Ha már évről évre kikiáltjuk az év színét (az idei a korall, ha valaki még nem hallott volna róla), akár az év szavát is prognosztizálhatjuk, ami az öltözködés témakörét illeti.
2018 (két) szava a stílustanácsadásokon a „sportosan elegáns” volt. Igazából ez volt 2017, 2016, 2015, 2014… szava is, úgyhogy várhatóan idén sem lesz különösebb változás ezzel kapcsolatban. Talán senki se tudná meghatározni, mikor született meg az igény, hogy összeforrasszuk a divatvilág hatalmas kohójában ezt a két fogalmat, az viszont biztos, hogy napjaink megkerülhetetlen szópárosításáról van szó!
Most akkor lehet, vagy nem lehet?
Egyes megközelítések szerint a sportos és az elegáns öltözködési stílus nagyjából úgy fér meg egymás mellett mint a tűz és a víz, és mindenféle párosítgatás meddő próbálkozás, hamis önáltatás csupán. Mert akkor hol is húzzunk határt? A blézerhez felkapott farmernadrágnál? A tütühöz viselt „New York” feliratú basic pólónál? Vagy a susinacihoz felvett tűsarkú cipőnél?
Mások viszont kifejezetten a sportos elegancia égisze alatt próbálnak valamiféle választ adni a huszonegyedik század öltözködési kihívásaira, és komplett márkákat építenek arra az üzenetre, hogy mindent mindennel szabad, lehet, sőt! Elvárás.
Vajon összegyúrható hihető kombinációvá ez a két fogalom, vagy a sportosan elegáns öltözködés se volna több mint egyfajta hóbortos önellentmondás, mint mondjuk az „egészséges cigaretta”, vagy a „10% gyümölcsöt tartalmazó 100%-os gyümölcslé”?
Mit is várunk el egy sportosan elegáns viselettől?
Annyit hallottam ezt a szókapcsolatot az elmúlt években, hogy a fülemben egy kicsit már szinonimája lett a „halvány fogalmam sincs”- megállapításnak. Ugyanis ha megkérdezek valakit, hogy szuper, sportosan elegáns szeretne lenni, de mit ért ezalatt? A legtöbben nem tudják rá a választ. Ha beszélgetünk róla, nagyon hamar kiderül, hogy nem konkrét ruhadarabokról van szó, hanem az öltözködésünkre kivetített szempontrendszerünkről! Hogyan is fogalmazzuk meg az elvárásainkat? A lista érthetően mindig szubjektív, de többnyire hasonló, ha sportosan elegáns megjelenésről van szó.
Melyek azok a leggyakrabban elhangzó jelzők, érvek, amit a nők többsége pozitívumként emel ki a két oldalról?
És melyek azok az ellenérvek, amik a legtöbb emberben felmerülnek ezekkel a halmazokkal kapcsolatban?
A kérdés valóban tele van ellentmondással, mintha két nagyon távoli, egymást gyanakodva méregető rokonunkat próbálnánk egymás mellé ültetni a díszvacsoránál, és fogalmunk sincs, lesz-e bármilyen, közös témájuk? Másfelől mi van akkor, ha nem is konkrét stílusirányzatokról beszélünk, hanem egyszerűen csak megváltozó élethelyzetekről?
A jelenlegi társadalmi elvárások és öltözködési kódexek alapján a legelegánsabbnak nevezhető megjelenési forma, a non plus ultra, a white tie, ami nekünk, földi halandóknak többnyire kimerül az Oscar díjátadó ruhakölteményeinek megcsodálásában. Ha ennek a megjelenésnek az elegancia értéke mondjuk 100 pont, logikusan kijelenthető, hogy a vasárnap délutáni, szabadidőnadrágban kenyérért közértbe kiszaladó, sportosan lezser megjelenés elegancia értéke 0 pont. (A létfenntartási értéke természetesen 100, hiszen életmentő egy hétvégén is nyitva tartó kisközért az ember lakóhelyének vonzáskörzetében.)
Látható, hogy a két végpont között milyen hatalmas a távolság (éppen annyi, ami a sarki kisbolt és az Oscar gála között térben és időben csak létezhet). Ezért tehát ha egy napon úgy érezzük, hogy egyszerűen kinőttük/meghaladtuk/szétfeszítettük az átlagos farmer-póló szettjeink adta kereteket, teljes természetességgel szörnyedünk el már egy kiskosztüm láttán is.
