Az elmúlt években több olyan hölggyel is találkoztam, akik azzal a meggyőződéssel jöttek el stílustanácsadásra, hogy görbe a lábuk. Holott teljesen átlagos, normális ívűnek nevezhető lábformával rendelkeztek. A tükörben látott vizuális torzulást ugyanis nem a lábuk formája, hanem a szoknyáik hossza okozta!
A probléma forrása megint csak egy divat-sztereotípia
Az elmúlt évtizedekben valami oknál fogva a térdig érő szoknyák lettek kikiáltva standard hossznak, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy mennyire harmonikusak is az emberi láb anatómiájával. (Röviden és tömören, néha ezt a szoknyahosszt lehet kapni és pont.)
Nem véletlenül érzik/nevezik sokan a térd környékén végződő szoknyákat „nyanyásnak”, mert esetenként néhány centiméteren múlik, hogy egy szoknya bombalábakat, vagy furcsán csálé virgácsokat varázsol-e a viselőjének.
A kényes rész ugyanis maga a térdkalács
Az emberi láb anatómiája adott. Mindannyian ugyanazzal a csontrendszerrel (mondhatjuk térdkaláccsal) rendelkezünk, így megfigyelhetők olyan arányok és sajátosságok, amik (közel) mindenkit jellemeznek. A szoknyahosszak és a térdkalács viszonylatában teljesen lényegtelen, hogy szépnek, csontosnak, kiugrónak, jellegtelennek, vagy erősnek stb. értékeljük-e a térdeinket. (Sőt az is, hogy melyik nemhez tartozunk.)
A térdkalácson ülő vízszintes elvágások minden esetben két optikai hatást generálnak:
- Görbítik a láb ívét (úgy tűnik, mintha a két térd még erősebben egymásra fordulna, ettől az egész láb görbébbnek látszódik.)
- Felerősítik a térdkalácsot, mivel rögtön rá terelődik a figyelem. (Közvetlenül felette, vagy éppen rajta helyezkednek el, így vonzzák a tekintetet a csontos területre.)
Tehát, ha a tükörbe pillantva X, vagy O formát ölt a lábunk ne magunkban keressük elsődlegesen a hibát, hanem a szoknyahosszban! A (közel) mindenkinek előnyös szoknyahosszak már éppen takarják a térdkalács domborulatait, és karcsúbbá, nyúlánkabbá teszik az alsó lábszárat.
Viszont ha tovább haladunk, nagyon hamar elérkezünk a soron következő (közel) mindenkinek előnytelen szoknyahosszhoz: a vádli közepét elvágó magassághoz, ami egy szélesedő izomköteggé teszi a lábat. (Maximum akkor lehet előnyös, ha valóban erősíteni szeretnénk egy nagyon, nagyon vékony vádlit!)
1. Ha térd fölött végződik a szoknyánk, 2-3 ujjnyi távolság mindig legyen a térdkalács és a szoknya között, hogy a tekintet „átfuthasson” a legcsontosabb részeken. Ha összeérnek a combok, ezt a szoknyahosszt inkább gondoljuk át.
2. 3. Ezek a szoknyahosszak a legelőnytelenebb végződésűek, mivel éppen ott vágják el a térdkalácsot, ahol a porc és a belső oldalszalag befelé gömbölyödik.
Ez az a terület, amit sok nő túl „húsosnak” talál magán, holott egy teljesen természetes részlet az emberi testen, amivel mindenki rendelkezik. (Például plasztikáztatni se lehet, tehát jobb megbékélni a jelenlétével és nem kihangsúlyozni rossz szoknyahosszal.) 😀
4. A legtöbb lábformához ideális hossz, amit kortalanul használhatunk.
5. Nem előnyös, ha az alsó lábszár legszélesebb pontján végződik a szoknya.
6. A bokavillantó hosszúságot én mindig úgy definiálom, hogy úgy fest, mintha egy kicsi gyerek bújócskázna mögöttünk. Másfelől könnyen kelti azt a hatást, mintha a hosszú szoknyánk összement volna a mosásban.
Egyszerűen összefoglalva
(Ha a lábformánk, ízlésünk megengedi) a szoknya vagy legyen a térdkalácsok fölött, vagy alatt, de semmiképp se üljön rajtuk!
Hangsúlyozom, hogy ezek a szabályok arányosnak, normálisnak nevezhető lábformánál érvényesek!
Ha valakinek valóban görbe a lába, tehát tényleg X, vagy O formájú, vagy növési rendellenesség, terhelési problémák, csípőficam, gerincferdülés miatt csak az egyik lába görbe (gyakorta előfordul), esetleg baleset miatt torzult a lábformája, természetesen az ideális szoknyahossz megtalálása centiről centire történik!
Képek forrása: depositphotos.com
"Nagyon halk a zizegő hang benned. Rezonancia, amit feléd küld a láthatatlan hárfa. Figyelj rá. Mindig neki van igaza." Szepes Mária
Kedves Timi!
Nekem olyan lábformám van, amit ki se lehet olvasni. Elmondhatatlanul zavar, leginkább nadrágot hordok.
Nagy térdek, görbe, vékony vádli, „elvágott” boka. Valahogy minden felmenőm rossz „lábtulajdonságát” sikerült összegyúrnom magamban. Senkinek nem láttam még ilyet.
Nekem csak az jöhet szóba, ami a vàdli legszélesebb pontjáig ér, már csak azért is, mert akkor talán nem làtszik ki a térdem ülve se.
Sok keserűséget okoz ez az adottság, főleg nyáron.
Amúgy nagyon tetszett a cikk, és örültem, hogy találtam egyáltalán ebben a témában valamit.
Üdv:
Ági
Tökéletesen igazad van, Timi! Én sosem voltam kibékülve a térdszoknyákkal (hiába javasolják az irodai öltözködés egyik alapelveként) és most már értem is, hogy miért.
Egyébként nekem sajnos valóban O-lábam van – bár csak enyhén, de az előnytelen szoknyahossz hatalmasat torzít rajta! Ezért kizárólag az 1. (térd fölötti) hossz, illetve a földig érő jöhet nálam számításba, az is leginkább sellőfazonban. A kettő között rajtam mind nyanyás!!!
Így munkahelyre kizárólag hosszú szoknyát vagy nadrágot tudok felvenni. A minit meghagyom nyaraláshoz, szabadidős programokhoz. A térdszoknya pedig teljesen kizárva! 🙂
Szia Julcsi!
Köszönöm a hozzászólásod, örülök, ha sikerült megválaszolnia néhány kérdést. 🙂 Egyetértek, akinek O lábformája van, többnyire a térd fölötti hosszak az igazán mutatósak!
Üdv!
Timi