A színtípus besorolással kapcsolatban van egy tézis, ami a leggyakrabban, és már alapjaiban vezeti tévútra a téma iránt érdeklődőket. Ez pedig a bőrszínek alábbi (félre)értelmezése:
Ha rózsás színezetű bőrtónusod van, akkor hideg színtípusba tartozol, ha sárgás színezetű bőrtónusod van, akkor meleg színtípusba tartozol.
Ez a közkeletű szemlélet viszi a legjellemzőbben félre az embereket, amikor évszaktípusokat szeretnének meghatározni.
Számtalanszor találkozom azzal, hogy a vendégek szemében a sárgás bőrtónus teljes egyenlőségjelet jelent az Ősz vagy Tavasz típussal.
– Sárgás a bőröm, meleg színtípus vagyok! – állítják sokszor, még úgy is, hogy újra és újra szembesülnek vele, hogy a klasszikus meleg színek mégis megbicsaklanak az összképben. A mustársárga, a drapp, az óarany, a borsózöld valahogy nem igazolja vissza ezt a elképzelt melegséget.
Az emberek legnagyobb százalékának VAN némi sárga fény a bőrében! Még a Tél típusoknak is!
Nem véletlen, hogy a nők többsége iszonyú körülményesen talál alapozót magának, hiszen a kozmetikai piac sokkal rózsásabbra, és narancsosabbra van hangolva, mint azt a hazai igények szükségessé tennék! (Kérdezzünk meg néhány profi sminkest. Bizony a legritkábban kell valakit kifejezetten rózsás, vagy narancsos alapozóval kisminkelni.)
Az „átlag magyar” bőrszín bizony az átlagos, se nem világos, se nem sötét, semleges-sárgás bézs. Nem a rózsás bézs, nem az aranybézs, nem a sötétbézs. Fontos, és a színtípusok reális felmérésének alapfeltétele, hogy megértsük:
Minden évszaktípusnál találhatunk sárgásabb érzetű bőrtónust!
Nagyon nem mindegy azonban, hogy a bőrszínünk milyen alapszínezettel sárgás? Azaz sárgás és egyben hamuszínű, vagy sárgás és egyben aranyló, barackos fényű-e?
A hideg színtípusok sárgás bőrszíne sose aranyló, mindig nagyon erősen zöldes-szürkés, hamvas árnyékot vet. Ezt leginkább az állkapocsnál, a nyaknál, a halántéknál lehet látni (ahol természetes árnyékok keletkeznek). Ezt a sárgaságot sokkal inkább nevezhetjük egyfajta „hamis sárgás fénynek”, hamuszínnek, hideg kreolnak, vagy hűvös olívának. A megfelelő, kékes színek tükröződésében ez a bőrszín nem lesz ragyogóbb, csak egységesebb, tömörebb, és nagyon szép, szórt, gyöngyház fényt kap. A sárgaság nem erősödik fel, hiszen nem tud, a hideg színek „kordában tartják.”
A meleg árnyalatok azonban látványosan és fizikailag ütköznek ezzel a hamis sárga fénnyel, éppen ezért kimondhatjuk, minél melegebb/sárgásabb színt visel egy hideg típus, annál mocsári-zöldebbé válik tőle az arcszíne. Ezért nem tud kivirulni egy Tél vagy egy Nyár típus egy nude színben, egy lazacszínben, egy korallszínben. Mert minél lazacosabb a szín, annál sárgásabb tőle az arca, annál vibrálóbb közöttük a diszharmónia.
Sajnos sokszor ez a színhatás egyfajta öngerjesztő folyamattá alakul: egy hideg színtípus (reálisan) sárgásnak értékeli a bőrét, amihez (félreértve az alap meghatározásokat) meleg színeket kezd el viselni, amitől még sárgább lesz a bőre, tehát még feltűnőbben látja ezt az alaptulajdonságot, és még inkább ragaszkodik a meleg színekhez. Persze, hogy egy mályvás, violás szín mellett felkiált: – Mennyire sápadt lettem! – hiszen ekkor szembesül a valódi, harmonikus arcszínével.
A meleg színtípusok sárgás bőrszíne ezzel szemben aranyló. Meleg, puha, olyan fényű, mint a méz, a borostyán, a barack. Nem látunk benne hamuszínt, szürkeséget. A meleg színtípusok sárgás bőrtónusa nagyon más, mint a hideg típusoknál. Egyszerűen üdébb összhatást kelt, ezért is lehet egy Ősz, vagy egy Tavasz típust azonnal észrevenni a sokadalomban. Kitűnik a sok szürkés-sárga hamuszínű arc közül a friss barnasága.
A meleg színtípusok bőrszíne nem nagyon fog zöldebbé, narancsosabbá változni, ha egy meleg színt teszünk a közelükbe, hiszen önmagukban is aranylók. (Ezért sem jellemzi karakteresen a meleg színtípusokat, hogy epezölddé, kanárisárgává színeződne a bőrük egy előnytelen színreflexióban. Két meleg szín kiegészíti egymást.)
A meleg típusok sárgás bőre éppen inkább elsápad, mert a túlzottan hideg színek úgymond lehúzzák az arcról ezt a ropogósabb, mézesebb arany fényt, és kifehérítik a bőrt.
Ezeket a színviszonyokat önmagukban nagyon nehéz objektíven felmérni, nem véletlen, hogy nagyon sokan tanácstalanul bámulják a csuklójukat, az ereiket. (Ne vesszünk el a részletekben. 🙂 )
Mit jelent tehát sárgás bőrűnek lenni?
Az, hogy sárga fényt látunk a bőrünkben pusztán csak egy tényező, nem jelent azonnali és egyértelmű kategóriát! Próbáljuk megfigyelni, milyen irányban, és milyen intenzitással is reagál ez a sárgaság az egyes színek közelségére. Ne fordítva gondolkodjunk, tehát nem a sárgaság tesz minket Ősz vagy Tavasz típussá!
Képek forrása: saját fényképek, felhasználásuk engedély nélkül TILOS!
"Először tudd meg ki is vagy valójában, utána kezd el feldíszíteni magad." Ismeretlen
Tökéletesen igazad van, Timi!
Én régebben mindig bajban voltam a meleg típusok, főként a Tavasz beazonosításával. Azóta ismerem fel, mióta rájöttem, hogy nem a sárgát kell keresni benne, hanem pont hogy a RÓZSASZÍNT! Lehet szinte áttetsző porcelánfehér is az arcuk, de mindig rózsaszínes beütéssel. Ez a rózsás porcelánszín nagyon gyakori a természetes rézvörös hajúaknál. Igazán sárgának csak az ázsiaiak bőre nevezhető, akik pedig jellemzően hideg színtípusok.
Kedves Julcsi!
Köszönöm a hozzászólásod!
Én is így látom, kifejezetten rózsásnak, üdének, kicsattanónak leginkább a vöröses hajszínűek bőrtónusa látszódik.
A hideg típusok bőrszíne kissé sárgás-porcelános, vagy sárgás-hamvas, kerol, bézs, olíva áranyalatú szokott lenni. 🙂
De az egész témakörben ez a legnehezebben megragadható és megfogalmazható tényező, az biztos.
Üdv!
Timi