A régi cipőt kinőttük, az új még szorít
Az öltözködésünknek van egy természetes fejlődési pályája, ami ideális esetben együtt halad életünk lépcsőfokaival. A gyerekkori öltözködés fő irányelve a biztonság és a praktikum, a későbbiekben egyre nagyobb szerephez jut a személyiség, az esztétikum, majd a felnőtté válással az öltözködés összetettebb funkciót kap, komplexebbé válik, és ideális esetben kiforr egy társadalmilag, szociálisan elfogadhatónak nevezhető, számunkra is kényelmes és ön-azonos ruhatárrá.
Ehhez az ideális fejlődési ívhez képest napjainkban inkább az figyelhető meg, hogy nagyon sok ember megreked a kamaszkori és az érettebb, tudatos öltözködés között, azaz akár a harmincas-negyvenes éveiben kezd el megfogalmazódni benne a változtatás iránti igény. Amikor tehát sportosan elegáns öltözködésről beszélünk, sokszor inkább azt az útkeresést definiáljuk, amivel szeretnénk leválni a sportos, kamaszkori sémákról, és közelebb pozícionálni az öltözködésünket az életkorunkhoz, az elvárásainkhoz és a lehetőségeinkhez. A sportosan elegáns öltözködés iránti vágyunk ebben a kettősségben lebeg a leggyakrabban, próbálunk arany középutat találni a régi és az új között.
Több lehetőség, kevesebb támpont
Arra vonatkozóan, hogy miként is illik kinéznie valakinek X évesen, Y pozícióban sokkal letisztultabb szabályok vonatkoztak akárcsak ötven-hatvan évvel ezelőtt. Minden korszaknak meg voltak a maga szabályszegői, viszont a nagy többség jól el tudott tájékozódni ebben a témakörben. Kódolhatóbbak voltak az öltözködési normák, gondoljunk csak a centiméterrel szoknyahosszakat mérő tanerőre. Mit is látunk napjaink öltözködési káoszában? A lassan kortalanná és nemtelenné váló homogenitást, a globalizációt.
Visszafelé haladnánk? Vagy inkább kialakult egy olyan hétköznapi élettér, életminőség, amit a régi öltözködési mintákkal nehezebben lehet belakni, és valamiféle közmegegyezéssel a sportosan elegáns fogalmával próbálunk meghatározni? Mivel világméretű jelenségről van szó, nem lehet a kérdésre egyszerű igennel, vagy nemmel felelni. Az biztos, hogy bár a „divat változik, a stílus örök”, a stílusosság fogalma is alakulóban van, csak sokkal lassabban formálódik.
Szeretünk az öltözködéssel kapcsolatban az állandóság illúziójában ringatózni, holott az elmúlt kétezer év divattörténete semmi másról nem szólt, csak a változásokról. Elpihegtünk a női fűzőkben párszáz évet, aztán a végén mégis el lett égetve mind. A hajmosás nyűgét is elég sokáig parókákkal próbáltuk megoldani. A változások néha lassabbak voltak, máskor pedig egy világháború fújta el tollpiheként a régi berögződéseket, technológiákat.
Korunk öltözködési alapértékei sem állandók, száz év múlva akár teljesen meghaladottá is válhatnak! Azt, hogy a sportosan elegáns öltözködés iránti igény valóban divatforradalom, vagy csak egy kellemetlen vadhajtás lesz a divattörténet lapjain (volt már jó néhány! 🙂 ), az idő fogja eldönteni. Jelenleg ez a terület inkább egyfajta vadnyugati bádogvároshoz hasonlítható, ahol a dress code-ot hirdető konzervatívok állnak szemben a kocsma ajtaját, (és az Oscar gála vörös szőnyegét) edzőcipőben berúgó divatkalandorokkal. A status quo valószínű még évekig eltart.
"Szeretnél már valamilyen pozitív változást az életedben? Akkor kezd el! Magadban keresd a forrást, az erőt, a hitet, a reménységet, és engedd, hogy az ezt szolgáló, veled született, magaddal hozott képességed működésbe tudjon lépni." Prof. Dr. Bagdy Emőke
Kedves Timi!
Mostanában nagyon kevés cikk „születik” itt a blogon. ?
Mindig tűkön ülve várom az írásaid mert eddig szinte mindegyik nagyon tanulságos, érdekes volt a számomra.
