Sztereotípiák és tévedések a színanalízisben – 2. rész

Egy korábbi bejegyzésben végigvettem néhány gyakorta előforduló elképzelést a színanalízissel kapcsolatban. Valószínű, sokakban felmerülnek ezek a kérdések, ezért összeszedtem még néhányat. Folytassuk hát!

Ha egyszer megvénülünk…!

Életünk során számos változáson esünk át, az évek előrehaladtával bizony veszítünk bőrünk, hajunk fiatalos ragyogásából, ez a természet rendje. Visszatekintve sokan egészen másként látják magukat ezekben az időszakokban: gyerekként, kamaszként, érett felnőttként, idősödve, ezért úgy ítélik meg, hogy életük során különböző évszaktípusokba tartozhattak.

Ha logikusan belegondolunk, ez fizikai lehetetlenség. Ez azt jelentené, hogy sejtszinten kellene módosulnia a bőr-haj-szemtónusunknak. (Hacsak sajnálatos módon nincs problémánk a vitiligoval)

Idősebb korunkra a színeink valamelyest “kihűlnek”, ez igaz. A bőr elvékonyodik, áttetszőbbé válik, a haj durvább felületű lesz és ősz, a szemünk sok esetben tükrözi már ebben a korban a testünk által elszenvedett betegségeket. Ilyenkor a színpalettánk is egy kicsit hidegebb/világosabb tónusúvá válthat, nem viseljük már el azokat az élénk, erőteljes színeket, mint fiatalkorunkban. Ilyen értelemben valóban közelíthetünk más évszaktípusok felé, de lássuk be: egy alapvetően meleg Ősz típusú emberből soha nem lesz hideg Tél és fordítva.

A legegyszerűbb megoldás az volna, ha megpróbálnánk elfogadni: adott jegyekkel születtünk és ezzel az alapcsomaggal kell leélnünk az egész életünket.


A kedvenc színeink valóban a kedvenc színeink?

Számos benyomást szerzünk a színekről, mire egyáltalán megismerkedünk a színelemzés világával. Gyakorta a környezetünk véleményére hagyatkozunk, hogyha színekről van szó. A fodrászra bízzuk, milyen hajszínt kever, a barátnőnkre, hogy megítéljen minket a próbafülkében.

Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a fodrász nem a saját ízlését követi? Hogy a barátnőnk véleményét nem befolyásolják a színekről alkotott képzetei? Valóban azért kaptunk bókot, mert jól áll rajtunk a ruha, vagy csak valakinek a kedvenc színét viseltük éppen? Miért a környezetünk határozza meg, milyen színek lógnak a ruhásszekrényünkben?

Ha az ösztöneinkre hagyatkozunk, általában megfelelő színeket választunk, az emberek többségénél azonban ez korántsem válik tudatossá. Előfordul, hogy valaki kijelenti: egyáltalán nem szereti a mahagónit, ugyanakkor éppen ilyen árnyalatúra van befestve a haja. Van, aki makacsul ragaszkodik egy adott színhez akkor is, hogyha bebizonyosodik, nem a legideálisabb a számára. Sokan egyszerűen félnek az új színektől, a változástól.

Életünk során többször változik az ízlésünk a színek terén is, fiatalnak az élénkebb, idősebb korban a visszafogottabb árnyalatokért rajongunk. Sokszor valamilyen érzelmi hatás miatt választunk egy színt (levertek vagyunk, jókedvűek, betegek stb.) Továbbá nagyban befolyásol minket a divat is, elég könnyen megfeledkezhetünk róla, hogy a trendi paradicsompiros nem biztos, hogy a mi színünk…

Nem könnyű elengedni a színekkel kapcsolatos előítéleteinket, prekoncepcióinkat, hogyha a színtanácsadás során hosszú évtizedek szabályai dőlnek meg. Ha a tanácsadás során olyan színcsokrokkal kell megbarátkozunk, amiket eddig elképzelni se tudtunk magunkon, kezeljük őket türelmesen! Adjunk magunknak fél évet, egy évet ahhoz, hogy megbarátkozzunk velük. Lehet, hogy a végén azt vesszük észre, hogy új kedvenc színeink vannak?

Amit a tükörben látni szeretnénk…

Felmerül a kérdés, miért fordul elő, hogy velünk született színérzékünk ellenére időről időre rossz színt választunk? Nagyon nehéz saját magunkra objektíven tekintetünk, mindenkinek vannak ideálképei, gátlásai, vágyai a fejében, és ezek igen ritkán egyeznek meg a valósággal. Előfordulhat, hogy a kitöltős teszteknél, önelemzésnél tudattalanul elferdíthetjük az eredményt abba az irányba, ami számunkra szimpatikus. Nyilvánvalóan nem a színtípusunk életünk legfontosabb és legsarkalatosabb kérdése, de ha egyszer időt és pénzt szánunk rá, érdemes hiteles forrásból tájékozódnunk ebben a kérdésben is.

Rosszízű emlékek

Sokakban még mindig a nyolcvanas években megismert négy évszakos elmélet emléke él, lehetséges, hogy valamilyen tanácsadáson már részt is vettek egyszer. Az eltelt közel harminc évben a színtanácsadás nagyon sok fejlődésen és változáson ment keresztül. A 12 évszakcsoport segítségével sokkal kifinomultabban meg lehet mutatni, kinek milyen árnyalatok a legideálisabbak. Ebben a megközelítésben nincsenek annyira éles határvonalak, ahogy a természetben sem, az egyes színcsoportok hatással vannak egymásra, kicsit összemosódnak.

Akkor hogy is van ez?

Az eddig végigvettek alapján úgy gondolom belátható, hogy a színtanácsadás sokrétűbb és izgalmasabb téma annál, hogy egyszerű címkékkel felruházható lenne. Ugyanúgy beletartoznak a nagyon egyértelmű és a nagyon nehéz esetek, éppen ezekből lehet a leginkább tanulni.


"Amikor azt érezzük, hogy itt a változás ideje, gyakran estétől reggelig akarunk valakivé válni. Ennek ellenére tartós eredmény nem születik egy pillanat alatt. Olyan fejlődési folyamat ez, amit nem lehet erőltetni, mert természetes módon megy végbe. A változások apránként, napról napra történnek." Yehuda Berg

By |2018-01-14T13:05:23+00:002012. augusztus 11.|cimke: , , , |1 hozzászólás

A szerzőről:

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

Egy hozzászólás

  1. BlueBird 2014-06-07 - 17:03 - Válasz

    Tényleg nehéz kategóriákba sorolni sok embert, köztük magamat sem tudom. És persze minden fényben másnak tűnik a bőr, a szem és a hajszín is. Pl. ha a fürdőszobai sárgás lámpafényben megnézem magam, simán ősz típust mondanék. Hiszen meleg, barna szem, vörösesszőkés fényű barna haj és világos bőr. De a hajam színe könnyen lehet h eredetileg egyáltalán nem vöröses inkább a sötétebb barna fele hajló hidegebb középbarna, a bőröm pedig nagyon világosnak számít a legtöbb emberéhez képest, de mégsem érzem magam egy hófehérkének az árnyalata miatt ( ami szerintem inkább sárgás, mint kékes, ha jól tudom így határolják be), meg hát azért képes vagyok barnulni a napon és nem csak égni. A szemem viszont így is úgyis meleg-középbarna szerintem. Gondolkodom is egy stílustanácsadáson épp ezért =/ =)

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár