Túl rövid a szoknya

Újra tombol a nyár, a hőmérő emelkedésével pedig arányosan csökken az emberek által viselt ruhadarabok száma. Ruházkodás szempontjából a nagy tömeg sajnos egyszerűen definiálhatatlan.
Akár a messziről gyűjtött hordalékot a Duna vize, úgy veti ki magából a nyári szezon az öltözködési anomáliák végtelen tárházát, amiket megszokni ugyan nem lehet, elviselni az együttélés szabályrendszerében viszont muszáj. Amíg azonban a szeptember jótékonyan öltöztető, őszi fuvallatai megérkeznek (a szekrény mélyéről előkerülő, fekete kabátok harci soraival egyetemben), pillantsunk rá egy kicsit a nyár egyik legáltalánosabb problémájára. A túl rövid szoknyára.

Lehet-e a szoknya túl rövid?

Bár tudom, hogy sokan egyetértően bólogatnak most, az utcaképet elnézve még mindig inkább kevesebben értik a szoknyák anatómiáját, mint többen.

A félreértések elkerülése végett, nem erkölcsi szempontok, vagy életkor, vagy stílus alapján mérném a szoknyahosszakat, (bár ez is egy külön bejegyzésért kiált), pusztán józan és megmásíthatatlan testarányok mentén.
A szoknya ugyanis az egyik legjelentősebb pontja a női öltözködésnek, mindemellett az egyik legösszetettebb ruhadarab is.

A magas nők kis-ruhája

Először is azokról szeretnék említést tenni, akiknek a legnehezebb ideális szoknyát találni. A magas nőkről. Bár vásárlás közben mulatságos megállapítani, hogy ami számukra éppen csak tunika-hossz, az számomra (160 cm-el) már térd alá érő kis-ruha, valójában igen frusztráló, hogy a kínálat 90%-a teljességgel alkalmatlanul mutat bizonyos testmagasság fölött. A magas nőkön ugyanis többnyire minden túl rövid, így a szoknyák és a ruhák is. Ezen probléma leginkább az „óriás óvodás”, vagy a „nem a lányodét vetted fel véletlenül?” – felvetésekben realizálódik. Egy magas nőn a rövid holmi úgy fest, mintha kinőtte volna.

A térdkalácsra ülő hosszak

Teljesen logikus, és nagyon egyszerűen megjegyezhető szabály: senkinek sem előnyös a térdkalácsra éles, vízszintes vonalként ráülő szoknyahossz. Miért? Mert még a legformásabb térdből is krumplirózsát csinál. Vagy legyünk a csont alatt egy kicsivel, vagy három-négy ujjnyival fölötte, ez már ad annyi teret, hogy ne a térdkalács legyen a legelső, ahova a szoknya alatt azonnal ráesik a tekintet.

Amikor a lábad a nyakadig ér

A szoknyák esetében szinte minden a hosszanti arányokról szól. Két tényező tudja nehézbombázóként megsemmisíteni a legarányosabb nő alkatát is: a derékvonalon és/vagy a lábvonalon előnytelenül kezdődő/végződő szoknya. Rövid alsótesttel pillanatok alatt összenyomhat minket egy szoknya, hosszú alsótesttel, vagy egyenes derékívvel megáldva, pedig pillanatok alatt villanyoszlopokat varázsol a legformásabb lábakból is egy szerencsétlen végződés.

Túl rövid lábak túl rövid szoknyája

Emlékszem, tinédzser koromban mindig azt mondták: – Ó, neked rövid a lábad, viselj rövid szoknyát! – de valahogy soha se éreztem úgy, hogy ez a tanács valóban működne. (Főként, hogy ekkor jöttek divatba a kötötten cuppanós és színes minik, mely szoknyák esztétikailag vállható viseléséhez valljuk be őszintén, akkoriban etalonnak ott volt Cindy Crawford…) 

Azt gondolom, hogy egy rosszul megválasztott miniszoknya csak tovább hangsúlyozza a láb rövidségét. Másfelől rövid lábú nőként nagyjából minden térdkalács fölötti hossz egy kínszenvedés, különösen nyáron, mivel a rövid combokon azonnal minden a fenékig felcsúszik, így például leülni egy felforrósodott padra… khm… igazi kihívás.

A lábforma

A lábunk formája nagyban meghatározza, milyen szoknyahosszak előnyösek a számunkra, ez viszonylag kortalan tény.
A vékony, inas lábakon ugyanúgy kevésbé hat esztétikusan egy rövid szoknya, mint az összeérő combokon. Másrészt amit ősszel-télen még kendőzhetünk egy sötétebb harisnyanadrággal, azt bizony a nyári pőreségben már nem tudjuk (pl: cellulitisz). Sajnos teljesen külön kategóriát jelentenek a görbe lábak, ilyen esetekben egyéntől függően, centiméterre be kell állítani azt a szoknyahosszt, ami a legideálisabb a lábformához.

Mindig az összkép számít, nem a részletek!

A szoknyahossz döntően meghatározza, hogyan áll rajtunk egy szoknya, viszont pusztán csak az egyik tényezője a szoknya karakterének. A legtöbbször a testalkati sajátosságok, a szoknya kialakítása és a mód, ahogy viseljük, együttesen adják a disszonáns benyomást! Természetesen egy jó szoknyával kisebbet hibázhatunk, mint egy eleve előnytelen szoknya kevésbé előnyös tálalásával.

Nagyon sok nő hajlamos egy valamiért beleszeretni egy szoknyába. Mert cuki az alján a csipke, mert szép a színe, mert pliszírozott, mert különleges, mert királykisasszonyos stb. A kérdés soha sem az, hogy jól néz-e ki egy szoknya, (naná, hogy jól néz ki, különben fel se próbálnánk, nem igaz?), hanem az, hogy rajtunk is megfelelően áll-e? És az őszinte válasz lehetséges, hogy az esetek 80-90%-ban bizony az lesz, hogy nem! Ez nem jelenti azt, hogy számunkra nem létezik megfelelő szoknya típus, pusztán annyit, hogy többet kell keresgélni, mire rátalálunk az ideálisra. Ha tehát a próbafülkében magunkra pillantva úgy érezzük, hogy „-Ebből a szoknyából hiányzik 10 cm!” – nyugodtan hagyjuk ott, mert valószínű, nem véletlenül jut eszünkbe ez a hiányosság.

"Tisztelem azokat a korosabb hölgyeket, akik fogyókúráznak, fitneszbe járnak, meg akarják tartani a nemtudomhány éves korukat, én viszont úgy érzem, hogy soha többet nem leszek hetvenkét éves, tehát én ezt szeretném megélni. (...) Én a koromat úgy, ahogy van, ahogy a Jóisten adja, vagy a természet, vagy a génjeim, mit tudom én, azt meg szeretném élni. Nekem ez a lényeg." Almási Éva