Remélem hamarosan újra olvashatok/ olvashatunk valamit Tőled, mert meggyőződésem , hogy nem csak nekem vannak elvonási tüneteim….
Margó
Nekem is elvonási tüneteim vannak 🙁 Napi szinten többször nézem az oldalt hátha találok rajta valami változást…
Kedves Margó, Gabriella!
Köszönöm szépen a hozzászólásotokat, és az érdeklődést, valóban kicsit kevesebb időm jut most a blogra, de ez pusztán átmeneti időszak, amint a prioritások engedik, igyekszem frissíteni! 🙂
Üdv!
Timi
Szia Timi!
Szerintem a sportosan elegáns alatt pl. a vitorláscipőt meg a sportzakót értik. Vagy teniszpólót chino nadrággal. Olaszok tudják ezt nagyon stílusosan viselni. Nem „játszós” ruha, mint mondjuk a póló + rövidnadrág, hanem kinéz valahogy 🙂 Szerintem az ilyen, casualnél azért elegánsabbnak ható szetteket értik sportosan elegáns alatt. Hogy női oldalon ennek van-e megfelelője, azt még nem fejtettem meg 🙂
Üdv
Lizi
Victoria Backham ugrik be a Spice Girlsbol, bar ez sem helyen valo, mert o az elegansan sportos vonalat hozta csinos outfitekben tancolva. Talan meg a tomegozlekedes utan futo tusarkuban, abszolut elegans oltozeku holgyekre lehet rahuzni ezt a furcsa szokapcsolatot, de lassuk be, ez is tullihegett es tobbseguk autoval jar vagy sportcipot huz ehhez a muvelethez. Esetleg bundaba oltozott rapper/divat kreator a Yezzy labbelijeben. Ah, ez is kozonseges jelenseg, hiaba kerul minden darab csillagaszati osszegbe.
Szamomra nem szentsegtores egyedi tornacipot huzni egy nem tul elegans, egyszinu nyari ruhahoz vagy farmer+polo/bluz keverekehez (ezt sem tudom hogy hivjuk a ‘felso’ megnevezesen tul). Mindenki jarjon kenyelmes es esztetikus ruhakban, ami az elonyeit hansulyozza ki a testalkatanak es amit meg tud engedni a penztarcaja. Tobbsegunk azert van itt, hogy ezt a kepessegunket fejlesszuk. 🙂
Kedves Anita!
Köszönöm a hozzászólást! 🙂
Üdv!
Timi
Dorkával érték egyet! Nincs közös halmaza a sportos és az elegáns ruháknak! Most vagy ez,vagy az! A casual ruhák ,például a farmer, nem sportosak! (Senki sem szokott farmerben edzőteremben edzeni…) ,de nem is elegánsak!(hiába is hiszik egyesek,hogy ők farmerben menni színházba!) Szóval van a sportos ,van az elegáns meg van a casual,ami egy új fogalom ,nem a kettő közös halmaza. Nincs is olyan alkalom,ahová így (sportosan elegánsan) fel lehetne öltözni. Munkahelye válogatja, hogy hol mi az elvárt viselet (többnyire nem sportos,hacsak nem edzőteremben dolgozol).A casual is ők,csak tudjuk ,hogy az nem elegáns , de nem is sportos.
Kedves Eszter!
Köszönöm a hozzászólást és a véleményt! 🙂
Üdv!
Timi
Sziasztok!
Jogos, amit Eszter állít, erre célszerű külön fogalmat bevezetni.
Casual – hallottam már ezt a kifejezést, kár, hogy nincs magyar megfelelője. Hétköznapi / munkahelyi (?) – leggyakrabban így fordítják, de valahogy egyik sem az igazi… A „hétköznapit” a köztudat az unalmassal azonosítja, az olyan degradáló jelző, majdhogynem „gagyi”. A munkahelyi meg… nos, rengetegféle munkahely létezik! Így egyik sem jó.
Tud valaki értelmesebb fordítást?
Szia Julcsi!
Angol területeken a casualnak van mindenféle alacsonyabb meg magasabb kategóriája, de egyiket sem sikerült még igazán jól átkonvertálni szerintem, szóval egyelőre küzdünk ezzel a területtel. 🙂
Üdv!
Timi
Én azok közé tartozom, akik nem hisznek a „sportosan elegáns”-ban… Már ha csak meghallom ezt a szókapcsolatot, az elsö dolog ami eszembe jut, az az estélyire felkapott pufikabát, vagy a koktélruha edzöcipövel (és sokan ebböl divatkérdést csinálnak, mintha a klasszikus öltözködési elvek már abszolút elavultak volna és az lenne ma a stílusosság fokméröje, hogy ki mennyire merészen kombinálja az egymáshoz abszolút nem passzoló darabokat). Persze lehet, hogy túl szigorúan értelmezem a „sportos” fogalmát, nekem ez konkrétan a sport- és szabadidöruházatot jelenti, amit én alapvetöen csak sportoláshoz, túrázáshoz, kerti munkához, veszek fel, tehát olyan alkalmakra, ahol a „rendes” hétköznapi öltözékem nem praktikus. Tehát pl. a farmer vagy a hétköznapi blézer szerintem nem a „sportosan elegáns” öltözködés része, ezek se nem sportosak, se nem kifejezetten elegánsak. A cipök terén is (szerintem) aránylag el lehet különíteni a sportcipöket a „sportosnak kinézö, de sportolásra valójában alkalmatlan” kategóriától. Ez utóbbi szerintem ma nagy divat, más ruhanemük terén is, látom, hogy nagyon sokan hordják, nekem viszont egyáltalán nem jön be ez a stílus (sem maga a stílus, sem keverése más stílusokkal).
Kedves Dorka!
Köszönöm a hozzászólást és a véleményt!
Valóban a kérdés eleve ott kezdődik, hogyan definiáljuk az egyes fogalmakat, mettől-meddig tart egy sportos, elegáns ruhadarab megjelenése, kivitele, milyensége? Ezekre vannak tényszerű válaszok (például futócipők, túranadrágok stb.), és vannak homályosabban megfogható határvonalak, melyek sokszor inkább szubjektív ízlés kérdésévé válnak… hogy ez mennyiben hátrány, vagy előny… ki-hogyan látja. 🙂
Üdv!
Timi
Remekül megfogalmaztad, Timi!
Ez a két kulcsmondat: „Amikor szeretnénk, hogy a tűsarkú cipőnk legyen dögös és szuper kényelmes is egyben.” és „Amikor se beleolvadni nem szeretnénk a tömegbe, de kitűnni sem szeretnénk a sorból.”
Szerintem ez mind jogos elvárás a munkahelyi/hétköznapi öltözékünk felé. Én pontosan erre törekszem. Ezért kompromisszumokat kötök: hétköznapra legyen a cipő magas sarkú, mert az mégiscsak nőiesebb, de ne tűsarkú, mert az már nagyon kényelmetlen. Jöhet a blézer farmerral, de kiskosztümöt csak ünnepségre! Vagy remek a kényelmes vászonnadrág egy csinosabb, de nem túl kihívó felsővel. (Kivágott felsőt csak buliba!)
Magyarul muszáj ötvöznünk a két stílust, még ha szentségtörésnek tűnik is. Hisz nem akarunk slamposnak tűnni, de egész nap feszengeni sincs kedvünk. A sportoshoz (vagy inkább úgy mondanám, hogy egyszerű szabású, semlegeshez) hozzátenni az elegáns azon elemeit, amelyek még kényelmesek: blézer, ékszerek, táska és egyéb kiegészítők. (Szoknya, harisnya és tűsarkú viszont kizárólag ünnepségre! Vagy színházba. Legalábbis ami engem illet.)
Kedves Julcsi!
Köszönöm a hozzászólást és a kiegészítést! Nagyon hasznos, ha magunknak precízen meg tudjuk fogalmazni az elvárásainkat, könnyebben tudjuk a ruhatárunkat is ezen a határvonalon egyensúlyozni. 🙂
Üdv!
Timi
Nagyon egyetértek!
Pontosan lefedi a sportosan elegáns stílust a Madeleine, amit sajnos nálunk nem lehet kapni. Megnézni itt lehet https://www.madeleine.co.uk/ Én úgy fogalmaztam meg, hogy a sportosan elegáns az, ami a sportos részleteket használja a magas minőségű, kifinomult ruhadarabokon. Pl cipzár, rátett zsebek, bőr, steppelés.
Kedves Kati!
Köszönöm a hozzászólást!
Üdv!
Timi