A megjelenés útvesztői: testkép, énkép, önbecsülés

Amikor megszületünk, nincs kialakult képünk magunkról. A felnőtté válás során gyűjtött élmények, tapasztalatok, belső és külső visszacsatolások alakítják és formálják a magunkról kialakított képünket. Nézzünk meg közelebbről néhány fogalmat, melyek jelentősen, és akár kevésbé tudatosan is alakítják az önmagunkról alkotott képünket, a megjelenésünkkel kapcsolatos céljainkat.

(Ebben a cikkben elsősorban az öltözködés szempontjából veszem górcső alá a témakört, nem szándékom minden irányzatra kiterjedő részletességgel bemutatni a különböző fogalmakat, arra ott vannak a pszichológiai szakirodalmak.)

Testkép = ez az én testem, ezek a testem fizikai határai

A testkép a testünkről, fizikai létezésünkről való tudás (korog a gyomrom, lélegzetet veszek, mozdítom a lábam, dobog a szívem stb.).  A saját testünk érzékelése egyedi. Vannak akik összhangban vannak a testükkel és pontosan irányítják azt, míg mások kissé szétszórtan, darabosan mozgatják. (Én mindennek nekimegyek, én mindent leejtek, én mindenbe belerúgok stb.)

A sportolók, táncosok, modellek, színészek sikerének egyik titka például a helyes testkép, koordináció.

A testérzékelésünk, testképünk akár felnőtt korban is finomítható, definiálható például jógázással, sporttal, tánccal, a lényeg, hogy teljesítménykényszer nélküli, önmagában élvezetes módját válasszuk ennek az útnak!

A testkép egyszerre tudatos és tudattalan, kialakulása gyermekkorig nyúlik vissza. Fizikai tapasztalatok és szociális tanulási folyamatok egyaránt alakítják. Fő rizikótényezői például a kortársainkkal folytatott (testi) versengések, csúfolások, bántalmazások, vagy a környezetből, médiából érkező torz ideálokkal való azonosulás.

De a testképünkre hatással vannak olyan jelentős életesemények is, mint például a szülés, az öregedés, a kisebb-nagyobb balesetek stb. Ezek a változások sokszor felkészületlenül érintik a nőket, és okoznak stresszt, depressziót, szorongást. (Például a tartós testi elváltozást okozó műtéteken, transzplantáción átesett betegek felépülését nagyban befolyásolja a testképükben bekövetkezett változás feldolgozása, elfogadása.)

A testkép alapvetően meghatározza az énképet, az önértékelésünk alapja. A pozitív testképhez társul az önbizalom, a hatékonyság, magabiztosság. A negatív testkép biztos forrása a szorongásnak, az önbizalom hiánynak, az önértékelési problémáknak.

Egy testével pozitív viszonyban lévő nő a tükörképére néz és azt mondja: tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de ki vagyok békülve azzal, ami van. Egy testével negatív viszonyban lévő nő a tükörképére néz és végeláthatatlan listába kezd, mi az, amit elviselhetetlennek lát saját magán.

Énkép – ez vagyok én, milyen vagyok, milyen szeretnék lenni

Az énkép összetettebb fogalom, mely a testképen túl magában foglalja a jellemvonásainkról, erősségeinkről, gyengeségeinkről, szociális helyzetünkről, társas kapcsolatainkról stb. alkotott képünket. Az énkép az, ahogy egészében megítéljük magunkat a saját tapasztalataink, a mások visszajelzései és a környezetünkkel való összehasonlítás eredményeként. Az énkép pontatlanná válik, ha ezekből csak az egyikre támaszkodunk.

Az öltözködésünkre vetítve ez megjelenhet úgy, hogy folyamatosan mások kinézetéhez, élethelyzetéhez, viselkedéséhez hasonlíthatjuk magunkat. –Ha Kate Middleton felvette, én is megveszem!

Vagy kizárólag mások véleménye alapján határozzuk meg magunkat. –Ha a barátom/férjem/feleségem/anyám/anyósom/kollégáim szerint nem nekem való az a ruha, nem veszem meg, ők biztos jobban tudják.

• Az aktuális énkép jelzi jelenleg hogyan ítéljük meg magunkat. (pl: helytállok az életben, alábecsülnek a munkahelyemen, jól érzem magam a bőrömben, nem tudok sikeres/népszerű lenni, megbízható vagyok, lusta vagyok stb.)
• A vágyott énkép jelzi amilyenné szeretnénk válni, leginkább a vágyainkból épül fel. (pl: sikeresebb szeretnék lenni a munkámban, orvos szeretnék lenni, aktívabb szeretnék lenni stb.)
• Az elvárt énkép jelzi azokat az elvárásokat, melyeket megfogalmazunk, sokszor mások elvárásai alapján. (pl: jó anyának kell lennem, jó munkahelyet kell találnom, szorgalmasnak kell lennem stb.)

Az énkép segítségével határozzuk meg például, milyen megjelenés a legmegfelelőbb a testképünkhöz, a társadalmi, szociális szerepeinkhez, az élethelyzetünkhöz.

A vágyott, vagy elvárt énkép akkor a leginspirálóbb számunkra, ha nincs távol az aktuális énképünktől. Ezek segítenek célokat kitűzni, fejlődni. Ha viszont túl nagy a távolság a vágyak, elvárások és az aktuális énképünk között (pl: Sikeres hollywoodi színésznő leszek! Egyszer úgyis pont úgy fogok kinézni mint húsz éves koromban! Ha egyszer nagyon drága dolgokat vásárolok magamnak…!), abból komoly belső feszültségek, kudarcélmények születnek. Az énképünk könnyen eltorzul, ha egy-egy tulajdonságunkat túlzóan felnagyítjuk, vagy alábecsüljük. Könnyebben válunk konfliktuskerülővé, vagy rosszul ítéljük meg a lehetőségeinket, és túlvállaljuk magunkat.

Az énkép egy dinamikus, változó és valamilyen szintig változtatható jellemzőnk. Ha hiszünk abban, hogy önreflexióval képesek vagyunk fejlődni, többet kihozni önmagunkból, jobban fókuszálhatunk az erősségeinkre és a gyengeségeinkre.

Az öltözködésünkben is hajlamosak vagyunk rendre alá vagy fölé becsülni magunkat. Hiába másolunk le például valamit/valakit egy az egyben, hogy a viselt ruhadarabok által valamilyenné váljunk (elvárt énkép), vagy festetjük át a hajunkat a vágyott színre, mert a sajátunkat unalmasnak találjuk (idealizált énkép), a végeredménnyel sokszor nem tudunk igazán elégedettek lenni, mivel nincs köze a valósághoz (a reális énképünkhöz).

A megjelenésünk tekintetében is érdemes olyan célokat kitűznünk, melyek megugorhatók és valós igényeket szolgálnak ki.

Önbecsülés – elfogadom  magam és törődöm magammal

Reális énkép birtokában kialakul az önbecsülés, mely kifejezi a saját magunk iránti elfogadásunkat, szeretetünket és azt az igényt, hogy törődjünk a saját szükségleteinkkel. Az önbecsülés két összetevője az önelfogadás és az önbizalom.

Az önelfogadás saját magunk minősítés nélküli elfogadását jelenti a saját pozitív, negatív tulajdonságainkkal együtt.
Az önbizalom a saját testi és lelki erőforrásainkba vetett hitünk. Meg tudom csinálni! – az önbizalom mindig az adott helyzetben értelmezhető, nem állandó vonásunk.

A fenti fogalmak alapján belátható, hogy miért is jelent akkora küzdelmet sokaknak kialakítani a saját öltözködésükkel kapcsolatos elvárásaikat, igényeiket.

A legtöbb nőnek már a legelemibb testképe is zavaros, szorongó, elutasító, így egy eleve gyenge lábakon álló alappal (nem létező önelfogadással) szinte forgószélként ragadják el őket a legkülönfélébb irányzatok, jó tanácsok, kísérletezések, végeláthatatlan ruhatár bővítések. Minél bizonytalanabbak vagyunk a saját adottságainkban, annál inkább külső megerősítésekre támaszkodunk, annál nagyobb igényünk van olyan kapaszkodókra, mint a celebek, hírességek, trendek másolása, a biztonságosnak hitt, mások által bejárt utak ismétlése.

Alacsony önbecsüléssel nem hisszük el, hogy lehetünk elég jók úgy, ahogy vagyunk. Alacsony önbecsüléssel hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, ábrándozunk/másolunk olyan nőket/hírességeket/irányzatokat, melyeknek a világon semmi közük nincs a saját testalkatunkhoz, habitusunkhoz, kapacitásunkhoz. Ahhoz, hogy mindezt megváltoztassuk, először is fel kell ismernünk, hogy nem a sokadik feleslegesen megvásárolt ruhadarabban, a sokadik diétában, a sokadik hajszínben van a probléma gyökere. Ezek csak a felszínt mutatják, visszatükrözik azt, ami bennünk van.

Ez az időszak minden kihívása és nehézsége ellenére talán éppen alkalmas arra, hogy a plázákban rohangálás, a folyamatos impulzuskergetés, az újdonságok próbálgatása helyett feltegyük a legfontosabb kérdést. Hogy miként is vagyunk önmagunkkal, önmagunkban?

Lépjünk vissza kis időre akár a legegyszerűbb érzékelésekig.

Legyünk kettesben egy kicsit a saját testünkkel. Mérjük fel a változásait (ha eddig halogattuk). Figyeljük meg, miben, hogyan érzi magát? Mi a kényelmetlen? Mi a szűk? Mi a feszengő? Mi az, amit mindig is tudtuk, hogy el kellene engednünk, de kötelességtudatból még egyszer és még egyszer visszatettük a szekrénybe? Mi az a legpuhább, legotthonosabb néhány ruhadarab, amit a legnehezebb napokon is előveszünk, mert egyszerűen jó viselni? Mi a reális? Mi a valódi? Mi az, ami kézzel fogható, és nem csak egy ideálkép egy távoli (instagram) galaxisban?
Felismerjük majd, hogy számtalan válasz mindvégig ott volt a szemünk előtt, egyszerűen csak túl zajosak voltunk ahhoz, hogy meghalljuk őket.

Forrás:
http://www.leleknavigator.hu/lelki-bongeszo/lelkizavarok/108-enkep
https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412b2/2013-0002_pszichologia_es_szemelyisegfejlesztes_i/tananyag/JEGYZET-16-2.4._Enkep_es_onismeret.scorml
https://hu.wikipedia.org/wiki/Énkép

"Egy ruha nem lóghat csak úgy a testen, követnie kell a vonalait. Alázatosan kell kísérnie a viselőjét, s ha egy nő elmosolyodik benne, a ruhának is ragyognia kell vele együtt." Madeleine Vionnet