Milyen talapzaton áll a ruhatárad?

terv

Ha az ember elkezd egy kicsit komolyabban foglalkozni a megjelenésével, nagyon hamar ráébred, hogy ez bizony ugyanolyan kemény munkával, elhivatottsággal, idő-és pénzbefektetéssel jár, mint bármilyen más tanulási folyamat. Azonban amíg a többség egyértelműnek véli, hogy például egy iskolai képzésbe (illik) befektetni a felsorolt tényezőket, a ruhatárukra (és vele együtt saját magukra) sokan nem igazán szeretnének időt, pénzt és energiát fecsérelni.

Nekem erre nincs időm. Gyűlölök vásárolni, kész időpazarlás. A ruhatáram egy katasztrófa. Fogalmam sincs, mitől lehetne jobb. Megveszem az első dolgot, ami rám jön. Örülök, hogy találok magamra egyáltalán valamit. Ez lényegtelen, csak ablakon kidobott pénz. Rázzák a rongyot azok, akik megtehetik. Nekem minden jól áll. Aki nem akarja látni, ne nézzen rám. Vannak fontosabb dolgok is az életemben stb. stb. stb.

Ismerős mondatok?
Mit is hallunk folyamatosan a környezetünkben, ha a megjelenésről van szó? (Nagyjából ugyanazt, mint az életmódváltással, fogyással, mozgással kapcsolatban)
Kifogásokat. Halogatásokat. Önigazoló teóriákat. Lemondást. Érdektelenséget.

Pedig a ruhatárunk teljes mértékben minket tükröz

Tükrözi az életvitelünket, az életszínvonalunkat, a gondolkodásunkat, az önbecsülésünket, az ízlésünket, a helyünket a társadalomban, az életben. Akár egy ujjlenyomat, beszél rólunk.
Ezekkel a tényekkel szembesülni sokszor elég kényelmetlen.
Hiszen minden egyes ruhadarab, ami a gardróbunkba kerül, (a legtöbb esetben) a saját döntésünk hozománya. A ruhatárunk a múlt építőkövein alapul.

Minden döntés rólunk szól!

Ha úgy érzed, fogalmad sincs róla, ki is vagy, hol is tartasz, mit is szeretnél, ha nem tudod meghatározni a megjelenéssel kapcsolatos elvárásaidat és céljaidat, akkor nagy valószínűséggel a ruhatárad is ezt az állapotot fogja tükrözni.
Ez Káoszország. Ahol impulzus-jellegűen, vagy végső elkeseredésben vásárolunk valami “rongyot”, aminek igazából se értéke, se célja nincs. Lóg a vállfán, de nem rólunk szól. Nem értünk van. Nem leljük benne örömünket. Sőt, sokszor ránézni is utálunk, mert csak az lebeg a szemünk előtt, mennyibe is került. Ezek a ruhadarabok nem lesznek egymással kompatibilisek. Nem lesznek harmonikusak se együtt, se külön-külön, rajtunk pedig szinte véletlenszerűen állnak rosszul, vagy még rosszabbul. Bizonyára vannak, akiken csodásan festenek, csak többnyire sajnos nem mi vagyunk azok a kivételes valakik.

A gyenge lábakon álló, mondjuk ki, imbolygó gardróbszekrények nem fognak öltöztetni minket, pusztán eltakarnak valamivel. És az első, komolyabb érzelmi vihar ledönti őket a lábukról.

Rám semmi se jó. Ronda/kövér/csúnya/hasznavehetetlen vagyok. Még egy nadrágot/szoknyát/ruhát se kapok magamra. Lám, lám. Ez mind igazolja, mennyire értéktelen vagyok.

Miért megy ez másoknak annyira könnyen?

Nagyon sokszor állok ilyen “ruhatárak” előtt. Amiket a kétségbeesés szült, amik tele vannak feszültséggel, frusztrációval, kudarcélménnyel, haraggal, elveszettséggel. Holott csak a reális tervezettség és egy kis önismeret hiányzik belőlük.

A ruhatárat akár egy Excel táblázatban fel lehet építeni

A magam részéről ezt imádom a férfi-megközelítésben. Hogy képesek lefejteni az öltözködésről az érzelmi töltetet. (Kell valami adott célból? Oké. Vegyük meg. Mellé még “sokzsebes” is? Még jobb! 🙂 )
Nem lapozgatnak Cosmot, nem hasonlítgatják magukat elérhetetlen ikonokhoz, nem esnek kétségbe, ha valami nem jön össze elsőre.
Láttam egyszer egy amerikai (férfi) stylist tananyagából egy részletet, kizárólag férfiaknak. Excel táblázat volt. Durva volt. Pipa, pipa, x, pipa, 30 sor, 10 oszlop, körbe keretezve.
És tényleg működik.

A ruhatárad megtervezése nem a menő butikban kezdődik, hanem a fejedben!

Tegyél egy csodálatos utazást a jövőbe… mondjuk a HR-esek legkedvesebb időintervallumában 5 évre előre. Hogyan képzeled el az életedet? Milyen munkád van? Milyen ruháid vannak? Nézd meg magad kívülről, hogy is festesz? Milyen benyomást keltesz?
Hagyd el a fölösleges szorongásokat a jövővel kapcsolatban, ebben a képben mindened meg van, amire csak szükséged lehet. (Persze a realitás talaján maradva, valószínű, hogy nem fogsz George Clooney mellett ringatózni egy luxusjachton. A luxusjacht még úgy-ahogy, de tudjuk, hogy sajnos George időközben már elkelt.) 🙂

Magabiztos, sugárzó, szexis nő vagy, aki után megfordulnak az utcán?
Vagy egy céltudatos, sikeres üzletasszony?
Édesanya, aki fogja a kislánya kezét, és csinosan sétál vele az óvodába?

Meg van a kép?
Gondold át, mi is kell konkrétan a ruhatáradba, hogy ez a kép megvalósulhasson!
Kell egy ruha, amiben megfordulnak utánad?
Kell egy kiskosztüm, ami tökéletesen áll rajtad?
Kell egy szoknya, amibe a kislányod kapaszkodhat?

Mire van még szükség?
Nem baj, ha van rajtad egy kis smink, nem igaz?
Vagy kicsit modernebb a frizurád?
Egy sikkes táska, vagy cipő feldobná a képet?
Vagy csak gyakorolni kéne, hogyan járj magas sarkú cipőben?

A tervekben az a jó, hogy konkrét cselekvéssé forgathatók!

Mert megragadhatók. Megvalósíthatók. A ruhatárad fizikai, tapintható tárgyakból áll, nem lehet légvárakra és megfoghatatlan vágyakra építeni.
Azt, hogy majd a magazinból, meg a Szex és New Yorkból, a Pletykafészekből, az Oscar átadóról stb. másolt “életérzés” működik, felejtsd el. Ez csak káprázat, reklám, illúzió. Inspirálódni, oké. Ráépíteni a megjelenésünket? Hááát…
Azt találd ki, te ki vagy, milyen megjelenést szeretnél!
Legyen ez a fenti kép a hosszú távú terved. Néha-néha érdemes felidézned, leellenőrizned, hogy vajon milyen irányban is tartasz a megvalósítása felé? (Vagy továbbra is ez az a kép, amit szeretnél?)

Mi az, amire MOST van szükséged?

Sok nő azért érzi úgy, hogy egy rongya sincs, mert valóban nincs egy rongya se. A Káoszgardróbban felhalmozódott ruhahalmok mélyén alig van egy-egy használható darab.

A stabil, biztos alapokat nem az ihletszerűen megvásárolt, sehova se passzoló ruhák fogják megadni.
Hanem az életvitelünket, ízlésünket kiszolgáló alapdarabok. A számunkra legideálisabb színárnyalatok, minták. A testalkatunkhoz simuló szabásvonalak. A megfelelő szoknyahosszak. Az arányos kiegészítők. A csontozatunkhoz, magasságunkhoz igazodó léptékek. Azon TUDATOS döntések sorozata, amiket ezentúl a próbafülkében meghozunk.

A fő kérdések:
Megfelel ez a ruha az elképzeléseimnek, vagy sem?
Megfelel ez a ruha az életvitelemnek, a munkahelyemnek, a koromnak?
Előnyös a számomra?
Vállalható a minősége?
Meg tudom mondani HOVA és MIVEL fogom viselni?
Szükségem van rá?
Beleszerettem annyira, hogy meg is vásároljam?

Ezek után bizonyosan nem fog túlzottan befolyásoló hatással lenni rám:

Mi áll jól a szomszédasszonyomnak, vagy a barátnőmnek, a kolléganőimnek, vagy Jennifer Lopeznek. (Az ő hátsója, küzdjön meg vele ő. 🙂 )
Mit akarnak elhitetni velem a divatmagazinok arról, hogy minek is kell(ene) jól állnia rajtam.
Mi a “trend”.
Mások mit gondolnak, mit is kellene viselnem.

Minden utazás az első lépéssel kezdődik

Közhely, de igaz. A ruhatárunkat hosszútávon senki nem fogja helyettünk kihúzni a gödör mélyéről. Se a stylist, se a tanácsadó, se a barátnőink, se a rokonaink, se a Tündér keresztanyánk.

Ezt a munkát nem lehet megúszni.  Ez egy befektetés, egy utazás, egy folyamatos, élethosszig tartó tanulási folyamat.
Nem indulhatunk neki úgy, hogy “Jó ég, mennyire ronda és visszataszító vagyok!”
Sokkal jobb, ha azt mondjuk: “Hello, csinos idegen! Kezdődhet a kaland?” 🙂
Az elején lehet, hogy döcögős, és nehézkes. Cselekvés nélkül azonban nincs változás, legfeljebb ábrándozás, ami a megjelenésünkre nem lesz igazán hatással.

Lehet, hogy 4-5 év múlva nem pontosan az elképzelt nő fog rád pillantani a kirakatüvegből, de szinte biztos lehetsz benne, hogy magabiztosabb és ragyogóbb lesz, mint a múltban. És egészen más kihívások fogják foglalkoztatni az öltözködésben, mint most, téged.
Érdemes tehát egy kis bizalmat előlegezni neki (és a jelenben saját magadnak), és haladni, előre. Amerre a saját utad visz!

🙂


"Egy ruha nem lóghat csak úgy a testen, követnie kell a vonalait. Alázatosan kell kísérnie a viselőjét, s ha egy nő elmosolyodik benne, a ruhának is ragyognia kell vele együtt." Madeleine Vionnet

A szerzőről:

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

9 hozzászólás

  1. Zsófi 2018-04-06 - 12:08 - Válasz

    Szia Timi! Nagyon szívesen olvasom a cikkeit, sokat tanulok belőlük. Most viszont magammal kapcsolatban teljesen elbizonytalanodtam,ugyanis 40 éves lettem:) 7 évig gyesen voltam, eltelt csomó idő, most megyek vissza dolgozni és fogalmam nincs hogy kellene öltözködnöm. Vezető beosztásban dolgozom, de nincs dress code.Korabban is inkább lazábban öltöztetett, kardigános típus vagyok, még egy kosztümöm sincsen, inkább bohém típusú vagyok.. Na de eltelt sok év… Ruhatáram kB a farmer, póló, kardigán szint, kényelmes telitalpú cipők.. Mit tegyek? Hogy alakítsanak ki egy új ruhatárt? Mit javasolsz? Meleg tavasz típus vagyok amúgy.

    • Molnár Tímea 2018-04-06 - 15:55 - Válasz

      Kedves Zsófi!

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy tetszik az oldal.
      A kérdésed sajnos túl általános, nem igazán lehet egy komment keretében válaszolni rá.
      Próbáld felmérni, az életviteledhez, stílusodhoz, munkakörödhöz, elképzeléseidhez, pénztárcádhoz stb. kb. milyen darabszámú, típusú ruhadarabokra van szükséged, mi az, ami hiányzik, mi az, ami már meg van stb., és ez alapján el lehet kezdeni tudatosabban összeállítani a gardróbot.

      Üdv!
      Timi

  2. Zumba 2015-05-22 - 17:52 - Válasz

    Kedves Timi!

    Köszi a cikket, annyira, de annyira igaz…

    Ha ezt vki elmondta volna nekem korábban -így konkrétan-, biztos megkímélem magam,a párom és a pénztárcámat is.Na, mindegy így volt a legjobb, h.fejlődjek és tanuljak.
    A cikkeidnek köszönhetően sokkal határozottabb és magabiztosabb lettem, én is kidobtam szinte mindent a szekrényből, alig van benne vmi, de azt legalább szeretem és kényelmes.A minőségi alapdarabok beszerzésével akad azért feladat, de NEM LEHETETLEN, csak tudatosságot igénylő.
    Ha vki tudja mit akar -és nem szeretne,mert az erőtlen!- előbb vagy utóbb biztosan megtalálja.
    A gardrobe-kapszulákat nagyon szeretem, kíváncsian várom az ősz típusra levetítve…
    Hálás köszönet!

    • Molnár Tímea 2015-05-26 - 15:01 - Válasz

      Kedves Zumba!

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy segítséget nyújt az oldal az öltözködésben! 🙂

      Üdv!
      Timi

  3. Zsuzsa 2015-05-22 - 16:22 - Válasz

    Sziasztok!

    Én is nagyon köszönöm a sok segítséget! Régóta rendszeresen lógok ezen az oldalon, először csak érdekelt, most már hatalmas felismerések vannak általa.
    Ismerős az érzés: nincs egy rongyom se! Mert vannak ugyan jó cuccaim, de nem tudom felvenni őket egymással.
    A varázsszó: ALAPRUHATÁR!

    Hát nekem volt mindenem, csak alapok nélkül. Tartottam egy nagy szanálást, ( most a cipők jönnek majd), és be kellett szereznem az alapruhatárat, ami persze mindenkinél egyéni.

    Már ehhez vásárolok, és azokhoz a ruhákhoz, amik passzolnak egymással is.

    Most már nem érzem azt ha bemegyek egy plázába, hogy minden kellene, mert az alapokra építhetek. Én is havonta veszek valami eddig hiányzót. És láss csodát, sokszor bemegyek a boltba, és nem veszek semmit. 🙂

    Köszönöm a sok jó tanácsot!

    Arra is rájöttem, hogy sok életterületen sincsenek a dolgaim jól megalapozva. Kezdtem a divattal, a stílussal, a saját stílussal, ami igencsak komoly önismeretet igényel.

    Köszönöm: Zsuzsa

    • Molnár Tímea 2015-05-26 - 15:03 - Válasz

      Kedves Zsuzsa!

      Köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalataidat és a véleményedet.
      Valóban, a tudatos ruhatár építés folyamatában sok-sok felismerés és önismereti kikacsintás felbukkan!
      Sok sikert a továbbiakhoz!

      Üdv!
      Timi

  4. Ildi 2015-05-21 - 23:40 - Válasz

    Az a felvetés, hogy hol leszünk 5 év múlva nagyon tetszik. Imádom az elegánsabb holmikat, de nagyon remélem 5 év múlva már a másidik gyerekemmel leszek terhes, vagy már készen is lesz 🙂
    Már nem most nem veszek olyan dolgokat, amik nem kellenek az anyasághoz, pedig még a közelében sem vagyok. De minek kiskosztum, magassarkú, feszülős blúz, főleg az x-edik.
    Egyébként fájó szívvel teszem le ezeket a holmikat a boltban, de a józan ész szerencsére elég erős 🙂

  5. Szilágyi Viktória 2015-05-21 - 15:01 - Válasz

    Kedves Timi!

    Fantasztikus ez a cikk!
    Én most pont ebben a fázisban vagyok, és tanúsíthatom, hogy minden szava igaz!
    A szekrényem szinte üresen tátong, mert kidobtam belőle minden használt, kopott, színben, fazonban nem hozzám illő darabot. Mert már nem éreztem jól magam bennük, belenéztem a tükörbe, és egy idegen nézett vissza rá, ez meg ki? Ez nem én vagyok. Most viszont, felszabadultam. Egyrészt ki lehetett takarítani a szekrényt. Másrészt, most minden egyes darabban jól érzem magam, bár nem túl változatos, hiszen alig van ruhám. De ha őszinte akarok lenni, eddig sem volt túl változatos, mert tömött szekrény mellett is ugyanazt az öt darabot hordtam.

    Van tervem: kellene egy szürke cipő, egy szürke táska, egy kék kosztüm, néhány sál, néhány szép ékszer a színeimben… – kétségbeesett sóhaj: mennyibe fog ez kerülni? Dehát nem kell holnapra meglennie. Havonta egy darab, kéthavonta egy darab… Rosszabb nem lesz, mint eddig volt, csak minden lépéssel egyre jobb. Persze nehéz türelmesnek lenni, emberi gyarlóság, hogy minden azonnal kellene.

    Az egyik kedvenc mondásom jut eszembe, sajnos már nem emlékszem, hol olvastam vagy ki mondta: Mához egy évre bánni fogod, hogy nem kezdted el ma!

    Köszönöm a cikket, és hogy elindítottál ezen az úton, és persze azt is, hogy közben fogod a kezem! 🙂

    • Molnár Tímea 2015-05-21 - 23:06 - Válasz

      Kedves Viki!

      Köszönöm, a hozzászólásodat, a mondás is nagyon inspiráló, tényleg elgondolkodtató!

      Az úton te indultál el (és nem is akármilyen úton!), tiszteletreméltó a hozzáállásod, a szemléleted, a türelmed, amivel ezt kezeled! Van reális terv, van cél, tényleg komoly munka és kitartás kell hozzá, hogy elérd, amit szeretnél.

      Örülök, ha segíthetlek ebben valamivel.
      🙂

      Üdv!
      Timi

Hagyj üzenetet

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár