Döntési csapdában – Márpedig akkor is veszek valamit!

A vásárlás bizonyos megközelítésből nem más, mint döntéspszichológiai tényezők sorozata. Nagyon érdekes egy kicsit más perspektívából átgondolni, miért is ad ki sok ember olyan ruhadarabokra pénzt, amikre igazából nincs szüksége, és már akkor rosszul érzi magát a kiadás miatt, mikor kilép a boltból?

Ennek több tényezője lehet.

1) A céltalanság

Az első és legfontosabb úgy gondolom, hogy a célok és tervek tisztázásának a hiánya. Vásárolni nem érdemes konkrét célkitűzés nélkül menni (Az általános “Kell valami gönc” megközelítés helyett a tételesen leírt, vagy átgondolt listával bizonyosan hatékonyabbak lehetünk)

2) A dollárárverés csapdája

Nemcsak a szerencsejáték, illetve a licitálás világában húzza magával az embert a “győzni akarok” motiváció, hanem olyan hétköznapi helyszíneken is, mint mondjuk egy buszmegálló. Bizonyára mindenki ismeri azt az idegőrlő helyzetet, amikor lényegesen több időt tölt el várakozással, mint szeretne, de egy idő után akkor sem mozdul el a megállóból, ha egy taxi leintésével, vagy akár gyalog közelebb kerülhetne a céljához.

Azaz úgy érezzük, hogy a várakozással pocsékba ment időnk (a veszteségünk) már olyan mértékű, hogy nem érné meg változtatni a helyzeten. Akkor sem, ha ezzel a döntéssel újabb értékes perceket veszítünk.

Gazdasági szinteken számos esetben fordulnak elő például olyan beruházások, amik  hatalmas összegeket nyelnek el, mert egy idő után már csak a renoméjuk számít, a kezdeti céljuk rég a homályba veszett. (Pl.: stadionépítések, technikai fejlesztések, kormányzati negyedek stb.)

A dollárárverés csapdája azért nagyon trükkös, mert az ember úgy érzi, túl sokat fektetett az adott szituációba ahhoz, hogy kilépjen belőle. (Illetve el kell döntenie, hogy milyen mértékű veszteséget tud elkönyvelni azzal, hogy megszakítja azt.) Nem véletlen, hogy ez az elmélet az egyik legveszélyesebb kapcsológombja szinte minden szerencsejátéknak.
(Ha valakit bővebben érdekel ez a témakör, javaslom forgassa Mérő László könyveit, nagyon lebilincselőek)

A kutatások alapján a férfiakat könnyebben magával ragadja a versengés szelleme, a nők kevésbé ugranak bele licitálási versenyekbe. Azonban a bevásárlóközpontok kasszájánál ez a megközelítés néha megdönthetőnek tűnik. A vásárlás ugyanis szintén nagyon könnyen és észrevétlenül válhat hasonló pszichológiai kényszerhelyzetté.

3) Kudarcélmény, vagy tapasztalat?

Nagyon sokan egyenlőségjelet tesznek a vásárlási szándék és a megvalósult vásárlás közé. A kérdés az, hogy ennek valóban így kell lennie? Azaz ha elmegyek vásárolni, akkor vennem is kell valamit? (Mert csak most tudok rá időt szánni, mert ráment két órám, mert elegem van, mert leértékelés van stb.)

Ez a “Ha már itt vagyok, veszek valamit!” – sugallat szokta a legtöbb esetben porfogó ruhadarabokkal gazdagítani a gardróbszekrényeket. Ha 2-3 üzlet után kudarcként (veszteségként) éljük meg a keresésre fordított időt és energiát, inkább csak “kötelező rosszként” fogunk magunknak választani valamit. És miért is lelnénk örömünket egy olyan ruhában, amit dühből, vagy elkeseredésből vásároltunk, és igazából már a fizetéskor feltettünk a kényszerű veszteségek listájára?

dollararveres2

4) Vásárlás segítséggel

Ez a szituáció bizony felütheti a fejét akkor is, ha stylisttal, vagy tanácsadóval vásárolunk. Mivel egyre többen vesznek igénybe ilyen jellegű szolgáltatást (ami valóban hatalmas terheket tud levenni az ember válláról), egyre többször bukkanhatnak fel olyan ruhadarabok a szekrényekben, amiket visszalapozva, nem is igazán értünk, hogy mit is keresnek ott?

A fizetett szolgáltatások nem olcsók, ez igaz. Ez azonban tudat alatt magával hozhat egyfajta elvárást a szituációval szemben mindkét fél részéről. Így a vásárlási szituáció egy önmagát gerjesztő folyamattá válhat, mikor mindkét oldalról felülírja a hasznosságot a befektetett pénz-energia-és presztízs-érték illúziója.

