Ahol az ég és a föld összecseng – világos bőr, világos színek

A fehér bőrszínt, mint adottságot a nők napjainkban inkább teherként élik meg. Sajnos sokan azonosulnak a külvilág címkéivel (jelen esetben a fehér bőrszínre vonatkoztatva), és folytonos küzdelemként élik meg a megjelenésükkel kapcsolatos döntéseket.

Érdekes, hogy a fehér bőr státusza milyen gyökeresen megváltozott az elmúlt évtizedekben, hiszen a világégéseket megelőző korszakokban a vágyálmok netovábbja volt. Egy úrinő, nemesasszony bőre kizárólag ápolt, hófehér és ragyogó lehetett, melyet nem érint napfény. A munkásosztály és a napszámosok cserzett, napbarnított bőrszíne jelezte: vannak, akik kénytelenek dolgozni is a betevő falatukért.

Milyen fogásokkal is próbálnak a fehér bőrű hölgyek a tömegbe olvadni?

1) Elsődlegesen szinte mindig kerülik a világos színeket, mert abban csak még sápadtabbnak, fehérebbnek és láthatatlanabbnak látják magukat.

2) Elszántan hordanak bármi feltűnőt, élénket, harsogót akár ruhában, akár rúzsban, akár hajszínben, abban a reményben, hogy ami önmagában elég dinamikus, az számukra is ad egy kis kontrasztot.

3) Komor útitársuk a fekete. Tusvonal, szemceruza, ruha, kiegészítő, rosszabb esetben hajszín formájában.

4) Bronzosítanak, barnítanak, szoláriumoznak, csak hogy egy kis színt kapjanak.

5) Vannak, akik szándékosan elzárkóznak a nőiesebb színektől, ruhafazonoktól, és az „erős, felnőtt nő” jelmezében élik a hétköznapjaikat.

Porcelán, világos bézs, alabástrom, hófehér…

Bizonyára már egyértelmű, hogy ez a bejegyzés nem a Hófehérke Tél típusokról szól, akiken semmi se lehet elég feltűnő, elég fekete, vagy elég csillogó. Hiszen a világos bőrszínt megtalálhatjuk mindegyik évszaknál. Hogy mi is különbözteti meg ezeket a típusokat egymástól? A keret!
Abban az esetben ugyanis, ha a különleges, világos bőrszínt nem keretezi erőteljes, dinamikus kontraszt (szemszín, szemöldök, hajszín), a próbálkozás, hogy mesterségesen megalkossuk azt, mint egy hiányzó láncszemet, nem biztos, hogy garantáltan működni fog. Vegyük sorra, hogy miért van így.

Fehér bőr + fekete = belépő a Vámpírok báljára

Ahhoz képest, mennyire öregítő hatású rajtuk, elég gyakran nyúlnak a világos bőrű nők az örök klasszikushoz, még akkor is, ha világsztárokról van szó. Ebben az esetben a fekete nem elegáns, sokkal inkább „Nem jutott eszembe semmi jobb.” – benyomást kelt mindamellett, hogy nyúzottá és erőtlenné teszi őket.
Hasonlóképp a sötét, vagy akár feketébe hajló hajszín. Paróka hatású, maszkos, idegen egy világos jegyekkel rendelkező típuson, nem is beszélve róla, hogy mennyire roncsolja, és tartás nélkülivé teszi a nagyon gyakran vékonyszálú, világosabb hajat.

Az élénk szín túl dominánssá válhat

Az erőteljes színek intenzitása csalóka tud lenni: szinte vonzzák a tekintetünket, jó rájuk nézni, feltöltenek minket energiával. Azonban ha nem tudunk versenyre kelni a telítettségükkel, mindez a visszájára is fordulhat ruhaként: nagyon gyakran látni az utcán a neonos színekig hajló túlzásokat, harsány rúzsozásokat, melyek mellett a leglényegesebb nem látszik csupán: a nő.

Hasonlót a hasonlóval

A világos, porcelánfehér bőrszín különösen világos hajszínnel tud egyfajta légies, könnyed megjelenést adni, ami sokszor ólomsúlyként ül ezen típusok vállán. Számtalanszor hallom:

– Engem ne nézzenek tinédzsernek egy babarózsaszínben!
– Kinőttem már a fagyi színekből!
– Nem fogok úgy kinézni, mint egy komplett cukrászda!
– Ha ezt felveszem, úgy festek majd, mint egy szellem!

Az önismeret ezen a ponton is lényeges: érdemes előnyt kovácsolni az adottságainkból, hiszen változtatni rajtuk úgysem tudunk. Miért is ne lehetne egy porcelánfehér bőrszín az ékességünk?
Ha a fő cél az előnyös, sajátosságainkat kihangsúlyozó megjelenés, akkor azok az árnyalatok lesznek a legideálisabbak számunkra, melyek jó testvérként ismétlik a saját tulajdonságainkat: ebben az esetben a világos, friss színeinket.

Nagyon nehéz szavakba foglalni azt a látványt, amit egy megfelelő szín ad a bőrünk tónusához. Persze, általánosságban jobban festünk mellette, és kipihentebbnek látszunk, finomodnak a szarkalábak, a bőrhibák, felcsillan a tekintetünk stb.

De van egy izgalmas és már-már csak sejthető fény, amit sugározni kezd a bőrünk. Egyszerűen felragyog. Különösen igaz ez a fehér bőrűek esetében, akik köré a saját, világos színeik egészen varázslatos, tünékeny atmoszférát teremtenek.
Számomra mindig nagyon elszomorító, amikor ezt a különleges szépséget „szellemszerűnek, holtsápadtnak, csúfnak, gyerekesnek, komolytalannak, cukormázasnak stb.” titulálják, vagy élik meg. Hiszen a legtávolabb ezek a jelzők állnak a jellegétől.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a világosabb jegyekkel rendelkező típusok éjjel-nappal, kizárólag világos színeket kell viseljenek. Hiszen van a palettájukon számos középerős, közép sötét árnyalat is. A feladat, ahogy én a gyakorlatban látom éppen ellenkező: azon érdemes dolgozni, hogy a világos színek egyáltalán teret kaphassanak az életükben és megismerjék az erejüket.

A fehér bőrhöz kapcsolt általános hiedelmek és elképzelések sajnos sokszor teljesen tévútra tudják vinni az embereket. Mint a divatmagazinok közkedvelt „alapigazságai”, melyek szerint a fekete ruha, a tűzpiros rúzs, a fekete tusvonal majd istennővé varázsolja a legáttetszőbb típust is.

Én úgy gondolom, hogy a fehér bőr mellé szükségtelenek a kellékek, a túlzók legalábbis feleslegesek. Hiszen önmagában is figyelemreméltó. Sokszor sokkal finomabb és lágyabb összhangok működnek mellette, melyek lehet, hogy az átlagos szemlélő számára túl kevésnek tűnhetnek. De léteznek. És működnek.

Végeredményben azonban nem az számít, hogy feketével ellensúlyozzuk-e, vagy egy púderes színnel emeljük-e ki a bőrünk tónusát, hanem az, hogy mi, magunk békében vagyunk-e ezzel az adottságunkkal, vagy sem? Értékesnek látjuk, vagy sem?
Nincs, ami kiegyensúlyozottabbá, magabiztosabbá tenne valakit, mint az önelfogadás.


“A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.” A. Rodin

Molnár Tímea

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

“Ahol az ég és a föld összecseng – világos bőr, világos színek” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Üdvözlet a Hölgyeknek!

    Kedves Timi és aki olvassa e sorokat!

    Ahogy a nevemből látszik férfi vagyok, mégis ugyanaz a problémám mint az előttem szóló Hölgyeknek és a tapasztalatom is tökéletesen megegyezik Szilvia és Mandi írásával.
    38 éves vagyok, és saját emlékeim alapján kb. 10-11 éves korig nem nagyon foglalkoznak a gyerekek annyira a külsőségekkel, akkor még elfogadják azt hogy bárki lehet bármilyen, de ezekután már más lesz a helyzet. Ezért én kb. 27-28 éve kapom folyamatosan a „De fehér vagy!” ; „Hipó reklám!” ; „Hófehérke!” ; Pincében napoztál?” stb… megjegyzéseket.

    Ezalól akkor volt kivétel, amikor 20-22 éves koromban kigyúrtam magam, mentem szoliba, önbarnitót használtam. Ekkor azonnal nagyon menő lettem a lányok körében és szerénység nélkül mondhatom hogy nem sok olyan lány volt akinek nem jöttem be.

    Megtudtam milyen jó annak akinek barnább a bőre, mennyivel menőbb, mennyivel jobban elfogadják, abszolút nincs beszólás, kinézés. Sőt volt olyan lány aki azelőtt még emberszámba sem vett nem hogy férfinak, utána pedig ő szeretett volna velem összejönni, amit -számomra ezekután természetesen- visszautasítottam, mert úgy voltam-vagyok vele, hogy ne csak a külső számítson egy embernél. Pedig azóta rájöttem, hogy a külső és a pénz számít, de ez már más téma…

    Visszatérve, engem is ugyanúgy zavar a fehér bőröm mint sok Hölgyet, de én sem tudok mit tenni ellene, csak annyit hogy vigyázok rá. A fő lényeg, hogy elfogadni nem tudom, ezért nem megyek strandra, nem vagyok nyáron félmeztelen, max trikóban. Most nyáron már azon is elgondolkodtam hogy elkéne menni egy olyan országba lakni ahol sok a valóban fehér bőrű, vagy oda ahol kuriózum -jó értelemben- a fehér bőr.
    Ahogy a cikkben is olvasható, 100 éve még itt Magyarországon is a fehér bőr volt a „trend”, az „etalon”, de azóta teljesen megfordult az egész. Engem csak az zavar, hogy a 21. században miért nincs valami, amivel sárgulás, újabb anyajegyek, foltok megjelenése nélkül lehetne barnulni úgy, hogy lehetőleg ne valamilyen bőrrák nyavaja fejeztesse be az emberrel ezt az egész játékot amit életnek nevezünk…

    Nagyon-nagy tiszteletem és tiszta szívemből örülök és gratulálok azoknak a Hölgyeknek akik ezt eltudják fogadni, mert én férfiként NEM tudom! Mindegy, egyelőre ez van, valahogy csak elvoltam eddig is és ezután is bőven elleszek valahogy! 🙂

    Viszont annak nagyon örülnék, ha kapnék hasonló cipőben járó férfitársaimmal együtt stílusmentori tanácsot ruhaszínekkel és fazonokkal kapcsolatban, amikkel mi is jobban néznénk ki! Előre is köszönöm szépen!

    Utólag is elnézést kérek hogy egy Hölgyeknek szóló cikkhez férfiként hozzászóltam, de ez bizonyítja azt, hogy van férfi is akit ez ugyanúgy zavar, de azt ne felejtsék el Hölgyeim, hogy Önök minden bőrszínben GYÖNYÖRŰEK, és ez nem bók, hanem ÍGY IS VAN!!!!!!!!

    Válasz
    • Kedves Peti!

      Köszönöm a hozzászólást, örülök, hogy találsz érdekességeket az oldalon, bár valóban, elsősorban hölgyekre fókuszálnak a témák, kevésbé az erősebb nemre.
      De talán vannak nemektől függetlenek alapigazságok, ahogy azt a cikkben leírtakra például gondolom.
      Mert az adottságaink harmoniája, szépsége, teljessége független attól, hogy férfiak, vagy nők vagyunk-e.

      Úgy vélem, mindannyian megkapjuk a bélyegeinket gyerekként, fiatalként, ki ezért, ki azért, ugyanakkor felnőttként meg van a szabad választásunk, hogy eldöntsük, továbbra is ezek alapján szeretnénk-e definiálni a megjelenésünket, az önértékelésünket, vagy megkeressük magunkban a pozitívumokat?

      Természetesen ennek lehet az egyik támogató módja az előnyös öltözködés kialakítása, előnyös színekkel, fazonokkal, megfelelő ruhadarabokkal stb, de legalább olyan fontos mindemellett beszélgetni, támogatókat találni, átformálni, elengedni azokat a múltbeli bélyegeket, negatív élményeket. Ebben ma már rengeteg opció áll rendelkezésre, pszichológusok, életviteli tanácsadók, coachok, segítő könyvek garmadája stb. segíthet egy kicsit dolgozni a belsőn is.
      🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz
      • Kedves Timi!

