Stílus mentor http://stilusmentor.hu Szín-stílustanácsadás Fri, 15 Mar 2019 12:13:56 +0000 hu hourly 1 https://wordpress.org/?v=5.0.4 Az év (két)szava: sportosan-elegáns http://stilusmentor.hu/az-ev-ketszava-sportosan-elegans/ http://stilusmentor.hu/az-ev-ketszava-sportosan-elegans/#comments Thu, 24 Jan 2019 18:56:51 +0000 http://stilusmentor.hu/?p=28629 Ha már évről évre kikiáltjuk az év színét (az idei a korall, ha valaki még nem hallott volna róla), akár az év szavát is prognosztizálhatjuk, ami az öltözködés témakörét illeti.

2018 (két) szava a stílustanácsadásokon a “sportosan elegáns” volt. Igazából ez volt 2017, 2016, 2015, 2014… szava is, úgyhogy várhatóan idén sem lesz különösebb változás ezzel kapcsolatban. Talán senki se tudná meghatározni, mikor született meg az igény, hogy összeforrasszuk a divatvilág hatalmas kohójában ezt a két fogalmat, az viszont biztos, hogy napjaink megkerülhetetlen szópárosításáról van szó!

Most akkor lehet, vagy nem lehet?

Egyes megközelítések szerint a sportos és az elegáns öltözködési stílus nagyjából úgy fér meg egymás mellett mint a tűz és a víz, és mindenféle párosítgatás meddő próbálkozás, hamis önáltatás csupán. Mert akkor hol is húzzunk határt? A blézerhez felkapott farmernadrágnál? A tütühöz viselt “New York” feliratú basic pólónál? Vagy a susinacihoz felvett tűsarkú cipőnél?

Mások viszont kifejezetten a sportos elegancia égisze alatt próbálnak valamiféle választ adni a huszonegyedik század öltözködési kihívásaira, és komplett márkákat építenek arra az üzenetre, hogy mindent mindennel szabad, lehet, sőt! Elvárás.

Vajon  összegyúrható hihető kombinációvá ez a két fogalom, vagy a sportosan elegáns öltözködés se volna több mint egyfajta hóbortos önellentmondás, mint mondjuk az “egészséges cigaretta”, vagy a “10% gyümölcsöt tartalmazó 100%-os gyümölcslé”?

Mit is várunk el egy sportosan elegáns viselettől?

Annyit hallottam ezt a szókapcsolatot az elmúlt években, hogy a fülemben egy kicsit már szinonimája lett a “halvány fogalmam sincs”- megállapításnak. Ugyanis ha megkérdezek valakit, hogy szuper, sportosan elegáns szeretne lenni, de mit ért ezalatt? A legtöbben nem tudják rá a választ. Ha beszélgetünk róla, nagyon hamar kiderül, hogy nem konkrét ruhadarabokról van szó, hanem az öltözködésünkre kivetített szempontrendszerünkről! Hogyan is fogalmazzuk meg az elvárásainkat? A lista érthetően mindig szubjektív, de többnyire hasonló, ha sportosan elegáns megjelenésről van szó.

Melyek azok a leggyakrabban elhangzó jelzők, érvek, amit a nők többsége pozitívumként emel ki a két oldalról?

Amikor szeretnénk, hogy a tűsarkú cipőnk legyen dögös és szuper kényelmes is egyben.


És melyek azok az ellenérvek, amik a legtöbb emberben felmerülnek ezekkel a halmazokkal kapcsolatban?

Amikor se beleolvadni nem szeretnénk a tömegbe, de kitűnni sem szeretnénk a sorból.


A kérdés valóban tele van ellentmondással, mintha két nagyon távoli, egymást gyanakodva méregető rokonunkat próbálnánk egymás mellé ültetni a díszvacsoránál, és fogalmunk sincs, lesz-e bármilyen, közös témájuk? Másfelől mi van akkor, ha nem is konkrét stílusirányzatokról beszélünk, hanem egyszerűen csak megváltozó élethelyzetekről?

A jelenlegi társadalmi elvárások és öltözködési kódexek alapján a legelegánsabbnak nevezhető megjelenési forma, a non plus ultra, a white tie, ami nekünk, földi halandóknak többnyire kimerül az Oscar díjátadó ruhakölteményeinek megcsodálásában. Ha ennek a megjelenésnek az elegancia értéke mondjuk 100 pont, logikusan kijelenthető, hogy a vasárnap délutáni, szabadidőnadrágban kenyérért közértbe kiszaladó, sportosan lezser megjelenés elegancia értéke 0 pont. (A létfenntartási értéke természetesen 100, hiszen életmentő egy hétvégén is nyitva tartó kisközért az ember lakóhelyének vonzáskörzetében.)


Látható, hogy a két végpont között milyen hatalmas a távolság (éppen annyi, ami a sarki kisbolt és az Oscar gála között térben és időben csak létezhet). Ezért tehát ha egy napon úgy érezzük, hogy egyszerűen kinőttük/meghaladtuk/szétfeszítettük az átlagos farmer-póló szettjeink adta kereteket, teljes természetességgel szörnyedünk el már egy kiskosztüm láttán is.

A régi cipőt kinőttük, az új még szorít

Az öltözködésünknek van egy természetes fejlődési pályája, ami ideális esetben együtt halad életünk lépcsőfokaival. A gyerekkori öltözködés fő irányelve a biztonság és a praktikum, a későbbiekben egyre nagyobb szerephez jut a személyiség, az esztétikum, majd a felnőtté válással az öltözködés összetettebb funkciót kap, komplexebbé válik, és ideális esetben kiforr egy társadalmilag, szociálisan elfogadhatónak nevezhető, számunkra is kényelmes és ön-azonos ruhatárrá.

Ehhez az ideális fejlődési ívhez képest napjainkban inkább az figyelhető meg,  hogy nagyon sok ember megreked a kamaszkori és az érettebb, tudatos öltözködés között, azaz akár a harmincas-negyvenes éveiben kezd el megfogalmazódni benne a változtatás iránti igény. Amikor tehát sportosan elegáns öltözködésről beszélünk, sokszor inkább azt az útkeresést definiáljuk, amivel szeretnénk leválni a sportos, kamaszkori sémákról, és közelebb pozícionálni az öltözködésünket az életkorunkhoz, az elvárásainkhoz és a lehetőségeinkhez. A sportosan elegáns öltözködés iránti vágyunk ebben a kettősségben lebeg a leggyakrabban, próbálunk arany középutat találni a régi és az új között.

Több lehetőség, kevesebb támpont

Arra vonatkozóan, hogy miként is illik kinéznie valakinek X évesen, Y pozícióban sokkal letisztultabb szabályok vonatkoztak akárcsak ötven-hatvan évvel ezelőtt. Minden korszaknak meg voltak a maga szabályszegői, viszont a nagy többség jól el tudott tájékozódni ebben a témakörben. Kódolhatóbbak voltak az öltözködési normák, gondoljunk csak a centiméterrel szoknyahosszakat mérő tanerőre. Mit is látunk napjaink öltözködési káoszában? A lassan kortalanná és nemtelenné váló homogenitást, a globalizációt.

Visszafelé haladnánk? Vagy inkább kialakult egy olyan hétköznapi élettér, életminőség, amit a régi öltözködési mintákkal nehezebben lehet belakni, és valamiféle közmegegyezéssel a sportosan elegáns fogalmával próbálunk meghatározni? Mivel világméretű jelenségről van szó, nem lehet a kérdésre egyszerű igennel, vagy nemmel felelni. Az biztos, hogy bár a “divat változik, a stílus örök”, a stílusosság fogalma is alakulóban van, csak sokkal lassabban formálódik.

Szeretünk az öltözködéssel kapcsolatban az állandóság illúziójában ringatózni, holott az elmúlt kétezer év divattörténete semmi másról nem szólt, csak a változásokról. Elpihegtünk a női fűzőkben párszáz évet, aztán a végén mégis el lett égetve mind. A hajmosás nyűgét is elég sokáig parókákkal próbáltuk megoldani. A változások néha lassabbak voltak, máskor pedig egy világháború fújta el tollpiheként a régi berögződéseket, technológiákat.

Korunk öltözködési alapértékei sem állandók, száz év múlva akár teljesen meghaladottá is válhatnak! Azt, hogy a sportosan elegáns öltözködés iránti igény valóban divatforradalom, vagy csak egy kellemetlen vadhajtás lesz a divattörténet lapjain (volt már jó néhány! 🙂 ),  az idő fogja eldönteni. Jelenleg ez a terület inkább egyfajta vadnyugati bádogvároshoz hasonlítható, ahol a dress code-ot hirdető konzervatívok állnak szemben a kocsma ajtaját, (és az Oscar gála vörös szőnyegét) edzőcipőben berúgó divatkalandorokkal. A status quo valószínű még évekig eltart.


„A stílus egyszerű módja bonyolult dolgok kifejezésének.” Jean Cocteau

]]>
http://stilusmentor.hu/az-ev-ketszava-sportosan-elegans/feed/ 15
Top 5 – 2018 legnépszerűbb cikkei http://stilusmentor.hu/top-5-2018-legnepszerubb-cikkei/ http://stilusmentor.hu/top-5-2018-legnepszerubb-cikkei/#respond Tue, 01 Jan 2019 17:41:59 +0000 http://stilusmentor.hu/?p=28553 Kezdjük a 2019-es évet egy kis visszatekintéssel! Idén is összegyűjtöttem a Stílus mentor blogjának legolvasottabb, legnépszerűbb bejegyzéseit!

Köszönöm minden olvasómnak, aki itt járt 2018-ban, köszönöm a támogatást, a hozzászólásokat, a véleményeket, a meglátásokat! Remélem idén is velem tartotok!

Most pedig lássuk, melyek voltak

2018 legnépszerűbb cikkei a Stílus mentor blogjában! *


5. Vágjunk rendet – 10 pontban az alapokról és a színtípusokról

Mivel mindig van, akinek újdonság, összeszedtem néhány gyakran előforduló alapkérdést a színtanácsadással kapcsolatban.