Szakmai szemszögből úgy gondolom, nem az a célja egy ilyen közös vásárlásnak, hogy trendi és “hűdeegyedi” ruhadarabokkal szórjuk tele valakinek a ruhatárát, hanem az, hogy tiszteljük meg azzal, hogy a számára legideálisabb megoldásra törekszünk, akkor is, ha ez aktuálisan azzal jár, hogy nem javaslunk megvételre valamit.

Természetesen nagyon ritkán fordul elő, hogy valakivel nem veszünk semmit egy bevásárlókörúton.
Az viszont jóval gyakrabban előfordul, hogy valamit nem tudunk megvenni a listáról. Mert éppen nincs olyan fazon, szín, kínálat, ami lefedné az elképzeléseinket. Ilyenkor tudni kell nemet mondani, és egy következő alkalomra tenni a kérdéses darab beszerzését. A ló helyett jó lesz a szamár is esete kizárólag vészhelyzetben alkalmazható.

5) Keress egy mentőkérdést!

Számomra az egyik leghasznosabb (és legutolsó) kérdés a próbafülkében így hangzik:

– Valóban szükségem van erre, vagy csak meg akarom venni, hogy vegyek valamit? – ha máshol nem is, ezen a ponton a legtöbbször eldől nálam egy ruhadarab sorsa. Mindenki megtalálhatja azt a kérdést, amire muszáj, hogy őszintén feleljen, és ami megfelelő iránytűként szolgálhat olyan szituációkban, amikor magával ragadná egy csavaros döntés-spirál.

Akár egyedül, akár társaságban vásárolunk, nagyon fontos tisztáznunk a vásárlás kereteit. Azaz kizárólag akkor érdemes megvásárolnunk egy ruhadarabot, ha az minden szempontból megfelel az elképzeléseinknek. (Színben, stílusban, fazonban, minőségben stb.) Ne vásároljunk pusztán a vásárlás ténye kedvéért, ne az óra számlapja alapján ítéljük meg a boltban eltöltött idő értékességét vagy értéktelenségét! (Leszámítva, hogy véleményem szerint nincs olyan, hogy értéktelenül eltöltött idő, hiszen okkal nem vásárolunk.)

dollararveres1

Ha követjük a szempontrendszerünket, és képesek vagyunk túlpillantani az adott szituáción, egyszer csak azt vesszük észre, hogy egyre több mindent akasztunk vissza a vállfára különösebb szívfájdalom nélkül, és az sem kelt bennünk csalódottságot, ha a vásárlásra fordított délelőttöt, délutánt “pusztán” egy kellemes capuccinóval zárjuk, és nem bevásárlószatyrok tengerében.


„Járj úgy, mintha három férfi követne téged!” Oscar de la Renta

A szerzőről:

Hiszem, hogy kortól, nemtől függetlenül mindenkiben ott rejtőzik a vitalitás ahhoz, hogy (újra) megtalálja legbelső erőforrásait, hogy a jó megjelenés fortélyai bárki számára megtanulhatók és segítségükkel kifejezhetjük mindazt a szépséget, ami bennünk lakozik.

2 hozzászólás

  1. Szügyi Lilla 2017-11-11 - 13:03 - Válasz

    Kedves Timi!

    Nagyon szeretem a blogodat, igazán inspiráló!😊
    Már nem akarok mindenáron “venni egy rongyot”, jobban átgondolom a döntést, és gyakran üres kézzel távozok a butikokból.
    De ez nem rossz érzés, sőt…!
    Nagy szabadságot ad, hogy nem érzek kényszert a vásárlásra…a gardróbom szépen “tisztul”, a pénztárcám pedig megkímélem. ☺
    Várom további érdekes, hasznos tanácsaidat, az eddigieket pedig köszönöm. 🙂

    Üdvözlettel: Lili

    • Molnár Tímea 2017-11-12 - 19:17 - Válasz

      Szia Lili!

      Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy hasznosnak találod az oldalt! 🙂

      Üdv!
      Timi

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A Stílus mentor sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal igénybevételével elfogadod a sütik használatát. Bővebben

2015. október 1-től az EU-s jogszabályokhoz igazodva a hazai weboldalakon is kötelező tájékoztatni a látogatókat arról, ha a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.

A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal/szolgáltató helyez el a látogató számítógépén, hogy minél egyszerűbbé, és hatékonyabbá tegye a böngészést. A weboldal igénybevételével együtt elfogadod a sütik használatát. Amennyiben nem szeretnél sütiket kapni, akkor zárd be a weboldalt, vagy tiltsd le a sütiket a böngésződ beállításaiban.

Bővebb információt az Adatvédelmi nyilatkozatban olvashatsz.

Bezár