A stúdiófotózás, portréfotózás fénykorát éli napjainkban, számtalan szolgáltatás közül válogathatunk, hogyha fényképet szeretnénk magunkról készíttetni. Amit ebben a bejegyzésben érinteni szeretnék, az elsősorban a hivatalos, üzleti célú portréfotózás, mivel talán ezeknek a képeknek van a leginkább súlya. Munkámból adódóan több tucat hasonló fotózáson vettem már részt, illetve számtalanszor kapok bemutatkozó fényképeket, melyeken látszik, hogy önéletrajzhoz készültek.
Az ördög a részletekben rejlik…
A fotózásokon a legtöbb ember kizárólag az arcára koncentrál, ha rápillant az elkészült fotóra, ami érthető, hiszen erről szól a portrékép. Ilyenkor mindenki kicsit felfokozott állapotban van, izgul, feszeng, ezért is marad sokszor rejtve megannyi apróság, ami a mosolyunkon kívül alapjaiban határozza meg, milyen benyomást is kelt a végeredmény. Szeretném néhány pontban összeszedni azokat a részleteket, melyek fölött hajlamosak vagyunk elsiklani, pedig valójában egy kis odafigyeléssel akár azonnal korrigálhatók lehetnének.
A hivatalos fotók nem divatfotók
Egy ilyen fotózás komoly anyagi befektetést is jelent, a legtöbb ember nem hetente jár portrét készíttetni magáról. Ezért nagyon alaposan gondoljuk át, milyen szettet is fogunk viselni a fotózáson!
- Ne előző este kapkodjunk ki valamit a szekrényünkből!
- Kérdezzük meg magunktól, hogy a választott összeállítás meg fogja-e állni a helyét két-három év múlva is, illetve alkalmas-e arra, hogy akár több területen is bemutatkozzunk a segítségével?
- Kerüljük a túlzottan hétköznapi (kardigán, farmernadrág), a túlzottan alkalmi (selyemblúz, koktélruha) összeállításokat. Próbáljunk egyszerű alapdarabokat, alapszíneket használni.
- A blézer mindig jó választás!
- Készítsünk előtte magunkról egy-egy próbafotót, hogy ne a stúdióban szembesüljünk azzal, mi-hogyan is fest rajtunk a képeken!
Ránc, gyűrődés, vasalatlanság
Fotózás előtt kérdezzünk rá, van-e lehetőség a helyszínen kivasalni, átgőzölni a ruhát, amit viszünk! Akármilyen gondosan is hajtogatunk, előfordulhat, hogy az utazás során a ruha bizony meggyűrődik. Nincs is kiábrándítóbb, mint egy oda nem illő keresztráncot viszontlátni a fotón, nemhogy komplett sakkmezőket. (Ha erre nem biztosítanak lehetőséget, gondoljuk át, valóban professzionális szolgáltatásról van-e szó.)
Fehérnemű
Van, amire előre és tudatosan készülhetünk: fotózásokra testszínű, csipke és dekoráció nélküli melltartót vigyünk magunkkal. Különösen világos holmiknál fordulhat elő egy átvillanó fehérnemű, csipke, de a fotósok általános figyelmetlenségei közé tartozik sajnos a vállnál kibukkanó melltartópánt, ami nagyban rontja az összképet. Hiszen tudjuk az alapszabályt: a fehérneműnek nem szabad látszódnia egy hivatalos fotón (se)!
Gallér
A hivatalos fotók alattomos gyilkosa a meggyűrődött, ki-vagy beforduló, visszaperdülő, magát megmakacsoló gallér. Ha szemből fotóznak minket, mindkét gallér álljon kifogástalanul! Ügyeljünk rá, hogy a tarkónktól négy-öt ujjnyira elálló gallér bizony azt jelenti, hogy a blúz/ing nagy ránk! Ne fordítsuk vissza a gallért, bár lezsernek tűnik, valójában félkész benyomást kelt.
Feszülő, pattanó gombok
Az elnyíló, behullámosodó gombolódás sajnos nagyon sok nő mindennapjait keseríti meg. Egy hivatalos fotón legkevésbé sem szeretnénk viszontlátni ezt a problémát. Soha se fogadjunk el olyan fotót, amin nyilvánvalóan látszódik a mellnél elnyíló blúz!
A fotózás szempontjából a kissé lazább ruha könnyebben orvosolható mint a szűk, hiszen néhány csipesszel elrejthető, beigazítható akár egy-két számmal nagyobb ruha is. Ha hajlamosak kibújni a gombok a kiválasztott blúzon, vásárolhatunk kifejezetten erre a célra készült ragasztócsíkot, ami összetartja az anyagot. Ha nincs tökéletes blúzunk, keressünk inkább egy tökéletes, csinos felsőrészt, és azt viseljük a blézer alatt.
Mandzsetta, ujjhosszak
Ha a fotón látszódik a kezünk, ellenőrizzük le a mandzsetta, a blézer/zakó ujjhosszát is. Egyik sem bukhat rá a kézfejünkre! Ha szükséges óvatosan hajtsuk befelé az ujjat, kicsit igazgassuk el az anyagot. Akár egy vékony gombostűvel meg is tűzhető ideiglenesen az ujj. (Ide kapcsolódik, hogy fotózás előtt ellenőrizzük le a körmeinket is! Különösen hivatalos fotókon se lekopott, se feltűnő körömlakkot ne viseljünk.)
Nyaklánc, fülbevaló, bizsu, kiegészítők
Nagyon gyakori a félrecsúszott nyaklánc, a frizurába belegabalyodott fülbevaló, vagy a hivatali fotóra kevésbé illő fa-műanyag-színes bizsu a képeken. Ellenőrizzük le a fotókon, hogy a nyaklánc ne álljon ferdén, ne csússzon be a dekoltázsba. A gallér alá préselt nyakláncoknak esztétikai értéke igazán nincs. Kerüljük a túlékszerezést! A nyaklánc, a fülbevaló, a karperec és a gyűrű egyszerre sok! Ha látszódik az öv, legyen megfelelő helyen, ne legyen elcsúszva. Ne feledjük, a kevesebb több!
Előnytelen pózok
Akár ülünk, akár állunk, támaszkodunk, fontos, hogy előnyös oldalunkat mutassunk a fotón! Vannak jól bevált testtartások, amiket egy fotósnak ismernie kell, ezek a klasszikus megoldások biztosan működnek. Minél kicsavartabb egy póz, annál furcsábban fog mutatni. A görnyedő testtartások sajnos magukban hordozzák a fehérnemű, dekoltázs kivillanását is egyben!
Fontos a kompozíció, amit természetesen a fotósra bízhatunk, viszont zavaró elvágásokat ne fogadjunk el! Például ha össze van fűzve a kar, vagy lazán egymásra borul a kéz, ott a könyöknek, a kézfejnek látszódnia kell! Ha teljes alakos a fénykép, ne legyen lecsapva a lábunk, a cipőnk, a fejbúbunk.
Napjainkban nagyon sokan csak legyintenek – Ó, majd a fotós kiretusálja! – azonban ez nem ennyire egyértelmű!
- A legtöbb szolgáltatás adott mértékű és mélységű retusálást tartalmaz, könnyen meglephet minket, ha a plusz kérésekért plusz díjat számolnak fel.
- Továbbá az sem biztos, hogy a fotós megfelelő minőségben tűntet el, vagy varázsol a képre dolgokat, hiszen egy fényképész nem minden esetben rendelkezik egy grafikus kézügyességével vagy programismeretével. (Egy bizsusort észrevétlenül eltűntetni sem kis feladat, nemhogy egy túllógó mandzsettát!)
A helyszínen megigazítani egy félrecsúszott gallért, egy kiforduló hajtást, egy rosszul álló blézert két mozdulat. Ne sajnáljuk rá az időt, hiszen utólag nem biztos, hogy korrigálható apróságról van szó!
"A színek a fény tettei és szenvedései." Goethe