        Nagyon szépen köszönöm gyors válaszodat!

        Rajta vagyok a dolgokon, kb. 3 éve nézem a videókat, olvasom a könyveket a személyiség, lélek, létezés, és úgy általában az élet minden témájával kapcsolatban, így egyre jobban megismerem önmagam, és az a fő célom, hogy teljesen eltudjak lazulni, eltudjam magam fogadni és hogy ne érdekeljenek az emberek reakciói, megnyílvánulásai, bár úgy elég nehéz, ha a Hölgy ismerőseim folyamatosan megjegyzést tesznek a fehér bőrömre, ami férfiként itt Magyarországon tudom hogy sajnos cseppet sem vonzó.

        Viszont tudnál adni Timi egy-két ruhaszín és fazon tippet ami jól állna? 180cm magas, 80kg-os, sportos testalkatú vagyok.

        Előre is nagyon szépen köszönöm!

        Üdvözlettel:

        Peti

        Válasz
        • Kedves Peti!

          Köszönöm a válaszodat!
          Szerintem nem lehet általánosítani, hogy Magyarországon mi a vonzó, mi kevésbé.
          Van, akinek a te adottságaid tetszenek, másoknak meg mások.
          Nem lehet egy egész országnak megfelelni.
          🙂
          Hidd el, ismerek nem egy hölgyet, aki nem a klasszikus férfisémákat keresi, vagy preferálja. (Lehet, hogy csak a negatív megjegyzésekre fókuszálsz esetleg?) 😀

          Hát, nehéz tanácsot adni, 180 cm-nél inkább a tagolás, az egyszerűbb szabásvonalak működnek. Olvass néhány könyvet a témában: Schiffer Miklós, Stíluskalauz férfiaknak, Találd meg a színeidet férfiaknak stb. Szerintem ezek jó kiindulási alapok minden férfinak. 🙂

          Üdv!
          Timi

          Válasz
          • Kedves Timi!

            Ismét köszönöm szépen a válaszodat, nagyon aranyos vagy!

            Külön köszönöm kedves szavaidat és a segítségedet, amelyeknek már utána is néztem, sőt ennek hatására még több mindennek, amikre ha odafigyelek és rendszeresen foglalkozom velük és majd a szokásaimmá válnak, akkor még teljesebben, kiegyensúlyozottabban és ezáltal boldogabban élhetem az életem!

            További nagyon sok sikert kívánok Neked Mindenben az Életben, és azt kívánom, hogy Minden úgy Sikerüljön ahogyan azt Te Szeretnéd!!!

            Üdvözlettel:

            Peti

  2. Világos típusként én is elkövettem azt a hibát, amit a hozzám hasonló nők többsége.
    Úgy ragaszkodtam a sötét és túlzottan élénk színekhez, mint az áramütést szenvedő ember ahhoz, ami a vesztét okozza. Láttam, hogy valami nincsen rendben, de mégis, mindent felülírt a vágy, hogy az emberek engem is elragadónak és különlegesnek lássanak. Ha a „világosak” békét kötnének a pasztellel, megtapasztalhatnák azt, ahogy lehull róluk minden sallang, és az arcuk végre élni kezd. Ha elengednék a finomságaikat szétziláló sötétséget, észrevehetnék, hogy milyen szépek is tudnak lenni akkor, amikor már nem akarnak mások lenni, mint akik valójában.

    Válasz
    • Kedves Ildi!

      Köszönöm szépen a hozzászólásodat, és azt, hogy ilyen nyitottan, őszintén öntötted szavakba a témával kapcsolatos gondolataidat.
      Jó volt olvasni!
      🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  3. Szia Timi!

    Na, ennek a témának én vagyok az „állatorvosi lova”!
    🙂
    Adott esetemben fehér bőr hozzá sötétbarna haj. Barnulás szinte semmi. Se napon, se szoliban. Beszólások tömkelege… „pincében napoztál? olyan sápadt vagy! te mindig ilyen vagy? miért nem napozol?”. Részemről „menjen a fen*be mindenki” életérzés és frusztráció.
    Sminkes tanácsadó jó néhány éve belőtt, mint ősz típust…
    (Már akkor éreztem, hogy itt valami nem okés! Szakirodalom kitanulmányozása, blogod olvasása csak később jött).
    Szoliban próbálkozások, nálam is anyajegyek (barnulás helyett) és mikor kijött egy-két folt is a bőrömön (hát és arc) örökre abbahagytam! Utána folt eltűnt, de sajnos a terhesség közben a foltok újra előkerültek (hiába a 30 faktor sem volt elég).
    Ebből a homlokomon némi egyenetlenség meg is maradt. Azóta 50 faktor márciustól októberig! Súlyos kínok alapozó vásárlásánál… És ha még akadékoskodnak némelyek, hogy „miért vagy ilyen sápadt?” akkor boldog mosoly az arcomon, 50 faktoros naptej megalkotójának imába foglalása gondolatban!

    Köszönöm a bejegyzést ismét!

    Szilvia

    Válasz
    • Szia Szilvia!

      Köszönöm a hozzászólást és a tapasztalataid megosztását!
      Én a magam részéről sose értettem, miért kérik emberek számon valakin azt, hogy „sápadt, vagy fehér bőrű?” Ez olyan, mintha az égbolttól megkérdeznénk, hogy miért kék?
      🙂

      Szerencsére van sok pozitív üzenet és megközelítés, ezekre érdemes figyelni! 🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  4. Kedves Timi!
    Csak megerősíteni tudom az előttem szólót. Én is hálás vagyok ezért a bejegyzésért! Rendszeres olvasója vagyok a blogodnak és köszönet azért, hogy a sokszor átokként megélt külső adottságaimat (pl. fehér bőr) sikerült elfogadtatnod velem, sőt néha már előnyt is tudok kovácsolni belőlük. Lágy nyárként mindig erős kontrasztokra vágytam és csodáltam a teleket. Mára sikerült meglátnom a színeim pozitívumait és boldog vagyok a színpalettámmal. Ebben sokat segítettek az írásaid 🙂

    Válasz
    • Kedves Leslie!

      Örülök, hogy hozzászóltál a cikkhez! Én is úgy vélem, hogy a legnagyobb előrelépést az adottságaink elfogadása (megszeretése?) 🙂 adhatja. Ha ez hiányzik, igazából nem segít semmilyen extra ruha, hajszín, rúzs stb.

      Üdv!
      Timi

      Válasz
  5. Kedves Timi!
    Millió köszönet ezért a cikkért! Világos tavasz típusként minden nyáron elszenvedem a lesajnáló megjegyzéseket: „jaj, de fehér vagy, vigyázz, le fogsz égni!”, természetesen a tengerparti nyaralásból egzotikus barnán hazaért tél típusoktól. Néhány éve még bevetettem önbarnítót, szoláriumot…(„sárgaság” és egy rakat új anyajegy lett az eredménye – kb 2 hónapnyi ritka, óvatos szoláriumozás után!), de mára már beláttam: nem tudok változtatni a bőröm világosságán, és igazából fáraszt és untat is a napozás, meg a barnaság hajszolása. Úgysem lesz olyan látványos a végeredmény. Nagyon jó, és önbizalom növelő végre olyasmit olvasni, hogy fehér bőrrel is lehet káprázatos az ember. Amióta olvasom a blogot, már beszereztem pár türkizkék topot, és arany színű kiegészítőt, és mosolygok a tükörképemre, ha ezeket viselem. Mindenkinek járna ez az érzés, remélem, sok fehér bőrű hölgy olvassa ezt a bejegyzést, s ébred rá saját különlegességére!

    Válasz
    • Kedves Mandi!

      Köszönöm a hozzászólásodat! Én úgy vélem, hogy mindenki lehet káprázatos azokkal az adottságokkal, amikkel megszületett. Miért is kellene másokhoz hasonlítgatni magunkat? 🙂

      Nagyon örülök, hogy sikerült beszerezned néhány jó színt, és jól is érzed magad bennük!
      Ez lenne a cél! 🙂

      Üdv!
      Timi

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár