Bőrszínek, félreértések – és a Színkalauz

Amikor életemben először hallottam az évszaktípusokról, még nem sejtettem, milyen fontos helyet is fognak majd kapni az életemben. Középiskolába jártam, és a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár egyik polcán rábukkantam a Színkalauz című kiadványra, ami nagyon érdekesnek látszott.
(Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki ismerkedik a négy évszakkal, vagy szereti  a retro-hangulatot, és photoshop előtti, klasszikus retusmunkát. 🙂 )

Azon túl, hogy egy nap alatt kivégeztem a könyvet, és rettentően lelkes lettem, egyetlen dolgot nem sikerült megtennem… igen, jól gondoljátok. Besorolni saját magamat.
Ennek két oka volt.

1) A könyvben négyféle típus szerepel, négyféle példa karakterrel:

• A Tavasz típus tipikus német (a könyv is az), kék szemű, szőke hajú lány.
• A Nyár típus (mily meglepő), szintén kék szemű és szőke hajú modell.
• Az Ősz típus egy szeplős, vöröses-barna hajú, barna szemű lány.
• A Tél típus pedig úgy fest benne, mint Anikó barátnőm. (Fekete haj, porcelán bőr, acélkék szemek.)

A magam, átlagos (akkor még barnának gondolt)  hajszínemmel, barna szememmel, és egyikükhöz sem hasonlítható bőrszínemmel úgy éreztem, hogy semelyik példa sem illik hozzám. Legelső találkozásom az évszaktípusok világával itt mondhatni véget is ért. (Bár édesanyám többször is megemlítette, hogy a kedvenc, barna pulóverem kivételesen pocsékul áll, akkoriban ezt nem hoztam összefüggésbe a témával. Sajnos.) 🙂

Ezek alapján legalább már azt bizonyítottnak láthatjuk, miért is kezdték el kategóriákra bontani a négyes színtípus besorolást…

2) És azok az értelmezhetetlen bőrszínek

Ma már rengeteg különböző írott-és képes anyag a rendelkezésünkre áll, hogy közelebb kerüljünk a genetikai adottságaink megnevezéséhez.
Ezerkilencszázvalahányban ugyan a kutya se fogalmazta meg, hogy milyen bőrszínem is van. Igazából én se nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéssel, leszámítva a nyári szünidőt, amikor ugye kötelező a naptej, és a folyamatos versengés, ki is lesz először csokoládébarna a családban. (Nos, nem én.)

Úgy gondolom, ez az alaphelyzet a mai napig nem sokat változott, azaz az emberek többsége nem gondolkodik el a bőrtónusa nevén nevezésén, amíg nem találkozik egy olyan témakörrel, aminek ez az alapja.

Lássuk, mi közül is kell az átlagos érdeklődőnek döntenie (a könyv alapján, és amúgy is.)

• Tavasz – világos, sápadt, áttetsző, nem kékes, mindig sárgás, halvány, arany árnyalatú. Elefántcsonthoz hasonló, leheletnyi rózsás-barackszín, az arcpír soha se rózsapiros. Aranyló szeplők. Tudnak barnulni.
• Nyár – kékes alapszínű bőr, hamvas alap ragyogással. Halvány, világos, tejszerű arcszín, vagy rózsás, vérbő. Esetleg egyfajta olívaszerű árnyalat, melyet sárgásnak hajlamosak vélni. Szürkésbarnás szeplők.
• Ősz – sárgásarany, meleg, sápadtan áttetsző, vagy halvány pezsgőárnyalatú. Erőteljes aranyszínű bézs, vagy barack. Vöröses, arany szeplők. Inkább égnek, mint barnulnak.
• Tél – kékesen hideg alapszínű bőr, némi halvány barnaság nyáron elfedheti a bőr kékes tónusát. Esetleg leheletnyi olívzöld árnyalat. Mindig áttetsző benyomást kelt, elvétve fedezhető fel rajta pír.

A listában felsorolt bőrszínek természetesen valósan és pontosan tükrözik az egyes típusok alapkarakterét (az altípusokkal az említett könyv nem foglalkozik, ezért sem tudtam magam beazonosítani).
Nem tudom, ki, hogy is van vele, de a mai napig – sok száz kendőpróbával a hátam mögött – még mindig úgy hatnak nekem ezek a leírások, mint a túlságosan sznobra hangolt borkóstolók.

Tudjuk, a szagolgatásnál előtörő, „lekerekített tannintartalom” és a „szőlőlevelek között átdöngicsélő méhecske lábnyomának csilingelő felhangja.”

Persze érthető, hogy minél pontosabban igyekszünk körbeírni egy olyan megfoghatatlannak tűnő adottságot, mint a bőrtónus. Azonban sajnos a bézs, az olíva, a mogyoróbarna, a porcelán stb. – jelzők nem minden esetben visznek közelebb a megfejtéshez minket. (Hányszor is kérdezitek meg tőlem, hogy mit is jelent az, hogy olívás arcszín! Én se tudtam ám, amíg rá nem jöttem, hogy az enyém az. 🙂 )

Be kell vallanom, hogy még kezdő színtanácsadóként kutattam ezeket a bőrtónusokat a vendégeimen. A kékes alaptónust, az aranyló ragyogást, a rózsás fényt stb. Aztán rájöttem, hogy a bőrtónusok ugyanolyan viszonyítási alapon működnek, mint bármilyen más színtulajdonság!

Vegyünk például egy igazi, világos, tejfehér bőrű, szőke hajú típust, aki mellett az én bőrszínem úgy hat, mintha nemrég érkeztem volna haza egy hawaii-i nyaralásból.
Ellenben egy igazi, karakteres – és egyben olívásabb -, téli bőrszín mellett én sokkal fakóbbnak látszom.
Máris egyszerűbb felismerni egy bőrtónust, nem igaz?

Ezért is könnyű a tömegben kiszúrni a meleg színtípusokat!

Figyeljük meg, ha a tömegközlekedésen feltűnik egy igazi, üde Tavasz típus, szinte mindenki hamuszürkének fog látszódni mellette, annyival ragyogóbb, barackosabb az arcszíne, az alapvetően hideg-szürkés-bézses magyar átlag-arcszín mellett.

Ha tehát a saját bőrszínünket szeretnénk meghatározni, ne a csuklónkat bámuljuk (és az ereink színét), hanem keressünk viszonyítási személyeket! Mindenkinek van világosabb-sötétebb bőrű ismerőse. Mindenkinek van szőke-sötétebb hajú ismerőse. Egy közös kép, és máris közelebb kerülhetünk a megfejtéshez!

Itt is csak a Bábel tornya

Hagyatkozhatunk az alapozókra is a megfelelő bőrtónus kiválasztásához, azonban járjunk el körültekintően! A kozmetikai cégektől kezdve a divatipar legkülönbözőbb zeg-zugán át az antropológusokig nagyon sokan, nagyon sokféleképp rendszerezik az emberek bőrszíneit. Közmegegyezést ne keressünk, főként az elnevezésekben. Őszintén, ki is tudna bármit is kezdeni egy olyan elnevezésű alapozóval, hogy Díva? Vagy Glamúr lány?

Ha a színtípusok felől szeretnénk megfejteni ezt a kérdést, tegyünk fel néhány egyszerű kérdést:

1) Milyen a bőrünk világossági értéke?

Lehet extra világos, világos, közepes, mélyebb. Minél mélyebb, annál inkább távolodunk a két világos típustól, a Nyártól és a Tavasztól.

2) Milyen a bőrszínünk kontraszt-értéke?

Lehet ragyogó, tiszta, üde, és lehet egyenetlen, viaszos, fakó, tompább.
Minél élettelibb, ragyogóbb önmagában az arcszín, annál valószínűbb, hogy a Tél, vagy a Tavasz típushoz tartozunk.
A Nyár és az Ősz típusok arcszíne kissé fáradtabb, sápadtabb, semmilyenebb… aminek igen jót tesz egy kis arcpír. 🙂

3) A bőrtónusunk hideg, meleg, vagy semleges árnyalatú?

Minél rózsásabb, kékesebb alapfényű az arcszín, annál biztosabb a Nyár, vagy a Tél típus. (És a hamvas jelzőt bátran használhatjuk a hideg színtípusoknál!)
Minél aranylóbb, sárgásabb, barackosabb fényű, annál biztosabb a Tavasz, vagy az Ősz típus.

A semleges típusok bőrtónusa se nem egyértelműen hideg, se nem egyértelműen meleg összhatású. Éppen ettől semleges. Vagy mondhatjuk úgy, hogy egy gondolatnyit elindul ugyan az ellenkező irányba, azonban nem válik meleggé, vagy hideggé. (Ugye? Pontosan úgy, ahogy az altípusok színpalettái!)
Ezért is fordul elő olyan gyakran, hogy sokan félreértelmezik a bőrszínüket.

4) Ne tévesszenek meg a felületi elváltozások!

Se a rozacea, se pirulás, se az apró erek, se a májfoltok, pigmentfoltok nem befolyásolják a bőrünk alapszínét! (Nem lesz tőlük rózsás a bőrtónusunk, pusztán kipirult, rozaceás, májfoltos stb.) Ha nagyon nem „találjuk” a bőrszínünket, nézzünk a dekoltázsra, a karra.

5) A rózsás nem mindig rózsás!

Igen, itt egy kicsit ellent kell mondanom az alapfelvetésnek.
Főleg az alapozók tekintetében tudnak könnyen tévútra vinni a „rose” elnevezések.  A legtöbb hideg színtípusnak nincs szüksége igazi, rózsaszínbe hajló alapozóra, sokkal inkább egy semleges bézses alapszínre. Ha tehát a „rose beige” elnevezésű alapozótól malackává válunk, nem jelenti azt, hogy nem vagyunk hideg színtípusok, csupán annyit, hogy bőven elég a „sima beige” is. 🙂

Látható tehát, hogy a bőrtónusunk felmérésénél több tényezőt is érdemes figyelembe vennünk.
Hiszen nem csak a világossági-sötétségi értéke számít, hanem az alaptónusa is!

Ha nem boldogulunk, ne essünk kétségbe!

Természetesen nem csak a bőrtónusunk számít a színtípus besorolásnál, bár tegyük hozzá, a legnagyobb százalékát képviseli a színeinknek, hiszen a legnagyobb felület is egyben.
Próbáljuk mellette meghatározni a szem-és a hajszín sajátosságait is, ha úgy könnyebben megy a beazonosítás.

Remélem sikerült egy kicsit érthetőbbé tennem, mi alapján érdemes megközelítenünk ezt a kérdést.
Gyakorlati tapasztalatomból talán még annyit fűznék hozzá, hogy ebben az esetben is segítségünkre van a tanulás és az idő. Látni fogjuk a különbségeket, legyünk türelemmel. 🙂

"A divat első számú parancsa, hogy érezzük jól magunkat a viselt ruhában. Nincs stílustalanabb nő annál, mint aki bizonytalannak érzi magát a ruhájában. " Coco Chanel