Elolvasom


4. Mindennapi korrektor tévedéseink

Nagyon sokan automatikusan vesznek egy világos korrektort a szemük alatti területekre, és két fontos szempontról feledkeznek el közben: az árnyalatáról és a fedéséről.

Elolvasom


3. Beszéljünk ugyanarról! – akkor most ki a sárga, és ki nem?

Az, hogy sárga fényt látunk a bőrünkben pusztán csak egy tényező, nem jelent azonnali és egyértelmű kategóriát! Nem a sárgaság teszi minket Ősz típussá!

Elolvasom


2. Árulkodó színhatás – eltűnő és feltűnő hajszínek

Érdemes megfigyelnünk, hogyan is változik, erősödik, tompul a hajszínünk szín-és fényhatása egy-egy árnyalat közelségére. Az talán biztosan mondható, hogy egy sötétbarna/fekete hajszín és a tompa színek csatájából sose az előbbi kerül ki vesztesként.

Elolvasom


1. Beszéljünk ugyanarról! – azaz miért gondoljuk a szőkéről, hogy barna?

A színtanácsadás esetében sarkalatos pont, hogy közös fogalmaink legyenek a hajszínekről. Mert a barna a legtöbbször még csak szőke, ahogy a vörös is csupán aranyszőke, ha precízen próbáljuk meghatározni.

Elolvasom


*A listán a 2018. január és 2018. december között publikálásra került cikkek közötti sorrend olvasható.

Érdekelnek az előző évek? Az alábbi linkeken találod az összefoglalókat:

2017
2016
2015
2014
2013


"Ahol hiányoznak a színek, ott a magány, sivárság és az élettől való félelem uralkodik. Ahol színes a környezet, ott a fejlődés, élet, erő és öröm lakik." Aranyi Lászlóné

]]>
http://stilusmentor.hu/top-5-2018-legnepszerubb-cikkei/feed/ 0
Ne nyanyásítsunk! http://stilusmentor.hu/ne-nyanyasitsunk/ http://stilusmentor.hu/ne-nyanyasitsunk/#comments Fri, 14 Dec 2018 22:13:59 +0000 http://stilusmentor.hu/?p=28444 Ha öt forintot kezdtem volna el gyűjteni, ahányszor csak valaki “nyanyásnak” titulált az elmúlt években egy színt, jó sok gombóc fagylalt kijött volna már belőle. Érdekes, hogy tulajdonképpen már az összes színcsoporttal kapcsolatban használta valaki ezt a jelzőt, tehát elmondható, hogy nincsen olyan árnyalata a színgömbnek, amit ne fenyegetne a “lenyanyásítás” veszélye.

Valamiért azt, hogy egy színnel nem érzünk lelki közösséget, szeretjük nagyon kreatív köntösbe bújtatni az egyszerű “nem tetszik” helyett. Azonnal megszemélyesítjük az árnyalatot. Elképzeljük, hogy szerintünk ki viselné az adott színt, tehát ahelyett, hogy saját magunkra koncentrálnánk, teljesen felesleges időt és energiát pazarolunk arra, hogy létező, vagy nemlétező társadalmi csoportokat kompletten lilákba, zöldekbe, feketékbe, kékekbe öltöztessünk.

A színek szerinti (érzelmi) kódolás ősidők óta jelen van az életünkben az ellenséges vár zászlójának színétől át a “Fradi-zöld – Újpest-lila” ellentétének feloldhatatlanságáig, szóval itt sincs sok újdonság a nap alatt.

Az adott színre vonatkozó élményeinket, érzelmeinket összekapcsoljuk egy olyan személlyel, csoporttal, akik számunkra kevésbé szimpatikusak, így igazoljuk az adott szín által kiváltott belső ellenszenvünket. Nagynénikkel, szomszédnénikkel, suhancokkal, kalauzokkal, sőt, még azzal a furcsa és ódon szagú nénivel is hajlamosak vagyunk azonosítani egy színt, akit öt évesen egyszer egy zsúron kötelességből meg kellett puszilnunk.

A “nyanyásítás” fegyverét nap mint nap alkalmazzuk, amikor valami olyat látunk, ami nekünk nem tetszik. Különösen, ha öltözködésről van szó.  Olyannyira rettegünk ettől a címkétől, hogy akár le is mondunk egy ruhadarabról csak azért, hogy a környezetünk ne ítélje meg ily módon. És vele együtt minket is. A színek “lenyanyásodása” ugyanis a legtöbb ember fejében tulajdonképpen státusz-zuhanás.

Én nem lehetek “nyanyás”. Én nem viselhetek “nyanyás” színeket! Mi van, ha mások “nyanyásnak” gondolják? – mivel mi magunk is szinte folyamatosan és előszeretettel negatív képeket társítunk ehhez a jelzőhöz, rettegünk, mikor is kapjuk őket vissza valaki mástól. És a kör tulajdonképpen be is zárult.

Természetesen a “nyanyás” film továbbra is és kizárólag a mi fejünkben forog! Mert honnan is tudhatnánk, hogy a másik mit is ért éppen “nyanyás” alatt, amikor fintorogva a padlizsánlila pulóverünkre néz? Ódivatú özvegyasszonyokat hatvan fölött? Vagy sarki kisközértben rágógumit pattogtató Marikát, aki szörnyen elhanyagolt padlizsán pulóverben ácsorog a pénztárnál? Ki tudhatja?

Kicsit olyan ez, mint az autódudálás. Mindenki azt gondolja, hogy minél hosszabban nyomja, annál jobban kommunikál a segítségével, holott egy dudálásból nem lehet szót érteni. Szerencsére a “nyanyásítás” mumusával szembe lehet nézni. Minél többször halljuk, annál kevésbé tűnik rémisztőnek. Sőt. Kijelenthetem, hogy immunissá is válhatunk a “nyanyás” színekkel szemben.

Mivel “nyanyás” színek nem léteznek!

A jó lilák és a rossz lilák. A csúnya barnák és az öreges narancsok. AZOK a pudliszínek. A förtelmes izékékek. Minél kacskaringósabban kifejtett “nyanyásítással” találkozunk, próbáljuk meg elképzelni szegény, kitaszított színeket, ahogy egy nagy táblával a nyakukban bebandukolnak a “nyanyás” ajtón a többi “nyanyás” színhez, “nyanyás” színközösséget vállalni.

Ott ül a sarokban a szomorúan csüggedő ibolya. A héten már negyedszerre dobták félre, mert olyan szottyadt. Mellette a falat bambulja a szürke, ha már olyan unalmas, ő is unatkozik. A khaki napok óta senkihez se szól, megsértődött, hogy megint lekakizták. Bejön az ajtón a lehangolt narancsvörös. Kérdezik tőle, miért van itt? Áá, ne is mondd! Megint vér-ciki vagyok egy elrontott frizurában!

Miért is nem érdemes tehát “nyanyásítanunk” egy színt?

  • Mert a világon semmi, de semmi ráhatásunk nincs arra, hogy kinél, mi fogja benyomni a “nyanyás” indítógombot. Ne feledjük: a mi “nyanyás” színünk nem mindenki “nyanyás” színe!
  • Ha nálunk indul el az a bizonyos “nyanyás” film, inkább gondolkozzunk el azon, miért is törnek fel belőlünk oly intenzitással a “békávékék” emlékek?
  • Valóban annyira fontos számunkra, hogy mások mit gondolnak a ruhánk színéről? Vagy megfordítva a kérdést: miért érezzük fontosnak, hogy felcímkézzük amit viselünk, amit mások viselnek?
  • Minél több színnel szemben tanusítunk ellenállást, annál színtelenebbé fakítjuk a világot! A színek egyenrangúak és tökéletesen harmonikusak. Pusztán annyira szerencsések vagyunk, hogy érzékelhetjük őket. A szemünk látja, az agyunk értelmezi őket. A “nyanyásításuknak” nagyjából annyi értelme van, mint egyesével szidni a csillagokat: – Te, ott! A Kis Göncöltől jobbra! Te kis fényű! Te, igen! Nagyon nem tetszel nekem!
  • Utolsóként, de talán legkiemeltebben. Ha kicsit is ismerjük a színtípusok világát, a továbbiakban teljesen értelmetlen és érthetetlen, miért is ragaszkodnánk ehhez a megközelítéshez, hiszen tudjuk és tapasztalhatjuk, hogy nincsenek rossz színek, pusztán nem megfelelő emberen látott színek!

Ahhoz, hogy kilépjünk a “nyanyásító” sokadalomból egyetlen dolgot kell pusztán megtennünk:

Fejezzük be a “nyanyásítást”!

Ne használjuk se ezt, se más negatív jelzőt egy színre vonatkozóan, próbálkozzunk meg helyette a jó öreg, és végtelenül egyszerű: Nekem nem tetszikkel! – melynek előnye többek között, hogy nem félreérthető, nem töltünk vele fölöslegesen sok időt, és nem minősítünk vele egyetlen munkáját végző ellenőrt, kardigánjához ragaszkodó, idős hölgyet sem. Tényleg, gondoljuk át. Ő lehet, valakinek az édes, aranyos nagymamája.

Ha azt mondjuk, “nekem nem tetszik, de máson lehet, hogy szép!“, vagy “nekem nem tetszik, de ha te jól érzed magad benne, elfogadom, a te döntésed.” – egyfelől felszabadulunk az ítélkezés súlya alól, másfelől a másikat sem hozzuk kényelmetlenül “nyanyás” helyzetbe.

Hagyjuk a színeket (és az embereket) olyanoknak lenni, amilyenek! Ha ezt megtesszük, onnantól tulajdonképpen azt is megengedhetjük másoknak, hogy “nyanyásnak” titulálják a kedvenc ruhánkat, hiszen valaki “nyanyás” színe lehet a mi legeslegtündöklőbb Jolly Joker színünk. És tudjuk, hogy ez így is van jól.


“A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.” A. Rodin

]]>
http://stilusmentor.hu/ne-nyanyasitsunk/feed/ 2
Messziről villanó részletek és testrészek http://stilusmentor.hu/messzirol-villano-reszletek-es-testreszek/ http://stilusmentor.hu/messzirol-villano-reszletek-es-testreszek/#comments Thu, 22 Nov 2018 20:05:16 +0000 http://stilusmentor.hu/?p=28313 Van a téli hónapoknak egy jellemző, gyakorta előforduló jelensége, a fekete holmik közé ékelt testrészek vonulása (és távolodása), ami nemektől függetlenül bárhol felbukkanhat előttünk. Nyugodtan bevallhatjuk, mindannyian beleestünk már ebbe a vizuális önveszélyeztetésbe, ha máskor nem is, a kamaszkor farmer-bőrdzsekit bújó korszakában. Egyszerűen azért, mert a szekrényünkben aktuálisan nem volt más, csak fekete cipő, fekete harisnya, fekete felső és fekete ruha. Így annak az egy darab fehér/pink/királykék/pepita/lila stb. színnek, amivel feldobni kívántuk magunkon a fekete egyeduralmát, mondhatni esélye sem volt a menekülésre. Vagy az esztétikus megjelenésre.

Klasszikus példája ennek a vizuális öntagolásnak (nevezhetjük a testalkatunk arányaira nézve öncsonkolásnak is), a fekete dzseki alól kibújó, messziről világító pulóver, szoknya, de férfiaknál akár ing, akár hosszúra nyúlt póló formájában is találkozhatunk “távolodó fenekekkel”.

Miért alakulnak ki ezek az előnytelen világos-sötét blokkok az öltözködésünkben?

Ami elölről megmagyarázható, hátulról közel sem egyértelmű!


Csak a fekete

A jelenség alapvető problémaforrása legtöbbször az, hogy a téli ruhatárunk építőköve a fekete. És… nos, a fekete. Színek nélkül lehetőségünk sincs egy összeállítás kontrasztjain alakítani. Sokszor a “fekete slankít” – meggyőződésével húzunk sötét színeket egy világosabb holmi köré, holott ezzel éppen azt emeljük ki, amit eltakarni szeretnénk.

Hiányzik az egész alakos tükör

A legtöbb ember csak előről értékeli az összeállítását. Amennyire sok figyelmet vagyunk hajlamosak szentelni a próbafülkékben a hátsónk tüzetes ellenőrzésének (Ugye nem nagy benne??? Ugye???) – annyira hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről a területről a hétköznapokban.

Fontos, hogy egy adott összeállítással kapcsolatban megkérdezzük magunktól, hogyan is láthatnak benne mások 2-3-4 méter távolságból? Ha felmérnénk, hogy a fekete harisnya és a fekete pulóver közé beszorult tulipiros szoknyánk egy kihúzófilc élességével rajzolja körbe a fenekünket, valószínű, hogy nem viselnénk ebben a kombinációban.

Nem vagyunk tisztában a testalkatunk hosszanti arányaival

Az egyes ruhadarabok végződése alapjaiban határozza meg a megjelenésünket. Ha egy dzseki, egy blézer, egy póló, egy blúz esetlegesen, vagy a testalkatunkra nézve előnytelen helyen tagol fel minket, tehetünk bármit, eltorzul az összkép.

Ne feledjük, hogy minél élesebb vízszintes vonalak jelennek meg rajtunk, annál figyelemfelkeltőbbé válnak! A fekete színek közé ékelődő világos, vagy élénk árnyalat lézerpontos elvágásként működik, és azonnal arra a testrészünkre vonzza a figyelmet, ahol végződik!

Ha tehát például nem az alsótestünk az erősségünk, nem a legszerencsésebb egy kivilágító szoknyával túlzóan kiemelnünk. Ugyanezt a vizuális hatást érjük el egy fenékre húzott, kabát alól kibukkanó pulóverrel is, nem kell feltétlenül szoknyát viselnünk hozzá, hogy optikalag szélesítsük magunkat.

Jó dolog, hogy van egy színes, tarka szoknyánk, de még jobb, ha látszódunk is benne


Hogyan orvosoljuk a vizuális buktatókat?

Nem könnyű kibújni a “csak a fekete” bűvköréből különösen, ha irodai megjelenésről, netalán hivatalos eseményről, díjátadóról, ünnepélyről stb. van szó. Az alábbi példa jól tükrözi az eddig leírtakat, a kevésbé átgondolt koncepció sajnos a szoknya vibráló mintázatát, és előnytelen szabásvonalát hangsúlyozza a viselője helyett.

Mit tegyünk, hogy a szoknyánk ne egy keresztrejtvényhez hasonlítson a képeken?


Mire is lenne lehetőségünk, ha még  öt percre visszafuthatnánk a gardróbszekrényünkhöz?

  1. Cseréljük le a rövidke blézert egy megfelelő hosszúságú, ágyékot takaró felsőrészre. Ezzel nemcsak a testarányainkat egyensúlyozzuk ki, de a vibráló alsórészből is kevesebbet mutatunk.
  2. Viseljünk merészebb színblokkot, toppot a szoknya felett, így elvonjuk a figyelmet a kevésbé fényképbarát mintázatról. (Akár egy látványosabb nyaklánc is felvehető!)
  3. Cseréljük le a szoknyát egy sötétebb árnyalatúra (ami nem fekete).
  4. Legyen a blézerünk színe vagány, így egészen biztosan háttérbe szorítjuk a kiugró szoknyát!
  5. Viseljünk elegánsabb, magasabb sarkú cipőt, ami többet mutat a lábfejünkből, így jobban nyújtja azt.
  6. Világosítsuk a felsőtestet egy mintában szereplő, világos színnel, így nyújtjuk az összképet, és eltereljük a figyelmet a szoknyáról!
  7. A fenti lépésekkel inkább csak a megjelenés frontális nézetét tudjuk kicsit lágyítani. Ha hátulról is megnézzük magunkat, ott a blézer hosszával és színével tudunk csak játszani, illetve a harisnya színét tudjuk módosítani ahhoz, hogy kiszabadítsuk a szoknyát a szorult helyzetéből. Ehhez már egy vékonyabb fekete, sötétszürke harisnya is megfelelő választás lehet.

Látható, hogy egy félresiklott koncepció mindig finomítható, ha átgondoljuk, hogyan tudjuk korrigálni a látottakat.

 

Képek forrása: google


"Ne várj arra, amíg minden jó lesz, mert soha nem lesz tökéletes. Kezdd el most. Minden lépéssel egyre erősebb, egyre tapasztaltabb, magabiztosabb és sikeresebb leszel." Mark Victor Hansen

]]>
http://stilusmentor.hu/messzirol-villano-reszletek-es-testreszek/feed/ 2
Drágakövek hideg színtípusoknak – zöld áramlás http://stilusmentor.hu/dragakovek-hideg-szintipusoknak-zold-aramlas/ http://stilusmentor.hu/dragakovek-hideg-szintipusoknak-zold-aramlas/#comments Sun, 18 Nov 2018 11:01:00 +0000 http://stilusmentor.hu/?p=28280 A zöldek kékkel összeolvadó árnyalataiban mindig érezni valamiféle misztikus kisugárzást. Magukban őrzik az ég és a víz találkozásának határtalanságát. A hideg színtípusok különleges és enigmatikus türkizzöldjeit akár ékszerként is viselhetjük!

balról jobbra: akvamarin, apatit, amazonit, aventurin


Akvamarin – A berillcsoport tagja. Nevét a tengereket idéző színéről kapta. A tengerészek szerencseköve, a legenda szerint a hableányok féltve őrzött kincsei közül való. A legkeresettebb a mélykék színváltozat, de előfordul világoskék, zöldeskék, égszínkék, áttetsző verziókban is. A színeloszlása egyenletes. A rómaiak azokat az akvamarinokat találták értékesnek, melyek egybeolvadtak a tengervíz színével.

Apatit – Ritka üvegfényű ásvány, a vízmentes foszfátok közé tartozik.  Neve a görög apaté-ből származik (csel, csalás), mert sokféle ásvánnyal összetéveszthető, úgy mint a berill, a topáz, a turmalin. A zöld változatot spárgakőnek hívják.

Amazonit – Zöld földpát. Nevét Amazoniáról kapta, érzékeny a nyomásra. Összetéveszthető a jádéval, a türkizzel.

Aventurin – A kvarccsoport tagja. Nevét egy üvegfajta után kapta a XVII. században, amikor egy üveggyárban egy véletlen alapanyag-keveréknek köszönhetően egy aventurinra megszólalásig hasonlító, csillogó üveget állítottak elő. Az alapszíne a legtöbbször szürkészöld, zöldes.


balról jobbra: malachit, dioptáz, krizokolla, türkiz


Malachit – A neve görög eredetű, de már az egyiptomi időkben is népszerű amulett, drágakő volt, porrá törve szemfestékként is használták. A középkorban boszorkányok ellen viselték, vagy orvosságként alkalmazták. Malachitból készítették a hegyizöld festéket.

Megcsiszolva koncentrikus gyűrűket látni rajta, sávokkal, rajzolatokkal. Csak ritkán találkozhatunk egyszínű malachittal. A nagyobb példányok inkább gyűjtői darabok. Nyersen üvegfénye, polírozva selyemfénye van. Régebben orosz cári rezidenciák falborításához, dekorációjához, berakásaihoz is felhasználták. Napjainkban is kedvelt ékkő, díszítőkő, iparművészeti tárgyakba, nyakláncokba, ékszerekbe egyaránt felhasználják.
Összenőhet türkizzel, azurittal, krizokollával úgynevezett eilátkővé.

Dioptáz – Kicsi, üvegfényű kristályok jellemzik, nevezik még rézsmaragdnak, rézkovandnak is. Összetéveszthető a smaragddal. Vízben oldódik. Neve a görög Diopteia névből származik (“áttetsző”). Már az ókori időkben is a gazdagság kövének számított, ritkasága okán keresett volt.

