Amikor többféle színtípusba is besorolnak minket

Előfordul, hogy valaki úgy érkezik színtanácsadásra, hogy előtte már be lett sorolva valamelyik évszaktípusba. Sőt, olyan is előfordul, hogy valaki többször is be lett már sorolva, kevésbé szerencsés helyzetben egymástól teljesen eltérő színtípusokba.

Ezzel a bejegyzéssel pusztán egy egyszerű tényre szeretnék rávilágítani: mint minden szakmában, itt is előfordulhat, hogy a színtanácsadó téved a besorolásnál. Előfordulhat bárkivel, előfordult már velem is. A kendőpróba döntően objektivitáson alapuló metódusain túl, kikerülhetetlen tényező a színtanácsadó szeme, ami mint emberi, szubjektív szűrő, lehet alkalomadtán akár pontatlan is. Hiszen nem gépek mérik ki a számunkra ideális árnyalatokat.

Hogy mi szól a színtanácsadó mellett?

Az, hogy elfogulatlan, hiszen kívülállóként tud rátekinteni a vizsgált személyre, nem befolyásolja az illető személyisége, karaktere, életvitele, munkaköre stb. Ide sorolható még a tapasztalat és a szakmai tudás, ami könnyebbé teszi az eligazodást a színek világában. Több száz, akár több ezer gyakorlati kendőpróbánál nincs is értékesebb tudás ebben a témában.

Mi az, ami a színtanácsadó ellen dolgozik?

Ugyanaz, ami minden más munkakörben előfordulhat: a kevésbé szerencsés körülmények, fáradtság, betegség és egyéb általános tényezők.
Illetve szóba kell kerülnie a “túl határozott, karakán” vendégnek, aki bizony egy kevésbé magabiztos, vagy tapasztalatlan színtanácsadót elvihet téves irányba. (Kezdőként talán ezen mindenki túl is esik) 🙂

Az a színtanácsadó, aki lelkiismeretesen, és szakmai elhivatottsággal dolgozik, a tudásához mért legpontosabb és legobjektívebb besorolásra törekszik. Hiszen tisztában van vele, hogy a színtípus besorolás nem pusztán a ruhák színében ad támpontot a vendégnek, hanem az egész megjelenését ráépítheti erre a típusbesorolásra a későbbiekben, ami bizony komoly összegekbe, időbe, és energiába kerül. Az én olvasatomban ez egy nagyon is komoly felelősséggel járó tanácsadás, és hasonlóképp látja ezt még jó néhány színtanácsadó is, akiket ismerek.
Éppen ezért is fontos, hogyha korrigálásra kerül sor, az a vendég számára a legelfogadhatóbb és a lehető legpontosabb legyen, hiszen ez a helyzet róla szól, neki kell tovább dolgoznia a végeredménnyel. (Nem hiszem, hogy ki lenne segítve azzal, ha valaki azt hangsúlyozná, mennyire tévedhetetlen, mert ilyen személy nem létezik.)

De lássuk a másik oldalt is ebben a kérdésben:

Mit tehetünk, ha több színtípusba is besoroltak minket?

Tavasz, vagy Nyár? Tél, vagy Ősz? Tél, vagy Nyár? Ősz, vagy Tavasz? A leggyakrabban két típus között folyik a vacillálás, ami nem véletlen. Hiszen aki ismeri egy kicsit az évszaktípus besorolást, akár a saját adottságait is le tudja általában szűkíteni két csoportra. (És ez nagyon jó kiindulási alap)

 

  • Az első, és legfontosabb, hogy ne utasítsuk el az egész rendszert. Főleg, ha úgy érezzük, hogy tudna értékes segítséget adni a megjelenésünkben.
  • Nem kell elkeseredni, hiszen nem csúszunk le semmiről! Akár egy-egy szett erejéig esélyt is adhatunk mindkét típusnak, sminknek, ékszerfajtának. Ha nyitottan szemléljük a kérdést, lehet, magunktól is meglátjuk a tükörben, hogy bizony valamelyik a két összeállítás közül sántít.
  • Próbáljuk objektíven felmérni a két ítéletet, azaz ne a színtanácsadót értékeljük, hanem a színtípusokat! Van esetleg, amelyiket közelebb érezzük magunkhoz? Van, amelyik összecseng velünk? Van, amelyikkel kapcsolatban úgy érezzük: nem mi vagyunk? Általában a belső hang nem téved. 🙂
  • Ha van olyan ember a környezetünkben, akinek bízunk az ítéletében, segíthet meglátni a két opció közül a jobbikat. (Ne feledjük, a másikat előnyös és előnytelen színekben látni mindig könnyebb, mint saját magunkat!)
  • Érdemes elgondolkodni azon is, hogy vajon nem vagyunk-e elfogultak az egyik évszaktípussal szemben? Nem érezzük-e úgy, hogy nekünk feltétlenül és “csak azért is” bele kellene férnünk valamelyik színvilágba?
  • Gondoljuk át, hogy melyik besorolás, milyen fizikai körülmények között zajlott? Volt-e kendőpróba? Milyenek voltak a fényviszonyok? Le volt-e takarva a hajunk? Le volt-e mosva a sminkünk? Mennyi szín került fel ránk? Volt-e ékszerteszt, esetleg paróka próba, pirosító próba? Mennyi idő volt a kendőpróbára? stb. Értelemszerűen nem várható el ugyanaz a mélység egy tömegrendezvényen lezajlott besorolás, és egy teljesen egyéni tanácsadás esetében, hiszen nem is ugyanaz a céljuk.
  • Fontos, hogy láttuk-e magunkat a színpróba közben, tehát volt-e bármilyen benyomásunk az arcunkhoz kerülő színekről? A tapasztalatom szerint, ha nem is az összes (közel száz) kendő esetében, de döntő százalékban a vendégek látják az előnyös és az előnytelen színek közötti különbségeket az arcukon, hiszen nem színvakok.
  • Irány a pláza! Ahol önerőből is eligazodhatunk, ha minden kötél szakad: az optikus és a bizsus. (Egy elfogulatlan barát és a fényképezőgép hasznos útitársak lehetnek.)
  • Amikor egy “bemondásos”, illetve egy gyakorlati kendőpróbával megállapított színtípus besorolás áll egymással szemben, a leggyakrabban az utóbbi bizonyul hitelesebbnek.
  • Mindig nagyon jó támpontot jelentenek a rokonaink. Ha nem lógunk ki nagyon a genetikai sorból, nagy valószínűséggel annyira nem lógunk ki a közös, családi színeinkből sem.
  • Kérjük meg a tanácsadót, hogy ismételjük meg a színpróbát.
  • Ha esetleg felkerekedünk egy másik/vagy újabb színtanácsadásra, érdemes előtte a szakemberrel is megbeszélni a kialakult helyzetet, a kételyeinket, a tapasztalatainkat, a benyomásainkat. Valószínű, hogy így közösen a problémára fókuszálhatunk.
  • A megismételt kendőpróbára elvihetünk egy megbízható barátot, rokont, hiszen több szem többet lát. (És általában nagyon jó megerősítést adnak.)

 

Hideg-hideg, vagy meleg-meleg?

Ilyen esetek is előfordulhatnak. Valaki mondjuk Tél típus helyett inkább a nyarak valamelyik típusát képviseli. (És nem érzi jól magát a téli tiszta, erős színvilágban) Vagy Tél típusként azért ismétel meg egy kendőpróbát, mert úgy érzi, hogy az évek során lefakultak a színei stb.

Ha két hideg, vagy két meleg színtípus között kell döntenünk, az szerintem szerencsésebb eset, hiszen itt “csak” finomhangolásról van szó: a Tél például tisztább, ragyogóbb és kontrasztosabb, mint a Nyár. A Tavasz világosabb, üdébb, élénkebb, mint az Ősz. Mivel kevesebb tényező játszik szerepet, egyszerűbb eldönteni, melyik a mi évszaktípusunk.

A korrigálás, a megújítás, a felfrissítés, a pontosítás tehát része lehet egy színtípus besorolásnak, és teljesen természetes, hogyha valaki többször is kapcsolatba kerül a témával élete során. Különösen hasznosak a fentiek azok esetében, akik nem képviselik például a tíz méterről felismerhető, egyértelmű Hófehérke, vagy vörös hajú Tavasz típusokat.
A lényeg szerintem a tapasztalatszerzés, a megfigyelés, az elmélyülés. Ha úgy állunk a témához, hogy minden bővítheti az ismereteinket az évszaktípusokkal kapcsolatban, biztosan előnyt tudunk kovácsolni a helyzetből.

És melyek a leggyakrabban elhangzó mondatok, amik sejtetik, hogy valami nem tökéletes egy színpalettán?
– Nem éreztem magam a (barnákban/feketékben) annyira komfortosan.
– Valahogy nem láttam a tükörben, azt a wáááá-faktort.
– Az ékszerekben soha se oda nyúlok, ahova kellene. (az aranyhoz/ezüsthöz)
– Sehogy sem tudtam megbarátkozni ezekkel a színekkel.
– Sápadtnak, koszosnak, fakónak tűntem ezekben a színekben.
– Hiába sminkeltek ki, egyáltalán nem tűnt az arcom élettelinek.
– Azt mondták, a barna/kék szememhez jó lesz az arany/bronz/földszínek, de én ezt nem látom annyira jónak.
– Hajszínt váltottam, de mintha egy vadidegen nézne rám vissza a tükörből.
– Nekem ez nem megy. Nem szeretem a (barnákat) és kész.
– Visszanéztem egy – két fényképet, és szörnyen festek rajtuk.
🙂

Képek forrása: depositphotos.com


“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” Herman Melville

Molnár Tímea

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

“Amikor többféle színtípusba is besorolnak minket” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Timi!
    Az előbbi bejegyzéshez kiegészítésül. Nem jártam soha stílus- vagy színtancsadáson, ezért nem tudom, melyik évszak színei felelnek meg az arcom/testem színeinek. és ezért engem más nem sorolt be, ide vagy oda. Mindazonáltal, annyira össze vagyok zavarodva jelen pillanatban – azt tudom ugyan, hogy nem fiú vagyok, hanem lány, de azt már nem, hogy a két hideg színvilág melyikébe tartozom? Azon belül meg végképp nem érzékelem, hogy a szóba jöhető 6 altípus melyike lehetek. Kisérletezem és a siker hol több, hol kevesebb. A smink okoz igazából fejtörést. A ruhaviselet sem egyértelmű, a legtöbbször elégedetlenséggel vegyes bizonytalanság vesz rajtam erőt. Ez nem új érzés, azt hiszem, mindig jellemzett.
    Szóval a bejegyzésed címéhez nem túlzottan passzol ez az én jegyzetem, ezért mindenkitől elnézést kérek.
    Szép estét!

    Válasz
    • Kedves Zsuska!

      Köszönöm a hozzászólásod a témához.
      Többször elolvastam a gondolataidat, nehéz igazán válaszolnom, mert nekem úgy tűnik, hogy nem is annyira a megjelenéssel kapcsolatos élményekről írtál, inkább szubjektív, belső érzésekről, melyek kissé megfoghatatlanok külső szemlélőként.

      Nem tudom, miért alakult ki ilyen mértékű ellenérzés benned a mustár és a spenótzöld irányába, egyszerűen vannak ilyen viszolygást keltő dolgok az ember életében akár étellel, akár tárgyakkal, akár egyéb tapasztalatokkal kapcsolatban.

      A színekhez fűződő viszonyunkat nagyban meghatározza a korai környezetünk, otthonról hozott minták, sémák. Nagyon sokan mesélik, hogy azért alakult ki bennük ellenérzés bizonyos színek felé, mert meghatározó éveikben tiltották, vagy éppen ellenkezőleg, kényszerítették őket a viselésükre. De volt, akinek egy gyerekkori balesethez köthetően egy szoba szaga, berendezése, tapétája maradt meg olyan élesen, hogy azt az adott árnyalatot nem tudta többé elképzelni maga körül.

      Ezek összetett érzékelések, de bizonyára feloldhatók, hiszen meg tudjuk találni ezeknek a színeknek a pozitív formáját magunk körül. Még ha nem is válnak a kedvenceinkké, valamiféle semleges kapcsolatra érdemes törekednünk. Ha valóban ilyen mértékű fizikai ellenérzésed van, szerintem érdemes utána olvasnod a fóbiáknak is akár érdekességként, mert függetlenül attól, mire irányulnak, a mechanizmusuk nagyon hasonló. Segíthet megtalálni a probléma gyökerét benned. 🙂

      De akár egy hobbi festőkurzus is jó lehet, ahol kicsit jobban megismerkedsz a színek világával. Felnőtt kifestőkkel, vagy számozott festékekkel megfesthető festményekkel is érdemes foglalkozni, jó mókák.

