Emlékszem, annak idején valamilyen feltűnő sávoly mintás szoknyát készítettünk varrásoktatáson. Több órát szenvedtem a varrógép fölött görnyedve, mire oda mertem vinni a művet “végítéletre” a szaktanárom elé. (Rettentő konzervatív és szabálykövető volt, ha varrástechnológiáról volt szó, nála az 1 centis varrásszélesség nem volt se 0.8, se 1.2) Az olvasó-szemüvegét az orrára tolta, és hümmögve kézbe vette a művemet:
– Négyes. Alá. Nem egyeznek a minták – közölte kurtán, és pontosan olyan grimasszal is adta vissza, ahogy a selejtes terméket szokták. Elkeseredetten szemléltem az alig pár milliméteres hibahatárt, ami bizony az ő szűrőjén nem ment át.
Olyan sokszor (és sokszor és sokszor) jut eszembe, szegény megboldogult szaktanárom, mikor ehhez hasonló szabászati remekeket szemlélek percekig a mozgólépcsőn:
Ha nem is érted, miről beszélek…
Nem véletlen. A mintaegyezés ugyanis napjaink egyik rejtélyes unikornisa lett, amit egyesek néhanapján látni vélnek, de igazából olyan ritka, mint a fehér holló. Olyannyira leértékelődött (eltűnt a köztudatból?), hogy szemrebbenés nélkül el lehet adni bármilyen szabászati pontatlanságot. Mert az emberek többségének fel sem tűnik, hogy a “normális”, tulajdonképpen gyári hibás.
Hibák a mátrixban
Az elszabott minták lelőhelyei jellemzően a középvarrások az oldalvarrások és a vállbetétek nyomvonalai(tulajdonképpen a hosszú, egyenes varrások), de számtalan variációt láthatunk a kreatív véletlenszerűséggel kiszabott és összevarrt mintasorokra. Minél nagyobb a minta (és az egyértelmű kuszaság), annál értetlenebbül áll az ember a késztermék előtt… ez senkinek nem tűnt fel a gyártósoron?
Miért nem figyelnek rá?
A válasz egyszerű. Mert nem profitábilis! Minél szabályosabb a minta, annál nagyobb figyelmet igényel az összedolgozása. Értelemszerűen ez már a szabászasztalon jelentős anyagveszteséget jelent, hiszen előfordulhat, hogy egy fél-egész mintával el kell tolni a szabásmintát, hogy az anyagminták egyezzenek! A varrási folyamatnál nagyobb precizitást igényel a minták összeillesztése, az elcsúszó anyagokat előre össze kell fércelni, gombostűzni a kényes helyeken. A tömegtermelés nem a finom kézi műveletekről szól, még kevésbé a találkozó rombusz csúcsokról.
Érdemes rá figyelni!
Egyetlen jó tanácsom, hogy a látványosan hibás darabokat ne vásároljuk meg! A csálén futó mintákkal a gyártó nagyjából azt üzeni: ezeknek ez is jó lesz!
Talán első pillantásra jelentéktelennek tűnhet egy olyan apróság, hogy például a flanel ingen találkoznak-e a négyzethálók vagy sem… Mégis, a harmonikusan egyeztetett minták kifinomultabbá és igényesebbé teszik a ruha megjelenését, egyben a viselőjük megjelenését is! A mesterfokú mintaegyeztetés napjainkra sajnos már luxuscikké vált, de törekedni a legkevésbé szembetűnően hibás darabokra a saját (jól öltözött) érdekünk.
Képek forrása: google
"Nemigen van az arcnak olyan hibája, amelyet el ne feledtethetne az emberrel a megnyerő modor." Jane Austen