Krizokolla –  Rézkova. Zsíros, üvegfényű, átlátszatlan kő.  Türkizzel és malachittal eliátkővé nőhet össze. Színét a víztartalom befolyásolja. Ékszerkőként is használják, por állagban festékek elkészítésére is szolgált.

Türkiz – Égszínkék, kékeszöld, almazöld színezetben egyaránt előfordulhat. A neve azt jelenti, “török kő”. A másik neve, a kallait (“szép kő”) kevésbé ismert. Magas hőmérsékleten fakózölddé változik. A fény, verejték, olajok, napsütés hatására elveszíti a nedvességtartalmát, így a színében is jelentkezhetnek kisebb-nagyobb változások. Tisztálkodáskor, kézmosáskor vegyük le a türkiz ékszereket! Fényesítéssel a színe kiemelhető.

Ritka a tiszta kék szín, többnyire valamilyen erezettséget, pöttyözést megfigyelhetünk rajta. Összenőhet malachittal, krizokollával. Tömött masszákban, fürtösen, csomókban fordul elő hasadékokban.

Használták ékkőként, amulettként, a biedermeier korában az égszínkék türkiz nagyon közkedvelt volt.



Igyekeztem a lehető legpontosabban párosítani a drágaköveket és az ékszereket, de a tévedés jogát fenntartanám.

Forrás: pinterest (képek, ékszerek)
Szöveg: Wikipédia, Walter Schumann – Drágakő Biblia


"Minden szín jóbarátja a szomszédjainak, és szerelmese a szemköztieknek." Marc Chagall

]]>
http://stilusmentor.hu/dragakovek-hideg-szintipusoknak-zold-aramlas/feed/ 2
Te is párkapcsolatban élsz a ruhatáraddal? http://stilusmentor.hu/te-is-parkapcsolatban-elsz-a-ruhataraddal/ http://stilusmentor.hu/te-is-parkapcsolatban-elsz-a-ruhataraddal/#comments Wed, 31 Oct 2018 15:08:08 +0000 http://stilusmentor.hu/?p=28160 Vajon eszünkbe jutott valaha is, hogy párhuzamot vonhatunk a közismert párkapcsolati mítoszok és a ruhatárunkkal kapcsolatos elvárásaink között? Természetesen ez nem egy halálosan komoly felvetés, inkább csak egyfajta érdekes áthallás a két témakör között, ami annyira nem is megátalkodott összehasonlítás, ha azt vesszük alapul, hogy mind az öltözködésben, mind a párkapcsolatban érdemes megfogalmaznunk a személyes igényeinket, nehézségeinket, erősségeinket. És hát igen… mindkét területen hajlamosak vagyunk néha kicsit (túl)általánosítani… többek között hasonló kijelentésekkel:

Majd egyszer minden jobb lesz, csak ki kell várni!

A jövőbeli megjelenésünkről néha sokkal tovább és többet ábrándozunk, mint amennyit valójában teszünk érte. Sokan várnak a ruhatáruk változásának eljövetelére úgy, mint egy kisebb csodára. Addig is, amíg ez bekövetkezik, a jelenlegi állapotokra inkább csak átmeneti időszakként tekintenek, így nem is nagyon foglalkoznak vele komolyan.

– Majd ha eljutok oda, hogy szép dolgaim legyenek!
– Majd ha megveszem magamnak azt a drága cipőt!
– Majd ha lefogytam annyira, hogy jó legyen rám! – a képzeletünkben épülő, szépülő gardróbszekrények általában éppen ott is ragadnak, valahol a távoli és elérhetetlen jövőben.

Mielőbb a tettek gyakorlati mezejére lépünk, annál előbb kezdjük felismerni, melyek is a reális, és melyek az irreális elvárások a ruhatárunkkal kapcsolatban!


Szeretném, ha tökéletes lenne!

Hajlamosak vagyunk idealizálni az öltözködés kérdéskörét. Nem véletlen, hiszen mindenhonnan a tökéletesség hamis üzenete árad felénk. Nyissunk ki egy divatmagazint, nézzünk meg néhány népszerű sorozatot, görgessünk végig néhány felkapott Instagram profilt, mit látunk? Tökéletesen összeválogatott, makulátlanul változatos ruhadarabokat viselő szereplőket, modelleket, sztárokat.

A tények azonban ennél sokkal szárazabbak, tudjuk, hogy Carrie Bradshaw ruhatárához nemcsak a belvárosi garzonja lenne jelentősen szűkös, de bizony a keresete is! A valóságban minket általában nem protegál a Dior, nincs végtelen gardróbszekrényünk, és végtelen pénztárcánk, hogy az év minden napján más szettben tündököljünk (más kérdés, hogy valóban ez lenne-e a cél?). És bizony még az is előfordul, hogy leszakad egy gombunk, vagy a gyerek beleken valamit a vadiúj ruhánkba.

A nőket általában nyomasztja, hogy a gardróbszekrényük szó szerint tele van botlásokkal, hibákkal, és úgy érzik, sose fogják elérni, hogy minden egyes ruhadarabjuk glóriában ragyogva sorakozzon a helyén. Sokan úgy fogalmazzák meg a ruhatárukkal kapcsolatos elvárásaikat, hogy legyen benne minden tökéletesen előnyös, tökéletesen divatos, tökéletesen párosítható, tökéletesen megfizethető és tökéletesen elnyűhetetlen. Nos, ilyen ruhatár nem létezik! Ha a “tökéletes” ruhatár megvalósítására törekszünk, eleve kudarcra vagyunk ítélve! Miért? Egyfelől azért, mert a kínálat nem fedi le az elvárásainkat, másfelől pedig azért, mert végső soron emberek vagyunk.

Ha nem engedjük meg magunknak a hibázás lehetőségét, sose fogunk fejlődni! Egy kis szabálytalanság, kihágás kell az egészséges egyensúlyhoz! Minél előbb megbékélünk a ruhatárunk esendőségével, annál előbb jutunk el arra a pontra, hogy egészében, a hibáival együtt elfogadjuk, ahol tartunk annak (tökéletlen) kialakításában.


Tartson örökké!

A globális ruhaipart fojtogató minőségbeli problémák sajnos egyre kevésbé teszik lehetővé a hosszútávú darabok beszerzését, másfelől az “örök darabokkal” kapcsolatban felmerül egy másik, nem kevésbé lényeges kérdés is. Valóban el tudunk köteleződni egy darab télikabáttal az elkövetkezendő… mondjuk tíz évre? Van aki könnyedén, mások évente lecserélik. Van, akinek több télikabátja van, mint mondjuk pulóvere.

A gyakorlatban már az is hatalmas eredménynek számít, ha egy-egy hétköznapi ruhadarab 5-6 évet minőségileg is a társunk tud lenni az öltözködésben úgy, hogy közben nem veszítjük el iránta az érdeklődésünket. A régi darabokat az újdonság lelkesedésével hordani bizony komoly kihívás és még komolyabb munka! Újabb és újabb kombinációkba helyezni, felfrissíteni, változatosan hordani egy-egy ruhadarabot igényel némi kreativitást és kitartást.

Nagyon jó, ha találunk egy-két igényes és némiképp időtállónak nevezhető darabot, csak ne feledkezzünk meg arról, hogy valóban és teljes értékűen ki is használjuk az öltözködésünkben!


Nem akarok többé csalódni!

A kudarckerülés az egyik leggyakoribb indoka annak, amiért az emberek nem szeretnek vásárolni. Nincs sikerélményük, ugyanazokba a nehézségekbe ütköznek, nem találják az ideális darabokat, csalódnak egy márkában stb., míg a végén már a bolt küszöbéről legyintve visszafordulnak.

– Nekem ez nem fog menni! – az öltözködés útvesztője bizony tele van hasra esésekkel és újrakezdésekkel. Kívülről ugyan tűnhet úgy, hogy másoknak nagyon egyszerűen és mondhatni kisujjból megy ez a témakör, de higgyük el, minden sikeres összeállítás mögött legalább egy tucatnyi kísérletezés és próbálkozás rejtőzik! A nagyobb galibák idővel és gyakorlattal kikopnak az öltözködésünkből, de olyan sosincs, hogy ne lehetne valamit még finomítani, alakítani, fejleszteni, tanulni!

Ha tehát átéltük életünk sokadik kudarcát egy sokadik, előnytelen skinny nadrággal, álljunk fel, és keressünk – még ha nem is tökéletes – de legalább elfogadható megoldást helyette! A ruhatárunk kialakítása sokkal inkább egy maratonfutáshoz hasonlítható, mint egy gyors sprinthez, tulajdonképpen élethosszig tartó munkafolyamat! Ne adjuk fel már a legelején!


"Soha se feledjük: a jólöltözöttség nem a ruhatárunk nagyságától függ! Kevésből előnyösen felöltözni ugyanannyi ideig tart reggel, mint sokból előnytelenül." Molnár Tímea

]]>
http://stilusmentor.hu/te-is-parkapcsolatban-elsz-a-ruhataraddal/feed/ 2
A legminimálabb minimál http://stilusmentor.hu/a-legminimalabb-minimal/ http://stilusmentor.hu/a-legminimalabb-minimal/#comments Sun, 21 Oct 2018 09:48:17 +0000 http://stilusmentor.hu/?p=27978 A sminktanácsadások alkalmával nagyon gyakran kérdezik meg tőlem, hogy mi lenne a legkevesebb minimum, mondhatni a minimum minimuma, amit egy nőnek kötelező penzumként naponta magára illő kennie? Kicsit mindig zavarba hoz a kérdés, ami hasonlatos ahhoz, mintha hetekig járnánk mesterszakács tanfolyamra, hogy a végén megkérdezzük, hogy mindez szép és jó, de akkor ugye elegendő egy jó ételhez felrottyantani a vizet az instant levesporhoz? Sminkesként a válasz a kérdésre az, hogy a minimum smink az maga a smink, de persze kicsit árnyalhatjuk a képet.

Megúszni, vagy nem úszni?

A fenti kérdésben többnyire inkább az a kétségbeejtő tény bujkál, hogy a reggelünkben egyszerűen nincs szabad 10-15 perc, de még csak egy lélegzetvételnyi idő sem az olyan elfoglaltságokra, mint az alapozás, korrektorozás, pirosítás, szemfestés. Különösen kisgyerekes anyaként tűnik esélytelen küzdelemnek akár a fogmosás is, nemhogy a komplett sminkelés. Vannak, akik inkább alvásra, ébredésre, jógára, kávéra stb. fordítják azt az értékes negyed órát, így kénytelen-kelletlen szeretnének a lehető legkevesebbet foglalkozni a szépítkezéssel.

Milliószám találhatunk az interneten jó tanácsokat, tippeket 1 perces, 5 perces, 10 perces sminkekre, mindenki időbeli elvárásához igazodva. A kérdés itt nem is az, hogy milyen ördögi technikákkal tudunk a legkisebb idő alatt látványos sminket produkálni. A kérdés inkább az, hogy kinek, mit jelent az a bizonyos minimum-minimuma smink? Ha visszabontjuk a sminkelés tégláit, és elemenként átvizsgáljuk, mit is dobunk ki, mit tartunk meg, nincs két nő, aki egyforma választ adna arra, mitől is szabadul meg elsőként, ha időtakarékosságról van szó?

Smink helyett koncentráljunk az arcápolásra

Megtévesztő, hogy külső szemlélőként az egyszerű, harmatos, minimál smink sokszor valóban úgy tűnik, mintha “csak” egy reggeli arcmosásból és egy szempillaspirálozásból állna. Erre a hatásra rá is játszanak a különböző sminkes márkák. Gyönyörű fiatal arcokon mutatják be, mennyire kevés is elegendő a ragyogáshoz. Azt már nem annyira említik, hogy ahhoz a bizonyos “semmi” sminkhez azért legalább négy-öt réteg arckrém, bázis, feszesítő, előkészítő krém azért alapból felkerült a modellre, meg hát előtte kialudta magát, és ő maga otthon rendszeresen hidratál, és fotózás előtt esetleg finom hámlasztást, radírozást is csinált, hogy azzal is kevesebb dolga legyen a sminkeseknek. Egy rutinos, profi modell nem sminkben, hanem sminkre előkészített arccal érkezik egy fotózásra. A tanulság mindebből az, hogy a smink csak részben felel a kis csodákért, a munka érdemi és komolyabb háttere az arcápolás.

Ha teljes mértékben felesleges nyűgként éljük meg a sminkelést, ne erőltessük. Amit viszont mielőbb érdemes beépíteni a mindennapi, reggeli, esti rutinba, az az arcápolás! Különösen harminc, negyven év fölött, amikor a bőrproblémák halmozottan bukkannak elő, és már nem jelent gyógyírt egy kiadós alvás a homlokráncokra.

A rendszeres arcápolás nemcsak karbantartja a bőrt, de egyben (szinte) minimálissá tudja redukálni a megszépítésére fordított időt is. Egy ápolt arcon ugyanis valóban nincs szükség túl sok sminkre ahhoz, hogy ragyogjon. Ha még nem tettük meg, itt az ideje, hogy megtaláljuk a bőrünknek legideálisabb arcápolási formákat, krémeket, esszenciákat, hámlasztókat stb. A bőrünk halmozottan meghálálja már a legkisebb kényeztetést is!

Inkább szánjunk több időt és energiát egy jó hidratáló felfedezésére, mint egy sokadig, fiók mélyére süllyedő rúzs megvásárlására. Ha az arcbőrünk hámlik, vörösödik, érzékeny, feszít, aknés stb., keressünk fel bőrgyógyászt, kozmetikust. Bár sokan szkeptikusak a témában, de már az is hatalmas segítséget jelenthet, ha nevén nevezzük az arcunkon kialakuló, konkrét bőrproblémákat.

Elsődlegesen az egyéni adottságok határozzák meg a minimum sminket

Nem a “Kardashian féle arcárnyékolás”, a háromféle szemhéjfesték felvitele, vagy a tökéletes vörös rúzs akkurátus felrajzolása a legfontosabb eleme a sminknek. Nem a pillatőhöz rajzolt fekete szemceruza tesz minket reggelente harmonikusabbá. Egy tusvonal szemfestés nélkül, egy vörös rúzs alapozás nélkül, egy satíros szem szemöldök kihúzás nélkül a külső szemlélőben nagyon foghíjas benyomást kelt. A sminkből önállóan kiemelt részletek sokszor inkább csak felhívják a figyelmet a kihagyott lépésekre. Sajnos naponta találkozunk szembejövő, “kék szemceruzákkal”, külön életet élő műszempillákkal, kicsúszkáló, vörös rúzsokkal. Önmagában a pirosításnak sincs sok eredménye, ha mellette a bőrkép foltos, eres, vöröslő.

A sminkelés minimumának mértékét mindig az arc és a bőr egyéni sajátosságai alapján próbáljuk eldönteni!

  • Ha például problémás a bőrünk, rosaceával, aknéval, májfoltokkal, öregségi foltokkal küzdünk, az alapozó elhagyása kevésbé jó döntés, mint mondjuk a rúzsozásé.
  • Ha konkrétan nem látszódik a szemöldökünk íve, mert hiányos, kikopott, akkor valóban minden reggel tanácsos foglalkozni ezzel a területtel, mielőtt nagy nyilvánosság elé lépünk.
  • Ha bíbor karikákat örököltünk a szemeink alá, valószínű, hogy egy jól fedő korrektorra szükségünk lesz a mindennapok rohanásában is.
  • Ha mélyen ülő a szemformánk, célszerű a legegyszerűbb és legfinomabb gyöngyházfénnyel kicsit világosítanunk a szemhéjat, hogy ne legyen fáradt a tekintetünk. Hasonlóképp, ha szemüveget viselünk, ami erősen kicsinyít.

A cégek is tudják, hogy nincs időnk.

A termékpalettákon egyre nagyobb választékban fordulnak elő a kettő az egyben, három az egyben alapozók, hidratálók, amik pontosan azért olyan népszerűek, amiért kifejlesztették őket: egyetlen arckrémezés időtartamára lerövidítik a krémezés-ápolás-fényvédelem-alapozás mizériáját. Lehet kapni rúzs-pirosító krémeket, highlightereket, amiket a szemhéjunkra és az arccsontunkra egyaránt felütögethetünk. Az tehát, hogy nincs kapacitásunk tizenötféle kis tégelyre, dobozra, festékre igazából már nem jelent kifogást.

A minimum smink a lehető legdiszkrétebb legyen!

Mindezeket a lépéseket nagyon természetes, bőrszínünkhöz igazodó árnyalatokkal, termékekkel fessük fel. Ha csak részleteiben készítünk el egy sminket, a lehető legdiszkrétebb színekkel tegyük! A finom smink éppen csak frissít, egységesít, a külső szemlélőben elsőre akár fel sem merül, hogy ott van. Ne arra hívjuk fel a figyelmet, hogy egyetlen dolgot kentünk csak magunkra!

És hát ugye az a bizonyos pigment-faktor…

Önmagunk smink nélküli arca olyan, amilyen. Kiegyensúlyozottabb, problémásabb, frissebb, ernyedtebb, vannak olyan genetikai tényezők, amiket mielőbb érdemes elfogadnunk. Vannak, akik smink nélkül is karakteresebbnek tűnnek, és nem feltétlenül azért, mert fiatalabbak, vagy arányosabb vonásokkal áldotta meg őket az anyatermészet. Egyszerűen feltűnőbbek, színesebbek, tömörebbek az adottságaik.

Magasabb természetes kontrasztok és színek


Nevezhetjük ezt természetes attraktivitás-faktornak is, egyszerűen más benyomást kelt egy élénkebb és egy visszafogottabb típus sminknélkülisége. Erre mondjuk, hogy egy Tavasz, vagy egy Tél típust már egy leheletnyi pirosítóval is üdévé lehet tenni, egy Nyár, vagy egy Ősz típusnak kicsit többet kell tennie ugyanezért a hatásért. (Néhány perccel többet.) 🙂 Egyszerűen gyengébbek a kontrasztjaik, könnyebben összemosódnak rajtuk a színek, feltűnőbbek a fáradtság, kialvatlanság nyomai.

Gyengébb természetes kontrasztok és színek


Ha tehát a saját minimál sminkünket próbáljuk kialakítani, a smink tutoriálok felfedezése mellett próbáljuk meg felmérni, hogy valójában mire is van szükségünk, ha gyors, vészhelyzet sminkről van szó?

  • Mennyi tényleges időnk van a smink elkészítésére? Gyakoroljunk egy kicsit, minél rutinosabbak vagyunk, annál hamarabb elkészülünk egy eleinte végtelenségnek tűnő sminkkel is.
  • Mi az, amit nem érdemes kihagynunk? A korrektort a szemünk alá? A színezett hidratálót a kényes helyekre? A szempillaspirált a takart szemhéj emeléséhez? A nappali rúzst a fakóbb ajkunk hangsúlyozásához? Ez mindenkinél egyéni és eltérő, adottságoktól függően!
  • Haladjunk fokozatosan! Ha eddig nem volt része a reggeli készülődésünknek a sminkelés, csináljuk meg belőle mondjuk a legfontosabb hármat (például krémezünk, alapozunk, pirosítunk), esetleg a szempillaspirált feltesszük a munkahelyen, a rúzst felütögetjük a kávézás után.
  • Vásároljuk meg a lehető legtermészetesebb árnyalatokat, a minimál smink nagyjából egyenlő a natúr sminkek szépítő-visszafogott palettájával. Csak annál is kevesebb lesz rajtunk.

Képek forrása: google


„A stílus egyszerű módja bonyolult dolgok kifejezésének.” Jean Cocteau

]]>
http://stilusmentor.hu/a-legminimalabb-minimal/feed/ 4
Csillog, vagy villog? http://stilusmentor.hu/csillog-vagy-villog/ http://stilusmentor.hu/csillog-vagy-villog/#comments Sun, 14 Oct 2018 17:58:08 +0000 http://stilusmentor.hu/?p=27945 Bár az időjárás még nem emlékeztet rá, de lassan ismét utolérnek minket a téli hónapok, a hivatalos események, bálok, céges vacsorák, évzáró rendezvények szépségei és nyűgei. (Ki-hogyan éli meg őket, ugyebár.)

Ezt az időszakot öltözékben, sminkben, ékszerekben sokszor automatikusan azonosítjuk a szaténnal, laméval, strasszkövekkel dekorált éjjeli csillogással, holott a divatiparnak nem kellene feltétlenül és kizárólagosan szikrázó köntösbe öltöztetnie a kirakatokat októbertől februáig. Ugyanis nem mindenkin mutat egyformán előnyösen ugyanaz a rivaldafény.

A színtanácsadások egyik legfontosabb eleme annak a megfigyelése és meghatározása, hogy mennyi fényt is visel el az arcunk, ha öltözködésről van szó? Először is tisztázzuk a leggyakrabban felmerülő kérdést: hogyan is működik a csillogás?

Mert vannak a Tél típusok…

Egyszerű, és könnyen megjegyezhető alapszabály, hogy egy anyag csillogása mindig felerősíti annak színerejét! Minél fényesebben csillog valami, annál erőteljesebbé változik a színe. Nem is akárhogyan, ugyanis a csillogó felület a szín fő tulajdonságát fogja a leginkább kiemelni! (A világos színnek a világosságát, a sötét színnek a sötétségét, az intenzív színnek az élénkségét.)

  • Mit láthatunk egy kristálytiszta, jégkék szaténruhán? Azt, hogy szinte vágóan világossá válik a csillogástól, akár egy napfényben átvilágított jégcsap.
  • Egy sötétkék, egy borvörös, egy padlizsánlila bársonyruha csillogásában a mélység fog felerősödni, minden árnyéka szinte feketén kavarog előttünk. Minél sötétebb és minél fényesebb egy anyag, annál drámaibb ez a hatás.
  • Ha pedig egy vakító ultramarin, pink, napsárga stb. árnyalatot látunk csillogni, az szinte lehetetlenül dinamikusnak és telítettnek fog tűnni, hiszen még élénkebbé, még tündöklőbbé válik az anyag fényességétől.

Nem véletlenül mondjuk, hogy egy Tél típuson nem lehet semmi elég élénk, vagy elég szikrázó, hiszen a csillogással fizikailag a lehető legtöbbet hozzuk ki az adott színtulajdonságból! A Tél típus nagyon élénk, nagyon világos, nagyon sötét végpontjainak kifejezetten jót tesz még egy kis határfeszegetés, ezért is tűnnek káprázatosnak egy-egy ilyen látványos ruhadarabban. (Vigyázat, a kép becsapós! Ilyenkor gondoljuk azt, hogy ez mindenki máson is így fog mutatni!) 🙂

A Tél típusokon a csillogás mindig nagyon természetes benyomást kelt.


És mindenki más…

Rávághatjuk, hogy a Tél típusokon kívül senki se viseljen szatént és flittereket, de lehetünk egy kicsit precízebb “szabályszegők” is, ha kedvünk tartja. Vannak olyan színtípusok (szám szerint három), melyek valamilyen úton-módon közeli rokonságban állnak a Tél típusokkal. A Sötét Ősz (Ősz-Tél), az Élénk Tavasz (Tavasz-Tél) és a Hideg Nyár (Nyár-Tél) egy-egy színtulajdonságában összekapcsolódik a Telekkel, ami izgalmas és érdekes módon lehetővé tesz némi plusz csillogást csempészni az öltözködésükbe.

A Télhez kapcsolódó altípusokon némi csillogás megfontoltan alkalmazható.


Megfigyelhetjük, hogy általában a fő színtulajdonságukban tolerálják jobban a csillogást, például a Sötét Ősz típuson kizárólag sötétebb színekben, vagy sötét színek kombinálásával érdemes próbálkozni a csillogással. Az Élénk Tavasz típuson az élénk színek mutatnak izgalmasan egy kis fénnyel felerősítve, a sötétek már öregítők lehetnek! A Hideg Nyár típusnak akár egy világosabb, akár egy középerős színét izgalmasabbá tehetünk egy kis fénnyel, csak ügyelni kell rá, hogy a Tél típusok határvidékét már ne lépjük át. (Tehát egy fukszia ne váljon Tél típusú fuksziává rajta.) Sötétkéket már ő se viseljen fényes felületen, mert végtelen mély kúttá változik rajta!

Ha a hétköznapi öltözködésre szeretnénk mindezt átfordítani, leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy például:

  • Egy Sötét Ősz típuson remekül mutat egy sötét csokoládébarna, sima fényű bőrdzseki, akár szegecsekkel is lehet dekorált.
  • Egy Élénk Tavasz típuson jól mutat egy ekrü selyemblúz, vagy egy intenzív színekkel dekorált viszkóz, vagy poliészter szoknya.
  • Egy Hideg Nyár típushoz remekül illeszkedik egy gyöngyházfényű, ezüst blézer.

Fontos kiemelnünk, hogy ez nem jelenti azt, hogy minden és egyformán csillogó lehet ezen típusok megjelenésében! A fényesebb felületeket alkalmazzák nagyon körültekintően, akár kisebb részletekben, kiegészítőkben. Inkább csak plusz lehetőségként, kikacsintásként tekintsenek erre az irányra, ne fő csapásirányként, mert könnyen azt vehetik észre, hogy túlragyogja őket a ruhatáruk.


Tehát, mindenki más…

Az anyagok fényvisszaverő képessége nagyon különböző, éppen úgy, ahogy a bőrtónusunké is. Minél simább, csiszoltabb, tisztább felületű valami, annál több fényt ver vissza, minél tisztább, ragyogóbb egy bőrtónus, annál többet tud ebből visszatükrözni.

Vannak olyan típusok, akiknek nagyon kevés fényt igényel a bőrtónusa, hiszen önmagában sem nevezhető ragyogónak, sokkal inkább matt, hamuszürke, kissé tompa benyomást kelt. Minél fénytelenebb a bőrünk, a szemünk, a szemfehérjénk, annál látványosabban válik rajtunk egy csillogó ruha reflektorrá. A túlzó csillogás teljesen elvonja a figyelmet az arcról, sokszor még a sminket is láthatatlanná teszi. Van, akin már egy kicsit fényesebb karóra, vagy egy előbukkanó strasszkő is túlzó figyelmet követel.

Kiemelten érzékenyek a fényerőre a Nyár és az Ősz típusok, hiszen a színeik eleve kissé lágyabbak, így sokkal harmonikusabban mutatkoznak meg visszafogottabb anyagkarakterekben. (Például gyapjún, pamuton, flanelen, csipkén stb.)

Vannak, akiken már a legkisebb csillogás is túlzásnak hat, nemhogy a sok.


Amennyiben úgy hozza a Sors, hogy mégis csillogó, vagy fényesebb ruhát próbálunk, még fontosabb szempont, hogy kerüljük el az előnytelen árnyalatokat! Ha egy ruha színvilága eleve távol áll az adottságainktól, és még ráadásként fényes is, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a negatív hatása is felerősödik majd a csillogással együtt! Egy átlagos narancssárgát brutális kohószínné változtathat rajtunk néhány flitter. Egy “éppen elmegy” pirosból tüzes lángokat csihol egy lakkosabb felület. Egy sötét szín sötétsége ólomsúlyként fog ránk nehezedni, ha fémszálakkal van tele. Ha belenézünk a tükörbe, és az első kérdésünk az, hogy “Ki ez az öregasszony?” – szinte biztos, hogy túl sok rajtunk a fény és a szín.

A csillogó ruhák örök kísértésként lebegnek a diszkrétebb színvilággal rendelkező típusok előtt, különösen akkor, ha ragyogó, égi jelenségként elsuhan előttük egy szikrázó szaténruhába öltözött Tél típus. A sztrasszokkal, flitterekkel, gyöngyökkel kirakott ruhák csodálatos szirénéneke majdnem minden nőt megérint egyszer. (Ha más nem az esküvője szervezésekor.)

A szélsőséges kísérletezés helyett ilyenkor inkább vegyük elő a legszelídebb színünket, és őt erősítsük fel némi fénnyel, ha mindenképpen vonzódunk a csillogóbb felületekhez. Egy fáradt rózsaszín, egy romantikus barackszín, egy békés karamellszín kevésbé válik bántóvá, így élvezhetünk némi csillogást anélkül, hogy eltűnnénk mellette. És ne feledjük, a kevesebb (fényerő) ebben az esetben valóban több.

Képek forrása: google


"Egy nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik." Audrey Hepburn

]]>
http://stilusmentor.hu/csillog-vagy-villog/feed/ 2
Életkorok, (szín)változások 5. rész – az Ősz típusok http://stilusmentor.hu/eletkorok-szinvaltozasok-5-resz-az-osz-tipusok/ http://stilusmentor.hu/eletkorok-szinvaltozasok-5-resz-az-osz-tipusok/#comments Sat, 15 Sep 2018 17:44:05 +0000 http://stilusmentor.hu/?p=27759 A színtípusok időskori színváltozásairól szóló sorozat utolsó csoportja következik.

Az őszüléssel mindennek vége?

Ha valaki meleg színtípusba tartozik, és kicsit utánaolvasgat a témakörnek, könnyen érezheti úgy, hogy minden rá vonatkozó javaslat kizárólag addig érvényes, amíg meg nem őszül, onnantól pedig csapóajtóval választják el a színpalettájától, megőszült, így járt! Az őszülés teljesen természetes folyamatát gyakran úgy képzeljük el, mintha egyik napról a másikra gyökeresen és alapvetően megváltoztatná a megjelenésünket, holott közel sem annyira gyors, és közel sem annyira drasztikus jelenségről van szó.

Egy gyönyörű gesztenyevörös, aranyszőke, rézszőke hajszínt elveszíteni ugyanakkor nemcsak a haj megőszülésével lehet! A kamaszkor, a szoptatás, a pajzsmirigyproblémák, a klimax és még sorolhatnánk, hányféle betegség, hormonális probléma stb. teszi sötétebbé, fénytelenebbé, tompábbá a hajszínt anélkül, hogy akár egy árva ősz hajszál is megjelenne benne.

Az Ősz típusok esetében a hajszín megváltozása azért tűnik jelentősebb változásnak, mert látványosabb. A meleg fénnyel csillogó haj letompulásával, kivilágosodásával, ezüstössé válásával eltűnik a megjelenés egyik támpontja. (Ahogy minden más típusnál is!) Másfelől, ha letakarjuk az ősz hajszínt, a bőrtónus, a szemszín ugyanúgy reflektál a meleg színekre, mint addig. Hideg színtípussá tehát nem válik egy meleg típus azzal, hogy a hajszíne megőszül, megváltozik. Pusztán kissé tompábbá, lágyabbá válnak a színei.

ŐSZ TÍPUSOK Változás jellege Várható irány Alternatíva
Meleg  Ősz
(Ősz-Tavasz)
lágyabb, világosabb Meleg Ősz Lágy Ősz
Lágy Ősz
(Ősz-Nyár)
lágyabb, semlegesebb Lágy Ősz Világos Tavasz
Sötét Ősz
(Ősz-Tél)
lágyabb, semlegesebb Sötét Ősz Meleg Ősz

Meleg Ősz – Minél karakteresebben képviseli valaki a vörös hajú, szeplős Ősz típust, annál kisebb a valószínűsége, hogy bármilyen irányban is megváltozna a színvilága a hajszín őszülésével. Hideg típussá bizonyosan nem változik, hiszen a bőrszíne, a szeplőssége, a szemei melegsége élete végéig megmarad. Valószínű, hogy egészében világosabbá válik a palettája, hiszen a gesztenyevörös hajszín mélységét már elveszíti. (Barna szemszínnél ez a mélységi érték akár meg is maradhat, hiszen a barna szemszín jól kiegészíti a közepes színeket! lásd: Woddy Allen)

A színek élénkségében pedig nem tud olyan könnyedén átkacsintani a Meleg Tavasz színpalettájára, mint fiatalon. A kékes, rózsás tónusok időskorban is nagyon látványosan sápasztják, fakítják ezt a típust, így valamennyi borostyános, aranyló melegség mindig maradjon a ruhatárában, de legfőképp a sminkszíneiben. Ameddig megvalósítható, javasolt a hajszínben valamilyen aranyló, rezes árnyalatot fenntartani.

Lágy Ősz – A Lágy Ősz a semleges-meleg, és a semleges-hideg színek határvidékén egyensúlyozhat időskorában is. Ha kedve tartja, némiképp több árnyalatot csempészhet át a Lágy Nyár palettájáról. Jól beilleszthető a ruhatárába a padlizsánlila, a kakaóbarna, a rózsabarna, a farmerkék. Azonban teljesen Nyár típusként nem tanácsos ősz hajjal sem öltözködnie, a klasszikus babarózsaszín, púderkék, orgonalila, fukszia sápaszthatja, fakíthatja.

A Lágy Ősz alternatív útvonala lehet még egyfajta lágyabb Világos Tavasz típusú hangulat megalkotása. Például a könnyed, világos barackszínek, selymes vajszínek, krémszínek, drappok, bézsek nagyon kellemesen megalapozhatják az időskori ruhatárát. A hajában nagyon jól mutathat egy kis játékosság, melírozással, nem túl világos, nem túl sötét aranyszőkék, melegszőkék átmenetével izgalmassá teheti a hajszínét. Továbbra is kerülje a sötét és az élénk végpontokat az öltözködésében, ezek még egyértelműbben elütnek tőle!

Sötét Ősz – az Ősz típusok között a Sötét Ősz típust érinti a legérzékenyebben az őszülés. Mivel ennek a típusnak a fő karakterjegye a mélység, hasonlóképp a Sötét Tél típushoz, időskorában sem változik könnyed, világos típussá. Hogy megőrizze a bőrtónusához, szemei barnaságához illeszkedő kontrasztokat, ügyeljen rá, hogy ne forduljon kizárólag a pasztellszínek felé! Ha erőtlen, bágyadt színek mögé bújik, legyenek azok akár hidegek, akár melegek, erejét veszíti! Valamennyi színerő, közepes színérték mindig tűnjön fel rajta, ha másként nem, mintavilágban, színkombinációkban! Ha Sötét Tél típusként kezd el öltözködni, az könnyen lesápasztja, leuralja. A jeges színek, a királykék, a pink, a fekete és a hófehér időskorában sem lesz ideális az arca közelében. A melírozás mindig jól mutat, ha még nem szeretne teljesen őszre váltani, keverje a rézszíneket, az aranybarnákat, a sötét aranyszőkét a hajszínében.


Ilyen volt, ilyen lett…

Ősz típusú, ősz hajszínű női hírességet szinte biztos, hogy lehetetlen küldetés találni, ezért meg sem próbálkoztam vele. Példánk ebben az esetben Isabelle Huppert, francia színésznő, aki pályafutása során a hajszínskála megannyi árnyalatát kipróbálta a világos aranyszőkétől a mézszőkén át a rézszőkéig. Szerencsére szinte mindig meleg árnyalatokkal kísérletezett, így csak egy-egy filmszerepben láthatjuk őt kifejezetten előnytelen parókával. Szeplős bőrtípusához, zöldesszürkés szemszínéhez már a legkisebb vöröses fény is nagyszerűen simul.

Isabelle fiatalságát a hetvenes, nyolcvanas évek színkavalkádjában töltötte, ennek megfelelően az öltözködése inkább eklektikusnak, mint kiforrottnak nevezhető.

Ilyen volt, ilyen lett… Isabelle Huppert


A hatvanas évei közepén járó színésznő úgy tűnik, hogy hajszínek terén megállapodott egy közepes rezes színnél, ami igazán nagyszerűen kiemeli az adottságait, és igazából talán ez is a legelőnyösebb árnyalata.

Ha valaki látott már minimum két filmet tőle, biztosan tudja, hogy a legutolsó, ami jellemzi, az a visszafogottság, vagy a bátortalanság. Ez a bemutatókon, filmfesztiválokon viselt ruháin is tükröződik, szívesen felvesz extrémebb darabokat is, nem fél a csillogástól. A színek némiképp ötletszerűen jelennek meg az öltözködésében, gyakran visel feketét, fehéret, vagy túl sötét, túl harsány árnyalatokat, melyek egyaránt sápasztják, vagy eluralják törékenyebb adottságait. Sajnos már-már a védjegyévé vált a sötét rozsdavörös rúzsozás, ami kicsit szigorítja a vonásait, keskenyíti az ajkait, az arcát.

Összességében azt mondhatjuk, hogy Isabelle Huppert nagy valószínűség szerint tisztában van azzal, hogy meleg színtípus, azonban egészében sokkal kevesebb tudatossággal választja ki az öltözéke színeit, mint amilyen jó érzékkel festeti a hajszínét.

Ilyen volt, ilyen lett… Isabelle Huppert


Mivel jellemzően a kamera túlsó oldalán áll, nem egyszerű ideális, fiatalkori képet találni Ridley Scottról, de talán az alábbi válogatásból is kiderül, hogy a híres amerikai filmrendező jeles képviselője az Ősz típusoknak. Színekben gazdag példaképeket itt se reméljünk, a rendezők munkaviseletére leginkább a póló, az ing, és a kapucnis felső jellemző.

Ilyen volt, ilyen lett… Ridley Scott


Ami talán elsőre feltűnhet, hogy a vöröses, aranyló alapjegyek még nyolcvanegy éves korában is felfedezhetők a megjelenésében! Az őszülés ugyan némiképp tompította a színeit, de teljesen nem változtatta meg. (A hófehér például továbbra is nagyon jegesen éles hatású az arca mellett.)

Egy-egy részletben is egyértelmű, mennyire szüksége van ennek a típusnak a színekre, de leginkább a meleg színek erejére. Akár a gesztenyebarna pulóvert, akár a homokszínű sálat, vagy a mohazöld pulóvert nézzük, mindegyik életet, aranylást kölcsönöz a bőrtónusának. Egy idős Ősz típus bármilyen szafari színnel, drappal, bézzsel, aranybarnával, teveszőrszínnel is tökéletes hátteret ad a ruhatárának, és elkerülheti a hideg színek csapdáit. Még ha a legvisszafogottabban is teszi, amit visel, az meleg fényű legyen!

Ilyen volt, ilyen lett…. Ridley Scott


Késő alkonyi fényben

Általánosságban az tanácsolható, hogy Ősz típusként érdemes valamilyen meleg, aranyló, rezes alapszínezetű hajfestéssel, melírozással fenntartani az eredeti hajszínhez legközelebb álló árnyalatot, ameddig ez lehetséges. Időskorban a teljesen kifehéredett hajra hamvasítás, gyöngyszőke hajszínezés helyett inkább valamilyen világos aranyfényű festés kerüljön, hogy adjon némi ekrüs csillogást a hajszínnek.

Természetesen egy Ősz típusnak is szíve-joga úgy dönteni, hogy teljes természetességében meghagyja a hajszínét olyannak, amilyen. Ebben az esetben sem tanácsolt hideg színekre váltania, inkább keresse meg a színpalettáján azt a színmélységet, élénkségi értéket, amit az adottságai egészére nézve továbbra is harmonikusnak talál.

 

Képek forrása: google

"A magunk kis világában megteremthetjük a belső békét, az egyensúlyt és a harmóniát azáltal, hogy rendet teszünk belül és kívül is. Mert ahogy odabent rend van és béke, úgy elrendeződnek körülöttünk is a dolgok, és sokkal szebbnek találjuk a külvilágot is." Bagdy Emőke

]]>
http://stilusmentor.hu/eletkorok-szinvaltozasok-5-resz-az-osz-tipusok/feed/ 2
Miss Sloane – egy vörös rúzs végjátéka http://stilusmentor.hu/miss-sloane-egy-voros-ruzs-vegjateka/ http://stilusmentor.hu/miss-sloane-egy-voros-ruzs-vegjateka/#comments Sun, 26 Aug 2018 13:24:34 +0000 http://stilusmentor.hu/?p=27659 A Miss Sloane című filmnek már a plakátja is fekete-fehér, mintha vizuálisan is tükrözné Amerika egyik legégetőbb problémájának a kettősségét: a fegyvertartással kapcsolatos vitáknak úgy tűnik, jelenleg csak igen, vagy nem oldala létezik.

Ha valaki szereti a hasonló témakörű, politikai színezetű drámákat, biztosan leköti majd két órában, hogyan is kergetőznek a különböző érdekeltségi körökbe tartozó közszereplők, és milyen eszközökkel is áskálódnak egymás ellen a céljaik elérése érdekében. Az, hogy a film egyértelműen a “nem” oldalán áll a fenti vitában, csak a történet keretét adja. Miss Sloane harcolhatna bármi másért ugyanilyen vehemensen, kiragadhatunk millió égető problémát napjaink válsághelyzetei közül. Washington politikai játszótere azonban mindig is közkedvelt háttere volt az ilyen egyszemélyes drámáknak. Ha ezt a filmet harminc évvel ezelőtt forgatják, biztosan Robert Redford lett volna a főszereplője.

Az, hogy Jessica Chastain tűéles pontossággal alakítja a rettenthetetlen lobbistát, nem is kérdés. Viszont az, hogy a karakter milyen benyomást kelt, nem pusztán rajta múlik ebben a filmben. Nagyon érdekes belegondolni, hogyan is festene ugyanez a film egy másik főszereplővel? És itt nem Jessica Chastain színészi kvalitásait kérdőjelezném meg, hanem pusztán a fizikai adottságaival kapcsolatos benyomásokat érdemes átgondolnunk.

Amikor a ruhatár fegyver

Manapság tele van a képernyő erős, független női karakterekkel. Elizabeth Sloane akár a Trónok harcában is megállná a helyét, olyan elszántsággal és fókuszáltsággal veti bele magát az ármánykodásba, sőt, időnként úgy tűnik, még élvezi is a rosszfiú szerepkörét.

A fekete és a fehér, akár a sakktábla mezői hálózzák be az egész filmet, és kiemelten Elizabeth Sloane megjelenését. Az öltözéke szó szerint a páncélzata, ahogy a vörös rúzsa a pallosa. Hogy van-e a kosztümök mögött ilyen jelmeztervezői elképzelés nem tudhatjuk, de most tegyük fel, hogy van.
Mit mesélnek a ruhái erről a nőről?


A legfontosabb a professzionalitás. Mindenekfelett. A politika, a lobbizás kemény terep, mondhatjuk a mai napig férfiak uralta terep, így nőként miss Sloane első feladata az első benyomással egyben a határokat is kijelölni. A ruhatára hivatalos. Különösen érdekes, mennyire zárt rajta minden, a gallérok, a betűrések, a végződések. A megjelenéséből az tükröződik, hogy még a lehetőségét is kizárja annak, hogy a nőiessége megcsillanhasson ezekben az összeállításokban. (Még a körömlakkja is sötét – fekete?)

Nagyon izgalmas azokat a jeleneteket megfigyelni, ahol férfiakkal van egy helyiségben. Minden mozdulatával uralni igyekszik a helyzetet. Finom gesztusok, elfordulások, zsebre tett kezek, viszonzatlan kézfogások, összefont karok stb. A testbeszéd elárulja, mennyire zavarba tudja hozni a férfiakat a viselkedésével – ami a célja is egyben. (A férfi-nő kommunikáció oldaláról is nagyon érdekes lenne kielemezni ezt a filmet.)


Másfelől miss Sloane tipikusan az a nő, akit nem érdekel különösebben az öltözködés, vagy a divat. Képzeljük el, hogyan vásárol egy ilyen típus? Online. Valószínű. Vagy megbízza az egyik alkalmazottját, hogy hozzon neki egy 36-os, fehér blúzt a plázából. A funkcionalitás fontosabb, mint az esztétikum. A célok fontosabbak, mint az eszközök. Az öltözködés csak a kötelező formalitás, a ruhák pedig a játéktér részei.


Pontosan ugyanez tükröződik a sminkjéből is. Miss Sloane nem visel tökéletes sminket, sőt. Nem szép a sminkje. Erős, karcoló, nyers.

A rúzs valószínű valamilyen matt szupertartós vörös, a szemhéjára valami szürkésbarna színt tesz, szempillaspirál és kész. Miss Sloane nem olvasgat Cosmo tippeket arról, hogy mi előnyös a mélyen ülő szemformájához, vagy mi a titka a tökéletes rúzsozásnak. A rúzst amúgy sem szexuális okokból használja. A vörös rúzzsal egyszerűen csak rákényszerít mindenkit, hogy arra figyeljenek, amit mond. Mivel a munkája szerves része a beszéd, a közlés, akár a hazugság, a félrevezetés, az irányítás stb.

A vörös rúzs szimbolizálja a hatalmat, a kontrollt, amit miss Sloane a szavaival, az érvelésével kíván elérni. Ebben a filmben a vörös rúzsnak egyetlen pillanatra sincsen semmilyen erotikus tartalma, sőt. Néhol már-már egészen kellemetlen, szigorú mellékszereplővé válik.


A karakter vagy zseniális, vagy teljesen félrecsúszott

Ha végiggondoljuk, más lehetőség nincs. Ugyanis egyetlen fontos tényezőről még nem beszéltünk, az pedig miss Sloane haja. Felmerül a kérdés, hogyha ennyire logikus, érzelemmentes karakterről van szó, miért nem adtak Jessica Chastainra egy jellegtelen barna, vagy szőke parókát? A dilemma a következő: vajon ebben a filmben miss Sloane a vörös, vagy “csak” Jessica Chastain? Előbbi megközelítés igazán izgalmas vizuális réteget adna a történethez.

Az egész film monokróm, fekete-fehér világában ugyanis egyetlen szín van, ami valódiságot tükröz, az pedig a vörös hajszín. Mintha az ártatlanság, a tisztesség, az empátia legutolsó szalmaszála lenne, a legutolsó igaznak mondható dolog, ami miss Sloane karakterében még maradt. Az utolsó, amit még nem fedett el, nem takart el magából erőszakkal.
Mert egyébként minden zseniális csavar, váratlan húzás, jéghideg professzionalitás mögött a film tulajdonképpen arról szól, mikor is fog ez a nő összeroppanni?


Jessica Chastain a gépezetként működő karakternek a tekintetével ad lelket, és egy-két jelenetben felvillantja a törékenységét. Rettentően keveset tudunk meg miss Sloane hátteréről, életútjáról, de abból a kevésből is nyilvánvaló, hogy valószínűleg egy sérült személyiségről van szó, aki a múltja traumái elől menekül ebbe a kemény és harcias szerepbe. Szemet szemért, fogat fogért. Képtelen az intimitásra, a kötődésre, a spontaneitásra, a kölcsönösségre. Ami jól kamatoztatható egy politikai csatározásban, de hosszútávon megsemmisíti az embert.

Bár éppenséggel egy jó (vagy idealizálhatóbbnak tűnő) ügyért harcol, de miss Sloane motivációi, tettei közel sem jóravalók. Számára lényegtelen, hogy a bébifókák, a gyógyszercégek, vagy az abortusz mellett, ellen kell kiállnia. A harc, a küzdelem a felszínen maradást jelenti a számára. Enélkül nincs alatta védőháló, nincs semmi más az életében.
A történet pedig eljut addig a végső határig, amikor a karakter egy légüres térben marad, és már akkor sem képes kapcsolódni másokhoz, amikor szüksége lenne rá.

A film legutolsó képkockái tökéletesen összefoglalják annak a pillanatnak az érzelmi erejét, amikor teljesen fegyvertelenül, (és smink nélkül) marad a küzdelemben. A csata elvesztése azonban ebben az esetben sokkal inkább egy lélek megmenekülése… ki tudja? Mindez egy második részben derülhetne csak ki igazán.
Jessica Chastain tényleg remekel ebben a szerepben. (Nem szeretnék spoilerezni, ezért nem írnék konkrétumokat.)


Meleg színtípusként egy jéghideg szerepben

És most térjünk kicsit vissza az eredeti kérdésünkhöz:
“Hogyan is festene ugyanez a film egy másik főszereplővel?”

Ez a film tökéletesen példázza a színek meglétének, vagy hiányának az erejét. Bemutatja, mennyire vámpírszerűvé fakítja a Tél típusú megjelenés a meleg színtípusokat. Az, hogy Jessica Chastain meleg színtípus, nem is lehet kérdés, többek között ezért is hatnak rettentő előnytelenül rajta a filmbeli öltözékek. Minden jelenettel egyre sápadtabb és sápadtabb, minél feszültebb a tempó, ő annál rosszabbul fest.

Képzeljük el ugyanezt a filmet egy Tél típusú színésznővel!

Képzeljük el, hogy az a vörös rúzs lehengerlően fest valakin, ahogy a fekete-fehér összeállítások is. Képzeljük el a fenti összeállításokat egy Tél típuson szikrázni. Vajon látjuk-e legalább annyira ellenszenvesnek, provokatívnak, szélsőségesnek miss Sloane-t, ha mindeközben ragyogóan is fest ezekben a ruhákban? Ha a vörös rúzsa nem a saját élete hazugságainak az elleplezéseként kiabálna az ajkain, hanem érzéki felhangot is kap?
Érdekes lenne megnézni azt a filmet is, nem igaz?


Képek forrása: google


„Járj úgy, mintha három férfi követne téged!” Oscar de la Renta


]]>
http://stilusmentor.hu/miss-sloane-egy-voros-ruzs-vegjateka/feed/ 4