      Üdv!
      Timi

      Válasz
      • Kedves Timi!
        Köszönöm a válaszodat. A színekkel való kapcsolat azért is bonyolult, egyet értek, mert a múltbeli benyomások által átszíneződnek. Egy karakteres saját példát kívántam elmondani – talán azért is, mert keresem a saját színeimet, meggyőződni szeretnék róluk.
        A színek más formában jelen vannak az életemben, fotós vagyok és e téren vannak tapasztalataim velük – de az más. A megjelenésemet én varázsolom (hol tudatosan, hol átgondolatlanul megfestem, ha úgy tetszik), míg fotósként az elém táruló képet rögzítem, értelmezem, stb. Szóval egy cseppet sem segít a magam színeinek defiálásában. Lehet, hogy kicsit tényleg bonyolultan ragadtam meg a hozzászólásomban, de ebben benne volt az is, hogy a színkeresésemmel egy egyéni példát felmutassak. A festőkurzus jó ötlet, köszönöm.
        Azt gondolom, nem traumát kell feloldanom. A két színnel azt gondolom, hogy inkább a személyiségem összessége, megjelenésem “fénye-mattsága”, vagyis a kisugárzásom összessége nem férhet össze – tudom, hogy ez is túl absztrakt gondolat. A két színt egyszerűen elfelejtem és kész: a tükör őszinte üzenete. Vagyis akkor nem veszem tekintetbe e színeket, ha a megjelenésemmel kerülnek összefüggésbe.
        A stílusra és színekre való tippjeidet továbbra is olvasni fogom, igérem, mert tetszik a blog és az oldal! Egészen addig biztosan amíg tisztul bennem a kép a saját színeimről. Köszönöm!
        Szép napot!

        Válasz
  2. Kedves Timi!
    Sziasztok!

    VAlósággal kirobban belőlem ez a mondandó/hozzászólás, most hogy két napja visszatérően olvasgatom/nézem Timi blogját.
    A kapcsolatomat a színekkel igen komplikáltnak mondanám, a sok benyomás olvastán/nézvén valósággal felzaklatónak. És van két kibékíthetetlen “ellenségem” köztük, a színek közt! Nekem a “vörösposztó” a mustársárga és a mérges-zöld szín – talán a mélyhűtött spenót ilyen, ha felolvad. Ez utóbbit nem tudom, jól határozom-e meg, de ha magam akarom megfogalmazni ezt a zöld árnyalatot egy erőszakosan tolakodó zöldet képzelek el (szemben a barátságos moha-, és a kékes beütésű zölddekkel). A bámulatos ebben az, hogy a pirossal, a kékkel és árnyalataikkal kapcsolatban nem kerít hatalmába soha ilyen vízválasztóan rossz érzés, mint amit a mustársárga és agresszív zöld esetén tapasztalok magamon. Mire utalhat vajon ez az ellenérzés? És vajon miért csak ezek a színek váltják ki belőlem? Vannak átlagosan nem szeretett (barna, főleg a mély és meleg árnyalatai) és vannak rajongásig szeretett színeim (rózsaszín, pinkes, púderes, egészen a ciklámenig bezáróen) is. De a mustársárga elegáns felsőmet 1,5 évig nem sikerült felvennem magamra: számtalanszor megkiséreltem felvenni, elővettem, majd végül mindig félretettem – ha beletekintettem a tükörbe!). A vége az lett, hogy elajándékoztam, hiszen egyszer sem sikerült felvennem! A barátnőmön, mikor magára öltötte, valósággal életre kelt a mustársárga felső! Az agresszív zölddel idáig sem jutottam el: soha egyetlen ruhadarabom nem volt és nem is lesz ilyen színű! A narancssárgát és a napsárgát annyira imádom, hogy kimondhattalan – de magamon el nem tudnám képzelni. E két színt inkább önmagukért és azért a hangulaért szeretem, amit képviselnek és amit árasztanak magukból: optimizmus, derű, melegség, otthonosság, biztonság, terjeszkedés, a legmélyebb értelem és játékosság.
    A színproblémáim megértéséhez, valami speciális szem+tudás kellene – ami nincs meg! A hajam a fodrászom szerint sötétszőke-világosbarna (Kevin Murphy-t kever ki két árnyaltból festéskor), szerintem azonban ettől erősebben sötét – minimum középbarnának mondanám – már őszül, ezért festjük az eredeti tónus megközelítése a cél. A bőröm világos és rózsás, semmi sárga nincs benne. A szemem színe kifejezetten barna, ez több mint egyértelmű, a szemfehérje fehér vagy majdnem teljesen az, mentes minden sárgától.
    Mi következtethető ki mind ebből számodra, amit dióhéjban elmeséltem? Hogyan oldhatom fel magamban ezt a színek kiváltotta feszültséget? A mustársárga és spenótzöld miért okoz ekkora problémát számomra?
    Köszönöm!

    Válasz
  3. Kedves Timi!

    Köszönöm ezt a bejegyzést, jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. 🙂 Sőt van egy olyan érzésem, hogy mind a két fent említett problémába belefutottam, a hideg-melegbe és a meleg-melegbe is.

    Körülbelül egy évtizedet éltem le ősz típusként (barna szem-barna haj) egy tizenévesen elolvasott könyv után, a címére nem emlékszem. Ebben még nem voltak altipusok. Aztán egy ingyenes tanácsadáson azzal sokkoltak (mindenféle színkendő nélkül), hogy élénk tél vagyok, mert nagyok a kontrasztjaim és nem is aranyló a bőröm. Nagy nehezen megbarátkoztam az új színeimmel, bár azért a barnát és egy-két melegebb árnyalatot nem tudtam feladni. Ezek után fél éve a varróiskolában, ahova járok volt egy-két óra a színtípusokról, ahol mindenkit végignéztünk kendőkkel. Tél volt még, ezért neonfényben. Ekkor visszakerültem a sötét őszök közé.

    Ezt azért már nem hittem el bemondásra, mert a többieken elég sokszor láttam a különbséget, magamon viszont nem. Tudom, az sokkal nehezebb. Itthon én is kiömlesztettem a szekrényemet és az ablak előtt magamra tekertem az összeset. Szerencsére csak egy apró kézitükröt tudtam az ablakhoz vinni, amiben csak az arcomat láttam a rá vetülő fényekkel, ez rengeteget segített. Viszont akármennyire néztem is, a sötét ősz színei sem álltak igazán jól, és az élénk télé sem. Azért az összes színtípust nem tudtam alaposan végigpróbálgatni.
    Arra gondoltam, hogy talán mindkét tanácsadónak volt egy kicsit igaza. Így már vagy sötét tél vagy élénk tavasz lehettem csak. És csodák csodája, az élénk tavasz színeiben csodásan érzem magam. Bár a nem tipikus tavaszos színeim miatt állandóan megkérdőjelezem magam. Csak kénytelen leszek előbb-utóbb rávenni magam egy színtanácsadásra, mielőtt harmadjára is felépítek egy gardróbot a nem nekem való színekből. 😉

    Addig is csodálattal adózom a blogodnak, nagyon tetszik, és boldog vagyok, hogy megtaláltalak. 🙂

    Üdv,
    Egy másik Timi 😉

    Válasz
    • Szia (másik) Timi! 😀 😀

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy tetszik az oldal és leírtad a színtípusok birodalmában tett utazásod. 🙂

      Az öndiagnózis (néha még a színkendős is) a barna hajjal, barna szemmel rendelkező emberek esetében a legnehezebb, talán azt mondható, hogy az esetek 90%-ban nagyjából bármelyik típus lehetnek, kivéve a Tavasz.

      Sajnos pusztán szóbeli leírás alapján nem tudom megmondani, milyen színtípus vagy, de az alapján, amit írtál, valószínű, hogy az a Tél típus nem egy elvetett ötlet… 🙂

      1) Az említett könyv szerintem talán a Színkalauz lehetett, szerintem abban még csak négyféle típus volt. Én is megtaláltam annak idején, és fogalmam sem volt róla, mi lehetek (Kivéve a Tavaszt). Én is barna hajúnak, barna szeműnek ítéltem magam, időközben azért kiderült, hogy Nyár típusként se barna hajam, se klasszikus, barna szemem nincsen, de ugye minden csak viszonyítás kérdése. 😀

      2) A Sötét Ősz típusok (illetve a sötét színtípusok) jellemzője, hogy a bőrtónus kicsit mélyebb, tónusosabb, karakteresebb, hiszen ettől válnak igazán élettelivé a sötét színek. Tehát a lágyabb kreol-olíva, vagy az egészen mély kreol-olíva bőrtónus általában definiálható egy sötét típusnál. Általában jól is barnul, és könnyen. A fő különbség, hogy a Tél típus a kreol-olíva bőrtónus hűvös, szürkés oldalát képviseli, sárgás fényű, de hamvas! A barna szemek általában vagy igazi mély csokibarnák, vagy szürkés pereműek, szürkés alapúak.
      Az Ősz típus pedig az aranylóbb, mézesebb kreol-olíva bőrszín, itt semmilyen szürke fény nincs a bőrben. A barna szemek általában vagy igazi, mély csokibarnák, vagy aranyló, borostyános színűek, melegebb alap árnyalatúak.

      3) Ha barna szemmel porcelános-világos, érzékeny bőröd van, a Telek esetében valószínűbb lehet a másik két Tél, a hideg, vagy az élénk.

      4) Az Élénk Tavaszt azért zárnám ki, mert a tavaszokra nem jellemző se a barna szem, se a barna haj, illetve nincs olyan tavasz akinek igazán jól állnának a sötét színek, még az élénk típusnak sem! Neki inkább minden világos-tiszta-ragyogó szín előnyös.

      5) A színtulajdonságok (és a színtípusok) rendszerében nincs olyan, hogy fizikailag egyszerre lehetne valaki két-három típus. Hiszen épp az a lényege, hogy megpróbálja meghatározni, kicsit körberajzolni, mi is a te adottságaidnak a kiinduló pontja, origója. Ez pedig általában egy-két dolog. Én például lágy vagyok és mély. Egy élénk tavasz világos és élénk. Egy sötét típus intenzív és nagyon mély. A Hideg Tél hideg és tiszta. stb.
      Megpróbálhatod akár leszűkíteni, mi az, ami biztosan NEM illik rád. (Például világos típus nem vagy. Lágy típus nem vagy teszem azt.) Így máris közelebb kerülsz a megoldáshoz. Minden egyszerre nem lehetsz. 🙂 Ha mást nem is, ezt egészen biztosan kijelenthetjük, hiszen fizikailag nem lehetséges.

      Remélem sikerül kicsit konkrétabbá tenni a színeidet!
      Üdv!
      Timi

      Válasz
      • Kedves Timi!

        Köszönöm a gyors és kimerítő választ. És akkor én ezzel a lendülettel be is jelentkeznék egy színkendőzésre. 😀

        Azt hiszem, hogy itt is, mint mindenhol az elmélet tök jól megy, de amiatt, hogy minden viszonyítás kérdése, mar egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mi számít élénk színnek. Az eltérő képernyőbeállítások se segítenek. Lehet, hogy az általam szép élénk zöldnek tartott szín csak a sötét és tompa méregzöld pólómhoz (nem volt a legjobb választás) képest világos és élénk? :/ A színésznők képeinek nézegetése meg jobban összezavar, Alexis Bledelt már három tök különböző evszakban megtaláltam. 😀 Nyár még ő se volt.

        – Viszonylag világos és nagyon érzékeny bőröm van. Alapozók közül a 2. legvilágisabb szokott jó lenni.

        – Akárhogy nézegetem, a meleg színek jobbnak tűnnek. De ki tudja, hogy az objektív szemüvegem van-e rajtam? 🙂

        – Nem akarok tél típus lenni. De nagyon nem. Gondolom, ennek nem sok jelentősége van, ha csak annyi nem, hogy esetleg azért taszít, mert nem áll jól. De lehet, hogy a lelkemhez nem áll közel.

        – Lehet, hogy bugyuta kérdés, de egy barna szemű barna hajú élénk típusnak nem lehet meleg árnyalatú világos bőre? Vagy ott már a gének is beleszólnak, és ilyen simán nem léteznek?

        Ezeknek a gondolatoknak a mókuskerekében úgy döntöttem, hogy inkább átadom a kormányrudat Neked. 😀

        Üdv, a mielőbbi viszontlátás reményében
        Borsos Timi

        (Mindjárt küldök jelentkezesi lapot is.)

        Válasz
        • Szia Timi!

          Ez egy elég összetett témakör, érdemes talán első körben kicsit objektívebben közelíteni a színekhez, mert ha megértjük az összefüggéseiket, könnyebben átlátjuk és eldöntjük, mit is szeretnénk belőlük kihozni? Mihez ragaszkodunk? Mihez kevésbé? stb.
          🙂
          De ha találkozunk, megbeszéljük személyesen a kérdéseidet!

          Üdv!
          Timi

          Válasz
  4. Kedves Timi!
    Ez a bejegyzés, azt hiszem, “megvilágosított”. Régóta vagyok lelkes olvasód, nagyon szeretek színekkel foglalkozni, éveken át jártam rajzolni, festeni tanulni, volt egy kis előképzettségem színtanból, de nagyon érdekelt, hogy azok a színek, amikről tanulok, hogyan is jelennek meg rajtunk, embereken.

    Legelőször, mikor megpróbáltam magam besorolni, nyárnak tippeltem a saját évszaktípusomat. Mert én is amolyan “szürke egérnek” éreztem magam, akin nincs semmi feltűnő (színekre értve). De csak elbizonytalanodtam, amikor a fodrász azt mondta, van aranyszínű pigment a hajamban, meg aztán ott van a szemem színe, ami kicsit borostyános-zöld, tehát nem egy hűvös szín…aztán a munkatársak, akik általában megdicsértek a türkiz pulóverben, és sápadtnak láttak az erős magenta garbóban.

    Egy nyári napon egymás után felvettem minden felsőmet, magamra tekertem minden sálamat, mindről készítettem egy fotót és elkezdtem kiszelektálni, mely színekben nézek ki jól, és mikben nem. És mégis tévútra vitt az ön-analízis, világos tavasznak láttam már magam. Ezen meg is lepődtem kicsit, de rengeteg minden tévútra vihet…Egész nyáron tavaszként öltözködtem. És most visszanézve a nyári fotókat…hááát, mégsem az igazi. Egyedül az stimmelt, hogy a világos színek jók, a sötétek (mindegy, hogy hideg vagy meleg sötét) borzasztóak rajtam. Öreg, fásult, nyúzott arcszínt adnak. De aztán elgondolkodtam, hogy ha tavasz lennék, jól kellett volna, hogy álljon a világos vöröses hajszín, de nem állt jól (a zöld szemem miatt próbálkoztam vele).

    És ahogy itt is írod, az ember alapvető vonzódása egy színcsokorhoz jó támpont. Nos, én mindig ezüstöt viseltem, mindig az tetszett. Mindig imádtam az orgona lilát, és bizony sokszor dicsértek meg babakékben is.

    Szóval arra szeretnék kilyukadni, hogy valószínűleg tényleg van egy kis belső iránytű. Jobb arra hallgatni, mint a külső hangokra, pl hogy ki miben dicsér meg. Már úgy látom, hogy a türkiz pulcsinak a valóban gyönyörű színét dicsérték, nem azt, ahogy rajtam festett, és a magenta garbó azért sápasztott, mert rikító, nagyon erős színe volt, kb egy élénk télnek való…

    Köszönöm szépen ezt a roppant hasznos, ráébresztő bejegyzést!
    Jó munkát, sok sikert kívánok!

    Válasz
    • Kedves Mandi!

      Köszönöm a hozzászólásodat! Örülök, hogyha sikerült felfedezned a színeidet, valóban, tapasztalati úton, megfigyeléssel sok minden kizárhatóvá válik.
      (Főleg, ha tudunk egy kicsit objektíven tekinteni a színekre.)
      Én úgy látom, hogy hasonlóképp, mint az élet egyéb útjain, ebben a témában is szükségünk van néha a kitérőkre, hogy végül megtaláljuk a saját színeinket. Szerintem nincs olyan, hogy “rossz szín”, vagy “jó szín”, valamiért egy adott időszakban adott színeket választunk, ez is nagyon jó tapasztalat, mert valóban elmondható, hogy kipróbáltad, és nem működött tökéletesen.

      A színtípus besorolás abban nagy segítség, hogy ez nem pusztán próbálkozás, vagy érzelmi választás lehet, hanem nagyon is tudatos, és kreatív (ön)alkotó folyamat, ami nem mellesleg még meg is szépít egy kicsit. 🙂 Legalábbis sok-sok visszajelzésből ezt látom igazolódni.

      Sok sikert a nyári színvilághoz!

      Üdv!
      Timi

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár