Prêt-à-porter/Ready-to-wear története

Sokszor halljuk, de nem biztos, hogy ismerjük ezt a fogalmat. Mit is találunk a divatházak szezononként piacra dobott kollekciói mögött?

Haute couture, vagy prêt-à-porter?

A prêt-à-porter (angolul ready-to-wear) magyarra fordítva „kész viseletet” jelent, olyan kollekciót, ami hétköznapi viseletre készült, és magán viseli az adott márka jegyeit.
Szemben az haute couture időigényes, egyedileg varrt, művészi alkotásoknak is beillő darabjaival a prêt-à-porter elsődleges célja a viselhetőség.
A konfekcióméretekben, tömeggyártással készült ruhadarabok kényelmesek, hordhatók, tisztíthatók és barátságosabb árfekvésűek egy exkluzív haute couture példánynál, amit a világon alig párezer ember engedhet meg csupán magának.
A divatházak évente kétszer, a főszezonok alatti divathéten mutatják be prêt-à-porter kollekcióikat, az haute couture bemutatóktól elkülönítve. Mindez napjainkra már egy jól működő fogyasztói-termelői gépezet részét képezi. Azonban ez nem volt mindig így.

Amikor még időigényesebb volt az öltözködés…

Az 1860-as évek előtt is léteztek késztermékek a ruházkodásban, de a variálhatóságuk korlátozott volt. Főként kabátok, zakók, felsőruházati termékek és alsóneműk voltak rendelhetők meghatározott méretekben. Az öltözködés nehézkessé és időigényessé vált, nem csupán számtalan munkaórát öltek bele egy-egy ruhadarab elkészítésébe, de számos gyártási részfolyamat tartozott hozzá a stílus kidolgozásától az anyagbeszerzéstől a megrendelő alakjára történő igazításig. A legtöbb ruhát szabók készítették, de egyes családtagok is szabtak-varrtak egymásnak, ha érzékük volt hozzá. Ugyanakkor nem mindenkinek volt meg a kellő képessége, tehetsége, vagy ami a legfontosabb szempont, ideje arra, hogy ruhát készítsen/készíttessen magának.

1789-ben Jane Austen egyik levelében erről ír:
Nem tudom eldönteni, milyen legyen az új ruhám. Bárcsak készen vásárolhatnék egyet!

Katonák előre!

Az első prêt-à-porter vásárolók férfiak voltak. Mivel a  ruhatárukban több különálló darab szerepelt – kabátok, mellények, ingek,  nadrágok – előbb jutottak hozzá a tömegtermelés nyújtotta előnyökhöz, mint a  bonyolult ruhakölteményekben pompázó hölgyek. A polgárháború Amerikában  kulcsfontosságú esemény volt a férfi konfekcióruházat fejlődésében. Az  egyenruhák többségét a kormány megrendelésére készítették, az igény  növekedésével pedig a gyártók üzemeket hoztak létre, hogy gyorsabban és  hatékonyabban tudjanak termelni. A tömegtermelés szükségessé tette a konfekcióméretek  kialakítását. A katonákról vett méretek rendszerét vették át a háború után a  kereskedelemben is.


Ami mindent megváltoztatott: a varrógép

A női ruházatok tömeggyártása sokkal lassabban fejlődött. Bár a XIX. század közepére már a nők is rendelhettek csomagküldő szolgáltatással az áruházak katalógusaiból olyan lazább ruhadarabokat, mint például a háziköntös, vagy a köpeny, a női ruhák készítését az 1920-as évekig továbbra is az egyedi szabóság határozta meg. Ezeket az évtizedeket az ipari technológiák, a reklámipar növekedése, a városi középosztály térhódítása és a nemzeti piacok fejlődése jellemezte.

Úgy tűnt, hogy teljesülhet Miss Austen kívánsága: újabb és újabb varró, szövő és hímző gépek jelentek meg, gyorsabban mint azt a divat követni tudta volna. Isaac Singer elektromos varrógépe, amely 1889-ben került a piacra újfajta katalizátora lett a késztermékgyártásnak. Ruhagyárak bukkantak fel a világ minden táján, a gyártási folyamat soha se volt még ennyire egyszerű. Az elektromos gépek és a futószalag segítségével még a legképzetlenebb varrónőket is hasznosítani tudták, mivel csak egyetlen munkafolyamatot kellett betanulniuk.


Katalógusok és áruházláncok

Amerikában a konfekciótermék reklámjai modern és divatos képet közvetítettek egy olyan időszakban, mikor a gyors ipari fejlődés újradefiniálta az emberek hozzáállását a tömegtermékekhez. A nők egyre inkább elfogadták a konfekciódarabokat, úgy tekintettek rájuk, mint kényelmes, megfizethető, naprakész divatcikkekre, amiket könnyedén le lehet cserélni a szezon végén.

A New York-i áruházak kínálatában már női, férfi és gyermek konfekciódarabok is megjelentek, ezeken kívül tucatnyi különböző típusú fehérnemű közül lehetett válogatni a fényűzőtől a praktikus kivitelezésűig.  A Sears, Roebuck & Co. 1839-ben kezdte el a csomagküldő szolgáltatását. A konfekciótermékek bevezetésével a katalógus 320 oldalról több mint 530 oldalra duzzadt. 1925-ben a Sears megnyitotta első kiskereskedelmi üzletét, 1929-re 319 másik követte Amerika szerte.


Az áruházak népszerűsége folyamatosan nőtt. Az első 1838-ban Le Bon Marché (A jó piac) néven nyitott ki Párizsban. New Yorkban Alexander Turney Steward The Marble Palace (Márványpalota) néven indított boltot a Broadwayn. Az üzlet 1858-ban vált hivatalosan is áruházzá, amihez csatlakozott az Altman és a Lord & Taylor, amivel megalkották a Ladies Mile (A hölgyek mérföldje) nevű bevásárlóközpontot New York szívében. 1872-ben további üzletek nyíltak Amerikában, mint például a Bloomingdale, 1906-ban a Bergdorf-Goodman. A konfekcióruhák a középosztály körében váltak igen népszerűvé, hiszen az emberek túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy költséges és személyre szabott ruhákat készíttessenek maguknak.


Ugyanakkor a konfekcióruhák nem mindig illettek tökéletesen a viselőjükre. Minden gyártó létrehozta a saját egyedi – néha önkényes rendszeren alapuló – méretezését, ami vagy illett a nők testalkatához, vagy nem. Így lehetett, hogy néha azonos méretű ruhák valójában teljesen eltérő méretűek voltak. Ez többletköltségeket és nagy mennyiségű visszárut eredményezett, ami tovább növelte a konfekcióruházat árát. A kaotikus állapotot Amerikában az 1937-ben bevezetett, kötelező érvényű női mérettáblázat szűntette meg, amit az egész iparág követett.


New York, vagy Párizs?

A XIX. század közepére New York a konfekcióruházat legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő központjává nőtte ki magát, amivel párhuzamosan Párizs lett az haute couture központja. Ez idő tájt vált általánosan elfogadottá az a nézet, miszerint a divat forrása Párizs fényűző couture házainak tervezőitől ered, és a ready-to-wear nem több, mint ezeknek kollekcióknak a felhígított, egyszerűsített változata. Természetesen egy-egy eredeti, befolyásos ötlet származhatott prêt-à-porter tervezőtől is, mint például a Claire McCardell tervezte „Szerzetes” ruha, ami 1938-ban meglepő sikert aratott a divatvilágban.


A II. világháború után a párizsi divattervezők sorra felülértékelték a prêt-à-porterhez való hozzáállásukat. Az első tervezői kísérletek amerikai mintára, amerikai gépekkel, oktatással és szakképzett munkaerővel zajlottak. Az úttörő tervezők – Christian Dior, Jacques Fath, Joseph Halpert elképzelései az haute couture olcsóbb változatára felmerülő vásárlói igényen alapultak. A prêt-à-porter következő hulláma tehát egy fiatal piacot célzott meg, avantgárd tervekkel, elérhető áron.

A XX. század végére a kör bezárult: míg az haute couture ipar azért küzdött, hogy megtartsa előremutató, releváns, kreatív identitását, a legbefolyásosabb nemzetközi tervezők a prêt-à-porter határait feszegették.

Forrás:

Caroline Rennolds Milbank 1999. Icons Of Fashion: The 20th Century

Ready-to-wear history https://oldnyc.blogspot.com/2009/05/ready-to-wear-fashion.html

Pret-a-porter https://divat.hu/cikk/Pr/552

Short history of ready-to-made clothing https://museum.nist.gov/exhibits/apparel/history.htm


"A szín a fény jellemzője. Már a tárgyakra eső fény is színes, nem a tárgy teszi színessé a fehér fényt." Isaac Newton

Molnár Tímea

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár