A hírek szerelmesei…

Napjainkra talán a híradó maradt a televíziózás egyetlen olyan területe, ami visszatükröz még valamennyit a régi fényéből. Bár tudjuk, hogy a kereskedelmi televíziók hírműsorai sokkal inkább az infotainment elvén működnek, azaz „cirkuszt a népnek” felkiáltással túloznak és torzítanak, és játszanak az érzelmekkel. Nemhiába, egy tornádó mindig izgalmasabb, mint a tőzsdei számoszlopok.

Azonban mindennek meg kell lennie a maga köntösének: mindezt úgy kell tálalni, mintha a BBC-re kapcsolnánk. Híradósnak, különösen hírbemondónak lenni nagy felelősség, hiszen az ő arcuk képviseli a csatornát, ők teszik hitelessé, emberivé, szakszerűvé azt, amit elénk tárnak. Éppen ezért a megjelenésüknek is ezt az üzenetet kell tükröznie. A híradó a kompetens, hihető karakterekről szól. Ehhez képest mivel találkozunk nap mint nap? Még csak divatszakértőnek sem kell lenni hozzá, hogy lássuk: hazánk televíziós (és közéleti) öltözködéskultúrájának még bőven van hova fejlődnie.

Mintha csak szándékosan prezentálnák mindazt, amit a képernyő jellegéből adódóan ezerszeresére felnagyít: előnytelen hajszínek, frizurák, sminkek, ruhafazonok és kombinációik halmozott vizuális katasztrófáival bombázzák a gyanútlan nézőt. Tanulni persze mindenből lehet, a gond inkább az, hogy úgy tűnik, senki se nézi meg a végeredményt.

Az egyéniség fontos

De nem mindenek fölött való. A híradó nem szépségverseny. Ahogy nem is egy divatbemutató. Stylist legyen a talpán, aki a szerződött divatcégek kínálatából összeállít egy épkézláb szettet, de ha valami technikailag sem működik a képernyőn, azt miért kell erőltetni? A magam részéről nehezen hiszem el, hogy a hazai televíziózás elmúlt negyven évében egyszer sem került megfogalmazásra a jövendőbeli műsorvezetők és öltöztetők számára valamiféle iránymutatás. Mint például (komoly-komolytalanul):

Képernyő-és nézőbarát javaslatok

– Kerüld a feketét, mert a képernyőn úgy hat, mint egy pulzáló, fekete lyuk. És öregíteni fog. (Kivéve nemzeti gyásznapok)
– Kerüld a hófehéret, vagy optikai fehéret, mert képtelenség megfelelően bevilágítani, és te leszel a fény az éjszakában.
– Kerüld a fekete-fehér kombinációt.  Se bociban, se zebrában, se csíkban, se pöttyben, se geometrikusan ne viseld a képernyőn.
– Kerüld a neonszíneket és a merész színkombinációkat. Főleg ha azok élesen elütnek a háttértől.
– Kerüld a fényes szatént, taftot, vagy csillámos, szikrázó, csillogó szövetet. Kivéve szilveszterkor. De akkor is inkább munkaidő után viseld.
– Kerüld a nagy/erős/vibráló/feltűnő mintákat. Az ugráló minták nem tesznek jót az epilepsziásoknak, a kocsmai nézőközönségnek, és senki másnak se, akinek egészséges a látása.
– Kerüld a túl mély dekoltázst.
– Kerüld a túl erős sminket. Főleg mély dekoltázzsal kombinálva.
– Kerüld a fakó rúzst. Különösen az itt-ott megfolyó szájfényt.
– Ne vidd túlzásba az ékszereket.
– A híradóban nincsenek évszakok. Se vastag, norvég kötött pulcsi, se melltartót megmutató kánikulatop. A híradó állandó középhőmérséklete a jó, öreg blézer.
– Kerüld azokat a ruhadarabokat, melyek azt sugallják: csak beugrottál a piacról/strandról/szabadságról a munkahelyedre.
– Kerüld azokat a ruhadarabokat, melyek azt sugallják: csak beugrottál felolvasni a híreket, egyébként innen azon melegében jelmezbálba/jacht partira/operabálba, vagy az esküvődre készülsz. Egy halálos autóbalesetet Marilyn Monroenak, Barbie girlnek, vagy „szomszéd-néninek” álcázva beolvasni eléggé lehangoló.
– Kerüld azokat a ruhadarabokat, amik elvonják a figyelmet a lényegről. Ami nem a zsabó, a csipke, a masni, a minta, az öv, az ékszer, vagy a hajszín… hanem a hír maga.
– Extrém, merész, kacér, szexi, feltűnő, legfrissebb, legdrágább, legszínesebb, legsportosabb, legszokatlanabb? Ne. Tényleg. Ne!
– A szabályt, mely szerint a keresztirányú csíkok és szabásvonalak erősítenek, a televíziózás ültette át a köztudatba.
– Mindig kérdezd meg: akarom ezt látni magamon tíz év múlva egy archív felvételen?
– Tudjuk, hogy a híradózás „derék fölött” zajlik, de add meg a tiszteletet a munkádnak, a stábnak és a nézőknek azzal, hogy derék alatt is korrektül felöltözöl. Ha mégsem így van, legalább ne reklámozd.
– És végül… ha valami sárgít, zöldít, fakít, sápaszt, vagy öregebbnek mutat, a hiba valószínűleg nem a képernyőben van.

Hogy is csinálják ezt a nagyok?

Nem állítom, hogy külföldön kolbászból van a kerítés, és minden egyes hírműsor a tökéletes megjelenést példázza. (Vegyük csak alapul az orosz, vagy távol-keleti bemondókat). De bőven találunk példát rá, hogy lehet ezt csinosan, lényegre törően, dekoratívan is kivitelezni.

A fekete külföldön is dominánsan előtérben van a hírműsorokban, az előnytelen hatása kontinens-független. (Úgy gondolom, hogy a fekete egyedül a sötétebb bőrű típusokon mutat jobban a képernyőn, mivel a bőrtónus szépen kiegyenlíti a mélységét. De sokszor még rajtuk is túl domináns lehet, ha nem szerencsés a bevilágítás.)

Mindezt leszámítva a fő műsoridőben sugárzott híradók konzervatívabb, zártabb, visszafogottabb stílust képviselnek. Színekben itt-ott feltűnik egy-két kanárisárga, vagy vibráló kék, de általánosságban inkább a pasztellszínek és a középszínek dominálnak, melyek kevésbé égnek bele a képernyőbe, és sokkal finomabb tónusúvá teszik a bőrszínt is. (Mindenkinek vannak ideális világosabb, pasztell árnyalatai!)
Nem utolsó sorban figyeljük meg, hogy mennyivel kiegyensúlyozottabbak a hajszínek, a hajstyling, a smink és az ékszerválasztás. Még azt is kijelenthetjük, hogy mindebben az egyéniség is át tud csillanni.

"Tanuld meg a szabályokat, mint egy profi, hogy aztán úgy szeghesd meg őket, mint egy művész." Picasso