon, a pólóanyag, a flanel, a kordvászon, a koptatott bőr, stb.
Ne halmozzuk a csipkét!
Kerüljük a gyűrődős anyagokat, nincs is annál lelombozóbb, amikor labirintus jellegű árkok szaladnak keresztbe kasul a ruhánkon. (Ez vonatkozik a férfi öltönyökre is!)


Kiegészítők

Ne viseljünk olcsó, műanyag, karcos, oxidálódott stb. bizsut. Akkor inkább semmit se viseljünk. Gondoljuk át, tényleg emel-e a megjelenésünkön a nagymamánktól örökölt, rézcsatos, bőrszíjas karóránk? Az ékszereink értéke mindig legyen összhangban a ruhánk értékével!

Külön szót érdemelnek a sálak, mert töméntelenül elözönlötték a hivatali eseményeket. 
Fontos lenne különbséget tennünk a sál és a kendő között.
A sál, ami úgy fest a nyakadban, mintha elfelejtetted volna vetkőzésnél betenni a kabátod ujjába.
A kendő, ami dekoratívan és ízlésesen díszíti a megjelenésedet.

Ha tehát szeretnénk valamit a nyakunkba tenni, ne egy három méteres, tízszer felcsavarható, jellegtelen, PET palackból gyártott, tucat-sálat használjunk. Ezek azok az alkalmak, amikor végre meg lehet mutatni a legértékesebb, álomszép, kézzel festett selyemkendőinket, vagy elegáns stóláinkat.

Táskák

Legyen egy szép, elegáns táskánk. Tényleg. Legyen. Amit máskor nem viselünk, nem préseljük bele a laptopunkat, se a gyerek játékait, vagy a komplett Szürke/Alkonyat trilógiát. Ha mégsem rendelkezünk ilyen táskával, legalább kérjünk kölcsön egyet, és ne a legolcsóbb, veterán, műbőr példányunkat szorongassuk a kezünkben. Különösen akkor tegyük félre, amikor éppen fényképeznek.

Utóiratként

Természetesen a téma nincs lezárva ezzel az egy bejegyzéssel, bőven felmerül még a hivatalosabb, elegánsabb öltözködés tárgyköre a jövőben a blogon, különösen azért, mert nagyon sok a félreértés és a félinformáció, sajnos sokszor akár a divatmagazinokban is.


"A lelkiség nem annak a tudása, hogy mit akarsz, hanem annak a megértése, hogy mire nincs szükséged." Anthony de Mello

Molnár Tímea

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

“Díjátadók, ünnepélyek, céges fotók és kakukktojások” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Timi!
    Meg kell mondanom, zseniális ez a cikk! Olyan kedves és találó a humora, stílusa, pusztán azért is el szoktam olvasni, hogy nevessek egy jót. 🙂 Természetesen azért is érzékelem benne a viccet, mert annyira igaz, saját példámból kiindulva is. Nagyon tudok kínlódni, ha ki kell öltözni. Márpedig időnként ki kell…Igaz, tanárként nem annyira díjátadókra járok, de van, hogy színházba viszem az osztályt, vannak iskolai bálok, vannak szalagavatók, ballagások…Minden egy-egy megoldandó kihívás (tegyük hozzá, tanári fizetésből Pláne nem egyszerű megvásárolni az elegánsabb holmikat. Ilyesmit mégsem turiban vesz az ember). És tovább árnyalja a dolgot, hogy ezeknek az elegánsabb dolgoknak élhetőnek is kell lenniük, mivel esetemben munkavégzés folyik mindeközben, nem csak pezsgőspoharat szorongatva kell ácsorogni dekoratívan, vagy fotón pózolni. Tudni kell lépcsőn szaladgálni, talpon lenni, nem agyonizzadni magam…Ráadásul közlekedni, mivel autóm nincs. 🙂 De a lényeg, hogy nagyon jó ez az írás, örülnék majd a téma további boncolgatásánk. Főleg, ami a kosztümöket illeti, mert Számomra kimondottan nehéz a megfelelő kosztüm kiválasztása.

    Válasz
    • Szia Mandi!

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, ha tetszik a cikk!

      Megértelek, nem lehetsz könnyű helyzetben az említett eseményekkor.
      Nehéz praktikusan és csinosan összeállítani a megfelelő szettet. Talán ilyenkor az egyszerűség a legjobb iránymutató. (Már ami a szabásvonalakat, kiegészítőket, cipőmagasságokat illeti)

      A kosztüm sajnos 90%-ban mindenkinek egy kisebb rémálom, már nem találomra vásárolni egyet, hanem megkeresni a valóban megfelelőt.
      Ha ez valamennyire megnyugtat, nekem összesen 3 db blézerem van, kb. 100 blézer próbálása után. Mondjuk én kifejezetten nehéz eset vagyok, mert nem vagyok hajlandó blézerben kompromisszumot kötni. (Meg még egy-két egyéb dologban, de hát ez már csak szakmai ártalom, vállalom.)
      🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  2. Nagyon hasznos és egyben szórakoztató cikk. Remélem nem halogatod sokáig a pozitív példák összegyűjtését. Nagyon kellene a jó példákat is látni.

    Válasz
  3. Nem igazán tartozik ide, csak szöget ütött a fejemben egy lány megjelenése, akit valamelyik nap láttam a villamoson. Feltűnően csinosan volt felöltözve, sötét tél lévén a vékony, tökéletes szabású, fekete kabát is jól mutatott rajta. Kinézetének minden részlete jól átgondolt volt, és tökéletesen illett a színeihez és testalkatához. A ruhái mind egyszerűek voltak, de feltűnően jó minőségűnek tűntek. Nem a stílusom szerint volt felöltözve, de figyelemre méltó volt. Aztán egyszer csak felkapta a rémes, multifunkciós, szürke-piros, csatos, hálós hátizsákját, és leszállt. Nem is értem, hogy az emberek hogy kezelhetik valamelyik kiegészítőjüket (általában táskát vagy cipőt) vagy épp sokszor a kabátjukat (gondolom, mivel ezeket elsősorban funkcionális és nem dekoratív célokkal hordják) valami különálló entitásként, mintha nem is lenne a megjelenésük része.

    Válasz
    • Szia Anna!

      Köszönöm a hozzászólásodat. Nagyon tanulságos, amit írsz, valóban, én a cipőket szoktam néha figyelni, és hát… sajnos tragikusak ebből a szemszögből.

      🙁

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  4. Szia Timi!
    Nemrég egy ünnepi alkalomra készülve nagyon lelkiismeretesen végig jártam a városom összes szóba jöhető üzletét, és feltett szándékom volt, hogy vásárolok. Nagyrészt neked köszönhető, hogy nem vettem meg egyik rémes darabot se, amit javasoltak, és végül egy régi ruhát vettem fel. Nagyon elkeserítő, hogy milyen kevés lehetőség van. Ami szép, és érdekes is kicsit. (Persze az is lehet, hogy valamit rosszul csinálok…) Arra jutottam, hogy a varratás a megoldás, legközelebb okosabb leszek.

    Szilvi

    Válasz
    • Szia Szilvi!

      Sajnálom, hogy végül nem jártál sikerrel.
      Nekem is volt szerencsém sajnos az úgynevezett „ünnepi” kínálathoz a plázákban, nagyjából olyan érzéssel lapozgattam őket, mintha tűt keresnék a szénakazalban.
      Másfelől én úgy tapasztalom, hogy nagyon testalkat, színtípus és stílus függő, hogy kinek, milyen könnyen találunk alkalmi, vagy csinosabb ruhát.
      Vannak, akikre úgymond bármi kerülhet, és vannak, akik sajnos sokkal nehezebb esetek.
      Türelem, utána járás, és azért egy kicsi kis szerencse sem árt.
      De ne add fel, egyszer szembe szokott jönni a megfelelő ruha! 🙂
      (Még ha nem is abban az évben.)

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  5. Kedves Timi,
    nagyszerű cikk, és nekem személyesen is nagyon sokat segít, mert ez a szegmens abszolút hiányzik a ruhatáramból, bár szükségem volna rá. Úgy érzem, ez a szürke zóna a csinos irodai és a koktélruha között, amit talán a legnehezebb belőni (számomra legalábbis). Tervezel esetleg folytatást jó példákkal?
    Köszönöm.

    Kriszta

    Válasz
    • Szia Kriszta!

      Igen, valahol a kettő között van szerintem is, ezért is szürkébb zóna.
      Persze ez nagyon esemény függő is, például egy Kossuth díjhoz illő ruhát természetesen magasabbra tudunk helyezni ezen a mércén, mint mondjuk egy helyi önkormányzati eseményt, vagy egy külföldi partnercég közös vacsoráját.
      Szóval nem könnyű ilyenkor jót választani.

      Üdv!
      Timi

      Válasz
    • Szia Zita!

      Köszönöm a hozzászólásodat, a téma természetesen nincs itt lezárva, a jövőben még sorra kerül.
      Amúgy szívesen súgok egy kicsit, az ilyen alkalmakkor kerülnek előtérbe a kosztümök, csinos blézerek, ruhák, komplék, blúzok, térd környékig érő alap szoknya típusok, középmagas, elegáns női cipők, diszkrét harisnyák, szövetnadrágok, a míves kiegészítők, a szép kendők, akár kalapok stb.
      Szóval bőven van miből válogatni.

      A gond ott szokott kezdődni, amikor a szekrény úgymond hivatalosabbnak nevezhető részén lényegében nincs semmi. Ilyenkor, kényszermegoldásból születnek a fent említett problémák.
      🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár